Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

4 ••••HWK ESZTERGOM ES VIDEKE ___ . HP 2001. február 15. Magyar szentek tisztelete és ereklyéi Egy-egy jelesebb képzőművészeti esemény híre messzire sugárzik, érdeklődést kelt a távolabb élőkben is. Akár a téma, főként a művész vagy az ábrázoltak iránt. Ilyen volt 2000 nyarán a magyar állam és egyház millenniumát, egyben a Keresztény Múzeum 125. évfordulóját ünneplő, a címben jegyzett kiállítás a jubiláns intézmény termeiben. A bemutatottak többsége Esztergom egyházi gyűjteményeiből került itt élesebb fénybe, színesítették ugyan Passau, Prága és Bécs, Budapest és Szentendre kincseiből. Az értékőrző album nemcsak a láthatókat dokumentálja gazdagon, hanem összefoglaló tanulmányok sorával követi az egyetemes, kivált a hazai szentkultusz históriáját, hitbéli és nemzeti értékeit, egyházi és liturgikus alakulásának történetét. Ekként lett maradandó a néhány hónapra együtt láthatók szellemi és tudományos érdeme. Az ilyen emlékkönyvek a műveket méginkább ismertté teszik, mód nyílik átfogóbb elemzésekre is. A bőséges sorból „a középkori Dunántúl" művészeti emlékeit összefoglaló Pannónia Regia (1994) és a „Történelem - kép " címűt említeném, mindkettő a Magyar Nemzeti Galéria kiállításait követte, az utóbbi az esztergomival párhuzamosan. A remekműveket kísérő tanulmányokban a história és képzőművészet hazai kapcsolatát vizsgálta az Árpád-kortól a jelenig. Kitűnő analízisek idézik itt egy-egy „formadús periódus" szokásvilágát és művészetét, értékes leírások pedig a kiállított műveket. Az „esztergomi téma" természetesen helyet kapott itt is, a láthatók és olvashatók sorában egyaránt. Ami hiányzott netalán Esztergomból, az a budai Várpalota termeiben pompázott egyidejűn. Az ereklyegyújtés és a klenódiumok respektusának bonyolult történetét itt Marosi Ernő összegezte, „a királyi szentek" ábrázolásait Poszter Györgyi, a barokk kor máig tündöklő szentkultuszával Szilárdfy Zoltán foglalkozott. Ismert kutatókból álló „team" teremtette meg mindehhez a tudományosabb megismerés lehetőségét és alapjait. Az egyidejű kiállítások szinte kiegészítették egymást, bár az esztergomi téma a budai bemutatónak csupán részlete volt. A dokumentációk is teljesebbé tehetik a megismerést. A budai album tanulmányában az „ereklye" fogalmát Marosi Ernő határozta meg: „... az a testi, anyagi természetű tárgy, ami egy valaha élt személyből a földön hátramaradt, miután élete végén belőle a lélek távozott. Am az. egykor benne lakozó lélek ezt a maradványt csodás (rendszerint gyógyító) erővel tölti be, aminek emanációja belőle kisugárzik..." A tisztelettel őrzött relikvia nemcsak a kereszténységben „eleven, jelenvaló múlt", ez a hagyomány ismert térben és időben eltávolodva is. Egyegy választott szent megbecsülése az 5. századtól lett kötelező a keresztény templomokban, az „ereklyegyújtés" pedig az első vértanúk felemelése óta folyamatos. Áz esztergomi albumban Paskai László bíboros elmélyült meditációja után a kiállítást rendező Cséfalvay Pál ünnepi előszava olvasható „a magyar Sionról", majd az ismert egyházi hagiografus, Török József foglalja össze a keresztény ereklyetisztelet történetét az Apostolok cselekedeteiben olvashatóktól a „lutheri hadüzenetet" kísérő tridenti (154563) és a