Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

6 Esztergom és Vidéke Nyílt levél az esztergomi íróhoz A Nemere házaspárral folytatott „elköszönő" beszélgetés néhány sora engem is érint. Az Esztergom és Vidéke kiváló újságírója rólam írt véleményét, miszerint: a '98-as választások körül olyan politikus mellé álltál, aki nem igen örvendett népszerűségnek Esztergomban. A szabad vélemény-nyilvánítás joga megilleti. Örülök is, hogy ezt a véleményt hangoztatja, hiszen azok közt, akik anyagilag és eszmeileg is szorosan kötődnek az előző polgármes- • terhez, nem kívánok népszerűséget. Kedves István! Igazán megköszönöm, hogy Te fontos pillanatnak tartottad életednek azt a néhány hetét, amikor az Együtt Esztergomért Egyesület programalkotása körül meghallgattál, és véleményed elmondtad. Biztosan jogosan mondod, hogy csalódtál bennem, hangoztattad, nem voltunk elég radikálisok. Az Együtt Esztergomért Egyesület arra vállalkozott, hogy segítünk abban, hogy Esztergom leválthassa a városnak igen sok kárt okozó polgármesterét. Egyedül kerültem be egyesületünk kiváló, köztiszteletben álló, jó szándékú emberei közül a testületbe és „páriaként" kellett munkámat kezdenem. A volt polgármester kiváló ösztönnel találta ki azt, hogy a létrejött három frakció különböző konfliktusok miatt csak velem szemben hozható többségbe. Talán emlékszel a 23:l-es szavazati arányokra, amellyel kezdődött munkánk. Javaslataim 1999 tavaszán már nem kaptak ilyen elsöprő ellenkezést, sőt 1999 nyarára megértette a testület többsége, ha így megy tovább, ők ugyanúgy elkopnak, mint ahogy elkopott a polgármester presztízse és korábbi szövetségesei politikai hitele is. Az így kialakult többség elől, valamint a megkezdett vizsgálatok elől elszökött a volt polgármester. Meg kell hagyni, ezt is kiválóan csinálta, a „vetélkedés almáját" közénk dobva hosszú ideig tudta akadályozni az építő munkát. A testületben ott maradtak hívei, a mai napig havi több százezer forintért közpénzen kitartott, őt idehozó úr és társai. Mindig is sajnáltad, hogy a volt polgármesterrel és hűbéreseivel nyilvánosan a mejújult testület nem járt el erélyesen. Én is csak pletykákból tudom, hogy a város felelős vezetői, bizottságai három vagy négy olyan büntetőeljárást indítottak ismeretlen személyek ellen, amelyek érintettjei e körből kerülhetnek ki. A folyamatban lévő eljárások mellett föltártuk azokat a legpiszkosabb ügyeket, amelyek anyagilag is a legtöbbet ártottak városunknak. Például az erőmű ügyét, ahol ingyen mondott le Esztergom milliárdos vagyonról vagy annak a Széchenyi téri üzletnek az ügyét, ahol hiába tárgyalt a volt polgármester a banki befektetővel, mégis egy magánszemélyhez jut évi 10 millió forint haszon. Ezeket az ügyeket - a vagyon eltékozlásának megakadályozását - fontos feladatnak tartom ajövőben is. Kezdeményezésemre mondtuk fel a „szemét szerződést" - a város köztisztasági megállapodását-, amely szintén az előző polgármesterhez kötődő ügy, több indítványom, interpellációm, kérdésem és beadványom volt a városi zaj és egyéb környezetszennyezések kapcsán. Magam is kértem környezetszenynyezési ügyben feljelentés megtételét. Mindeközben folyik a város hivatalának humánussá tétele, hatékony működtetése. Tíz év után elkezdődött a városi vagyonkezelés megteremtése, amelyben szintén sokat csatáztam ehhez kevésbé értő, a megszokást pártoló képviselőtársaimmal. Elképesztő, hogy a városnak több milliárdos vagyonából szinte semmilyen haszna nincs. A szürke, elfolyó közpénzekből átlátható, működő költségvetést lehet csinálni az idén. Elkezdjük a lehető legnagyobb beruházásokat is. Emellett olyan ügyeknek is pártolója vagyok, mint pl. egy állandó színház megteremtése Esztergomban. Szeretnénk, ha a millenniumra