Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. január 5. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Negyedszáz millióról - és a sportról (Folytatás az 1 oldalról) „főszervező" munkahely változtatása miatt - megszűnt. Ebből is látszik, hogy mennyire személyfüggő egyegy sportág. Sajnos, peres úton végérvényesen elvesztettük a Vasas-pályát. Ez azért is szomorú, mert hét éve egy kis odafigyeléssel 6,5 millió forintért a városé lehetett volna. Most pedig eredménnyel pályázhatnánk az MLSZhez a három megyét (Veszprém, Fejér, Komárom-Esztergom) összefogó utánpótlás-nevelő és edzőképző régióközpontra, amely évi 40-50 millió forintos támogatást jelentett volna az MLSZ, az UEFA és a ISM-től, nem is beszélve az idegenforgalmi- és sport-értékéről. Az egészben az a legszörnyűbb, legbosszantóbb, hogy instruktorként tagja vagyok annak a szakmai stábnak, akik a pályázatokat bírálják, és számos munkatársamnak személyes kötődése is van Esztergomhoz. -Milyen tervekkel, elképzelésekkel készülnek a 200l-es évre? - A bizottság 30 millió forintos költségvetést terjeszt elő, amely - azt hiszem - reális, különösen ha az inflációt is figyelembe vesszük. Asportbizottság 2001 első félévében a képviselő-testület elé terjeszti a Városi Sportkoncepciót, amely az új sporttörvény szellemében készül. Elfogadása esetén a sportfinanszírozás egységes elvei, a kiemelt egyesületek és sportágak, a szabadidősport és diáksport, a fogyatékosok sportja hosszú távra tervezhetnek, hiszen világos perspektívát láthatnak maguk előtt. Természetesen itt is lesznek olyan sportágak, amelyek elégedetlenek lesznek, de ezt a döntést az önkormányzatnak fel kell vállalnia. Ezzel azt gondolom, hogy számos vitatott kérdés megoldódik. Gondot szeretnék fordítani a sportcsarnok felújítására. Számos helyen elhangzott a sportcsarnok és a strandfürdő szerkezeti és gazdasági összevonása, amely feladatkörében bővülne a városi szabadtéri létesítmények, sportpályák karbantartásával, szakmai felügyeletével, működtetésével. Mindez a sportbizottságtól alapos, átgondolt előkészítő munkát kíván, és a képviselő-testülettől pedig felelősségteljes döntést igényel. Nagy öröm, hogy a Mindszenty iskola tornaterem-építési pályázatot nyert. Hamarosan elkezdődnek a munkálatok, és ha a város is támogatná a beruházást, rövid időn belül kulturált sportlétesítménnyel gazdagodhatna az iskola diáksága és a déli városrész polgársága. Kertvárosban a legnagyobb probléma a tornaterem-hiány. A volt Hell tornaterem lepusztult, szinte romokban áll, beázik, hullik a vakolat. Jelenleg az Arany János iskola kapta használatba, jónéhány hétbe telik, míg a felújítási munkálatok befejeződnek. Ezt követően viszont fennáll annak a veszélye, hogy egy középiskola kiköltözésével ismételten kiszorulna az általános iskola és főképp a lakosság a tornateremből. Talán a legjobb és végérvényes megoldás lehet egy új, minden igényt kielégítő iskolai sportcsarnok építése. A riasztó számok helyett örömmel újságolhatom, hogy jelentkezett egy vidéki cég, amely rendkívül olcsón, 30 millió forintból egy 22 x 44 m-es vegyeshasználatú tornacsarnokot tud kész állapotba építeni az Arany János iskola udvarán. - Miként készül az új évre? - A jókívánságok mellett felhasználom ezt az alkalmat arra is, hogy megköszönjem a munkáját az Ifjúsági és Sportbizottság minden tagjának (Czirok Vera sportreferens, Török József, Schiller-Kertész Tamás, Pálmai Zoltán, Balogh József), az Oktatási és Közművelődési Iroda minden munkatársának és mindazoknak a sportolóknak, edzőknek, testnevelőknek, vezetőknek, mecénásoknak, akik részesei voltak az esztergomi sportsikereknek. Külön köszönetemet szeretném kifejezni Meggyes Tamás polgármesterúrnak és a képviselőtestület minden tagjának, hogy a nehézségek ellenére kiemelten támogatták a civil sportegyesületek tevékenységeit, és eló'térbe helyezték a városi ifjúság nevelését! - Köszönjük a tájékoitatást! Pálos Imre MAV-tájékoztató 2001. január 15-ctől a Budapest-Esztergom vasútvonalon az utazási igényekre és az utas-áramlatokra való tekintettel a vonatközlekedés sebességét és gyakoriságát növeljük. A járatsurítes érdekében néhány kevésbé kihasznált vonaton a kocsik számát csökkentenünk kell, ami nem befolyásolja az utazás kényelmét. A vonalon tíz