további zsinatok korszerűsödő szemléletéig. Színes részletekben a szentföldi ereklyegyűjtés kezdeteitől a kereszteshadjáratok barbár igyekezetén át a barokk fennköltségéigés tovább. Kiemelt figyelemmel a középkor. ezen belül a hazai történet folyamataira. „A Krisztus-arcú magyarok", az Árpád-ház hitvallóinak e földi sorsát, életszentségének hazai és nemzetközi tiszteletét a középkori forrásokból Puskely Mária idézi fel. Meglepő Közelkép SÁGINÉ BOZÓ BERNADETT rádiós műsorvezető' (Pálos) Tíz éve halljuk dallamos hangját a rádióban, két éve vállal híradózást az ETV-ben. Főként környezetvédelmi, egészségügyi riportjai keltenek érdeklődést. Lapunk szerkesztősége és a rádióstúdió egy épületben van. Nap mint nap találkozunk. Pályakezdéséről, a szakma szépségéről beszélgettünk. mégis, hogy a méltóként felemelt Skóciai Szent Margit nemes érdeméből elsőként „a szentistváni származást és a mecseknádasdi születést" emeli ki, holott ezt éppen egy esztergomi egyháztörténeti konferencián {Magyarok Kelet és Nyugat metszésvonalán -1994 április) egyértelműen és egybehangzóan cáfolta Geoffrey Barrow, Rónay Gábor és Vajay Szabolcs. Kandidátusi értekezésében Laszlovszky József (1991), Rónay Gábor már korábban is (Magyar Nemzet - 1993. január 20.), de a félreérthető geneológiát illetően „az unokaságban" már Wertner Mór kételkedett (1892). Hiába, a legendák életerősebbek e tájt, kivált, ha a középkortól folyamatosak. Adokumentálhatatlan felfedezés egészen Nagy Kázmér különben kitűnő könyvéig (Skócia pannóniai királynéja - München, 1971) követhető; bár a gyermekként valóban nálunk nevelkedett, de kijevi születésű későbbi skót királynét méltán tisztelhetjük a pontosítások ismeretében is. Az itáliai egyházi és állami kapcsolataink középkorára, Szent Gellért és társai tevékenységére, a Szent István által építtetett zarándokházak létére (Róma, Ravenna), a dinasztikus kötődések ágbogaira Prokopp Mária emlékezik remek értekezése bevezetésében. Az itt jelöltek alapozták meg, hogy az olasz trecento jelentős műalkotásain oly sok „magyar szent" ábrázolása látható. III. András itt és ez időben készült házioltárán mindahány szent előd, Assisiben a Szent Ferenc templom alsó traktusának freskóin (Simoné Martini), Firenze, Velence, Altomonte és más városok oltárképein és múzeumaiban ugyanígy. APadovában őrzött Vásári Miklós kódex és az Anjou-legendárium miniatúráin is. A Perugiában szentté avatott Árpád-házi Erzsébet a ferences női harmadrend védőszentjelett, nevét és ábrázolásait székesegyházak, kápolnák és ispotályok vették fel és viselik. Életszentsége nagyszerű mesterek művészetét ihlette (pl. Piero della Francésca), hasonlatosan a magyar középkor előző szentjeihez. A domonkos-rendi Boldog Margit legendájához kapcsolódó, bár nem hitelesíthető stigmatizációja középkori leírásait és ábrázolásait - a történet kapcsolatrendszereire is figyelmezően - sok adalékkal és pontosítással Klaniczay Gábor eleveníti fel. A nem kevés - nálunk mindeddig ismeretlen - mű reprodukciójával és idézeteivel dúsított előadás (nemzetközi középkortudományi konferencia-Leeds, 1999) gazdagon jegyzetelt és magyar nyelvű közreadása „az Árpád-kori krónika" méltó zárása lett. A következő tanulmányban ugyanis a barokk művészet búvárlója, Szilárdfy Zoltán a középkor