Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

Esztergom és Vidéke 6 2001. augusztus 15. VARJAS BELA (1911-1985) fFolytatás az előző számból) A Magyarságtudomány első három kurtácska évfolyamában Bibó István és Honti Rezső, Gunda Béla és Tomori Viola, Baráti Dezső ós Ortutay Gyula, Dercsényi Dezső, Tolnai Gábor, Keszi Imre és mások lettek a „hungarológiában" Varjas közel egyidős szerzőtársai, a „nemzeti hagyomány" elkötelezettségével állva az idősebbek, egyidejűn a tágabb horizontú Apollo mögé. A harmincas években e kettő lett az elmélyült humanitás messzetekintőn tudományos orgánuma. A tanári munka mellett a szűkös kishaza akkori lehetőségei között egy kutatói igényeket is ápolgató filosz előtt ilyen biztosítékokat nyújtó elhelyezkedés „kilátásai" korlátozottak és bozótosak. Varjas sem kevés „mellék- és kisegítői állást" töltött be. mire „állástalan diplomás gyakornokként" a Széchényi Könyvtár menedékébe került. További hivatali pályaképe a Magyar Életrajzi Lexikon 4. kötetében és a szakmai lexikonokban megtalálható. Hasonlóképpen egyetemi pályafutásának kronológiája is: 1941-46 között Horváth János tanszékének proszeminárium-vezetője volt, 1946-ban a 16. századi magyar irodalomtörténet tanszékén kapott magántanári habilitációt. Balassi Bálint lírája, a széphistóriák világa, az a szellemiekben és értékekben oly jelentős század új személetű felmutatása a tudományos életmű jelentős eredményeit adja: számtalan és számottevő tanulmányt a korszak szelleméről és műveltségéről, a lírai termés elmélyült és átfogó, meginkább pontosabb értékeléseit cs gyűjteményeit. Kóbor prédikátorok útjainak rajzát és eredményeit, sorsverte vándor- és városi nyomdák olykor csak egyetlen példányban fennmaradt munkáinak azonosítását és hasonmássorozatait. Fáradságosan következetes aprómunkát „a szöveggondozás" pokolbugyraiban. Varjas Béla első „reprintje" Balassi Bálint Istenes énekinck Ferenczffy Lőrinc becsi nyomdájában 1635-36 táján elkészült kötetkéjének másolata lett (1941). A kiadást előző tanulmányok, „a fölfedezés" és az ismételt kiadás a korábbi hazai gyakorlat menetében jelentős fordulatot hozott: programot adott és a korszerűbb textológia különtudományának új alapzatát teremtette meg. Enyedi György Gismunda és Guisquardus szcphislóriájának facsimiléjével (1942), majd egy 16. századi remek magyar orvosi könyv (1943), kcsobb a Balassa-kódex szövegkiadásával (1944) folytatódott a sor, utóbb még néhány további hasonlóval, végül 1960-tól a Bibliotheca llungarica Antiqua remek köteteinek sorozatával teljesedik napjainkban is. Az első 12 mű Varjas Béla szöveggondozásában. Sylvester János Új testamentuma és ílellai GöiptírCancionalc-je az ő tanulmányával is. A programteremtő textológus A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei című monográfiájának kéziratával 1978-ban lett az irodalomtudományok doktora, a könyv 1982-ben lelt olvasható. Felesége és munkatársa az ismert „irodalmi muzeológus", Nyilassy Vilma (1924-1996) részese, majd folytatója lett a „Petőfi-összes" kritikai kiadásának, a „korai versek (18381844)" mondhatnánk „kísérleti" gyűjteményének (1948), majd a szigorodó szemlélettel formált további kiadás munkálatainak. Az első három kötettel - mint mondják - kialakult a szövegkiadások korszerű igénye és szerkezete. A könyvtári főigazgatói székéből 1957-ben eltávolították, nyugdíjazásáig ( 1981) az MTA Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz és barokk csoportjának munkatársa, majd vezetője lett. A „váltás" véglére kedvezően alakult: az elmélyült tudós kizárólag avval foglalkozott, amiben örömet lelte korábban is. Gyanítható mégis, hogy a kényszerű cserét ő másként élhette ál. Folyamatos témája továbbra is a reformáció nyomán újjászületett hazai