Esztergom és Vidéke, 2001

2001-11-15 / 45. szám

5 Irodalom - tárlókban és szóban Nu\ember 10-en az esz.Lergoini József Attila Általános Iskola adott otthont a-6- 15 éves korú tanulók számára kiírt - XV. Komárom-Esztergom Megyei Őszi Vers- és Prózamondó Verseny döntőjének. Ebből az alkalomból az iskola Esztergom és az irodalom címmel kiállítást is rendezett, ahol tárlókban és tablókon mutatták be az Esztergomban írt vagy Esztergomról szólójelentősebb irodalmi műveket. A kiállítást a megyei versenyre érkezett tanulók, tanárok és szülők, valamint a helybeli érdeklődők jelenlétében 9.30 órakor dr. Pifkó Péter várostörténész nyitotta meg, és ajánlotta érdekesebb dokumentumait a megjelentek figyelmébe. Ezt követően a verseny résztvevőit dr. Magyar György, az önkormányzat Oktatási Bizottságának elnöke köszöntötte, majd elkezdődött a megye legjobbjainak vetélkedője. Mindegyiküknek két művet kellett választania a magyar irodalomból, a „felsősöknek" az egyiket Babits művei közül, tekintettel Babits halálának 60. évfordulójára. Az első fordulót közös ebéd, majd - Pilkó Péter kalauzolásával - az előhegyi emlékmúzeum megtekintése követte. Délután három órától is színvonalas produkcióknak tapsolhatott a közönség, a zsűri - Tóth Zsuzsanna (elnök) előadóművész, a Magyar Művelődési Intézet munkatársa, Maronka Csilla színművész és Nagyfalusi Tibor nyugdíjas könyvtárigazgató - pedig szorgalmasan jegyzetelte észrevételeit. A XV. Őszi Vers- és Prózamondó Verseny végül - este fél hét tájban - az alábbi eredményt hozta: Alsó tagozatosok: 1. Vasadi Alexandra (Tatabánya), 2. Horváth Máté (Tata), 3. Francz Bettina (Tatabánya). Különdíj: Horváth Krisztina (Esztergom, Petőfi) és Kollár Alexandra (Tatabánya). Felső tagozatosok (10-15 évesek): 1. Fodor Angéla (Oroszlány), 2. Horváth János (Esztergom, Szent István gimn.), 3. Darabos Balázs (Tatabánya), Pcresztegi Anita (Komárom) és Csukly Csilla (Tatabánya). Különdíj: Czégényi Boglárka (Tata), Gerhát Barbara (Tatabánya), Madarász Gergő (Tatabánya) és Végh Eszter (Nyergesújfalu). A díjakat a zsűri elnöke adta át, közölve, hogy a felsősök versenyének első és második helyezettje - tehát az esztergomi Horváth János is - jövő tavasszal a Pásztón rendezett országos versenyen indulhat; a három harmadik helyezett pedig egy hasonló veszprémi seregszemlén képviselheti megyénket. Sz.B. Herczeg Márton tárlatán Főiskolai fotópályázat és kiállítás (ál) A Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola hallgatói önkormányzataújdonság erejével hirdette meg fotópályázatát. A hallgatók körében váratlanul nagy volt az érdeklődés, és jóval száz fölött járt a bírálatra kínált képek száma. Több kategóriába sorolták a képeket, és a legjobbakat díjazták is. Az intézet aulájában a legjobbakat kiállították. A sikert az is igazolta, hogy a tablók előtt mindig lehetett érdeklődőt látni. Nyertesek: Greskovits Márk (Lenn az Alföld tengersík vidékén című képével) fődíjai nyert, mellyel hozzájutott egy nagy értékű fényképezőgéphez, amit dr. Varsányiné Juhász Katalin fényképészmester, a Kati fotó-Fuji szalon tulajdonosa személyesen adott át. Első díjat kapott Niki János (Paks, Dunapart című képével) a fekete-fehér kategóriában, továbbá Gulya Gergely (A Nap című képével) a nagyméretű színes kép kategóriában. A kisméretű színes képek között díjnyertes lett Greskovits Márk (Reggeli áhítat), Mészáros Imola (Tavasz. 3.). Különdíjban részesítették Gulya Gergely Só című fotósorozatát, valamint Gólya Borbálát, aki a legtöbb fotóval indult. Juhász Katalin fényképészmester rögtönzött szakmai tanácsokkal látta el a nagyszámú pályázót, akik láthatóan érdeklődéssel kísérték mindezt. A mai középkorú generációból szinte kivétel nélkül mindenki ismeri az életvidám Herczeg Marcit (fent Önarckép című alkotásával). Kiváltképp a képzőművészek köreit kedveli már fiatal kora óta. Nem egy tárlata is még ismertebbé tette őt. Jó humora, barátkozó természete fiatalossá teszi, pedig már rohamosan közeledik születésének 75. évfordulója (2002. február 28.). Sárisápról, gazdálkodócsaládból indult kalandos pályája. Esztergom ipari üzemeiben dolgozott, többnyire gépbeállítóként. Fafaragással kezdte különleges művészi hajlamának kielégítését, majd zenélt, hegedült, harmonikázott, verseket írt. A festészetet akkor szerette meg, amikor Esztergomban a jó hírű Nóvák Lajos festőművész vezette a szakkört. Herczeg Márton bohókás természete a rajzaiban is visszacseng, az átlagembernek többnyire bizarrul hatnak alkotásai. November 9-én a Zöldház aulájában régi barátja, Balla András, Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitotta meg a több, mint harminc képből álló tárlatot. Van köztük önarckép, portré, tájkép, városrészlet egyaránt. Szavakkal nehéz visszaadni mindazt a benyomást, melyet Herczeg kiállított képei láttán nyerünk, ezért különösen is ajánlhatjuk a megtekintését széles olvasói körünknek. Marci képei két héten át, november 22-ig tekinthetők meg, az időben érkezők kialkudott áron hozzá is juthatnak. (Pálos) HANGULATOK Messziről jött művészember képeiben gyönyörködhetnek e napokban azok, akik betévednek a Technika Háza földszinti termeibe. Dr. Molnár János siófoki mérnök, fotóművész színes, érdekes, változatos képei tekintenek ránk a falakról, s késztetnek megállásra, gondolkodásra. „Hangulatok" - ezt a címet adta tárlatának a művész, és a november 9-ei megnyitón magyarázatként hozzáfűzte: - Ezért nincs címe az egyes képeknek, hiszen egy hangulatot, egy érzést nem lehet felcímkézni, cs egy-egy inegörökítcll pillanat mást mondhat nekem és mást az egyes szemlélőknek. A tárlat témagazdagsága jóval felülmúlja az egyéni fotókiállításokon megszokottat: portrék, természetfotók, csendéletek, az élet ellesett pillanatai, változatos városképek váltják egymást - az utóbbiakon egy-egy meghökkentő épületegyüttes, felkínálkozó homlokzat, dc néha csak egy hangulatos boltív, egy ódon kapukilincs. Dr. Molnár János szakmáját tekintve villamosmérnök, a fotózást kedvtelésből űzi - egyetemi évei óla. Kepei számos kiállításon vollak már láthatók nemcsak hazánkban, dc külföldön is. S hogy miérl esett a művész választása ezúttal éppen Esztergomra? Mint elmondta. többször járt már itt. szereli ezt a várost, dc szépségeit a fotós szemével még csak most kezdi felfedezni. Beavatott a művész a technikai részletekbe is. megtudtuk, hogy képei semmilyen fotótechnikai machináción nem estek át, ami trükknek látszik, az is csupán a felvétel trükkje. A fotók a negatívokról digitalizálással és szkennerezéssel készültek. A tárlat házigazdája. Lengyel Károly javaslatára az ünnepélyes megnyitót családias hangulatú beszélgetéssé módosították - egy kis ropogós pogácsa és boglári vörösbor társaságában -, ahol Mújdricza Péter építész előre megírt megnyitó beszédét zsebre gyűrve saját szavaival mondta el benyomásait, a művész mesélt a képek keletkezéséről. cs a vendegek is bekapcsolódtak - kérdéseikkel, véleményeikkel - a beszélgetésbe. Különleges, családias hangulatú megnyitó volt. Kár, hogy nagyon kevés volt az érdeklődők száma, e tárlat nagyobb nyilvánosságot is megérdemelt volna. De ami késik, nem múlik: a kiállítás e hó végéig még megtekinthető. A fotók lényegét legszebben talán Mújdricza Péter fogalmazta meg, az ő gondolatával zárjuk e röpke beszámolót: - E képekben az úgynevezett művészet-akarat tükröződik, a lélek legmélyéről fakadó alkotói vágy, amiben van egy gyógyító és felszabadító erő is - azon túl. hogy az alkotó saját életét is próbálja megvalósítani benne. SzáBa * Költő, műfordító, publicista. Főiskolánk tanszékvezetője. József Attila- és Szent Gellért-díjas. - Munkásságodat témagazdagság és mindent át sugárzó derű jellemzi. Mi a véleményed a humorról? - A humort a legkomolyabban kell venni. Sokan összetévesztik az ordenárésággal, ízléstelenséggel. A humor a szellem egyik legfényesebb megnyilatkozása, úgy is mondhatnók: az intelligencia tettenérése. (Jó példa rá Babits Jónás könyvének egy-egy részlete, amely az önirónia jegyében fogant.) Nehéz „műfaj", mert a szubjektív megnyilatkozásba bele kell csendíteni a könnyed hangot, fölkelteni az önmagunkba szállás igényéi, amely az önnevelés eszköze. A humor: tanít, legyen az képzőművészektől (karikatúra) vagy irodalomból származó. Az igazi humor tehát sohasem sértő. Ha igényes, nem a humoristával, hanem a befogadóval van a baj, amikor „zokon veszi". Nagy humoristák azzal szereztek klasszikus hírnevet, hogy műveli emberek voltak. Sajnos, manapság megritkult ezeknek a sora. - Esztergomi kötődésed közismert. Ha utcáinkat róvod, mire gondolsz.? - Esztergom utcái számomra elsősorban az emlékekéi. Ebben a városban voltam diák, s ifjúságára ki nem emlékszik szívesen? Ismerős házak, szögletek: elmúlt idők tanúi, s persze még nagyobb az örömem, ha felújítva látom valamennyit. Uj és régi úgy lep meg egyszerre, hogy az idő - mely mérhető -benső idővé válik, tartammá, mivel a történelem vesz körül. S mert szeretem hazám történelmét, Esztergom utcái a hazaszeretet érzését erősítik bennem. Mindig az ország első városában érzem magam, így aztán rá kell döbbennem: az öntudatom nem holmiféle magasabbrendűség, hanem csöndes alázat. Az utcákon a csönd „foglya" vagyok, a megtartó szabadságé. Megszentelt város ez! Megszentelt elődökkel, akik előttem jártak ez úton... - Új műveket várhatunk-e Tőled a közelgő ünnepekre? - A művekkel úgy vagyok, mint minden alkotó: folyton dolgozom. Lapok, könyvek-tervekjárnak a fejemben, vagyis gondolatok, melyeket meg kell írni, s hétről-hétre írom a penzumokat. Minden ünnep: kihívás, buzdítás. Jelenleg a Szent István Társulat megbízásából Tömörkény István novelláiból állítok össze válogatást, tanulmány kíséretében. Olasz nyelvű didaktikai könyv fordítása is vár rám, s szeretném kiadatni újabb verseskötetemet (már elkészült), valamint zenei írásaim válogatását. A Magyar Televíziónak szerkesztek több műsort a hagiográfia köréből, s egy saját műsort szűkebb pátriámról Szabó Zoltán gyönyörű könyvét követve, a Szerelmes földrajzot. Új verseskötetek recenzióit a Lyukasórának írom, s megjelenik egy írásom Babits esztergomi nyarairól. Persze, mindig az egyetlen műre készülök, de ezt valójában sohasem tudom megírni. Lisztnek van igaza: „Mi más az élet, mint előjátékok hosszú sorozata... " Karácsonyra rólam írnak, én meg a publicisztikában „válaszolok" az ünnepre. - Köszönöm az interjút! FV Vendégünk volt MAGYARABB A MAGYARNÁL... - mondják barátai és ismerősei Jean Gallard úrról, a nyugalmazott történelemföldrajz szakos tanárról, aki negyven évvel ezelőtt járt először Magyarországon. Akkor az angers-i kórus tagjaként utazott a debreceni kórusfesztiválra. A közel ötven kórusból mindössze kettő jött Nyugat-Európából. Az ifjú tanár megszerette hazánkat. Az itt megismert új barátok is hozzájárultak ehhez, többek között Fasang Árpád zongoraművész, aki jelenleg Magyarország UNESCO nagykövete, s akinek Jean Gallard úr tanácsadója és teljes jogkörű képviselője. Az első utazást évenkénti folytatás követte, noha hónapokkal előtte el kellett kezdeni a szervezést. S nem is volt veszélytelen vállalkozás ez! A sűrűn utazó magára vonta a titkosszolgálat figyelmét is. Flja, akkoriban nemcsak innen volt körülményes nyugatra utazni!... Gallard úr bejárta már egész Magyarországot: emlegette az országúton is érezhető makói hagymaillatot, a csodálatos miskolctapolcai barlangfürdőt, de jól tájékozódott városunkban is, ahová nem először látogatott ezen a szép október végi napon, amikor előadást tartott a Dobó gimnáziumban. Felnőttek és diákok hallgatták érdeklődéssel előadását, amely történelmünk egy békés és virágzó szakaszáról, a 14. századról szólt. Az angers-i Anjou-család milánói ágából származó és rokoni szálak folytán a magyar trónra kerülő herceg, Károly Róbert és fia. Nagy Lajos uralkodásáról beszélt Gallard úr élvezetes stílusban, mégis egyszerűen. Mint mondta, nem akarja ő a magyaroknak a magyar történelmet tanítani, szándéka csupán az, hogy egy francia szemével mutassa be a magyar történelem egy olyan szakaszát, amely részben Franciaországhoz kapcsolódik, s amikor országunk területe és lakossága, gazdagsága csak az ő országáéval versenyzett. A magyar történelem lelkes tanulmányozója a következő évben II. Rákóczi Ferenccel szeretne foglalkozni, miközben majd magyar zenét hallgat. Hazafelé persze nem a CD-ktől volt nehéz a bőröndje: megvette az új magyar-francia és francia-magyar szótárt, mert ugyan nem tud magyarul beszélni - nagyon nehéz a nyelvünk - állítja őt, a görög és latin jó ismerője -, de a szótárt szívesen forgatja és igen sok szót ismer. Csak hát azok a ragok, csak azok ne volnának olyan bonyolultak!