Esztergom és Vidéke, 2001

2001-07-19 / 28-29. szám

2 2001. július 19. Istvános krónika, 2001 A tanuló neve Erkölcsi | •isclet Fígj«lem Szorgalom Latin Djehr VL osztály. Baros3 Gábor dicséretes kellő kellő elégséges elégséges Göt nyelr Magjar •yelT elégséges J° Nínx-t Mcrajbég-'TiOTÍörf- I Boloraiet- Helj^ct j ÁlUlinoa tan r*jx. I Un elégséges jeles jeles jeles .elégséges 20 1. r. Millenniumi könyv kiadására készül városunk legrégebben alapított iskolája, a Szent István Gimnázium. Intézetünk utoljára - alapításának 300. évfordulója alkalmából - 1987-ben jelentetett meg évkönyvet. A most készülő évkönyv mind terjedelmében, mind tartalmában igényesen kíván képet adni a tágabb értelemben vett elmúlt tíz tanévről, de ezen belül elsősorban az elmúlt hat esztendő részletesebb bemutatására vállalkozik. Az évkönyv kiadása két évfordulóhoz is kapcsolható: egyfelől államiságunk millenniumához, másfelől pedig, hogy az iskolák működésében 150 éves múltra tekint vissza az „Értesítő" (évkönyv) kiadásának gyakorlata. A szabadságharc leverése után a bécsi császári minisztérium által 1859-ben kibocsátott osztrák birodalmi tanügyi rendelet (az ún. Entwurf) 116. paragrafusa intézkedett arról, hogy a gimnáziumok - de lehetőség szerint a reáliskolák is minden évben évkönyvet, iskolai értesítőt adjanak ki. A rendelet életbelépése némileg késett, mert az 1850. szeptember 7-én kelt miniszteri rendelet értelmében az 1850/51-ei tanévet követőesztendőben csak azok a gimnáziumok adhatnak ki érvényes bizonyítványokat, amelyek követik az Entwurf rendelkezéseit. A rendelkezés pontosan előírta, mit kell tartalmaznia az évkönyveknek. Minden értesítőszámban az iskola egyik tanárától értekezést kell közölni, az évkönyv részletesen mutassa be a tanév tanítási anyagát, tanulóinak legfontosabb statisztikai adatait, az iskola anyagi helyzetét, vagyonát, eszközállományának gyarapodását, a tanév legfontosabb eseményeit, a tanügyi hatóságok iskolára vonatkozó legfontosabb rendel- kezéseit, elöljáróságok látogatásait, és nem maradhat ki a tanulói teljesítmény: osztályonként, névsorban, tantárgyanként az érdemjegyek közreadása sem. Az elmúlt másfél évszázadban kiadott évkönyvekben nagy szellemi értékek halmozódtak fel. Különösen jelentősek a kizárólag itt található források. Nélkülük a magyar értelmiség története nem tárható fel, de kudarcra ítélt vállalkozás lenne a magyar oktatás- és neveléstörténet érintett korszakainak a kutatása ezeknek a kiadványoknak a tanulmányozása nélkül. Fontos értéket képviselnek az értesítőben közölt helytörténeti tanulmányok, kismonográfiák, tanári értekezések. Éppen ilyen értekezések alapján kívánja a közeljövőben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiváló tanáregyéniségekről szerkesztett sorozatának egyik kötetében bemutatni Kiilin Rajmund bencés fizikatanárt, aki az országosan is ismert fizika tantárgytörténeti gyűjteményünk alapjait rakta le a 19.század közepén. Régi évkönyvek lapjai sokszor feltűnő aprólékossággal számolnak be az iskola életéről, eszközeinek gyarapodásáról. Megtudhatjuk, hogy név szerint mely tanulók adtak a biológiai gyűjtemény számára madártojást, madártollat, kitömött állatot. Kik hoztak az ásványgyiíjteménybe ásványokat. kőzeteket, kik adtak pénzt szociális diákétkeztetésre, ruhasegélyezésre, mely könyvkereskedők, írószerkereskedők adományoztak a könyvtár részére könyveket, a rászoruló tanulóknak tankönyveket, tanszereket. Mai szemmel nézve már személyiségi jogokat sért a tanulói eredmények az ő, i lletve szüleik, gondviselőik beleegyezése nélküli közlése. Például Baross Gábor az 1860-as évek elején volt iskolánk egyik jogelődjének, a bencés gimnáziumnak a tanulója. Könyvtárunkban található évkönyvi részlet arról tanúskodik, hogy az 1862/63-as tanévben a VI. osztályba járó Baross Gábor tanulmányi eredménye közepes volt, és az osztály tanulói között elfoglalt 26-os sorszámú egyéni helyezése szerint az utolsók közt foglalt helyet. Gyengébb tanulóinknak ma is biztatásul szolgálhat, hogy ennek ellenére a dualizmus egyik legkiemelkedőbb gazdaságpolitikusa, Széchenyi reformeszméinek megvalósítója lett. Ma már a személyiségi jogoknak korszerű méltányolása több esetben évtizedekig ható érzékenységet sértő gyakorlatot küszöböl ki. (Nem túl régen kaptam olyan levelet, amelyben egy 55 évvel ezelőtt érettségizett „véndiák" sérelmezi, hogy annak idején az évkönyvben feltüntetett igazolatlan mulasztása nem felel meg a valóságnak, igazát, vélt vagy valós sérelmét kutatja hajdani iratokban, értekezleti jegyzőkönyvekben.) Sajnos, mint ahogy kulturális életünk egészében, az évkönyvek kiadásának a rendjében is törés következett be a világháborút követő kommunista hatalomátvétel után. 1948. június 7-én jelent meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete, amely megszüntette a gimnáziumok évkönyvkiadási kötelezetségét. A rendelet indoklásában a miniszter arra hivatkozott, hogy „... a gondozásomra bízott tárca költségvetését jelentős kiadással terhelte meg. Figyelemmel a fentiekre, valamint arra, hogy a 3 éves terv sikere érdekében az. államháztartás nem feltétlenül szükséges kiadásait minden rendelkezésemre álló eszközzel csökkenteni kell." Nyilvánvalóan nem erről volt szó! Az értesítők kiadásainak a költségeit az iskolák nem állami juttatásból, hanem önerőből, a tanulók, illetve a szülők pénzéből biztosították. A valós okok politikai jellegűek voltak: a szocialista kultúrpolitika gyanúsnak tartott minden, a múltban gyökeredző iskolai hagyományt. A Szent István Gimnáziumban évkönyvkiadásra az 1960-as évek elején - 1960/61, 1962/63-ban -, majd 1987-ben nyílt újra lehetőség. Mostani kiadványunk - reményeink szerint - szeptemberben olvasóink kezébe juthat. Az évkönyvkiadás hagyományos gyakorlatának megfelelően könyvárusi forgalomba nem kerül, iskolánk régi diákjai, valamint a kiadvány iránt érdeklődőik a gimnázium titkárságán kaphatnak felvilágosítást a beszerzés módjáról. Bánvai Mátvás Várszínház: két kellemes hét Két hét alatt öt kiváló produkciónak tapsolhatott a Várba látogatók többszáz fős, állandó teltházat biztosító tömege. Aki az oldottabb szórakozást kedveli, bizonyára nem bánta meg, hogy egyegy estére beült a Várszínház nézőteréA július 4-i Hobo Blues Band koncert elsősorban a blues-zene rajongóinak hozott kellemes szórakozást. Hobóék új lemeze, a Blues Jim Morrisonnak, mint ahogy a címből is kikövetkeztethető, a nagy példaképnek, az 50 éve elhunyt kiváló gitárosnak állít emléket. A dalok, melyeket e lemezről bemutattak, jók, Földes László a tőle megszokott színvonalon énekli a zömmel saját szerzeményű, saját életérzését tolmácsoló számokat (Vad srác, ki magad vagy..., Ölelj kétszer engem.', Furcsa a nép..., stb.). Néhány régi sikerszám is felhangzik (Országúti fogadó, Vándor az úton), egy tőlük szokatlan hangzású Kurt Weil-dal, a „Hé, emberek!", s mikor a műsor vége felé azt énekli: Gyere babám, lobbants lángra!, bizony a feltámadó, hűvös szélben mi is teljesen azonosulni tudunk vele. A zenekar két ragyogó képességű