magyar szentjeinek már a 17-18. századi ikonográfiából kiemelt „sajátos típusaival" foglalkozik. Mintegy folytatva a másik emlékkönyvben olvashatót, ahol „a török háborúk emlékét" vizsgálta az ekkori hazai szentképeken. Értelmezve a magyar és osztrák alkotóknak a Regnum Marianum eszményétől ihletett szemléletét, amely az itteni „reconquista" egyházi talpraállása idejében meghatározó tündöklést kapott. Az oltárok felett Szent István ország- és koronafelajánlása, Szent Imre fogadalma a Szűzanya előtt. Az országalapító és a forrásfakasztó, az országot ismét felajánló Szent László király sokhelyütt „törökverő hős" lett egyben, az irgalmas és alamizsnás Szent Erzsébet Mária Terézia, Szent Márton az ifjú Rákóczi Ferenc arcmását viseli. Szűz Mária és az Árpád-ház női szentjei fejükön a magyar koronával láthatók. A régmúlt és a közelmúlt világa az új szellem glorifikációjában jelentkezik. A továbbiakban Rúzsa György kínál élményes kitekintést az ortodox egyház középkori magyar szentjeire. A kijevi udvarban szolgáló Szent Borisz és Szent Gleb apródjai ők: György, Mózes és Jefrem vértanúk. Az ő sorsukat és ábrázolásaikat ismerhetjük meg itt, majd Eiréné császárné (Szent László leánya, Piroska) a Hagia Sophiában látható, 1118 táján készített mozaikképét végezetül. A záróértekezés a hazai patrónusoknak a középkori zsolozsmákban zengő tiszteletére villant élesebb fényeket. Dobszay László elemzése az összetartozás nemes példáira, „a nemzettudat középkori előzményeire" mutat rá a védőszentek előtti hódolatot idéző és segítségüket kérő énekek megszólításaiban, élményes részletekkel és alapos katalógussal bővítve az egykorú versek és dallamok megőrzött és új értékeit. A szép albumot reprodukciók és elemzések formálják teljessé: Mudrák Attila remek felvételei, Cséfalvay Pál és Kontsek Ildikó alapos leírásai. Majd kitűnő fényképek idézik a székesegyház és környezetének a témához kötődő műveit: oltár- és falképek, szobrok és domborművek, a főhajó és a kápolnák díszei. Scripta manent: az eseményt valóban emlékezetessé tette az ünnepi kiállítás figyelmet érdemlő tanulmányokkal, szakszerű műleírásokkal gazdagított katalógusa. (Keresztény Múzeum. 2000. jún. 17. - okt. 1.) lllusztációnkon: Biermayer: Szent István, XIX. századi rézmetszet a múzeum gyűjteményéből. B.F. - Születésem óta Esztergomban élek. A Dobó Katalin Gimnázium orosz-német szakán végeztem. Lencsés tanár úr volt az osztályfőnököm. Eléggé forró fejű, elszánt „felnőttként" 18 évesen léptem ki a nagybetűs Világba. Akkor, mint sok más fiatalt, engem sem érdekelt, hogy nem vettek fel a főiskolára. Gondoltam, majd a következő évben megpróbálom, de persze nem így lett. Belekóstoltam a vendéglátóipar rejtelmeibe, szép emlékek fűznek az akkor „Korona Kávéház" néven működő üzlethez. Azt hiszem, eléggé könnyen megtalálom az emberekkel a megfelelő kontaktust. Minden témát érdekessé lehet tenni, ami emberekkel, illetve városunkkal kapcsolatos. Az igazi kibontakozásra az Új Rádió Esztergomban találtam rá. Úgy érzem, nagyon ritka az olyan ember, aki elmondhatja, hogy a munkája egyben hobbi is. így dolgozni mérhetetlen energiát ad a mindennapi munkához. - Szüksége is van rá, hiszen heti 15 órát szolgál a mikrofon előtt, még ennél is többet fordít az előkészületekre, a riportok