új vonat közlekedik: Budapest Nyugati pu. - Esztergom 1 pár Budapest Nyugati pu. - Piliscsaba 1 pár Budapest Angyalföld - Pilisvörösvár 1 pár Budapest Angyalföld - Pilisvörösvár 2 Dorog - Budapest Nyugati pu. 2 Az új vonalokkal munkanapokon a vonatok sűrűsége a reggeli és a délutáni csúcsidőben 30 percre csökken. A pályafelújításnak köszönhetően a menetidő' Budapest és Esztergom közöli 8 perccel rövidül, az átlagos eljutási sebesség 4 km/órával növekszik. A vonalok megváltozott érkezési és indulási időpontjáról a vasútállomásokon adnak felvilágosítást. Ugyancsak január 15-1(51 a Budapest - Esztergom vonalon közlekedő motorvonalokon csak nemdohányzó kocsik közlekednek. A vonatszerelvények egészén beleértve a/, előtereket is - tilos a dohányzás. Az intézkedést a gyermekek, a nemdohányzók és a betegek egészségének megóvása érdekében hoztuk meg a MÁV Rt. dohányzásmentes kampányának keretében. Kéljük a dohányzó utasaink szíves megértését és támogatását. Szent István és müve - szövött falikárpiton Első királyunk koronázásának ünnepén, 2000. december 25-én, a Karácsonyi éjféli szentmisén láthattuk először élőben, illetve a televíziós közvetítés segítségével a képernyőn a Magyar Kárpitművészek Egyesületének monumentális millenniumi művét. A szakmai szövetség 33 tagja vállalt részt a tervezés és a kivitelezés közel két éve tartó munkálataiban. Esztergomba, Szent István életének színhelyére szánták a készítendő kárpitot. Szándékukkal Cséfalvay Pált, a Keresztény Múzeum igazgatóját keresték meg, aki kezdettől fogva támogatta és jótékonyan segítette az ötlet megvalósítását. Az igényes kivitel költségeit d. Magyar Millennium megünneplésére elnyert pályázati keret és a múzeum fedezte. Az első tervvázlatok - a megbízó Keresztény Múzeum és a művészek által közösen meghatározott témát és kötött méretet (3,3 x 5,5 m) figyelembe véve - kisebb munkacsoportokban születtek meg. Valamennyi koncepció középkori művészeti emlékekhez kötődő figurális motívumokat használt fel, jelentős eltérések a tartalmi hangsúly kitűzésében, a színvilágban és a kompozícióban voltak. A múzeum és az Országos Egyházművészeti Tanács szakértői bizottsága (Cséfalvay Pál, Farkas Attila, Pálos Frigyes, László Emőke, Kontsek Ildikó) készítette el a bírálatot. A végleges terv már a 2000. év elejére elkészült, de a tényleges szövés megkezdését hátráltatta, hogy sokáig nem volt hol felállítani a szövőszékeket. Nyár derekán a budai Szentháromság téren végre megnyílt a Budavári Kárpitműhely, ahol három 5 illetve 7 méteres klasszikus, francia és flamand típusú szövőszéken indulhatott meg a szövés. A kárpitszövés virágkorát a 15-17. században élte, amikor a korabeli manufaktúrák a tehetős egyházi és világi megrendelők számára sorozatokban készítették - fáradtságos, hosszan tartó munkával - a drága anyagokat felhasználó termékeiket. A technika legjellemzőbb sajátossága, hogy a hengerek közé kifeszített láncfonalak (általában 4-6 szál/cm) közé szőtt színes vetülékfonalak adják a mintát, nem található rajtuk utólagos festés, vagy hímzés. A kárpitot keresztben szövik, így a szövőszék mérete csak a végleges magasságot korlátozza, de a szélesség tetszőlegesen növelhető. A Szent István és műve kárpit szövésének rejtelmeibe bárki bepillanthatott, mivel a munka nyilvánosan folyt. A több száz személyes látogató mellett a sajtóból és a televízióból is értesülhettünk a mű készüléséről. A flamand és a francia műhelyek több mint félévezredes technikáját szem előtt tartva, a tervek felnagyításánál már a legmodernebb műszaki lehetőségeket is igénybe véve, szakadatlanul dolgoztak a szövők, egy szék mellett akár egyszerre hárman is. A felvető szálak alapanyaga pamut, a vetülék fonal gyapjú, egyes helyeken, mint például a korona motívumnál selyem. A nyers fonalak színezése a meghatározott alapszínskála szerint történt meg. Az árnyalást több összefogott szállal érték el. Szent István koronázásának napját nem ismerjük, de minden bizonnyal a korban szokásos módon, a rómaiak napisten kultuszából eredendően, és Krisztus születésnapjához kapcsolódva, a decemberi napforduló körül történt az ország jövőjét megpecsételő esemény Esztergom Várhegyén. Ezekben a napokban zajlott atörvénykezés, amikor az ország nagyjai valamennyien jelen voltak. Külön