Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-05 / 1. szám

S ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 11. Szemben az árral Emlékezés Serédi Jusztiniánra Esztergom városát 1944 karácsonyán szovjet csapatok foglalták el, később kirabolták, tönkretették. Az embereken a teljes létbizonytalanság uralkodott el, élelem alig volt. A hercegprímási palotában többszáz menekült várta a nehéz idők elmúlását. 1945. január 6-án a német hadsereg visszafoglalta a várost. Néhány nappal később megjelentek a nyilasok is, akik még kegyetlenebbül, embertelenebbül viselkedtek, mint előzőleg. A hercegprímás ekkor már nagyon beteg volt. Az előző idők ádáz politikai küzdelmei, a kegyetlen háborús évek gondjai, a jog és az emberiesség érdekében oly gyakran vívott küzdelmei főleg a kilátástalanság, a megoldhatatlanság súlyos terhe miatt egyre jobban felőrölték idegzetét és megbetegítették az amúgy is gyenge szívét. Serédi hercegprímás egész életében következetes és álhatatos volt az igazság védelmében, s tőle telhetően mindent megtett népe, hazája erkölcsének, sorsának javítása érdekében, megvetette a demagógiát, küzdött a karrieristák előretörésével szemben. Mindvégig következetesen ragaszkodott az alkotmányos joghoz, a törvényességhez. A problémák pedig egyre nőttek, nehezedtek, erősödtek. 1945 februárjában már mindenki tudta, hogy a németek nem sokáig bírják Esztergomot tartani. Ekkor a város nyilas vezére összehívta Esztergom városának tanácsát, és előadta őrült tervét: „Az egész várost ki kell üríteni, fel kell gyújtani, hogy az ellenséget csak a füst és a város üszkös romjai fogadják!". Ekkor a város első embere - a már nagybeteg hercegprímás felállt, és halkan, de igen határozott hangon így szólt: „Ezt megtehetik Uraim, de én benne fogok égni." Döbbent csend fogadta a hercegprímás szavait. Ezt követően felállt a kórház sebészfőorvos igazgatója, dr. Eggenhoffer Béla, és csupán ennyit mondott: „En is ott fogok égni!" Az emberek csendben felálltak s elhagyták a tanácsülést. A város megmenekült. * Azóta már egy fél évszázad telt el. Vajon ki emlékszik még a történtekre? Ki gondol még arra, hogy minek is volt köszönhető Esztergom városának - és ezzel együtt jónéhány embertásunknak - szerencsés megmaradása? Alig telt el egy emberöltő, és Serédi Jusztinián korrekt helytállása, becsületes, példamutató élete kezd a feledés homályába merülni... (Hajdú István írásának rövidített változata.) Európai jövó'nkról Becket Tamás emlékezetén j-t. • f.,.. ^ - _ c. •I fÜ A Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület december 29-én tartotta Becket Szent Tamás emlékünnepségét. Kora délután a Szent Tamás-hegyi kápolnánál volt az imádságos megemlékezés, ahol dr. Beer Miklós katolikus püspök, Denis Moss az anglikán egyház közép-európai területi esperese, valamint Németh Lajos református lelkész hirdetett igét (fotónkon). A sokaság köréből országgyűlési képviselők, ismert közéleti személyiségek helyezték el mécseseiket a kápolna oltáránál. Dr. Kiss-Rigó László plébános, teológiai tanár köm' • szöntőjében kiemelte, hogy a közös európai gondolat szellemében újították fel Becket Szent Tamás emlékét, aki a XII. században a magyar Bánjfy Lukács esztergomi érsek diáktársa volt Párizsban. Már diákkorukban azonos elveket vallottak vallásukról, kultúrájukról. Az angol érsek mártírhalálát követően Európában elsőként Esztergomban emeltek emlékére kápolnát. Erre emlékezik évről-évre a Canterbury-i valamint az esztergomi érsekség, ezen alapul a mind erősebb angol-magyar kulturális kapcsolat. Az ónódi fiatalember 1937-ben kapta kézhez a 255. sorszámú gépészmérnöki oklevelét. Tanulmányai kiegészítése és érdeklődési körének bővítése céljából fölvette a repüléssel foglalkozó tárgyakat, amit talán az is motivált, hogy ebben az időben tartott előadásokat