Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. június 14. Esztergom és Vidéke Altü&ik vándorai - i^cii, vaLuiiennyien u mindensé^bcn bolyongj lelkek va«yunk, a miként a Budilho mondotta: újabb cs újabb univerzumok fáradhatatlan terenHűi is. Mi alkotjuk mes másunknak u magunk világul, unnak minden. Körülményével és viszonyaival, isteneivel, démonaival, ru* (•assádaiéatés mélységeivel eleiemben. -Mikképpen visszük eit véghez, milyen módon olt képet bennünk és elültünk újratestesüléseinek védtelen körfulyanuta - ez a témája ennek a tinadyar nyelven elüszor nteyelen.il rendkívül érdekfeszítő könyvnek. ,Vi egyes fejezetekből mindamellett kitűnik nt is: hogyan vethetünk vénet az újjászülető kényszerének (a szamszárütmk) - hogy végül a nirvána békességének (eredeti természetünkkel egyedül arányos) állapotúba jut hassunk. Ceorg (irímni müve oly;tn szellemi útikönyv, amely reuilkiyöt érzékletesen tárja ful az olvásö elüti ezen vándorút - s vele az ember lényedének és kedélyviláginak - titkait és i.illu/.isiit, megmutatván, hogy formálódó lelkületünk minősége a lulál utáni beláthatatlan júvürv nézvést micsoda meghatározújelentoséggelbir. Kitának, mindeneken túl szeretett, tiszta szívű mesteremnek, akinek ezen 11 világon Szerémy Szabolcs nevú fiamként örvendezhettem, s akinek - immár j Brahma világának lukijaként mindenről, amiről itt szó lesz. , ,, .. biztos tudomása van (ajOrdtfO) Kipke Tamás a Roncshídróí Köszönöm kedves leveled. (...) Örülök, hogy nem találtad rossznak a könyvet. Köszönettel venném a jelzett bemutatást - az Esztergom és Vidékében épp úgy, mint a könyvtárban. Ami a „kulcsregényként" való olvasás lehetőségét illeti: mindenki úgy olvassa (ezt is és bármi mást), ahogy óhajtja, ahogy sikerül neki. Én az erre vonatkozó kérdést röviden meg tudom válaszolni - pontosabban igen röviden tudom csak megválaszolni: nem az. Természetesen saját emlékeimből, életanyagomból sok minden belekerült a könyvbe, ez egyszerűen azért van, mert bár erőst hasonlítok a Jóistenre (Ő tőle tudjuk, a Bibliából, hogy az ember Isten képmása), de a különbségek is szembeszökőek: én ugyanis nem tudok a semmiből teremteni. Megjelentek előttem írás közben arcok, emlékezetembe idéződtek mondatok: dc a valós személyek és a megtörtént események csak kályhaként szolgáltak, amitől el lehetett táncolni. Anélkül, hogy hozzámérhetném magam, Flaubert-t idézem: Bováryné én vagyok... (Nagyfalusi Tibornak írott leveléből, 2001. március 20.) Találkozó-sorozatok a Babits Mihály Városi Könyvtárban Esztergomi műhelyek május 18-án, pénteken 18 órakor Vendégeink: Szerémy György tanár, műfordító és Farkas Lőrinc Imre vallásfilozófus, könyvkiadó Esztergomi útravaló május 21-én, hétfőn 17 órakor Vendégünk: Kipke Tamás író, az Új Ember főszerkesztő-helyettese Geurg Grimm ASZAMSZÁRA A lények bolyongása a mindenééiben Új könyveik bemutatójára, beszélgetésre várják az érdeklődőket a házigazdával: Nagyfalusi Tiborral együtt A könyvek a helyszínen megvásárolhatók; természetesen dedikálásra is nyílik alkalom be HiL „Fiad jusson eszedbe, ne a bánatod" - inti magát Szerémy György, Seneca mondását választván mottóul Véniilés furcsa himnusza című lírai jegyzetéhez, amelyet húsvéti Idő'-Mű- Hely mellékletünkben olvashattak (EVID, 2001. április 12.). A szerző 1957-ben Esztergomban született, a Dobó gimnáziumban érettségizett. Magyar-német szakos középiskolai tanár, aki kedves stúdiumaival - a görög és az indiai bölcselettel, valamint Mihail Bulgakov életművével - egyetemista kora óta foglalkozik. Szorosabb értelemben vett tudományos munkát (kutatói, majd vendéglektori ösztöndíjjal és aspiránsként az ELTE bölcsészkarán) 1991-től végez. 1996-tól újra városunkban él, azóta három filozófiai műfordításával készültel. Az előző kettő (Paul Barth: A sztoa filozófiája - Kari Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai) megjelenésének alkalmából 1998, illetve 2000 tavaszán szintén vendége volt a könyvtári sorozatnak. Mindhárom mű a Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó jóvoltából kapott nyomdafestéket. Szerémy György, aki jelenleg a Vaszary Kolos Kórház könyvtárosa, Seneca (eredetileg egy római, Marcia nevű kortársához címzett) klasszikus vigasztaló szavait tavaly óta igyekszik további életútja kalauzául tekinteni. Hogy képes legyen felülemelkedni azon az útvesztő ausztriai meredélyen, ahol fiának, a 18 éves alpinistának földi pályája véget ért. Március 16-án volt egy esztendeje, hogy két társával együtt - csúcsra törekvő túrájukról a vésztjósló időjárás miatt visszafordulva - a hóba vesző útról a mélységbe zuhantak. Április 29-én találták meg őket; Szabolcs hamvait szülei - a tragikus helyszín, a Grossglockner közelében május 13-án bízták a Mindenség örök körforgására. Á magyarul először megjelenő Grimm-könyv műfordítói munkáját, ahogy az ajánlás is tanúsítja, szintén a senecai útravaló segített véghezvinni. Szerémy György most egy összehasonlító mitosz-filozófiai nagyesszén dolgozik, miközben elkészült Helmuth von Glasenapp (Az öt világvallás szerzője) Buddhista misztériumok című könyvének magyar ításával. Ez várhatóan idén karácsonyra jelenik meg a Farkas Lőrinc Imre Kiadónál. Jóval előbb pedig - a tatai Tálentum Iskola kiadásában -egy holland szerző, Berrie Ileesen magyar-angol nyelvűkézikönyve. Ez a filozófiai művek befogadásához szeretne segítséget nyújtani gyerekeknek és tanítóiknak egyaránt, magyar szövegével szintén Szerémy György munkája révén. „Semmi sem így történt. Mégis minden igaz.'" Kipke Tamás (1952) és Horváthy Péter (1951) majdnem egyidősek; mindketten pár hónapos csecsemőként „települtek" Esztergomba; a '60-as évek közepéig iskola- és uszodatársak voltak, a József Attilában, illetve a fénykorát élő helyi úszócsapat legifjabb „csillagai" között. Kipke Tamás érettségijét is városunkban szerezte meg, a ferenceseknél. Pesten műszaki-, majd bölcsész-tanulmányokat folytatott; 1973-tól már az Új Ember újságírójaként. Munka mellett az ÉLTE magyar-népművelés szakán 1983-ban diplomázott. 1990 óta a katolikus hetilap főszerkesztő-helyettese. Lapunk 1996 tavaszán interjút készített vele mint a Táncsics-díj kitüntetettjével (EVID, 1996. március28.). Elsőregénye, aLélektür 1995 karácsonyárajelent meg, a második - a mostani helyi könyvpremier főszereplője - pedig tavaly télen, az Uj Ember Kiadónál. E művének néhány részletét 1996 karácsonyától kezdve lapunk is közölte (EVID, 1996/51-52.; 1997/22., 34-35., 51-52.; 1998/51-52. sz.). „Három magyar főváros határozza meg az életemet. Az egyikben születtem (Székesfehérvár), a másikban nőttem fel (Esztergom), és a harmadikban lakom (Buda/Pest) huszonnegyedik éve. Jártam Párizsban és Rómában, Lipcsében és Szófiában, Bázelban és Krakkóban, de igazi jelentőséggel mégicsak az a város bír, amelyet magamban építettem. Vízivárosnak van elnevezve, nem tudom már megállapítani, öt és fél barátom egyike (Elmer István) vagy én magam kereszteltem így át a képzeletünkben és emlékezetünkben egyébként annyira különböző módon és formában át- és továbbépített Esztergomot - majd eldönti ezt egyszer egy bíróság: ha per, úgymond, hadd legyen per. Mindenesetre ő alig ismer rá az én városomra, és én alig az övére, s talán ugyanígy lehetnek ezzel mások is. Egy harmincötezer lakosú város csak a térképen és a közigazgatásban ugyanaz. A valóságban harmincötezerféle, amelynek legbensőbb mindennapjait harmincötezer polgármester alakítja, és ugyanennyi történész jegyzi. Ezek egyike vagyok én." (Részlet a Róna Judit készítette interjúból. - Komárom-Esztergomi Megyei Művészeti Műhely, 1993. 1. sz.) - Ugrani vagy nem ugrani? Ez itt a kérdés! - tépelődik Kipke Tamás Roncshíd című regényében Sipeki Ferdinánd 1991. november 2-án - Halottak Napján - 23 óra 39 perckor, a Víziváros sötét múltjából fényes jelenébe vezető hídroncs szélén egyensúlyozva. A szocializmus romjain épülő Szép Uj Világ születésének ezen csontbahatoló, nyirkos pillanatában döbben rá ugyanis akisváros lakóit fél évszázadon át terrorizáló helyi pártvezér, nyugdíjas iskolaigazgató, - akárcsak volt tanítvány-áldozata, a helyi lapban tényfeltáró cikksorozatot író Kollcr Balázs: mindketten csak manipulált bábfigurái egy, magasabb körökben játszott sakkpartinak. Mert a Moszkvától az ötvenes években „történelem-erőszak" diplomával visszatérő kiugrott kispap, majd kántortanító, eddig abban a hitben élt: azzal, hogy volt tanárait, pap- és apácatársait elhureoitatja, hogy az '56-ban életét mentő volt szemináriumi lélckvezctőjct börtönbe juttatja, hogy sajat (elv)barátainak pártfegyelmit adat, hogy a reakciós származású kisiskolásokkal megismerteti a Munkásököl keménységet, mindezzel O forgatja a Történelem kerekét, mégpedig könyörtelenül előrefelé. És most, hogy összeomlik körülötte a megszokott világ, észreveszi, hogy nálánál rafináltabb és cinikusabb elvtársai már eldöntötték: a Nagy Parti megnyerése tisztáldozatot követel. És ki mást dobhatnának oda saját átmentésük kedvéért, mint az őket ötven éven át kíméletlen hűséggel szolgáló, városszerte rettegett és gyűlölt kis helyi inkvizitort?! ugyanis Auto-dafé-jcncV. eszközét, a jószándékú. igazságkereső újságírót épp ők. a főszerkesztő úrrá átvedlő volt elvtársak buzdítgatják a kiszemelt áldozat viselt dolgainak szellőztetésére. S mikor az újságírónak is leesik a tantusz, azonnali hatály "lyal lemond állásáról és inkább segédápoló lesz a Kórház elfekvőjében. Hogy ebbóí mi igaz, mi nem ? Kipke író, nem történész: „mintha"-regénye egy elképzelt kisváros félmúltjának krónikája - bár tény és való, hogy a könyv Vízivárosa sokban hasonlít egy általunk is ismert Duna-menti városkára: Kossuth teréről