Esztergom és Vidéke, 2001

2001-06-21 / 24-25. szám

8 Esztergom és Vidéke 2001. június 21. Varmegyenk nagy alakjai A Szlavnicai Sándorok A bajnai kastély fénykorában, az 1930-as évek végén • Az ősök Bajna fejlődése, mindennapi élete és faluképének kialakulása szoros összefüggésben van a birtokos Sándor család történetével. A család nem Esztergom megyéből származott, hanem a Both család egyik tagja, Nebojszai Balogh Erzsébet révén lett Bajna tulajdonosa. A nemességet megszerző ős Kasza-i Benchich Tamás volt, aki 1456-ban vitézségéért nyerte el V. László királytól a Trencsén megyei Szlavnica (ma Szalonca nevű falu Szlovákiában) birtokát és a velejáró címet. Tamás fia Benchich Sándor volt, akinek gyermeke, apja keresztneve után, Sándor Mártonnak nevezte magát, innen nyerte a család vezetéknevét. Márton unokájának, Lászlónak kezén még együtt voltak az idők során szépen gyarapodó Trencsén és Nyitra megyei birtokok, Tőkésújfalussy Erzsébettói született két fia azonban már a család két különböző ágának lett alapító tagja. Elsőszülöttfia, János ugyanis 1621-ben Bethlen Gábor hívévé szegődött és áttért az evangélikus vallásra. Az ő két fia közül Imre megalapította a Sándorok striczei ágát, akinek tulajdonába kerültek a Trencsén megyei birtokok a család ősi fészkével, Szlavnicával együtt. János második fia, Ferenc, Nyitra megyei birtokai mellé 1706-ban bárói rangot nyert és birtokai központjáváLúkát tette, ahol ezentúl a Sándorok lúki ága élt. Sándor László és Tókésújfalussy Erzsébet másodszülött fiúgyermeke, László, a család ősi birtokaiból szinte semmit nem örökölt, viszont felesége, Nebojszai Balogh Erzsébet hozományaként övé lett a Mátyás király idejében nagy vagyonra és hírnévre szert tett Bajnai Both család örökségének egy része. László és fiai tehát így lettek a Szlavnicai Sándor család bajnai ágának megalapítói. • Az alispán A török háborúk után Bottyán Jánosnak elzálogosított bajnai birtokegyüttest, nagyanyja hozományát, Sándor Menyhért váltotta ki, így 1696-ban már az ő tulajdona volt Bajna, Nagysáp, Sárisáp és Babai-puszta is. Mielőtt azonban ezeket a birtokokat megszerezte volna, már hoszszabb ideje Esztergom városában élt, mert miután a király oldalán hadba szállt Thököly felkelő seregei ellen, itt telepedett le. Az 1690-es években részt vett a megye újjászervezési munkálataiban és eredményességét mutatja, hogy 1696. január 23-án a vármegyei közgyűlés három jelöltből őt választotta az alispáni posztra. Ezáltal a megye tényleges irányítása az ő kezébe került, mivel a főispáni címet viselő esztergomi érsek igen kevés időt töltött a közigazgatás gondjaival. Megválasztása után huszonöt évet töltött hivatalában és visszavonulása után is számos értékes tanáccsal látta el utódját. 1710-ben, II. Rákóczi Ferenc bukása és a császári csapatok győzelme után III. Károly megerősítette Sándor Menyhértet alispáni tisztségében, majd 1716-ban bárói rangot adományozott az ő és mindkét nemű utódai számára. A rangemelkedéssel címerváltozás is járt, az addigi címerpajzsban egy szikláról gyógyfüvet legelésző szarvas látszott, ezután pedig a kék mezőben lévő zöld dombon egy koronából kiemelkedő, nyíllal átlőtt nyakú, szájában gyógyfüvet tartó szarvast ábrázolt a címerfestő. A címerpajzs fölé egy ötgyöngyös bárói korona került. • A birtokgyarapító Sándor Menyhért nemcsak karrierjét, de vagyonát tekintve is sikeres ember volt: 1728-ban, halálakor utódai Bajna mellett a Pozsony megyei Récsény, Ság, Sverbic, a Nyitra megyei Újlak, Egresd, a Hont megyei Pásztó, Dalmad, Darázsi, valamint két nagyszombati és egy esztergomi házon osztozkodtak. Sándor Menyhért még megérhette, hogy fiát, Mihályt 1727-ben a király tanácsosai közé választotta és az aranygyapjas rend lovagjává ütötte. Sándor Mihály apja halála után 1773ig állt a bajnai uradalom élén, amelynek megszervezése nagyrészt az ő nevéhez fűződik. Közben megkezdte vagyona gyarapítását is: 1743-ban a Farkas és Lipthay családtól a Komárom megyei Kömlődöt, 1744-ben pedig Pamhákel Mihálytól a szintén Komárom megyei Gyermelyt és Szomort vásárolta meg. A későbbi híres ménesnek helyet adó Gyarmat-puszta még 1717-ben, királyi adományként került a család tulajdonába. A birtokgyarapítás tovább folytatódott, amikor 1758-ban sikerült megszereznie Vicenti Jakabtól és feleségétől, Tosch Ernesztinától a Pest megyei Bia, Torbány, és Bot tulajdonjogát, majd még ugyanebben az évben Mária Terézia hozzájárult ahhoz, hogy Sándor Mihályt beiktassák birtokaiba. Az uralkodói kegyért az új földesúr ötezer rajnai forinttal támogatta a kincstár háborús kiadásait. Az immár három megyére kiterjedő birtokok központja Bajna lett, ahol 1743-ban megkezdődött a török időkben elpusztult udvarház helyreállítása. Ugyanebben az évben apjától örökölt esztergomi házát is „alapjaiból felépítette " kilencezer forintért. A megszerzett birtokok tulajdonjogához a helybeli templomok kegyúri kötelezettségei is hozzátartoztak, amelyeknek Sándor Mihály mindenkor példásan eleget tett. Mély vallásosságát érzékelteti az is, hogy 1758ban kérvénnyel fordult Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz, hogy újonnan vásárolt birtokán, Bot-pusztán kolostort és templomot építhessen a Spanyolországból 1757-ben hazánkba érkező nazarénus rendnek. Az engedélyt megkapta, és 1766-ra fel is épült a kolostor, de ekkor már érvényben volt a rend további működését megtiltó királyi rendelet. Az új rendházat ezért a továbbiakban gazdasági épületként használták. Sándor Mihály halála után az uradalom irányítását egyetlen fia, a már majdnem negyven éves Sándor Antai vette át. A feltétlen császárhű Antal felesége, gróf Viczay Eszter révén megszerezte a Győr megyei Ráró falut, majd 1787-ben elnyerte a grófi címet. Bajna épülése és szépülése tovább folytatódott az új tulajdonos alatt is: 1775-ben sor került a kastély nagyszabású átépítésére, valamint a mellette lévő vadaskert kialakítására. Átépült ezen kívül a Sándorok esztergomi lakóháza, 1770 körül készült el a ma is látható díszes kapu, majd jövedelmei növelésére 1778ban Sándor Antal nyilvános fogadót nyitott itt. • Esztergomban Az udvarhoz fűződő szoros kapcsolatok eredményeként több rangos vendéget fogadott mind az esztergomi, mind a bajnai kastély. 1790 áprilisában Batthyány József hercegprímás kísérletet tett az érsekség Esztergomba való visszaköltöztetésére, és mivel ekkor még nem volt a városban megfelelő érseki rezidencia, Sándor Antal palotájában tartottak ünnepi ebédet az esemény tiszteletére a megye előkelőinek részvételével. A Habsburg-család tagja, Józseffőherceg, Magyarország nádora többször is eleget tett Sándor gróf meghívásának, 1796-ban Bajnán tartott „víg vadászatot", 1800 januárjában pedig feleségével, Pavlovna nagyhercegnővel és hatvanhárom fős kíséretével az esztergomi Sándorházban szállt meg. De Esztergomban máshol is emlékezetessé tette nevét Sándor gróf. Helischer József 1827-ben készült leírásából tudjuk, hogy Esztergomban három helyen volt melegvizű