Esztergom és Vidéke, 2001

2001-09-27 / 38. szám

2 2001. szeptember 20. Benépesült a Kó'rösy „zászlóskollégium' A hajózásban a flotta mindenben első számú tagját zászlóshajónak becézik, mostantól a mi Kőrösy László Középiskolai Kollégiu­munk is rászolgált erre a hasonlat­ra. Nemrég tudósítottunk (EVID 2001. szeptember 6.) a felújított in­tézmény átadási ünnepségéről. Eh­hez kapcsolódóan most arról is be­számolunk, hogy a diákönkor­mányzat zászlót kapott Meggyes Tamás polgármesterünktől (fotón­kon). Minden kollégiumi férőhely az utóbbi napokban gazdára talált, 132 középiskolás költözött be (Szent István gimnázium, Dobó gimnázium, kereskedelmi szakis­kola, Bottyán szakközépiskola, Kolping szakiskola), akik az első perctől kezdve otthon érzik magu­kat. Tóth Árpád építész, vezető ter­vező és munkatársai, Sasvári Gá­bor (gépészet), György István (villamosság), Besey László (stati­ka), Széher László (közmüvek) nagy körültekintéssel készítették elő a szocreál stílusban épült lapos­tetős ház teljes átalakítását. Jól ter­veztek, hiszen a megújult, magas­tetős, tetőtérbeépítéses kollégium tökéletesen illeszkedik a Várhegy történelmi arculatához. A 3800 négyzetméternyi épületet Geiszier Antal építési fővállalkozó és szaki­paros kollégái gondos aprólékos­sággal építették. Megújult a hatal­mas háztömb hőszigetelése, szó szerint külső köpenyt kaptak a fa­lak, ablakokat, ajtókat újjal váltot­ták fel, de szinte minden kicserélő­dött a házban, egyedül a tartófalak nem. Példamutató volt az együtt­működés a tervezők, a műszaki el­lenőr és az egyes szakmák képvise­lői között. A kor szellemének megfelelően az épület udvari tető­zetébe napkollektorokat szereltek be, mely a melegvízszolgáltatásnál hasznosul igazán. A 132 diákot hét fő nevelő, oktató felügyeli, segíti a tanulásban, további tizenhét fő lát­ja el az étkeztetést, a takarítást, a karbantartást. A legkorszerűbb gázfűtési módot választották, gon­dosan igazodva a környezet védel­méhez. Lapunk kérdésére a látoga­tásunkkor Benda János igazgató elmondta, hogy 300 adagos kony­hájuk és éttermük a diáksereg ki­szolgálásán felül többre is képes. Rendezvényeket terveznek, eskü­vőket vállalnak az eszközök jobb kihasználására és a saját bevételük növelésére. Látogatásunk során ta­pasztalhattuk, hogy nemcsak az épületegyüttes, hanem minden be­rendezési tárgy is új. A szobabúto­rok, a folyosói-, az éttermi- és a konyhaberendezéseket az Evelyn Kft. szállította kedvező áron. Mindez és az építkezés több fázisa is pályáztatás útján valósult meg. Tóth Árpád és Geiszier Antal azo­nos véleményen vannak, hogy sze­rencsés lenne a megújult kollégium környezetének és udvarának, vala­mint a csatlakozó közterületek csi­nosítása is. A több mint 300 milliós beruházás ezzel válna teljessé. (Pálos) Negyedszázad után Felsőfokú műszaki képzés Esztergomban (ál) Örömteli hírt olvashattunk a felsőfokú felvételi lehetőségek között, mely városunkat is érinti. A győri székhelyű Széchenyi Műszaki Főiskola Esztergomban a Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskola keretein beliil meghirdette a mérnök­asszisztensi képzést. A kétéves nappali rendszerű tanulmány szakdolgozattal zárul. Amellett, hogy felsőfokú műszaki képzést nyújt, a sikeres végzés után mód nyílik az. egyetmi tanulmányok folytatására. Sokakat önérzetében bántott, amikor a '70-es évek derekán megszűnt városunkban a felsőfokú