irodalom történetének a kölcsönhatásokra is figyelmező vizsgálata lelt írók és művek, életforma és kapcsolatok, könyvek és nyomtatásuk körül. A textológia mellett a komparatív kutatómunka aprólékos szépségeit mutaták publikált eredményei. Az általa szerkesztett és válogatott gyűjtemények ugyanígy: a 16. századi erdélyi „szombatos költészet" (1970). akár a Balassi Bálint és kortársai műveinek egybefoglalt és remekül jegyzetelt, szövegkritikai értékű kiadása a Magyar Remekírók sorozatában 2000-nél több oldalon (1979). „Helyettes kiadói lektorként" a harmincas években a Napkeletben és a Vigiliábdn megjelent néhány bírálata, pl. Németh lÁszló regényéről, Radnóti Miklós verseiről. Közben és utóbb szinte kizáróan csupán szakmai folyóiratokban jelentkezett: rendszerint új kutatási eredményeivel, új szemléletű és felfedező értékű tanulmányokkal pl. Balassi lírai ciklusairól, vagy éppen egy-egy történeti értékű folyamat kérdésköreiről főkénl a 16. század világának mélységeiből. Munkásságával páratlan indítékok és szellemi kölcsönhatások érzékeny hullámveréseit kutatta fel, írásai ajánlott olvasmányként állnak egy-egy szakbibliográfia elején. Két utolsó munkája csak gépiratban olvasható: Irodalom és nyomtatott könyv a XVI. század magyar társadalmában címmel 1977-ben nyújtott be egy monográfikus akadémiai disszertációt. A Paleográfiai útmutató a XVXVI. századi magyar nyelvéi kéziratok olvasásához, című kézikönyve (1982) pedig hasznos tájékoztató a kutatás számára bizonyosan. Könyvei, tanulmányai és kiadványai egy következetes életút jelhagyó állomásai olyan évtizedekből, melyekben az elsősorban munkájáért élő alkotó az Akadémiának jobbára csupán alkalmazottja lehetett. Varjas Béla és Nyilassy Vilma hamvai az esztergomi belvárosi sírkertben, a Kaán-Csukáss család obeliszkje védelmében nyugszanak, mellettük szüleiké, felettük ciprusok. A hetven esztendős Horváth Jánost köszöntő emlékkönyv (Magyar századok - 1948) lapjain emlékezetes szövegközlése olvasható (Kilenc régi magyar ének), ez a hűségnyilatkozat szerzőjének szinte a jövőjét határozta meg. Az ő hatvanadik születésnapját közvetlen munkatársai Forgách Mihály és Justus Lipsius levélváltása kiadásával ünnepelték: Giordano Bruno humanista magyar írótanítványa és a hírneves holland filozófus 1587-ben latin nyelven cseréllek egymással gondolatokat. A „komparatív szellemi kapcsolat" és „a hiteles szöveg" megszállottja számára ez lett a legméltóbb megtiszteltelés. Bodri Ferenc Tanulmányúton Barcelonában (os) A Szent Anna Plébánia ifjúsági közössége és a Máriás Iskolatestvérek szerzetesei között jó kapcsolat alakult ki az elmúlt években. A spanyol származású szerzetesek révén már tavaly is kisebb csoport járt náluk. Idén az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága pályázata kapóra jött számukra. Csoportosan készítették el és nyújtották be dolgozatukat „Az. önkéntesség szociális dimenziója: egy emberibb módszer Európa közösségéért" címmel. Sikerükhöz az is hozzátartozott, hogy hasonló témakörben Spanyolországban is készüljön hasonló pályázat. Péter és Máié szerzetesek révén megteremtették a kapcsolatot, spanyol fiatalok csoportja is pályázott és nyert. Ok a vendéglátás, a mieink az utazás költségét. A két szerzetes mellett Németh József Kipke Hajnalka és Andrea, Korompai István és Gábor, Cseh András, Tóth Nikoletta, Szalma Balázs, Gémes i Tamás, Bárány Kata, Reiz Andrea, Gubinyi Zsuzsanna és Szendrei Krisztina kelt útra. A Ferihegyről Münchenen át Barcelonába repültek, szállásuk egy közeli kisvárosban, Llinarsban a marista lelkigyakorlatos házban volt. Az ott szerzett élményekről Németh Józsefet, a Pázmány Egyetem negyedéves joghallgatóját, a csoport vezetőjét kérdeztük. - Mit tapasztaltak a két hét alatt? - Napi