forrás. „A város északi szegletében olyan erővel tör föl a víz, hogy malmot hajt és fürdésre is használják. A másik a ferencesek Mária-rendtartományának posztókészítő műhelye mellett, a falakon kívül fakad, a harmadik terület déli, a Szent Tamás városkával határos csücskén ömlik a Dunába. Gyermekkoromban malmot hajtott itt az iszapos földből kibuggyanó víz. Egyébként hínár és nád borította a környéket, amíg - mintegy harminc és néhány évvel ezelőtt - Sándor Antal gróf meg nem vásárolta ezt a területet. Sándor gróf sok száz. tölgyfatörzset mélyített be az. iszapba, és az. ezek felett szétterített, máshonnét oda szállított földdel megmagasította a talajszintet, a források vizét pedig medencékben gyűjtötte össze, és föléjük ízléses fürdőépületet emeltetett, amelyeket fákkal és virágokkal ültetett körül. Ezt az oly nagy munkával készült művet elpusztította a kérlelhetetlen idő. A víz most ványolókereket hajt." A gróf családjával sokat tartózkodott Bajnán is, itt született négy gyermeke: Vince, Josepha, Anna és Eszter. Lányai közül Josepha BélassiKhuen Antal, Anna Mailáth József, Eszter pedig Révai Péter felesége lett. Egyetlen fia nevelése a helybeli plébános, Hury Pál irányítása alatt kezdődött, majd Vácott a piarista atyák által vezetett Theresianumban fejeződött be. • Budán 1801-ben, Sándor Antal halálakor, Vince harmincnégy évesen császárikirályi kamarás, két fiú és egy leánygyermek édesapja volt. Felesége, Szapáry Anna angyali természettel megáldott, jó lelkű asszony volt, akit fia, a kis Móric csodált és imádott. Apját viszont, aki köszvénye miatt sokszor rosszkedvű és morcos volt, zsarnoknak tekintette és féltékeny volt rá. Sándor Vince egyébként az uradalom gondját teljesen tiszttartóira hagyta, esztergomi házát először bérbe, majd végleg eladta, ő maga pedig a fővárosba költözött. Budán, a királyi vár közelében építtetett egy palotát Pollack Mihály építésszel 1803-ban. Ezt követően itt tölötte ideje nagy részét. A későbbi miniszterelnöki rezidenciát elragadtatott szavakkal írta le a kortársszemlélő: „Gyakran hallottam, hogy az építkezés, a külső díszítés és a belső berendezés nagyon sok pénzbe került, tehát sokat vártam, túlságosan sokat. De amit a saját szememmel láttam, minden képzeletet felülmúl, mihelyst az ember a kapun belép. (...) Az idegen szemlélő sokáig az elsőpillanat hatása alatt marad. A fal nemes márvány, a mennyezet csupa aranyfaragás és aranyfestés és a sok tükör megtízszerezi, meg százszorozza a gyűjtemények ezüstjét és ritkaságait. A hatalmas csillár és az alakos falikarok növelik a terem fényűző berendezését. Innen nyílik a sárga drapériás játékszoba, majd a télikertbe vezet az ajtó. Keletre néznek a félkörben épített hatalmas üvegablakok; csodálatos növények, zöldellő bokrok, tarka, egzotikus virágok kábítanak. A langymeleg, a csábos illat és a végtelen csend, ábrándos hangulatba ringat; a paradicsomi kert ez, kényelmes pihenőpadokkal, melyek fölé dús lombok borulnak. (...)" A házat egy zárt folyosó kötötte össze a közeli Várszínházzal, ahová Vince minden este ellátogatott. Gyermekeinek ilyenkor meg kellett kérni őt, hogy vigye őket magával a színházba, de ő mindig nemet mondott. A kis Móric egy este megunta a felesleges párbeszédet, és „elfelejtette" megkérni apját. Vince méregbe gurult, erre Móric csak annyit felelt: „Az örökös könyörgést nem szeretem." Ezután minden estéjét büntetésben töltötte. ( Folytatjuk) Tóth Krisztina Sándor Mihály síremléke a bajnai templomban