Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. augusztus 30. Esztergom és Vidéke 7 KERT « KONYHA ® KEDVTELES « KÍVÁNCSISÁG Szerkeszti: Szánthó Barna O MAZSOLÁZZUNK! Szemelvények egy régi rendeletből Talán emlékszik még a Kedves Olva­só, hogy folytatásos regényünkben ­mely Packh János rejtélyes haláláról szól - említést tett a szerző egy bizo­nyos rendeletről, amely a bazilika épí­tésére városunkba érkező személyek jo­gait és kötelességeit szabályozza, nem különben az őket befogadó „házigazdá­két" is. Persze, többnyire korlátozások­ról van szó, ugyanis a „vendégmunká­sok" ellen igen sok panasz érkezett az elöljáróságra. Ennek a Bozzay János fő-nótárius által megfogalmazott, tíz pontból álló és 1825. december 22-én kiadott vár­megyei rendeletnek a hiteles szövegét a Megyei Levéltár azóta is őrzi. Mi olyan érdekesnek találtuk, hogy néhány rész­letét most - hűen az eredeti megfogal­mazáshoz és helyesíráshoz - közread­juk. „Ne mérészellyen sem a' Házi-gaz­dák, sem a' Zsellérek közül senki is idegen Jövevényeknek az illető Elő-Já­róságnak teendő béjelentés nélkül szál­lást adni, és pedig a' Nemesekre nézve 12 forintok, a' Nemtelenekre pedig 24 páltza-ütéseknek büntetése alatt." „Az éjjeli Dombérozások, az uttzá­kon való kószlálások tilalmaztatnak, minek sikerére a' Kortsmárosoknak pa­rancsoltatik: hogy Nyáron 10 órakor, Télen pedig kilentzkor Kortsmájok' aj­taját bétsukják, a' múzsika azonnal meg-szú'nnyön, és a' muzsikásokkal eggyütt a' Borozó mulatókat elútasítt­sák, külömböző esetre az éjjeli vigyá­zók által a' Dombérozók fogságba ke­ríttetnek, a' Kortsmárosok pedig a' Koldusok Tárába fizetendő 12 forint­ban büntettetnek." „Azon eset adván elő magát, hogy a' kebelybéli községek Lakóssai közül némellyek az idegen Csavargó gonosz tévőkkel Czimboraságba keveredettek­nek lenni esmértettnének, a' Házas tü­zes gazdák, vagy Telekes Jobbágyok, és Házas vagy házatlan, de születésükre nézve kebelybéli eredetű Zsellérek az illető Hatalom Felsőség, az idegenek pedig a' Nemes Vármegye Bírósága ál­tal büntettessenek." HU-MOR-ZSAK Egy kis pikantéria Az egyik egyetem irodalmi tanszé­kén zárthelyi fogalmazást írat aprofesz­szor a hallgatókkal. -Szerepeljen benne az Isten, akirályi család, legyen benne egy kis szex, és némi rejtély is - adja ki a szempontokat az óra elején. Lázas munka kezdődik, mindenki se­rényen körmöl, kivéve egy kopasz fia­talembert. - Ön miért nem dolgozik? - kérdezi a prof. - Már megírtam - hangzik a válasz. - Olvassa fel! A remekmű, amit a fiú felolvasott, emígyen hangzott: - Szent Isten! - kiáltott fel a király­kisasszony. - Már megint teherbe es­tem! És még csak azt sem tudom, kitől! Egy reszkető kezű öregúr panaszko­dik orvosának: - Az a baj, doktor úr, hogy mostaná­ban nagyon hamar kifáradok. Bizony a harmadik után már meg kell állnom egy kicsit pihenni. - Hát már az is baj, Béla bácsi? In­kább örülnie kéne! Hiszen a maga ko­rában már a három is igazán ritka telje­sítmény. - Csakhogy én az ötödiken lakom, doktor úr. Két tehén beszélget a réten. - Van bika? - Nincs bika. - Akkor leszbika! * Kovács úr a