programjaink során egyrészt az önkéntesség, az önkéntes szociális munka spanyolországi helyzetével, szervezetével ismerkedtünk meg. Meglátogattuk a SED (S = szolidaritás, E = nevelés, D = fejlődés) önkéntes szervezetet, amelynek tagjai beszámoltak tevékenységükről. Találkoztunk továbbá egy Barcelonától kb. 30 km-re fekvő kisvárosban, Mataroban a Ma Oberta Cor Obert (Nyitott kéz nyitott szív) alapítvány és cserkészcsoport vezetőivel, akik az ottani marista iskolában tanítanak, és emellett önkéntesen foglalkoznak gyermekek, fiatalok nevelésével több csoportban, életkoruk szerint, és próbálják bennük a szociális érzékenységetnövelni. Fogadtak minket Katalónia Önkénteseinek Központjában (INCAVOL), amelynek fő tevékenysége a szervezés, az önkéntes munka támogatása. Mindezt ötven területen végzi: ösztönzi az egyéneket az önkéntes munkára, anyagi forrást biztosít önkéntes szervezeteknek, részt vesz az önkéntesek képzésében, információkat és tanácsokat ad az érdeklődőknek, és végül ilyen témájú kiadványokat jelentet meg, kutatásokat végez. Látogatást tettünk egy iskolában, ahol az önkéntesek differenciált képzésével foglalkoznak. Házimuzsika Nagyon igényes rézfúvószenét hallhatott a Várszínház csekély létszámú közönsége augusztus l-jén, szerdán este a „Várszerdák"-sorozatban. Valóban, cz.cn a napon bőséges kulturális kínálatból választhattak városunk és környékünk zenekedvelői, a II. Nemzetközi Monteverdi Kórusfesztivál keretében is éppen koncert zajlott a vízivárosi templomban. Kár, hogy nem ismerjük még jól ezt az 1996-ban alakult fúvósegyüllest, ugyanis az Ewald Rézfúvós Kvintett igazán világszínvonalon játszik. Nem csoda, hogy nagy elismerésben részesültek már nemzetközi versenyeken (három első, három második és egy harmadik díj fémjelzi eddigi pályafutásukat). Szívcsen tanulnak meg kortárs műveket is. Az öt fiatalember - Bakó Levente (trombita), Takaró Tamás (trombita), Kovalcsik András (kürt), Káip Róbert (harsona) és Kelemen Tamás (tuba) még a zeneakadémiai tanulmányok során alakított kamaracsoportot, és ebben a felállásban azóta is cgyüttmuzsikálnak. Esztergomi Várszínház-beii műsorukon végigvezettek minket a zenetörténeten, reneszánsz, barokk, romantikus és XX. századi alkotásokat adtak elő. Bakó Levente az együttes egyik trombitaművésze még műsorvezetői szerepet is betöltött, színcsen és figyelemfelkeltően beszélt az elhangzó művekről, melyek közt a kvintett névadójának, Viktor Ewald orosz zeneszerzőnek egy kompozíció-részlete is felcsendült. Bizonyára sok sikerben lesz még része ezeknek az iljú zenészeknek és mindenkinek szívből ajánlhatjuk, ha valahol fellépnek, hallgassák meg őket! Barokk hangverseny Az Esztergomi Klarinétos Napok különleges eseménye volt a ferences templomban augusztus 16-án este rendezett koncert. Szepesi Bence (szoprán szaxofon). Hováth Marcell (bariion szaxofon) és Gál Mária (csembaló) gazdag válogatási nyújtott a barokk kor zenéjéből. Hallhattunk Handel-, Bach-, Telemann- és Vivaldi-szonátát egy Vivaldi fagottversenyt - ezúttal bariton szaxofonon-, valamint Cimarosa néhány szonátáját. Méltán aratott nagy sikert mind a művek kiválasztása mind pedig az előadás. A karcsú és rugalmas szaxofonhangok szépen összeolvadlak a csembaló fémesebb zengéséve], Szendi Ágnes III előadást hallottunk arról, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki önkéntes vezető legyen. Három részre osztva a két csoportot, találkoztunk két szegény, hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó szervezettel, illetve egy rákos gyermekekkel foglalkozó alapítványnyal, melyet a szülők hoztak létre és mellettük ill. helyettük számos önkéntes foglalkozik a kórházban lévő beteg gyermekekkel, és működik közre tanításukban, jó kedélyük fenntartásában. Az