szólistája, a gitáros Varga János és a billentyűs Nagy Szabolcs feledtette Hobó szövegmondási hiányosságait. A kiváló énekes, zeneszerző és szövegíró ugyanis - amint versmondásra vállalkozott - „motyogósra vette a figurát", s nem a hangosítás, hanem a kellő artikulációt nélkülöző szövegmondás volt a hibás azért, hogy a közönség alig értett valamit az amúgy kiváló szövegből. Hobó, az örök lázadó persze most sem tagadta meg magát: „Minden érdekel, ami lázadás" - tudatta velünk, de vadsága sokat szelídült az évek során. * Július 6-án is ismert művészek léptek színpadra: Nagy Bandó András és leánya, Nagy Natália. Bandó a tőle megszokottat nyújtotta: nem előad, csupán beszélget, gondolatait, érzéseit, emlékeit közli velünk, olyan természetes egyszerűséggel és közvetlenséggel, hogy az ember azt hiszi, ott találja ki az egészet. Zömmel új is, amit mond, bár előszed néhány régebbi viccet, szójátékot is. Jó ember ő, belopja magát a szívünkbe, akárcsak az a bizonyos „jó ember", aki miután meghalt s felment a mennybe. Szent Pétertől naponta csak egy doboz májkonzervet és egy szelet kenyeret kap enni, miközben azt látja, hogy odalent a pokolban finomabbnál finomabb sülteket lakmároznak. Mikor már a harmadik napon sem észlel változást, szóvá teszi a dolgot Péternek, aki rezignáltán jegyzi meg: - Miért főzzek kettőnknek?... A politikát messze elkerülte, de egyetlen ilyen jellegű vicce híven jelzi véleményét: - Öt ismert politikus karambolozik az országúton, de mire a rendőrség a helyszínre ér, csak két füstölgő gépkocsit, meg egy békésen pipázó birkapásztort talál az út mentén. - Hová lettek az utasok? - kérdezi a rangidős rendőr. - Eltemettem őket - mutat egy friss sírhalomra a bácsi. - És nem lehetséges, hogy egy-kettő még élt közülük? - Hát egy-kettő még mondogatta, hogy él, de én már nem hiszek ezeknek. Natália kiváló komika, kacagtató szövegei korábbi együttese, a L'art pour l'art tagjainak írásai. Csakhogy lejébe vette, hogy ő táncdalénekesnő is egyben. Ehhez viszont nincs meg a kellő hangja. Ráadásul, amikor a nyakrafőre színpadra csalogatott férfi nézők egyike bohóckodásával zavarba hozta, még hamis hangokat is produkált lányos zavarában. Az előadás hiányosságának mégsem ezt érzem - hiszen a nézők zöme nem is várt tőle kimagasló énekesi produkciót -, hanem azt, hogy apa és leánya nem vállalkoztak közös kabaré-jelenetre, így aztán a színpad mélyén meghúzódó asztalnak és két széknek - a nézcík várakozásával ellentétben - semmilyen funkciója nem maradt. * Abban a hitben éltem mostanáig, hogy a táncművészet iránt nincs számottevő érdeklődés Esztergomban. Nos, Dunaújváros Táncszínházának július 8 -ai várbeli szereplése alaposan rácáfolt erre. Úgy tűnik, másokat is izgatott a kérdés: hogyan lehet csupán mozgással kifejezni az annak idején oly népszerűvé vált Örkényi egyperceseket. Az ifjú táncosoknak pedig nem volt könnyű dolguk, ez már a programúk mintegy bemelegítésnek szánt - első részében is kiderült. A Zene című koreográfia Steve Reichnek, az úgynevezett minimálzene legismertebb képviselőjének egyik darabjára épülő, dinamikailag, ritmikailag kibővített táncátirat, amelyben a „zene" csupán a mindenkinél kéznél lévő „hangszerek", a lábak és a kezek ritmikus dobogása és csattogása, a táncosok mozgása mégis oly kifejező volt, hogy a színpadon zajló, humorban bővelkedő esemény teljesen egyértelművé vált a nézők számára. A mű tulajdonképpen tisztelgés Janek József dunaújvárosi koreográfus emléke előtt, s hogy az általa vetett mag jó talajba hullt, azt bizonyítja a darab korábbi sikere: Dunaújváros Táncszínháza e koreográfiával a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon elnyerte a „Legígéretesebb társulat" díjat. Az előadás második részében, mely az (Ör)kényes témák címet viselte, sajátos humorú képek villantak fel a középeurópai lét hétköznapjairól a híres magyar író, Örkény István szellemes egyperceseinek és lényeglátó szemüvegének segítségével. A műsorban prózában elhangzó, de főleg mozgással kifejezett groteszkek - Háry Balázs kifejező zenéjével - kacagtató képeket festenek elénk Örkény világáról, rólunk, akik e világ gyarló részesei vagyunk. Nemcsak a kifejező mozdulatok, de a szereplők arcjátéka és a jelmezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség önfeledten élvezze az eléje táruló játékot: a Stabilizáció rokkantját, a Don Quijote csetlő-botló fegyverhordozóját, az Ugrás kétbalkezes tűzoltóit, Woody Allén esetlen próbálkozásait, Rejtő Jenő közismert figuráit és a többi jól megformál jellem mosolyt fakasztó táncprodukcióit. Érdemes megjegyezni Rácz Attila koreográfus-rendező nevét, bízom benne, hogy tehetséges csapatát látni fogjuk még az Esztergomi Várszínház színpadán. * Július 11-én, a Várszerdák keretében egy marokkói est vendégei lehettek az érdeklődők. Abbeli félelmem, hogy az arab zene nehezen élvezhető az európai fül számára - éppen ezért nem igazán népszerű hazánkban, így Esztergomban sem -, nem igazolódott be ezen az estén, a csaknem megtelt padsorok az ellenkezőjéről győztek meg. A speciális marokkói teakülönlegesség megkóstolása után a Magyarországon alakult héttagú Chabalan zenekar - mely hazánkban jelenleg az egyetlen arab zenét játszó együttes - szórakoztatta a közönséget olyan muzsikával, melyet a tradicionális marokkói zenei formák inspiráltak, de amelyben felfedezhetők más népzenei kultúrák nyomai, sőt a dzsessz elemei is. A különleges műsor érdekes színfoltja volta Várszínház nyári kínálatának. * A L'art pour l'art Társulat új műsora, A brutális katicabogár a Várszínház azon ritka programjai közé tartozik, amelyeket a nagy érdeklődésre való tekintettel kétnaposra terveztek. A közönség érdeklődése valóban a várakozásnak megfelelő volt, mindkét napon, július 13-án és 14-én teltházat - sőt már-már túlzsúfolt nézőteret - vonzott a népszerű társulat. Műsoruk rengeteg új figurával gyarapította az eddigi repertoárt. Találkozhattunk a Besenyő család fura tagjaival, Naftalin Ernő feltalálóval, a varázslatos Frizuravarjúval, az agresszív Troli nénivel, a félelmetes Drakula gróffal, és persze Arankával, a cápák rémével. Vadonatúj dalok hangzottak el, és - új elemként - vetített képek is színesítették a műsort. DollákSaly Róbert, Laár András, PethőZsolt és Szászi Móni felhőtlen szórakozást nyújtott mindazoknak, akik kedvelik az efajta „abszurd" humort. * A következő két héten is számos sikerdarabot tűzött műsorára a Várszínház. Július 20-21-én John Gay: Háromgarasos opera című metálballadája kerül színre az Esztergomi Várszínház, a Kisvárdai Várszínház és a Beregszászi Illyés Gyula Színház közös produkciójaként. Égy héttel később, ugyancsak két napon át - július 27-28-án - Dan Goggin: Apácák című musical-jét játssza el a Komáromi Jókai Színház. A Várszerdák sorozatban pedig július 25én - tovább bővítve a palettát - a Spanyol Kulturális Nap keretében a Flamenco című zenés-táncos műsorral kedveskednek a szervezők, augusztus l-jén pedig az Edwald Rézfúvós Kvintett ad hangversenyt a Várban. Valamennyi előadás 20.30-kor kezdődik. Szába