garázs szerelőaknájában bütyköl valamit a család öreg Trabant­ján. A fia fentről egy darabig nézi apja sikertelen próbálkozásait, majd leszól az aknába: - Mondd, papa, tudod te egyáltalán, hogy mit matatsz odalent? - Anyád is mindig ezt kérdezi éjsza­kánként. - Tévedni emberi dolog - mondta a sün. És lemászott a drótkeféről. Receptjeinkre rendszeresen kapunk visszajelzéseket. Néha csak annyit: finom volt, ízlett. Aztán kapunk használható ötleteket is. Ezeket szintén megosztjuk Önökkel. Most is ezt tesszük. Legutóbbi receptjeinkhez fűz megjegyzést K. Márta. A jostalcvcshez és általá­ban a hideg gyümölcslevesekhez ajánlja, hogy tálaláskor egy-egy gombóc gyü­mölcsfagylaltot tegyünk a leves tetejére. Még használhatóbb az az ötlete, melyet a töltött cukkini receptünkhöz fűzött. Szerinte sokkal praktikusabb, ha a tölteni való cukkinit rétegesen rakjuk le. Nézzük hát, hogyan is készül a rakott cukkini! Két kisebb vagy egy nagyobb cukkinit, egy kis fej karfiolt és 4-5 szem krumplit megpucolunk és szeletekre vágunk. Sós-vegetás vízben néhány pcrcig puhítjuk, majd leszűrjük. Megfőzünk a szokásos módon-négy bögre sós vízben-egy bögre rizst. A töltött cukkininál leírt módon húsos tölteléket készítünk, felhasználhatunk hozzá - szalonnán és vöröshagymán kívül - bármilyen darált húst, de szója granulátumot, sőt gombát is. Az előkészületek után egy tepsiben vagy tűzálló tálban a következőképpen rétegezzük az alkotóelemeket: vékony szalonnacsíkokra a cukkini fele, erre a húskeverék fele, majd a krumpli és a karfiol, erre a rizs, majd a húskeverék másik fele, végül a cukkini maradék része. A tetejét zöldpaprika-csíkokkal és paradicsom-karikákkal zárjuk le, és leöntjük tejföl és tej keverékével. A rétegeket először lefedve süssük kb. 15 percig, majd fedő nélkül további 10 pcrcig. Fogyasztás előtt kissé hagyjuk kihűlni, mert langyosan sokkal élvezhetőbb az íze. Mint láthatják, Kedves Olvasóink, a fenti étel alkotóelemei alig térnek el a rakott cukkininál leírtaktól, azonos a sütés módja is, s ha kipróbálják, rá fognak jönni, hogy az íze is hasonlatos. A különbség lényegében csak a formában van, no meg abban, hogy így az ízek jobban összesülnek. Feltétlenül próbálják ki! Eláruljuk, hogy a fenti étel sikere azon múlik, milyen fűszereket használtunk és milyen mennyiségben. A són, paprikán, borson kívül használjunk bátran fokhagy­mát, tárkonyt, csombort, mustárt, paradicsomsűrítményt, Delikát 8-at! * Egy másik olvasónk, T. Elza néni a burgonya felhasználásához küldött be szerkesztőségünkbe ötleteket. íme néhány mutatóba a hasznos és megszívlelendő tanácsokból: Burgonyapüréhez a krumplit mindig melegen törjük össze, és addig keverjük margarinnal és tejjel, míg habos nem lesz. A majonézes burgonyasalátához is mindig melegen szeleteljük fel és tegyük ecetes-cukros lébe a krumplit. Egy-két órás ázás után szűrjük le, és ekkor keverjük el a majonézzel. Ilyenkor már kevesebb majonézt szív magába. Az újkrumplit hideg, sós vízbe téve, dörzs-szivaccsal tisztíthatjuk meg legegy­szerűbben és leggazdaságosabban héjától. A megtisztított burgonya nem barnul