egészségügyi segítséget nyújtó szakorvos mellett az ő munkájuk eredménye is, hogy a gyermekek 75 %-a meggyógyul még fiatal korban. Úgy tapasztaltuk, hogy Spanyolországban sokkal szervezettebben folyik az önkéntes munka, több szervezet foglalkozik vele és jóval több lehetőség van a kormányzati szinttől kezdve a helyiig, mint Magyarországon. Mindemellett Barcelona és környékének kulturális nevezetességeivel is megismerkedtünk. így Barcelonában megnéztük a híres Güell-parkot, ahol Antonio Gaudi építész élt és alkotott 20 éven keresztül. Megtekintettük testközelből az általa tervezett Sagrada Familia székesegyház építését (fotótikon), melyet ő maga kezdett el. Napjainkban gőzerővel folyik az építkezés. Részesei voltunk egy városnéző játéknak is, amelynek során három részre osztva a csoportot 13 helyre kellett elmennünk és ott egy kis feladatot teljesíteniünk. A csoport néhány focirajongó tagja „elzarándokolt" a barcelonai futballklub standionjába és múzeumába. Kirándulást tettünk Nuriába, ahol 2700 m magasságban jégeső lepett meg minket, Szent Gil kápolnájához libegő vitt fel bennünket. Kellemesebb idő fogadta a csoportot egy másik zarándokhelyen, Montserratban, ahol bencések élnek. Természetesen a nagyon párás, fülledt meleg időben nem maradhatott el a tengeri fürdés sem. A hűs tenger mellett többször vizesek lettünk a vidámparkban is, de úgy érzem, egyiket se bántuk, sőt... Július 14-én ajándékvásárlás és egy marista közösségbn elfogyasztott finom ebéd után késő délután indultunk haza repülővel és este 11 órakor értünk Ferihegyre, ahol szüleink már vártak és nagy szeretettel fogadtak bennünket. Minden napunk nagyon gazdag volt programokban, olykor kissé kimerítő és hosszú volt, de mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és számos élménynyel gazdagodtunk. In Memóriám vitéz Dunai József (1923-2001) telei vannak. Számtalanszor elevenítette fel emlékeit a frontról és a halállal egyenértékű orosz fogságról, ahonnan huszadmagával tört ki. 1942-ben a Donnál saját kérelmére kapta a magyarosított Dunai nevet; ekkor szakaszvezető volt. A háborút Németországban fejezte be őrmesterként. Hazajött, pedig akkoriban semmi jó nem várt a háborúban vitézül kitűnt, mélyen vallásos emberekre. Tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban, amiért a pufajkások kegyetlenül megverték; karja és több bordája is eltört. 1957-ben költözött Esztergomba, ahol autóbuszsofőr, később az erdészetnél gépkocsivezető volt. Tevékenyen részt vett a református gyülekezet munkájában, valamint a német és magyar honvédsírok gondozásában. Minden évben együtt mentünk el a Szent László hadosztály hősi csatáinak színhelyére, a letkési és a szálkái koszorúzásos megemlékezésekre. Ettől az igaz magyar embertől július végén vettek végső búcsút vitézi rendtársai, az '56-os bajtársak, a MIÉP esztergomi szervezete, de jöttek a rokonok, barátok, ismerősök falujából, Nagysápról, Pétről, de még Sopronból is. Újból nagy ág tört le az egyre fogyatkozó, de még meglévő Magyar Királyi Honvédség fájáról! Jó barátai nem felejtik el soha! v. Lamy Levente László Ismét kevesebben lettünk. Visszaadta Teremtőjének lelkét ez az egyszerű, de nemes lelkű ember. Nagysápon született 1923 januárjában Pollaner Józsefként, egy tisztességes református családban. Édesapja az első világháborúban kitűnt bátorságával. Ő maga a második világháborúban korengedménnyel vonult be az észak-komáromi helyőrségbe. Rövid időn belül őrvezető, majd Világi ezredes sofőrje lett. Megjárva a keleti frontot, ezredese mellett nem kisebb személyeket vitt Mercedes gépkocsiján, mint Horthy István kormányzó-helyettest, vagy Jány Gusztávot, a II. hadsereg parancsnokát és még hosszasan sorolhatnám. A fent említett eseményekről szép fényképfelvé-