és a lenyúlós eseti rendezvényekre odaadott 50-70 millió forintot nem vennénk cl a kultúrától, hanem maradandót, sokakhoz, elérő kulturális bázist teremtenénk. Emellett elláttam - talán ebben legsikeresebb a munkám - az ellenőrzés fontos feladatát, nincs olyan testületi ülés. ahol a meghozott jó döntések elmaradt végrehajtása miatt ne szólalnék fel. Csalódásod egyik oka talán az is, hogy időközben az én életem is sokat változott. Az ügyvédi munka, a politikusi szerepvállalás mellett sokkal több időt tudok szentelni családomnak, másfél éves kislányomnak és a hivatást kereső nagynak. Újraélhetem húsz év különbséggel a kisgyermekhez kötődő örömöket, s ez rendkívül sok energiát ad, ám kevesebb idő marad a közfeladatokra. Szerencsésnek érzem magam azért, mert egy rövid időre összehozott minket az élet néhány esztergomi közfeladat megfogalmazásában. Én ezt megtisztelőnek érzem, s köszönöm, hogy velünk voltál akkor. Sajnos, nem vállaltál politikusi szerepet, még közvetett módon sem. A politikában is - ahogy kiváló munkádban is - pokolra kell menni sokszor, nem elég műkedvelőként a partvonalról bekiabálni. Abban is igazad van, hogy Esztergom nem használta tevékenységedet, ismertségedet, nem élt ezzel a lehetőséggel. Sajnos, elköltözésed miatt erre már valószínűleg nem is kerülhet sor, de talán visszajössz ebbe a „gyámolatlan" városba (Babits), és a2002-es választások után sokkal több valósulhat meg közös céljainkból. Például koccinthatnánk egy Nemere-darab premierjén az Esztergomi Nemzeti Színházban... Alkotó munkádhoz sok sikert kívánva, barátsággal dr. Haller Zoltán Együtt Esztergomért Egyesület Ilyen is van? Igen! Április 9-én 17 órakor tartottuk éves közgyűlésünket a Szabadidőközpontban. A terem kicsinek bizonyult az érdeklődő nyugdíjas klubtagok megjelenésétől. Áz ENÉKE (Esztergom és Környéke Nyugdíjasok Érdekképviseleti Kulturális Egyesület)-amint a neve mutatja-tartalmas éves programot biztosított tagjainak. A beszámolót Erős Miklós, a klub vezetője tartotta, a vezetőségi tagok közül dr. Kovács József fafaragó népművész a jövő terveit ismertette, Kandra Béla, a számvizsgáló bizottság vezetője a bevételek és a kiadások egyenlegéről adott számot. Mi, klubtagok, különböző korú, foglalkozású nyugdíjasok vagyunk, akik az aktív munka abbahagyása után is „Életet az éveknek" elvet valljuk. Az évek során a közös programokon keresztül jó közösséggé kovácsolódtunk, barátságok kötődtek, közös érdeklődési kör kapcsolta össze a tagokat. Minden nyugdíjas megtalálja a neki kedvező programot, időtöltését; az ún. ismerd meg városod, annak környékét, hazánk tájait cél érdekében havonta legalább kétszer voltunk autóbuszos kiránduláson. Felejthetetlen élménnyel tértünk haza. Akinek az egynapos út fárasztó volt, választhatta a félnapos programokat, városunk egy-egy nevezetességének megtekintését, rendezvényeken való részvételt, visegrádi, dömösi kirándulást, stb. Nem beszélve a remek klubnapokról, amit hétfőnként tartunk. Itt a kötetlen beszélgetéssel, egymásrafigyeléssel, gondolatcserével kerülünk közelebb egymáshoz. Itt ismerjük meg a következő hónap terveit is, melynek alakítói mi magunk vagyunk. Meg kell említenem a sikeres tavaszköszöntőt, majálist, júniálist, előszilvesztert, farsangi összejövetelt, ami zenével, tánccal felejteti a kort, a fájós lábat és azt, hogy mit hoz a holnap... Az ENÉKE vezetősége arra is gondolt, hogy akik már a város vérkeringéséből kiestek, de szellemileg frissek, tettrekészek, írjanak pályázatokat, segítsenek városi munkákban (pl. népszámlálás), vagy díjtalan jogi és egészségügyi tanácsokat adjanak a szakemberek az erre igényt tartóknak. Egyben lehetőséget teremtenek arra is, hogy megismerjük a város koncepcióját, hogy