jól látható a Várhegyet uraló hatalmas Katedrális; a teret átjáróház köti össze a Széchenyi utcával; a homlokzatán óra. A regényben felbukkanó távoli névrokonom jogim tanúsítom: a történet díszletét alkotó ezer részlet, kezdve a múltba, az emlékek világába vezető, címadó híddal s annak pillére körüli, nyelves-puszira buzdító bokrokkal, mind igaz. Igazak a Kis-Duna parti platánok, a strand rég eltűnt aranyesői is. A folyóparti kőpad felirata is hiteles, akárcsak a rozzant csigalépcső és a mégrozzantabb hátsólépcső is. A regény szereplői is hús-vér személyekből lettek összegyúrva, csakhát - mint Picasso rajzain - a láb cs a fej, a szem és az orr nem mindig egy és ugyanazon személytől származik. A történet is valóság-szilánkokból épül: a (nem Petőfi nevét viselő) iskola (nem Sipeki névre hallgató), kántortanítóból lett, párttitkár-igazgalója nem volt kiugrott kispap, és - tudtommal nem követett el gyilkosságot az '56 utáni megtorlások során. Minderről Víziváros és Vidéke című testvérlapunk nem közölt tényfeltárócikksorozatot, bár Besey ÍXJCÍ bácsi megírta, érdemes igazgatónk mily alkotó módon fejlesztette tovább a marxizmus forradalom-elméletét: míg Lenin szerint a Forradalmai vezető osztály saját érdekeit az egész társadalom érdekeikén t prezentálj a. addi g ő saj ál érdekeit prezentálta a Párt érdekeiként. (Bár ki tudja, tán Kipkének van igaza: ő is csak jóhiszemű báb-gazember \olt.) Csaba és Attila ikrek voltak, dc nem spionok és nem Csatáriak; sírásók sem lettek. Boka csak majdnem volt Boka és nem lett újságíró, és Sasi sem volt Sashalmi; a jószívűNagy Bivaly tényleg hentes lett. Klári néni valóban asszisztensnő volt; egy bottal bicegő, rokkant katonatisztből lett némettanár valóban sokat forgott a Strand táján, bár sose vitte kirándulni a gyerekeket és katonásdit se játszott velük. Nem Balázs és nyakigláb társa mászták meg a Roncshíd magasát; Lazac döntőbejutott a mexikói olimpián, de nem volt Lázy; halálát tényleg az eljegesedett dorogi úton lelte. Uttörőolimpia se volt, s így csak a szovjet laktanya fiataljai elleni focimeccsről zárhatta ki nem-Sipeki Igazgató Pajtás hőseink egyikét, míg másikuk csapatkapitány lehetett. Volt (és van) évente SzentIstván-kupa a Strandon, és nosztalgiaúszótalálkozó is - de az ÚszóegyesüIct jelenlegi edzője nem Gép(ész) Sanyi. S ami (számomra) a legfontosabb: a kamaszkorunk képzeletvilágát izgalomban tartó piros fürdőruha is igaz, bár nem viselője lakott az Átjáróház sárga keramitos udvarának földszinti sarok lakásában, s egyikük sem volt igazgatójához ment férjhez. Dehát mindez - csak irodalom. Hogy milyen irodalom, azt nálam arra hivatottabb személy dolga megválaszolni. Dc egy bizonyos: a könyv hihetetlenül összefogott, 176 sűrűn írt oldalának minden sora tudatos szerkesztés eredménye. Sipeki Elvtárs „lép-(vagy nem lép) kérdésére" nem kapunk választ a könyvből; azt sem tudjuk meg, sikerül-e - diákkori csínyét megismételve - manipulált voltára rádöbbenő, korosodó újságírónknak átlépnie a ház egyik balkonjáról a másikra, vagy a mélybe zuhan. Mint ahogy azt se tudhattuk akkor, mi történik körülöttünk: rendszerváltás vagy csak átcímkézés; elő múlt, vagy halott jelen? Ilorváthy Péter Kipke Tamás