ünnepi alkalom nem lévén az éjféli mise adott keretet a koronázás millenniumának hozzávetőlegesen legpontosabb időpontban való megünnepléséhez. A kupolától északra eső mellékhajóban a Szent Adalbert és a Magyar szentek oltárai előtt, a Koronafelajánlást ábrázoló festmény alatt, az egykori királyi rangra emelés eredeti helyszínéhez közel került felállításra a kárpit. A Szent István és műve kárpit öszszefoglaló jellegű, nem csupán emlékezés az országalapító, egyházszervező királyra, hanem az elmúlt ezer évre, azaz a műre, melyre a mai magyar utódok a művészet nyelvén tekintenek vissza. Egy bizonyos megismételhetetlen történelmi pillanatot örökít meg, amely egyszeri és át nem helyezhető más „alkalmasabb, könnyebben megszervezhető, későbbi" dátumra. Méltóságteljes monumentalitás jellemzi az alkotás megjelenését, tisztelet a dicső múlt, az elődök akaratának beteljesedése előtt. A gazdag örökség súlyos és nehéz teher, a mai örökösök méltón tekintenek vissza tudásuk, képességük legjavát nyújtva. A kompozíció centruma a magyar keresztények őrzője, a vizsolyi falkép ihlette Könnyes Madonna. Kezei alatt fényes selyemmel szőtt Szent Korona látható. A reprezentatív központi alak körül további portrészerű alakok, jelenetek tűnnek fel. A felvillantott motívumok, Szent István, Gizella, Imre, a koronázási palástra, Szent Kozma és Dámján, ill. Szent Mihály és Gábriel arkangyal a Koronára, Vajk születése, Koppány legyőzése, az óbudai monostor megalapítása a Képes Krónikára és más páratlan középkori hazai és külföldi emlékekre utalnak. A Szent István intelmeiből származó magyarra fordított idézetek római nagybetűkkel írott sorai ugyancsak bekerültek a gazdag és sokszínű szövevénybe. Nyelvünk képe, hangzása, tartalma túlmutat a képzőművészeti kifejezőeszközökön. A kiválasztott sorok nem a ma oly gyakran idézettek közül valók, érdemes elmélyülten elolvasnunk, tudatosítanunk magunkban őket. A kárpit koloritja ünnepélyes, mély árnyalatú barna, vörös, arany, ezüst színű összesodort pamut, gyapjú és szelyemszálakból tevődik össze. Felébreszti a régi kárpitok emlékét, de nem nosztalgikus a szemlélete, szabadon, montázsként illeszkednek egymáshoz a konkrét emlékekből és történeti utalásokból újjáalkotott, stilizált motívumai. Az alkotói módszere merőben eltér a 20. században elfogadottá vált individualista képlettől. Nem egy ember indíttatásból fakadó szellemi és anyagi produktuma, hanem egy alkotói közösségé, akik a tervezéstől kezdve a kárpitkészítés valamennyi technológiai folyamatát végezték el. A kárpitművészet sajátosan egyesíti magában az iparművészet és a képzőművészet hagyományos kritériumait. Igazán nagy feladatok megoldásához hagyományosan és korunkban is többek szakértelme egymást segítő ténykedése elengedhetetlen. Vitáik közepette mindig rátaláltak a közös útra, mely egyedülálló a kortárs művészetben. A részvevők egyenként is elismert önálló életművel rendelkező személyek, akik ezen cél érdekében önmagukat teljesen átadva „egy-egy hangszer megszólaltatásával olvadtak össze zenekarrá ". A múlt megidézése az ezeréves történelem tudatát, a Szent István-i „mű', azaz az európai, keresztény Magyarország létét és fennmaradását jeleníti meg a Koronázás millenniumának napján. Emléket állít nem csupán az országalapítónak, hanem a 2000-ben élő valamennyi honfitársunknak, akik most együtt tekinthetnek a múltba a jelenvalóba és az elkövetkezendők elé. A kárpit, a „mű" megszületése napjainkban példátlan összefogás, alázat, tenni akarás, emberi és művészi szépszándék eredménye. A Főszékesegyház kupolája alatt február végéig lesz látható, majd márciustól bekerül a Keresztény Múzeum gobelin termébe, ahol technikai, történeti dokumentációval együtt kerül majd kiállításra. Résztvevő művészek: Balogh Edit, Baranya Judit, Benedek Noémi, Csókás Emese, Dobrányi Ildikó, Erdélyi Eta, Farkas Éva, R. Fürtös Ilona, Gremsperger Beatrix, Harmati Zsófia, Háger Rita, Hegyi Ibolya, John Ágoston, Kecskés Ágnes, Kneisz Eszter, Kovács Péter, Kókay Krisztina, Lencsés Ida, Martos Katalin, Máder Indira, Mészáros Erzsébet, Nagy Dalma, Nóvák Ildikó, Nyerges Eva, Oláh Tamás, Pasqualetti Eleonóra, Pápai Lívia, Pázmány Judit, Remsey Flóra, Solti Gizella, Szabó Veronika, Tápai Nóra, Zelenák Katalin. Kontsek Ildikó