Barkász Emil gépész- és vegyészmérnök, hadmú'szaki törzskari repülő ezredes, a magyar műszaki élet egyik irányítója a két világháború között, aki az I. világháborúban az olasz fronton repülő megfigyelő tiszt volt. A háború után a Légügyi Hivatal, majd a repülőipar megteremtésének szorgalmazója. Barkász a szimpatikus, jó felfogású érdeklődő fiatalembert repülőgépvezetői kiképzésre ajánlotta Háry László vezérőrnagynak, aki a II. világháború alatt a repülő előképzés irányítója volt. Ezzel megkezdődött Kerekes Pál repülős pályafutása. Mint friss diplomást, 1937 őszén tényleges katonai szolgálatra hívták be a nyíregyházi repülő alakulathoz. 1938 tavaszán indult repülőgépvezetői képzése. A III. fokozatú képzettség után kezdődtek a különböző speciális feladatokra szóló képzések: éjszakai, útvonal, követési, vadász... Afeladatok gyakorlása más-más repülőtéren másmás típusú géppel történt. 1940 tavaszán a székesfehérvári Központi Repülőgépjavítóba műKéső délután a Mindszenty katolikus iskola aulájában emléküléssel folytatódott a megemlékezés. Az angol és a magyar himnusz elhangzása után Kápolnai Dezső, a Rudnay egyesület elnöke köszöntötte az aulát zsúfolásig megtöltőhallgatóságot. Örömének adott hangot azért, hogy időről-időre javul városunkban az érdeklődés a tudományos, a kulturális és az egyéb rendezvények iránt. Semjén Zsolt kulturális államtitkár Európai közös piac, közös fogyasztás és/vagy közös kulturális értékek címmel tartotta az első előadást. Ebben kiemelte az ezeréves magyarság dicső személyiségeinek európai értékét, akik nélkül nem tarthatna itt ez a földrész. Hitet tett amellett, hogy a közös Európa a nemzetek sokszínűsége és tehetsége révén őrizheti meg hatalmát és jövőjét. Michael Laké nagykövet, az Európai Unió és az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának vezetője nagyon készült első esztergomi szereplésére, ám diplomáciai elfoglaltsága miatt személyesen nem érkezett meg, azonban írásos előadását megküldte. Az angol nyelvű szöveget dr. Kiss-Rigó László fordította és olvasta fel a hallgatóságnak. A nagykövet Közös keresztény hagyaték, kulturális kapcsolatok, új Európa című dolKEREKES PÁL (1914—2000) helyvezetői beosztására vezénylik. Feladatai közé tartozott a javított gépek berepülése is: több mint 400 berepülést hajtott végre! Szolgálata idején tagja volt a dunántúli baleseti bizottságnak. Ezen időre a feladatok ellátására saját használatú STORCH gépével száll ki a baleseti helyszínekre. 1944 nyarától a szombathelyi Repülőgép Javító Műhely főnöke. A háború végén a műhelyt Regensburgba telepítik. Innen 1946 októberében kerül haza. 1947-ben bekapcsolódik az újjáalakult sportrepülés roncs-felderítésébe. Feladata a kijavítható gépek állapotának megítélése, műszaki ellenőrzése, javítási technológiák kidolgozása. A munkához jó alapot ad a fehérvári műhelyben szerzett rengeteg tapasztalat. Ekkor kerül kapcsolatba az esztergomi AEROEVER gyár vezetőjével, Rubik Ernővel. 1948-tól a gyár főmérnöki teendőit látja el. Sikeresen vezette be az új konstrukciók sorozatgyártását 1951-ig. 1951-től meghívott tanárként a Budapesti Repülő Műszaki Főiskolán oktat. Kiváló mérnöki munkáját és tapasztalatait figyelembe véve áthelyezik Székesfehérvárra, egykori munkahelyére, a Motorjavító Állami Vállalathoz főtechnológusnak i 11. igazgatónak, 1957-ig. 1958-ban a szigethalmi Pestvidéki Gépgyár főtechnológusa lesz. 1959-től 1962-ig a Labor Műszeripari Művek műszaki fejlesztési osztályvezetője, majd a Labor MIM tagozódását követően 1966ig a Pestvidéki Gépgyár esztergomi gyárának főkonstruktőre is. 1966-tól az esztergomi Felsőfokú Bánya és Vegyiipari Gépészeti Technikum docense lett. A felsőfokú technikumok megszüntetésekor a Nehézipari Miniszgozatában kifejtette, a múlt örökségén épülhet a jövőnk. Denis Moss lenyűgöző személyiségével évek óta előadója a megemlékezésnek. Ezúttal egyháztörténeti gondolatokkal gazdagította a hallgatóságot. Többek között ezeket mondta: - A mai esemény jelképezi azt a közvetlenséget, mely létezik, tapasztalható az anglikán egyház és a római katolikus egyház között, de felidéz számomra két, talán Önök által is jól ismert képet. Az egyik Őszentsége II. János Pál pápa, amint a Canterbury-i érsekkel együtt térdel a Római Szent Kapu megnyitásakor. A másik szintén a pápa és a Canterbury-i érsek fényképe a Canterbury-i Székesegyházban, azon a helyen, ahol Becket Szent Tamást meggyilkolták. Ezen a képen ismét mindketten térdelnek és együtt imádkoznak. Érdemes felidéznünk VI. Pál pápa beszédét is, amelyet az angol és a walesi 40 vértanú szentté avatása alkalmából mondott 1970-ben: ebben említést tett az anglikán egyház jogos presztízséről és értékes hagyományairól, örökségéről, és reménnyel tekint a nap felé, amikor a 'Római Katolikus Egyház képes lesz átölelni szeretett testvérét, Krisztus egyetlen családjának hiteles közösségében'. Mindez nyilvántérium Továbbképző Központjába került műszaki és gazdasági tanácsadónak. Itt tevékenykedett 1974ig, nyugállományba vonulásáig. Nyugdíjasként statikai és szilárdsági ellenőrző munkát végez. Munkásságának egyik fontos eredménye az általa tervezett ejtőernyők kikísérletezése és gyártásba vétele, amelyekből nyolc típust rendszeresített a honvédség. Állandóan fejlesztve szakismereteit, mindenben a korszerűt, a jobb megoldásokat keresve dolgozott, tanult. Beszél angolul és franciául. Szakmunkás és felsőfokú műszaki generációk emlékezhetnek igényességére. Mindig volt ideje megérteni, elfogadni a jó gondolatokat, nehéz időben nagyfokú emberséget tanúsítani. Szomorúan vette tudomásul a többre érdemes magyar repülés ügyének leáldozását. Technikai és technológiai eredményei nemzetközileg is ismertek és elismertek. Ezt jól példázza, hogy 1963-ban a FAI-tól PAUL THISSANDIER Diplomát kapott, ami a Nemzetközi Repülőszövetség kitüntetése; Thissandier 1919 és 1945 között volt a FAI főtitkára, az ő munkásságának emlékére alapították a kitüntetést. Alkotó életének döntő részét Esztergomban, a város fejlődését segítendően töltötte. Szerény személyiségéhez illően kivette részét a GTE, valamint a MTESZ közérdekűmunkájából. Évtizedekig volt a Magyar Autóklub esztergomi szervezetének elnöke. Az egyetem tanácsa 1987-ben aranydiploma, 1997-ben gyémántdiploma adományozásával ismerte el mérnöki tevékenységét. Munkájához biztos hátteret nyújtott a családja. Négy leánygyermeke van: az egyik gépészmérnök, a másik rendszermenedzser, a harmadik orvos, a negyedik gépésztechnikus. RexaIván valóan szívünket melengető, de ezen túl fontos tényleges előrelépések is történtek azóta. 30 éve az Anglikán-Római Katolikus Nemzetközi Bizottság vezetésével folyamatos párbeszéd és tanácskozás alakult ki, mely olyan dokumentumokat eredményezett, melyek széles körben konszenzussal elfogadott megállapításokat rögzítenek olyan témákban, mint a szentségek és az egyház tekintélye. Tóth Sándor főiskolai tanár előbb Eliot: Gyilkosság a katedrálisban című drámájából olvasott fel részleteket, majd A szeretet kifürkészhetetlen ösvényei címmel saját gondolatait mondta el. Két köszöntővel zárult a közel háromórás emlékezés. Meggyes Tamás polgármester a maihoz hasonló, tudományos, történeti értékű rendezvények hasznosságát hangsúlyozta és köszönte meg a rendezőknek, az előadóknak. Dr. Beer Miklós püspök áldását és jókívánságait nyújtotta át a hallgatóságnak. Az est szépségét emelte a Szent Anna Plébánia Kórusa, amely angol egyházi műveket adott elő. Figyelmességüket külön is értékelte az a több külföldi, akik az angol nyelvterület diplomáciai képviseletében érkeztek a megemlékezésre fővárosunkból, illetve egyenesen Londonból. Pálos Imre