felvételére. - Senki ne gondolja, hogy rádiózni csupán szórakozás. Aki ezt szívvel-lélekkel teszi, az tudja, mennyi munkát követel. Rádiónk arculatára a kereskedelmiség mellett a közszolgálatiság is jellemző. Ebből adódóan a mindennapi munka széles körű tájékozódást kíván. A riportokra való felkészülés nem kevés időt vesz igénybe. Hiába a többéves tapasztalat, ahhoz, hogy egy beszélgetés érdekes és figyelemfelkeltő legyen, a riporternek az adott témában tájékozódnia kell, hogy a beszélgetést megfelelően irányítani tudja. Igen sokat köszönhetek az Új Rádió Esztergomnak, és a rádió vezetőjének, Horváth Miklósnak (fotónkon). Miután megbíz egy feladattal, már minden rajtam múlik. Nagyon sok embert ismertem meg, jó érzés, hogy most, ha szükségem van egy-egy riportalanyra, már csak egy telefon, és nem kell magyarázkodnom: ki is vagyok, honnanjöttem. Érdeklődési köröm igen széles, szívesen vállalok bármilyen témával kapcsolatos beszélgetést. A gyerekekkel éppúgy megtalálom a megfelelő hangot, mint a felnőttekkel, hiszen magam is édesanya vagyok. Két gyermekem van, nagyon büszke vagyok rájuk. Kislányom, Szilvia 12 éves, 6. osztályos és kitűnő tanuló, versenyszerűen úszik, i Tii RAOIQ ESHE GOM igen szép eredményekkel. Kisfiam, Szabolcs 6 éves, de már most remek kissrác, őszeptemben kezdi az iskolát. Néha a Városi Televízióban is dolgozom, szívesen csinálom ezt is, bár a rádió az egészen más, ott nem látnak. - Rádiós tanulmányai mellett főiskolára is beiratkozott. Mi késztette erre? - A rádiózáshoz nem feltétel a felsőfokú iskolai végzettség, hisz lehet valaki jó riporter, jó műsorvezető egyetemi végzettség nélkül is. Azonban én úgy gondoltam, hogy nem elégszem meg az érettségivel, így jelentkeztem a Magyar Rádió Oktatási Osztálya által indított szerkesztő-riporter szakra. Már nincs messze a befejezés, de a szakdolgozat megvédése előtt az angol nyelvvizsgát is le kell, hogy tegyem. Tavaly jelentkeztem a Kodolányi János Főiskolára, gazdasági-kommunikáció szakra. Fel is vettek, de most kénytelen voltam évet halasztani, azonban nem adom fel. Az Új Rádió Esztergom mellett, egy ideig a Budapesten működő Rádió Hírszolgálatnál is dolgoztam mint hírszerkesztő és hírolvasó. Ezt sajnos nem önszántamból hagytam abba; jött egy új vezetőség, természetesen új gárdát is hozva magával, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Alkalomadtán újságcikkeket is írok, mostanában ritkábban, de régebben rendszeresen közölte írásaimat a Komárom-Esztergom Megyei Hírlap és a 24 Óra is: itt a pályázatra elküldött anyagaim jelentek meg. Amíg a Magyar Rádióba jártam, rendszeresen tudósítottam Esztergomból a Petőfi Rádió Reggeli csúcs című műsorának, ami azóta már megszűnt. - További tervei? - Meddig lehet az ilyen fajta munkát csinálni? A kérdést már feltettem magamnak, a választ még keresem. Az biztos, hogy addig érdemes, amíg az emberben van energia, tenni akarás, amíg a hallgatók elfogadnak, hiszen az ő véleményük a legfontosabb ebben az esetben. Bár azzal is tisztában kell lenni, hogy az új hangokra és új arcokra mindig szükség van, és ha eljön az idő, át kell adni a helyet. Addig azonban, remélem, még sok feladat áll előttem is. - Teljék bennük öröme! Esztergom BajcsyZs. u 4. Adás tel.: (33)314-420 Tel./fai: (33)415-159