találkozzunk a város vezetőivel, a képviselőkkel, nevezetes személyiségekkel. így nyugdíjasként sem leszünk tájékozatlanok, hiszen a napi programokkal együtt élünk. Az éves beszámoló tükrözte a következő évi óhajainkat, kívánságainkat is. Ha szeretnének a mi közösségünkhöz tartozni, barátok között lenni, keressék programjainkat az ENEKE irodában, vagy olvassák az Esztergom és Vidékében. Egymás között beszélgetve felmerült az a gondolat, milyen jó lenne, ha egy személy képviselné nyugdíjas táborunkat a képviselő-testületben vagy a bizottságokban. Egy élettapasztalatokkal rendelkező agilis személy, aki már tett is a városért, a nyugdíjasok szellemi tőkéjét hasznosítva segíthetné a város munkáját. Addig míg egészségünk engedi, dolgozni akamnk a közös cél érdekében, hogy vonzóbbá, szebbé tegyük városunkat, mert a célunk „Életet az éveknek! Együtt - egymásért!" dr. Babják Lajosné Berzenkedem Fel vagyok háborodva! Egy nagyalakú, színes kiadvány akadt a kezembe, címe: Közép-Dunántúli Régió. (Mint köztudott, e régió három dunántúli közigazgatási egységet foglal magába: Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyéket.) A 20 oldalas művet a Közép-Dunántúli Fejlesztési Tanács megbízásából a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. adta ki. Nos, a kiadvány - amelynek célja bemutatni a három megye múltját és jelenét, gazdasági és kulturális életét, idegenforgalmi értékeit - összesen 52 színes képet tartalmaz, melyek közül mindössze kettő (!) származik megyénkből. Sohasem találnák ki, mit ítélt bemutatásra érdemesnek a szerkesztő: a komáromi Duna-hidat és a Suzuki autógyárat. Igaz, a hátsó borítón, egy három ívből álló falevél egyik ágában, gyufásdoboznál kisebb méretben ott látható a Bazilika - összemontírozva a vízivárosi templommal és a Balatonnal! Tehát kis jóindulattal azt is mondhatjuk, hogy három képet is szán a szerkesztő megyénk bemutatására. A többi 49 a másik két megyéről szól. A szöveggel sem vagyunk szerencsésebbek, az író tájékozatlanságánál már csak az elfogultsága szembetűnőbb, a művészettörténetről pedig bizonyára még nem sokat hallott. No, de ítéljék meg Önök! íme néhány részlet a műből: „A 10. század utolsó harmadában, vélhetően a hetvenes években jött létre Székesfehérvár, régi nevén Alba Regia, az ország első fővárosa... Hasonló fontossággal bír az államalapító Szent István szülőhelye, Esztergom, ahol királlyá koronázták..." Érdekes, nem?. Eddig úgy tudtuk, Esztergom volt hazánk első fővárosa. De kurtán-furcsán intézi el a szerző a régió idegenforgalmi látványosságait, kultúrtörténeti értékeit is. A 20 oldalon mindössze az alábbi néhány sort szánja ezek bemutatására: „A régióban több európai hírű, középkori eredetű apátság, székesegyház és egyháztörténeti gyűjtemény található." Ennyi! Egyetlen szóval sincs megemlítve az esztergomi Bazilika, a Kincstár, a Keresztény Múzeum vagy a Vár. E kiadvány alapján aligha kap kedvet a turista Esztergom megtekintésére. Persze, e füzetecskét Székesfehérváron szerkesztették és adták ki, márpedig ahogy a közmondás tartja - minden szentnek maga felé hajlik a keze. De hát a fent említett Fejlesztési Tanácsba nyilván vannak a megyénkből, sőt talán városunkból is delegálva néhányan, akiknek kötelessége lett volna szót emelni e méltánytalanság, aránytalanság ellen még a kiadvány megjelentetése előtt. Elmulasztották. Vajon kin lehet ezt számon kérni? SzáBa Nyugodjál békében. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Baráth Iván nyugalmazott igazgatóhelyettes - aki 1928-ban Jászberényben született, a helyi gimnáziumban érettségizett, 1952-ben a Magyar Testnevelési Főiskolán szerzett tanári oklevelet - 2001. március 26-án közlekedési balesetben, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Egyetlen munkahelye az esztergomi Bottyán János Gép- és Műszeripari Technikum, majd Szakközépiskola volt. 1964-ben nősült, a három gyermekét példás családi légkörben nevelte. 