meg, ha felhasználásig annyi vízbe áztat­juk, amennyi ellepi. Ha a burgonyát héjában főzzük meg, akkor is tegyünk a főzővízbe sót, így nem fő szét. Ha már majdnem megpuhult, szorosan fedjük le a lábast, majd zárjuk el alatta a tüzet. Ha még 10 percig a lábasban hagyjuk a krumlit, a gőzben teljesen megpuhul. Ezután öntsük le hideg vízzel, így könnyebben lejön a héja. Még egy praktikus tanács: Az apróbb krumplit inkább héjában főzzük meg, a nagyobbakat hámozzuk meg nyersen, így a legkevesebb a veszteség. Bárhogyan is készítjük elő a krumplit, a konyhai művelet előtt ajánlatos alaposan megmosni a gumókat. «CSI-KUNG, a kínai „csodaszer"? „Korán reggel csörög a vekker. Kibír­hatatlan! Már megint-fel kell kelni! Mu­száj meginnom egy kávét, különben nem megy! Munkahely, iskola, otthon: min­denhol csak a hajtás, a stressz. Teljesíte­nem kell, különben kirúgnak, megbukom, nem vesznek fel, tönkremegyek, eladóso­dóm... Jajj, mi lesz velem? Gyorsan még egy kávé, aztán egy cigi... Kibírjaezt?!..." Másképpen nem lehetne? Dehogy nem! „Hajnalban madárdalra ébredek. Me­gint kaptam egy új napot. Köszönöm! Friss vízzel kimosom szemeimből az ál­mot, tiszta, lenge ruhát öltök magamra, belélegzem a friss, harmatos levegőt, és elindulok, hiszen már várnak rám. Kap­tam valamit, amit tovább kell adnom, hi­szen jó kapni, de mégjobb adni! Dudo­lászva teszem meg az utat, közben figye­lem a légzésemet: elképzelem, hogy min­den belégzésre boldogság önti el a szíve­met, ami aztán szétárad az egész testem­ben, a kilégzéssel pedig távoznak a nega­tív érzések, gondolatok. Sejtjeimet átjárja az energia (kínaiul esi), szinte repülök az út felett. A város fölé emelkedő dombon találkozom néhány érdeklődő baráttal. Csi-kungozni tanulunk, közben élvezzük a gyönyörű kilátást, a friss levegőt, a har­matos füvet meztelen talpunk alatt és a felkelő Nap első sugarainak melegét." Mi is ez a csi-kung? Keresztény, euró­pai nyelven azt mondanám: megnyitni magunkat az egyetemes Szeretetnek, és hagyni, hogy belénk áramoljon, szétárad­jon testünkben-lelkünkben. Kínából szár­mazik ez a többezer éves hagyományra épülő gyakorlatrendszer, melynek több ága is létezik. Statikus és mozgásos, lég­ző- és koncentrációs gyakorlatok segítsé­gével felvesszük ezt a körülöttünk min­denhol jelenlévő csit, és a test energia-ve­zetékein (a meridiánokon) keresztül eljut­tatjuk az egyes szervekhez. Már néhány nap gyakorlás után is kapom a pozitív visszajelzéseket: „Egész nap olyan vidám voltam... Mindenki visszamosolygott, és azon csodálkozott, mi történt velem... Nem is fáradtam el annyira a munkában... Sokkal jobban tudok koncentrálni... Még a cigit sem kívánom..." stb. Az „edzés" után átöleljük egymást, mivel ekkora mennyiségű energiát képtelenség ma­gunkban tartani. És adni olyan jó... Rol-csi - Hát én először úgy megijedtem, hogy szólni se tudtam. Nem öltem én még sohasem embert, kérem. Aztán azt mondtam, hogy majd gondolkodom rajta. De akkor még eszembe se volt, hogy elvállaljam. Mondta a nagyságos asszony, hogy csak gondolkodjak nyu­godtan, dc nehogy szólni merjek vala­kinek, mert úgyis