műszaki képzés. A régió iparosodottsága pedig igen is megköveteli, hogy a nagyon jó középiskolai képzé­seinkre épülve folytatás legyen. Talán születőben van egy új megoldás, új lehetőség a műszaki értelmiség számára. A most indult oktatási évben harminc főt vettek fel. A képzés Guláné Nádasi Valéria igazgató, valamint Fenyvesi Oltó szakmai refe­rens közvetlen felügyelete mellett zajlik. Velük beszélgettünk. -Miként merült fel Önökben a gon­dolat, hogy a győri főiskolához for­duljanak? - 1974-ben a műszaki felsőfokú szakember-képzés Esztergomban megszűnt. A volt FVGT-hallgatók, tanárok között többször felmerült be­szélgetés közben, hogy szükséges lenne újrakezdeni. Három évvel ezelőtt iskolánkból a közlekedési szakközépiskolai képzés keretén belül többen egy konferenci­án vettek részt Győrben. A konferen­ciát követő beszélgetésen merült fel először dr. Kardos Károly tanszékve­zető úr részéről az együttműködés le­hetősége. Ezt követően kezdeményezte az in­tézet a fenntartónál a pedagógiai program módosítását, kiegészítve a felsőfokú szakember-képzés lehető­ségével. Az előkészítés hosszú folya­matában a törvényi háttér megterem­tése, az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel, a követelményrend­szer kidolgozása volt az alap, amire építeni lehetett. Nagyon jó és korrekt partnerek voltak a Széchenyi főiskola dolgozói. Külön meg kell említeni dr. Czinege Imre egyetemi tanár urat, a fakultás igazgatóját, aki nagymérték­ben hozzájárult tevékenységével a képzés 2001-ben való beindulásához, dr. Pintér József urat, aki első perctől kezdődően magának érezte a szak in­dulását, dr. Csizmazia Ferencné do­cens asszonyt, aki a végső beindulást segítette. Az akkreditálást, a hallgatók felvé­teliztetését a főiskola végezte. Intéze­tünkben az infrastruktúra kialakítása, a laboratóriumi háttér megteremtése volt a legfontosabb feladat. A tantes­tület tagjai az intézetünk tanárai, és természetesen szükségessé vált külső óraadók igénybevétele is. Továbbra is számítunk a városban meglévő azon szellemi potenciálra, amely a jövő szakembereinek oktatásában részt tud vállalni. Köszönetet szeret­nék mondani ezúton azoknak is, akik jelezték segítő szándékukat, és akik tevőlegesen részt vettek a képzés be­indításában. - Hogyan csatlakoznak a hallgatók a főiskolájukhoz, milyen rendszerben történik a képzés itt városunkban? - A hallgatók főiskolai státusszal rendelkeznek, mindannyian a győri főiskola hallgatói. Számonkérésükre, a zárthelyik írására az intézetünkben kerül sor a főiskola felügyelete mel­lett. Minden egyes tárgy oktatója a főiskola valamelyik tanszékéhez tar­tozik, és a tanszékről segítik, ellenőr­zik munkájukat. A hallgatók a főisko­lán iratkoztak be, a leckekönyv vezetését, a vizsgák bejegyzését is ott végzik. Intézetünkben is megvan az ún. tanulmányi felelős és az a sze­mély, aki a hallgatók ügyes-bajos dolgait intézi. A hallgatók a válaszott HÖK-tag segítségével tartják győri társaikkal a kapcsolatot. A képzés nem jött volna létre, ha a város vezetése és meghatározó üze­mei nem ismerik fel a felsőfokú szak­emberek helyben történő képzésének fontosságát. A hallgatók nagy része Esztergom és környékének lakója. Az itt megvalósuló képzés nagymér­tékben megkíméli a családi költség­vetést, gondoljunk például arra, hogy nincs szállásköltség, ami albérletet feltételezve önmagában is komoly té­tel. A 2002/2003-as tanévben a hallga­tói létszám növelését tűztük ki célul. Hosszabb távú terveinkben újabb fő­iskolai szakok indítását tervezzük a Széchenyi főiskolával közösen, mely várhatóan még az ősz folyamán egye­temi rangot kap. Ősz Dagadnak a fürtök szőlő termő ágán, ökörnyál fonalán játszik a szivárvány. Színes ősz-ruháját sok fa felöltötte, szelek gyors hintaját immár elkötötte. Csöpög a harmatcsepp köd fátyola alatt, kókadó virágon bágyadtan ring a nap. Bélav Katalin Menet közben Lovaskocsival Párkányba Immáron harminc éve találkoznak Szentgyörgymezőn, az Olvasókör épü­letében a Nőklub tagjai. Vezetőjük Bokros Istvánné, az egyik legrégebbi tag pedig Gere Istvánné. Minden héten kedden hat órakor ta­lálkoznak. közösen ünneplik meg név­napjukat. - Jelenleg 33 tagunk van, javarészt nyugdíjas asszonyok, főleg szent­györgymezőiek, de a „Bazilikán túl­ról". az ún. nagyvárosból is sokan jár­nak ide - mondja Bokros Istvánné. - Sokat járunk közösen kirándulni ­veszi át a szót Gere Istvánné -. főleg a gyógyfürdőkbe. Idén például voltunk már Győrben, Sárváron és Bükkfürdőn is. Magam is tapasztaltam, hogy kiváló a hangulat a Nőklubban. A jóhumorú társaság engem is invitál, hogy mint ..tiszteletbeli nő" látogassam a rendez­vényeiket. Egymás szavába vágva me­sélik közös élményeiket. - Rendszeresen meghívunk előadó­kat, orvosokat, újságírókat, tévébemon­dókat... Karácsonykor az Olvasókör­ben működő csoportok gyerekeit is megajándékozzuk, farsang idején pedig nagy bálokat szoktunk rendezni. A Nőklub rendkívül lelkes hölgvtas­jaitól azt is megtudtam, hogy nagyon készülnek a hídavatásra, és az azt köve­tő szüreti felvonulásra. - Az idén 55 év után először október 14-én a szüreti menet lovaskocsikkal átvonul Párkányba. Természetesen mi, nőklubosok is a menettel tartunk. Töb­ben vannak közöttünk olyanok, akik gyermekkorukban rendszeresen átjár­tak gyalog vagy kerékpárral a Mária Valéria hídon. Soha vissza nem térő élmény lesz számunkra ismét átmenni a hídon Párkányba! Október közepéig strandolhatunk! Mint azt Heer Lajostól, a Szent István Városi Fürdő vezetőjétől megtudtuk, az idén rendhagyó módon egészen októ­ber 14-éig lesz nyitva a strand, termé­szetesen az időjárás függvényében. Október közepétől viszont ráhelye­zik a medencére a „buborékot", ez mintegy hét napot vesz majd igénybe, és október végétől már fedett uszoda­ként üzemel a fürdő. Annak ellenére, hogy szeptember eleje esős, őszies, hűvös időjárást ho­zott, az úszók, a triatlonosok és a vízi­labdázók változatlanul a szabadban végzik edzéseiket, és a strand törzskö­zönségét is megtalálhatjuk a reggeli, a koradélelőtti órákban a medencében. Manyi változatlanul háromezer métert úszik naponta, és Jani bácsi, a nyugdíjas pékmester is minden reggel bejár úszni Sári sápról. - Lehet akármilyen hideg, fújhat or­kános szél, eshet az eső, én már csak leúszom a napi penzumot - mondja, és máris beleveti magát a még mindig hu­szonhatfokos vízbe! Egy fodrászüzlet megszűnik?! A Széchenyi téri fodrászüzletet min­denki jól ismeri a városban. Ott már legalább száz éve a fürge ujjú Figarók tevékenykednek. Rendkívül barátságos a légkör, és mint azt Sziklai Attila fod­rásztól megtudtuk, ez az egyetlen fod­rászat a városban, ahová előzetes beje­lentkezés nélkül bárki, bármikor beül­het... Mostanában nagy gondban vannak a mesterek, ugyanis az önkormányzat li­cit útján értékesítette az üzletet, már meg is van az új tulajdonos, de a fodrá­szok és az üzlet látogatói nem tudnak belenyugodni. - Mióta az eszemet tu­dom, mindig fodrászat volt itt, a Szé­chenyi téren - mondja az egyik idősebb vendég. - Szerintem egyáltalán nem rontja a városképet, épp ellenkezőleg kedves színfoltja a térnek. Persze némi felújítás nem ártana, de semmiképpen nem szabadna megszüntetni az üzletet. Borbélyra szükség volt, és mindig is szükség lesz! (dezső) Változatok a köszönöm szavacskára Foglalkozásomnak köszönhe­tően nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba, és ezen közben sok apró munkát végzek, amiért nem kérek fizetséget. Jó ideje belső mosollyal figyelem a köszönöm szavacska használatát, és ha meg­engedik, megosztom Önökkel! Kisfiú, hat-hét éves: Csodálko­zó nagy szemek, álmélkodó öröm, hogy megcsinálták a játékát, anyuka figyelmeztetésére megkö­szöni. Kislány, hét-nyolc éves: Öröm­teli köszönet, hogy működik a ta­magocsi, csodálkozó hitetlenség­gel kérdezi az ajtó előtt édes­anyjától, nem kért pénzt a bácsi? Hetedikes vagány srác: Kis iga­zítás és működik a masinája. Ke­zében a pénz, szeme felcsillan a hírre, hogy megmarad a zsebpén­ze, lelkes, hangos köszönöm. Gimnazista leány: Hitetlenked­ve zavart, halk köszönöm. Harmincas, melóruhás srác: Nem úgy van az, és pénzt tesz le egy hangos köszönöm kíséreté­ben. Harminc körüli aranyifjú, vas­tag arany kar- és nyaklánc: Valami kiszűrődik a fogai közül, akár kö­szönöm is lehetett, arcára kiül, igen ez jár nekem. Negyvenes háziasszony: Tény­leg semmi? Nagyon köszönöm, hangzik el kissé zavartan. Negyven-ötven közötti hölgy: Ne vicceljen, miből él maga? Hát akkor köszönöm. Hangján hallani, arra gondol, ez nem normális. Hatvan körüli parasztasszony: Nem úgy van aranyoskám, a Krisztus koporsóját... Röstellkedő köszönöm, hogy nem tudta meg­hálálni a szívességet. Hatvan-hetven körüli bácsika, látszik szegényen, kisnyugdíjas: De hát... Akkor nagyon szépen kö­szönöm. Hangjába röstellkedés, azt hiszi, azért nem kérek tőle pénzt, mert szegénynek néztem. Közvetlenül utána, negyven körü­li jogász srác: oké, mondja a kö­szönöm helyett. Belső mosolyom megfakul pár percre, túl nagy volt a kontraszt. Idős nénike: Nagyon köszönöm aranyoskám! Szemén látszik, arra gondol, mennyit spórolt. Az ajtó­ból újra visszaszól: még egyszer köszönöm. Harminc körüli csinos hölgy: Ne vicceljen, rakja el a pénzt, így nem kell megköszönni az apró szí­vességet. Ötvenes férfi: Semmi? Akkor köszönöm. De hülye vagy, hallik a hangjából (ilyenkor nem mo­solygok magamban, hanem röhö­gök). Hatvanas piaci kofa: Ne legyen hülye, rezsije magának is van. Hát akkor köszönöm, mondja a végén, hallom nem tudtam meggyőzni, hogy normális vagyok. Nem untatom a kedves olvasót! Ki-ki kialakíthatja a véleményét az esetekből, bár nem érdemes ál­talánosítani, de egy-két következ­tetésem azért van. Érdekes, hogy a szegényebb emberek nagy több­sége szégyenlős köszönömöket rebeg, röstellkedve a szegénysége miatt. Van, aki nem fogad el szí­vességeket, lerakja az általa meg­felelőnek ítélt összeget, és nem köszönget semmit. Kifizettem, minek köszöngetnék. Végül a gyerekek. Mindig élmény a rácso­dálkozásuk, fénylik a romlatlansá­guk. Tiszta szívvel ajánlom, járjanak utána okfejtésemnek. Próbálják ki a szisztémámat, és figyeljék meg a hatást. Derűs lelket kívánok hozzá! &m

Next

/
Oldalképek
Tartalom