Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

4 Esztergom és Vidéke 2001. augusztus 2. HÁROM NAP ES HÁROM EJJEL... Fesztergom 2001 - ahogy a szervezők és a résztvevők látták Dr. Latorcai János országgyűlési képviselőnk köszöntő beszédével MEGNYITOTTA KAPUIT A VÁRSZÍNHÁZ Harmadízben rendezték meg a Prímás-szigeten azt a könnyűzenei, irodalmi, képzőművészeti és drogellenes fesztivált, amely az elmúlt évek során olyan népszerűségre tett szert, hogy az idén már nemcsak városunkból és környékéről, de a fővárosból és az ország távolabbi vidékeiről is jöttek érdeklődők. Lapunk június 14-i számában Gulya István, a Fesztergom egyik szervezője már egy terjedelmes cikkben részletezte a fesztivál programját, célkitűzéseit - különös tekintettel a kábítószermegelőző kampányra, mely ennek a rendezvénynek a velejárója. Legutóbbi -június 21-ei - lapszámunkban pedig Tóth Tamás, a fesztiválon is fellépő Tűzkerék együttes vezetője nyilatkozott előzetesen a Fesztergomról. Most, néhány nappal az esemény lezajlása után elsősorban tőlük kértünk véleményt a Fesztergom 2001 fogadtatásáról, zenei, irodalmi és drogmegelőzési sikeréről. Gulya István: - Végleges adatok még nincsenek a birtokomban, de úgy tapasztaltam, hogy körülbelül másfélszer annyian vettek részt az idei fesztiválon, mint tavaly. Ez a fokozott érdeklődés érződött nemcsak a zenei programok, de a kábítószermegelőzési kampányunk iránt is. Igaz, erősebb csapattal és több szolgáltatással indultunk az idén, hiszen a főiskola drogmegelőzési csoportjának hallgatóin és a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulanciadolgozóin kívül egy új helyi szervezet, a Fény Szenvedélybeteg-Segítő Központ munkatársai is résztvettek ebben a munkában. A főiskolások elsősorban felméréseket készítettek a fiatalok körében, melynek eredményét a későbbiekben is hasznosítani tudjuk a drogmegelőzésben, a másik két szervezet pedig főleg tanácsadással, valamint ingyenes üdítőital- és ruhaosztással segített a rászorulóknak. Sokan - több százan - vették igénybe ezeket a szolgáltatásokat, elsősorban annak köszönhetően, hogy munkatársaink nem várták ölhetett kézzel a jelentkezőket, hanem maguk mentek a fiatalok közé, és szórólapokkal, teszt-űrlapokkal hívták fel a figyelmet a kampányra, melyet mindenképpen sikeresnek kell elkönyvelnünk. Hallottam ugyan olyan hangokat is, hogy míg a kábítószer ellen harcoltunk, megfeledkeztünk az alkohol káros hatásáról, és a tizenévesek tömegesen itták a sört. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Tilos volt ugyanis fiatalkorúaknak sört vagy cigarettát árusítani, sőt ezt a mi kérésünkre a rendőrség szigorúan ellenőrizte is. Újdonság volt az idei programban a rendhagyó poéta-verseny, amelyre tíz fő nevezett. A feladat az volt, hogy miután két és fél óra alatt 8 üveg sört elfogyasztottak a versenyzők, megadtuk a témát, melyről a még talpon maradottaknak verset kellett írniuk. Kilenc pályamű érkezett be, a babért Somogyi József vitte cl egy olyan poémával, melynek - úgy tűnik - az alkoholos állapot csak előnyére vált. Az ötlet egyébként nem új, a fővárosban már két alkalommal rendezték meg a Holtrészeg Költők Társaságának versenyét, a vidéki városok közül tudtommal mi vagyunk az elsők, akik ilyennel próbálkoztunk. Ez a kezdeményezés is - mint ahogy az egész fesztivál - sikeresnek mondható, és én remélem, hogy újabb híveket tudtunk szerezni c három nap alatt nemcsak a rockzenének, dc a hozzá kapcsolódó felszabadultabb szórakozásnak is. Tóth Tamás: - Bár ez a fesztivál többféle művészetnek ad otthont, azért elsősorban mégis a zenéről szól. A Fesztergom nagykorú lett. rátalált egy sajátos esztergomi ízre és hangulatra. Egy ilyen jellegű fesztivál programja meglehetősen kötött, megtalálhatók benne a Diákszigetről vagy a csörgei Rockmaratonról már ismert elemek, az ott is fellépő népszerű együttesek, de amiben a mi rendezvényünk eltér a többi, hasonló fesztiváloktól, az egyrészt annak a csodálatos, egyedülálló háttérnek a tudatos felhasználása, amit a Sziget, a Várhegy, a Bazilika nyújt a s/ínpad mögött, másrészt az az immár természetesnek tűnő kedvesség és előzékenység, amivel a szervezők, a rendezők fogadják az ide érkező vendégeket. Örülök annak, hogy - érzésem szerint a város polgárai is sokkal nagyobb türelemmel és megértéssel viselik el a rendezvény-okozta esetleges kényelmetlenségeket, mint a korábbi években. És tulajdonképpen ez is hozzátartozik az esztergomi hagyományos vendégszeretethez. A fejlődést évről évre tapasztalom. Ez nemcsak a nézőszámban, de a programokban, a szervezettségben is megmutatkozik. Sajnálatos módon egy bizonyos ponton nem sikerült legyőzni a műfaj adta nehézségeket. Ez az a bizonyos hosszú átállási idő az egyes zenekarok között, amiről már korábban is szó esett. Ez persze nem annyira a rendezők hibája, mint inkább az egyes együttesek technikai felkészületlenségéből fakadó kellemetlenség. A fejlődést mutatja viszont a színpadok számának emelkedése, az éjszakai műsorok megfelelőbb hangszigetelése, és az a szervezői ötlet is, hogy az egyes napok zeneileg sokkal profilírozattabbak lettek. Nekem személy szerint az első nap programja tetszett leginkább, és nemcsak azért, mert ez a fajta zene áll hozzám legközelebb, és mert ennek a programnak az összeállításában magam is közreműködtem. E napnak a kiemelkedő zenekara a P. Mobil együttes volt, amely nemcsak a profizmusról, a magas szintű hangszeres tudásról tett tanúbizonyságot-köztük játszik például Magyarország elsőszámú basszusgitárosa, Póka Egon -, hanem a közönséggel való kapcsolattartásuk is példaértékű volt. A Tankcsapda is hozta a tőle megszokott színvonalat, és ennek a napnak volt az erőssége, a vonzereje a sok helyi együttes is, akik közül a saját együttesünk, a Tűzkerék mellett a Watch my Dying nevezetű formáció tagjait emelném ki, akik a színpadi show különleges elemeit vonultatták fel, érdekesen színesítve ezzel modern, progresszív metál zenéjüket. A pénteki nap csúcsa kétségtelenül a jugoszláv Boban Markovics zenekara volt, akiknek a zenéjét a Macskajaj című - az Art Kinóban több alkalommal is vetített - filmből a közönség nagy része már ismerhette. Műfaját nehéz meghatzározni, speciális keveréke a népzenének és a dzsessznek. A közönség - amelynek a rétegződése elég vegyes volt - nagyon élvezte a produkciójukat. A közönségről hadd mondjam még el, hogy szokatlanul visszafogott, mondhatni „jólnevelt" volt, kirívó eseteket nem tapasztaltam, bár - ahogy hallottam - szombaton állítólag volt némi incidens Kispálék és a közönség egyes tagjai között. Ilyen előfordul néha olyan együtteseknél, akikkel egy kissé „elfutott a ló". Egy néző (Dezső László): - A szervezők azt nyilatkozták, hogy a rendezvény kiemelt része az országos drogellenes kampánynak. Ez igen örvendetes tény, és dicséretes a jobbító szándék. Nem tudom, milyen sikert arattak e törekvések, de én személy szerint a Holtrészeg Költők versenyét elhagytam volna, mert gyanítom, hogy a sörfogyasztás utáni „macskajaj" hosszabb életű lett, mint a „sörközi" állapotban rögtönzött verseké. A fellépő zenekarok közül elsősorban a nagyhírű rock-veteránok csapata, a P. Mobil tetszett, no meg az esztergomi Tűzkerék együttes, melynek klasszikusnak számító rock-balladáit joggal ünnepelte az egyébként rendkívül lelkes és hálás, javarészt fiatalokból álló közönség. Rendkívül elementárisnak, mondhatni virtuóznak éreztem a Tankcsapda zenéjét is, dalszövegeik viszont kevésbé nyerték el tetszésemet. Elismeréssel kell szólnom Csollány Ernő „Szabad?" című, szellemes és elgondolkodtató fotókiállításáról, melyet a három napon keresztül a Sportcsarnokban tekinthettek meg a vendégek. Úgy tapasztaltam, a fiatalok jól érezték magukat a Fesztergomon. Aligha akad olyan rendezvény, amelyik mindenkinek elnyerné a tetszését. De az, hogy a Fesztergom hagyományát folytatni kell, kétségtelen! Sz. B. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán már közhelynek tűnik, de mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, egy színházi előadás, egy színpadi vallomás és szerepformálás, egy rendezői beállítás élménye, mind-mind alakítja személyes sorsunkat. Az ember hallja, ha sokszor csak nagyon messziről is, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-izgató zörejeit, egy-egy követhető példa rezdületét, életünk egy-egy megélt pillanatának visszaköszönő üzenetét. Egyszerre kell élnünk a Nappal és a Holddal, a vizek áradásával és az aszállyal, a hideggel és a meleggel, az örömmel és a bánattal, a példaadással és a példa befogadó vállalásával, mindig igyekezve belesimulni a világ összhangjába, a teremtés és a pusztulás, az alkotás és az élmény harmón i áj án ak te Íj es ren djébe. Csak azok botlanak meg az. életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt - írja egy helyütt vallomásában Márai Sándor. Valóban, a legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő és kiszámíthatatlan, mint maga az a folyamat, melynek során egy ember elárulja legbennsőbb titkait jellembeli sajátosságait. És ebben a folyamatban a színház, a maga sajátos, pár órába tömörített életleckéivel, jellemváltozásaival, öröm és bánatképeivel - még egy könnyed nyári esten is - leckét ad és belátásra késztet, formál és nevel. Itt Esztergomban, a Várszínházban, a Bazilika mellett, a millenniumi évben, itt a várfalak időtlenséget de mégis történelmiséget árasztó hangulatában, a rivalda fényében a színház a jövőre nyit ablakot, a jövőre, a huszonegyedik századra. Ez az ablak a világra nyílik, lehetővé teszi, hogy az - színházi értékeivel, a múlt üzeneteivel, a jelen érzéseivel - szórakoztasson, elgondolkodtasson, alakítson valamennyiünket. Ha engedjük, hogy ezen üzenetek és érzések behatoljanak bennsőnk világába, akkor mindez nemcsak egy nyáresti élményt nyújt, hanem valamennyiünk holnapjának megteremtését is szolgálja. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg a városnak és a Nemzeti Múzeumnak, hogy a hagyományoknak megfelelően ismét helyet adott a színháznak, köszönöm a színház igazgatójának, a szervezőknek,a rendezőknek, a művészeknek, a Várszínház minden dolgozójának eltökéltségét, fáradozását, munkáját. És köszöntöm a megjelent nézőket, kívánva valamennyiüknek jó szórakozást, igaz nyáresti, töltekező színházi élményt! Az elmúlt hétvégén két produkcióval is kedveskedett a színházkedvelő köz.önségnek az Esztergomi Várszínház. Június 29-én, pénteken este évadnyitó előadásként Illés lMjos: Magyar ének (Cantus Hungaricus) című művét mutatták be a Bazil ika dél-keleti oldalán lévő nagyszínpadon, míg másnap, szombaton a G.Ö.R.Cs. rántotta össze a kisszínpad nézőterét zsúfolásig megtöltő nézők nevetőizmait. A pénteki nyitóelőadás előtt Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója, mint házigazda és Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője köszöntötték a közönséget, majd dr. Latorcai János országgyűlési képviselő nyitotta meg hivatalosan a 2001-es várszínházi évadot. (Ünnepi megnyitójának teljes szövegét külön közöljük.) A népszerű Illés együttes névadójának pénteken bemutatott zeneműve tulajdonképpen egy három tételes dalgyűjtemény, mely egykori és kortárs magyar költők verseire íródott, s az önálló zenei darabok azt a központi gondolatot sugározzák, melyet a mű egésze is közvetít: a magyar nép évezredes sorskérdéseinek hitvallássá nemesedett történelmi, eszmei, lelki összefoglalását a hazáról, a népről, a küldetésről. A magyar népzenei hagyományokon nyugvó, a magyar nép életérzését közvetítő, hol fájdalmasan szép, hol diadalmasan lüktető zene a szívünkbe markolt, borzongatóan szép és felemelő volt. „Ha már fáj a sorsom, nagyon szépen fájjon!" - énekelte Bartus Patrícia és a kórus, és valóban nagyon szépen fájt. De az örökérvényű sorok hordoztak mának szóló üzenetet is. „Megint beszélünk, csak beszélünk, a száj mozog, a kéz pihen" - tolmácsolta a naponta tapasztalt igazságot a három férfi szólista, Somogyi Szilárd, Nagy Feró és Balogh Márton őszinte átéléssel. „És el ne borítson a közöny, ez a szürke vízözön!" - figyelmeztettek aggódva. S a fináléban ki-ki megkapta a választ a miértjeire: „Mert a haza te magad vagy!" A Magyar ének két éves, sikeres pályafutása és az itteni előadás is azt bizonyította, hogy a közönség érzékeny nemcsak a közérthető zenére, a színpadi látványra, de a mű eszmeiségére is. A siker egyaránt köszönhető a kiváló énekeseknek - akik közül egyedül a mezzoszoprán női szólista hangja tűnt kissé erőtlennek, bár szépségével bőven kárpótolta a nézőket -, valamint a Duna Művészegyüttes táncosainak és az evangélikus ifjúsági kórusnak, akik együttesen nagyszerű élményben részesítették a többszáz fős közönséget. S végezetül dicséret a díszlet- és látványtervezőnek, Velekei J. Lajosnak, aki egyszerűségében is kiválót alkotott - de fogadjon el egy baráti tanácsot: legközelebb próbálja meg fekete oldaldrapériával takarni a színpadképhez egyáltalán nem illő, mégis tolakodóan elővillanó technikai berendezéseket. A bemutató végén - Egressy Béni zenéje helyett Illés-féle dallamos megfogalmazásában - felhangzó Szózatot emelkedett hangulatban, lélekben valamennyien együtt énekeltük a szereplőkkel. * A következő napon egy egészen más jellegű, más hangulatú előadásnak lehettünk szem- és fültanúi, egy olyan produkciónak, amit már régen vártak azok a nézők, akik látták annakidején a S.Ö.R.-t. A Shakespeare Összes Rövidítve 1994-ben az évad legnépszerűbb előadása volt. Az akkori szereplők - Kálid Artúr, Kálloy Molnár Péter és Gáspár András - évek óta „ijesztgettek" minket a folytatással, de a most bemutatott G.Ö.R.Cs. (a Görögök Összes Regéi és Cselekedetei) nem folytatása, nem is szolgai másolata a S.Ö.R.-nek, hanem önálló mű. A két produkcióban egyedül az a közös, hogy az akkori három szereplő - akik A. Long, R. Martin és A. Tichenor mellett egyben alkotói is a „kész tragédia" műfaji megjelölésű műnek - most is fergeteges játékkal rukkoltak ki. Sziporkázó humor, rengeteg eredeti ötlet, felszabadult komédiázás jellemezte a szombati előadást. S hogy miről is szólt a darab? A címből, sőt a programfüzetből is csak arra következtethet a gyanútlan néző, hogy a görög mitológia ködös világába, az istenek, félistenek és halandó héroszok birodalmába kalauzolják el ezen az estén. De hát ez az átverések estéje volt. Szóba se kerültek a régi görögök! Kezdődött azzal, hogy Horányi László jól színlelt kétségbeeséssel bejelentette, hogy a színészek nem érkeztek meg. Még fel sem ocsúdott döbbenetéből a nézőtér, mikor az öltözőből előjött a három jómadár - mint egy idegen bolygó küldöttei -, majd a kivetített tévé-képernyőn megjelent az RTL ismert bemondónője, és közölte: a rendőrség körözi a három fiatal színészt, akik tógába öltözötten lopások sorozatát követték el. Aztán, mikor a megzavarodott nézőnek már fogalma sincs, hogy most a földi léttel ismerkedő ufókat, kleptomániás görög hősöket vagy megtévedt színészeket lát-e maga előtt, közlik vele, hogy ezen az estén a Bibliáról lesz szó. Szerencsére a szegény, többszörösen becsapott néző nem ér rá azon gondolkodni, mire volt jó ez a témaváltás - miért lett a G.Ö.R.Cs.-bői egyszeriben B.L.I.K.K.(Bibliai Legendák és Isteni Kinyilatkoztatások Keveréke) mert lélegzetvételnyi időt sem hagynak neki: ontják rá a sziporkázó ötleteket. Kacagunk hát - ki harsányan, ki visszafogottan. Igaz, az ötletek a darab vége felé kissé megkopnak, mintha az alkotók elbizonytalanodtak volna, nem lesz-e bántó a vallásos érzületű emberek előtt az újszövetségi események kifigurázása - vagy talán csak mi fáradunk el a szünet nélküli ücsörgésben -, de a darab így is óriási siker. Az Esztergomi Várszínház idei első hétvégéje igazán nagyszerű szórakozással szolgált a színházlátogatóknak. Ha a folytatás is ilyen lesz, nem lesz okunk panaszra ezen a nyáron sem. * És hogy milyen lesz a folytatás? Lássuk csak! Július 6-án, pénteken 20.30-kor Egy apa meg a lánya címmel Nagy Bandó András és Nagy Natália zenés kabaréműsora, július 7-én, szombaton 21 órakor pedig az (Ör)kényes témák című zenés, táncos groteszk kínál felhőtlen szórakozást a Várszínház színpadán. Az ezt követő hétvégén, július 13- 14-én (pénteken és szombaton) este 9-kor az Új L'art pour l'art társulat estjét láthatjuk A brutális katicabogár címmel. A színházkedvelők legfiatalabb korosztályára is gondoltak az idén a szervezők. Július 17-én (kedden) a Lúdas Matyi, július 19-én (csütörtökön) a Rosszcsont Peti, július 22-én (vasárnap) pedig a Szépség és Szörnyeteg című mesejátákokat mutatják be a nagyváradi Árkádia művészei. Mindhárom előadás 11 órakor kezdődik. Folytatódik a Várszerdák sorozata is: július 11-én 20.30-kor Marokkói Kulturális Nap lesz a Várban, ahol a Chabalan zenekar ismerteti meg a hallgatóságot az arab zene különleges világával. Szába