letagadja. - Mikor döntött úgy, hogy megteszi, amit Packhné kért' 7 - Aznap késő délután Leányvárnál sikerült megszöknöm. Úgy gondoltam, elmegyek Trencsénybe, az unokabá­tyámhoz. Ott nem találnak rám a pan­dúrok. De aztán eszembe jutott az a kétszáz forint. Gondoltam, visszame­gyek Esztergomba, belopódzok Pack­hékhoz. aztán elveszem azt a pénzt, vagy még többet is, hiszen tudtam, hol tartják. Egyszer láttam, honnét vette elő Packh nagyságos úr a kosztra való pénzt. - Azt állítja tehát, hogy csak a pénzt akarta ellopni? Vagyis akkor még nem döntötte cl. hogy megöli Packh Jánost? - Nem akartam én megölni, kérem. Csak hát észrevette, amint bclopóztam a szobájába. Nekem esett, én meg fel­kaptam a fejszét, aztán lecsaptam vele. Egyenesen a fejire. - Sántít ez a dolog. Varga. - Pedig így volt szórói-szóra. - Fs mondja csak, hogyan került oda az a fejsze .' - Hál... azt ugyebár... vittem magam­mal. - Minek kellett az magának? -Csak mert... - kezdett el magyaráz­kodni, dc elakadt a szava. Vakargatta a lejét egy darabig, aztán végül kinyögte: - Azzal akartam a sublólot felfeszíte­ni... 15.fejezet Packhné a nappaliban fogadta Teleki doktort. A heverőn feküdt, homlokán borogatás. Ernyedten nyújtotta kezét a doktornak. - Foglaljon helyet itt mellettem, ba­rátom. Látja, ma sem vagyok valami jól. - Tudott aludni éjszaka? - Igen. Hamar elaludtam. De szörnyű fejfájásra ébredtem. Csináljon velem valamit, Sándor, mert nem bírom elvi­selni ezt a kínzó nyomást a fejemben! Az orvos leült melléje a heverőre. Megfogta a nő karját, figyelte a pulzus lüktetését. - Nagyon rendetlenkedik a szíve, Mária. Túl sok volt Önnek, amit az elmúlt napokban átélt. - Nemcsak az elmúlt napok! Az utóbbi hetek, hónapok tették tönkre a szívem. Maga jól tudja, milyen volt a házasságom. A férjem elhidegülésc mellett Miklós sógorom zaklatásait is el kellett viselnem. - Mivel zaklatta Önt? - Hol pénzt kért, hol szerelmi ajánla­tot tett. Mikor milyen hangulata volt. A gyermekeimet is teljesen megvadította. Sokszor már elviselhetetlenek! Külö­nösen a kis Jánoska, aki szinte élvezi, ha gyötörhet. - Nem tudna elutazni néhány hétre valahová, hogy egy kicsit kizökkenjen ebből a környezetből? Valami csöndes üdülőhelyre gondolok. A szívének, az idegeinek egyaránt jót tenne. Szathmáry Sz. Barna: A BUDAI ÚTI HÁZ TITKA (13.) - Restellek erről beszélni, de azt hi­szem, anyagilag nem engedhetem meg magamnak. Egy-mást érik a hitelezők, és én nem tudok fizetni. Fogalmam sem volt, hogy ilyen rosszul állunk pénz dolgában. Azt hiszem, zálogba kell ten­nem néhány értékünket. - Szívesen segítek, amíg újra egye­nesbe jön - ajánlkozott az orvos, de az asszony egy kézlegyintéssel elintézte. ­Ne utasítsa el! Én úgysem tudom mire költeni a pénzemet. Packhné csak a fejét rázta. De jólesett neki a férfi segítő szándéka. - Kérem, Sándor, megtenné, hogy benedvesíti a fürdőszobában ezt a ken­dőt? - nyújtotta a doktor felé a homlo­kán lévő borogatást. Teleki indult, hogy teljesítse a nő kérését, de a küszöbön belebotlott Ka­locsayba, akit egy egyenruhás őrmester kísért. - Újabb kihallgatás, főfogalmazó