1990-ben vonult nyugdíjba. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1966), Gépipar Kiváló Dolgozója (1975), Ifjúságért Érdemérem (1976), Esztergomért Emlékplakett (1977), MHSZ Kiváló Munkáért Érdemérem különböző fokozatai (1977, 1979, 1981), Pegadógus Szolgálati Emlékérem (1990). Mély fájdalommal tudatjuk... nézem a fekete betűket és a feltoluló emlékekből újra és újra megpróbálom összerakni emlékét, a majdnem 40 éves, hosszú ideig közös múltunkat. Látom vékony, inas alakját, csodálom korát meghazudtolóan erős szervezetét, amelyet semmilyen kór nem tudott legyőzni, hiszen tudatosan vigyázott önmagára, egészségére. Egyébként is minden döntésében megfontolt, körültekintően alapos volt, elhatározásában konokul kitartó. „A jász"-mosolyogtunk rajta időnként, hogy aztán végül mégis neki legyen igaza. A Sors kegyetlen döntése ellen azonban semmit sem tehetett. A végzetes napon is elindult dolgait intézni, feltette bukósisakját, felült a kismotorra. Szinte látom, ahogy komótosan elindul, figyel jobbra. figyel balra, és még nem is sejti, hogy néhány sarokkal odébb mindennek vege lesz. Egyetlen csattanás és elment mindörökre. Gyászol a család, gyászolnak a rokonok, a barátok, az ismerősök, gyászol a pedagógus társadalom, és gyászol a bottyános-nagycsalád is. Nem felejtettük el, Iván, hogy életed összeforrt szeretett iskoláddal. Tulajdonképpen alapító tag voltál, akkor kerültél ide, amikor az első, önálló tantestület szerveződött. „Kötetlen" munkaidőben dolgoztál évtizdeken keresztül: délelőtt tanítás, délután edzések, hétvégeken versenyek, bajnoki mérkőzések. Együtt éltél, együtt lelkesedtél, örültél és szomorkodtál tanítványaiddal. Életem egyik szívszorító élménye volt, amikor téged, a kifelé keményen határozott, időnként morgolódó embert először láttalak ellágyulni. Nehezen engedtél közel magadhoz valakit, dc azután megismertelek, s rájöttem, mennyire érzékeny voltál, mennyi minden külsőség csak védekező mechanizmus volt magatartásodban. Miközben mindenen ott volt a tekinteted, mindent észrevettél, sokszor zsörtölődtél és jobbító szándékkal elégedetlenkedtél. feltétel nélkül tudtál lelkesedni, ha az iskola ügyéről volt s/ó. Amikor sportpályát kellett csinálni. pályát építettél. Elképesztő hittel, munkával, a lehetetlent is előteremtve. Nem volt pénze az iskolának kistrak lorra, vettél a sajátodból. A pályán gondnok kellett, gondnok voltál, takarító kellett, takarító voltál, együtt dolgoztál a diákokkal és valami egészen különös módon, szinte szavak nélkül is megértettétek egymást. Tekintélyed nem szavakból és gesztusokból próbáltad összerakni, hanem lényedből, őszinteségedből, tiszta becsületességedből sugárzott. És mindezek mellett kedves, segítőkész jó barát, igaz kolléga is voltál. Lelkesítettél, ha lelkesíteni kellett, és körültekintő, megfontolt voltál, ha úgy hozta az élet. Sokan voltunk, akik szerettünk, hiszen iskolánkon kívül, a városban, a megyében is ismert, elismert ember voltál. Elmentél, mert el kellett menned, fájó szívvel gondolunk rád. Tudom, jó helyre kerültél, hiszen régóta várt már reád szeretett igazgatód, Csetényi Jóska, Tóth Pista bácsi, Zsolczer Bandi bácsi, Balogh Sanyi bácsi, Árvay Jóska és többiek. Szép lassan összeállt a hatvanas évek klasszikus tantestülete. Nem feledtünk, sosem felejthetünk titeket. Tisztelő és szerető emlékezetünkben tovább éltek mindaddig, amíg majd számunkra is megszólal az égi tanítást jelző csengő, és akkor majd nekünk is mennünk kell. Nyugodjál békében! Requiem aeternam dona eis, Domine! Simon Tibor