úr? Azt hiszem, el kellene halasztania, mert a nagyságos asszony elég rossz állapot­ban van. - Ezúttal másról van szó - felelte Kalocsay, majd belépve a szobába üd­vözölte az asszonyt. - Sajnálom, nagy­ságos asszonyom, hogy ilyen állapot­ban látom, dc most nem vehetem ezt figyelembe. Le kell tartóztatnom. - Letartóztat?! - hüledezett a nő. ­Mi a vád ellenem? - Gyilkosságra való felbújtással vá­doljuk. - Ön képtelenségeket beszél, főfo­galmazó úr! - kiáltott fel indulatosan # GONDŰZŐ GASZTRONÓMIA Tippek olvasóink leveleiből Teleki. - Honnan veszi ezt a sülellensé­get? - A gyilkos ellene vallott. - És ha hazudott? - Az ki fog derülni. - És ha a nagyságos asszony szerve­zete nem fogja bírni ezt a megalázó tortúrát? - Majd ön meggyógyítja, doktor uram. - Nem hittem volna, hogy önben ennyi cinizmus lakozik, uram. - Hm. Nem túlozza el ön egy kicsit a nagyságos asszony védelmét? Ez már több egyszerű orvosi aggódásnál. - De uram! - kiáltott fel ingerülten Teleki. Az arca tűzpiros volt, ami el­árulta, hogy a nyomozó alighanem az elevenére tapintott. - Kérem, doktor úr, higgadjon le, és ne akadályozza a munkánkat! - zárta le a vitát Kalocsay, majd az asszonyhoz fordult: - Nagyságos asszonyom, ké­rem, öltözzön át, csomagolja össze a legszükségesebb holmijait, és jöjjön velünk! * Hárman ültek a rendőrkapitány szo­bájában. A kapitányon kívül Monpelli­er őrnagy és Kalocsay terpeszkedett a dohányzóasztal melletti kényelmes fo­telokban. - Őrnagy úr! - fordult Monpellierhez a főfogalmazó. - Elnézését kérem, hogy nem az Ön jelenlétében hallgat­tam ki a tisztiszolgáját. De nem akartuk az éjszakai órákban zavarni. A kihall­gatással viszont nem várhattunk regge­lig. Ugye, megérti? - Ne szabadkozzon, ifjú barátom! Ön tette a kötelességét. Én pedig örülök, hogy ilyen hamar kézre került ez az elvetemült alak. - Elképzelhetőnek tartja, őrnagy úr, hogy nyereségvágyból képes volt meg­ölni egy embert? - Én erről a gazemberről mindent el tudok képzelni. Számtalanszor lopott és hazudott. Már pedig az ilyen alak akár ölni is képes. Mikor olykor-olykor bün­tetést szabtam ki rá, láttam a szemén, hogy legszívesebben megölne. A kapitány kisüsti pálinkával kínálta meg az őrnagyot. Kalocsayról tudta, hogy nem iszik tömény alkoholt, legfel­jebb nagyon ritkán egy kis bort. - Ákos! - fordult beosztottjához, mi­után az őrnaggyal koccintott, és lehaj­totta az italt. - Azt hiszem, egy kicsit elsietted Packhné letartóztatását. Lehet, hogy Varga csak át akarja hárítani a felelőséget az asszonyra. Te magad mondtad az előbb, hogy több ellent­mondás is van a vallomásában. - Az biztos, hogy minden szavát két­kedéssel kell fogadni - szólt közbe az őrnagy. * * * Kedves Olvasók! Szerkesztőségünk úgy döntött, nem gyötri tovább Önöket az egyes regényrészletek utáni kérdé­sekkel. Az eddigi 12 részlet tucatnyi kvíz-feladványára jópáran küldtek be megfejtéseket, de úgy tapasztaltuk, a sikertelenség többeket elkedvetlenített, így hát „lehúzzuk a rolót". Kis vetélke­dőnk eredményét a következő regény­részlet végén közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom