Esztergom és Vidéke, 2001

2001-01-11 / 2. szám

S ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 11. EGY PORLEPTE GYUFACÍMKE-GYŰJTEMÉNY Beszélgetőpartnerem - túl a ne­gyedik X-en - arra kért, ne említ­sem a nevét. Egykori, ifjonti hobbi­ját ma már megmosolyogtatónak tartja, nem szeretné, ha neve éppen egy ilyen gyerekes hobbi kapcsán híresülne el, hiszen oly sok minden más van, amire sokkal büszkébb. De hát minket, riportereket gyak­ran nem a verejtékes emberi telje­sítmények, a nagy életművek érde­kelnek, hanem az apró külön­legességek, a kuriózumok. - Mikor és hogyan kezdte el gyűj­teni a gyufacímkéket? - kezdem a faggatózást. - Gimnazista voltam még, Doro­gon laktam, és Esztergomba jártam középiskolába. Valamikor az '50­es évek végén alakult Dorogon egy érdekes társaság, a Ki Mit Gyűjt Klub. A legtöbben bélyeget gyűj­töttek, de akadtak, akik papírszal­véták, képeslapok vagy gyufacím­kék gyűjtésére adták a fejüket. Az utóbbiakhoz kevesebb pénz kellett, így mi, kispénzű diákok inkább e szenvedélynek hódoltunk. - Honnan lehetett akkor annyi gyufacímkét összeszedni, amennyi­vel már meg lehetett alapozni egy gyűjteményt? - Hát bizony eleinte csak a dobo­zokról leáztatott példányokhoz le­hetett hozzájutni. Később a gyufa­gyárak rájöttek, hogy nemcsak reklámlehetőség rejlik a címkék­ben, de a gyűjtők számára doboz nélkül is el lehet adni. Ekkor - az 50-es évek végén, a 60-as évek ele­jén - kezdték kiadni a szebbnél szebb sorozatokat, melyek egyike­másika küllemében a bélyegekkel is vetekedett. - Külföldi címkékhez is hozzáju­tottak? - Igen. Az ifjúsági lapokban sok külföldi levelezési cím volt találha­tó. Akadtak közöttük gyufacímke­gyűjtők is. Nyolc-tíz levelező part­nerem volt akkoriban a legkülönbözőbb országokból. Ez egyúttal kitűnő nyelvgyakorlási le­hetőség is volt számomra, aki ak­kor ismerkedtem az angol nyelv rejtelmeivel. Sok szép sorozatot kaptam levelezőtársaimtól Japán­ból, Angliából, Németországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, sőt még Ausztráliából is. És persze a klubban is cserélgettünk. Mindez alig került pénzbe. - Mekkorára tehető az Ön gyűj­teménye? - Húszéves koromban - idő hiá­nyában - abbahagytam a címke­gyűjtést. Addigra mintegy 8-10 ezer darad gyufacímkét gyűjtöttem össze és rendszereztem. Az egyes sorozatok fekete kartonlapokra ra­gasztva ma is ott nyugszanak egyik szekrényem alján. Néha előve­szem, átlapozgatom, nosztalgiázok egy keveset. Egyszer már rászán­ELO A KARTYAVAL! Van Önöknek otthon römi-kártyájuk? Nos, ha van, megismertetek Önökkel egy új kártyajátékot, melyet nemrég tanultam. Nem pénzbe játsszák, így nem kell félni, hogy elkártyázzuk sajátmagunk vagy szüleink nyugdíját. Kell hozzá egy 52 lapos römi­kártya, egy darab papír, egy toll és minimum 3, maximum 5 játékos. A papírlapra az általunk válasz­tott írnok fölül felírja a résztvevők neveit, a nevek alatt pedig minden­kinek feljegyez 20 pontot. Egy játszma 19 fordulóból áll. Az osztó kever, a tőle jobbra ülő emel, a felemelt legalsó lap színe lesz az adu. Az osztás az óramutató járásá­val megegyező irányban történik, minden fordulóban más oszt, min­dig a korábbi osztótól balra ülő já­tékos. Az első fordulóban mindenki csak egy lapot kap. A 2. fordulóban kettőt, a 3.-ban hármat, és így to­vább a 10. fordulóig. Innen kezdve csökken a kiosztott lapok száma, tehát a 11. fordulóban 9 lapot osz­tunk, az utolsó fordulóban ismét csak egyet. Osztás után minden játékos el­dönti, hány ütést tud teljesíteni, ökölbe szorított kezeiket az asztal­ra teszik, s amikor az osztó azt mondja: „Muti!", annyi ujjukat mutatják fel, ahány ütést vállaltak. A vállalt ütések számát az írnok feljegyzi. Az elsőés utolsó forduló­ban a játékosok nem nézhetik meg saját lapjukat, azt színével kifelé a homlokukra helyezik, s a többiek lapjaiból következtethetnek saját esélyükre. A többi fordulóban saját lapjaikból kell eldönteni a vállalás mértékét. Az ütés szabályai megegyeznek más kártyajátékok szabályaival, te­hát színre színt kell tenni, ha nincs, aduval kell ütni. egyébb esetben bármilyen lap dobható. Az első ki­játszás joga az osztótól balra ülőt illeti, ezután mindig az hív, aki az ütést hazavitte. A hazavitt ütéseket jól láthatóan el kell különíteni. Az utolsó ütés után következik az elszámolás. Ha valaki annyit ütött, amennyit vállalt, kap 10 jutalom­pontot és még annyi pontot, ameny­nyi ütése volt. Ha a játékos a vál­laltnál kevesebbet vagy többet ütött, egyaránt pontelvonást érde­mel, annyiszor 2 pontot vonnak el tőle, ahány ütéssel többet vagy ke­vesebbet teljesített. A jutalom- és büntetőpontokat hozzá kell adni a meglévő pontokhoz, ill. le kell von­ni azokból. A végső sorrend az utolsó forduló után alakul ki. Győztes az, akinek a legtöbb pontja van. A taktikáról csak annyit: minél kevesebb a kiosztott lap, annál na­gyobb szerepe van a szerencsének. Hiszen ha például van egy pikk dá­mánk, nem tudhatjuk, hogy ki lett-e osztva a pikk király és az ász, vagy van-e mindenkinek pikkje. A 10. fordulóban viszont - ha öten játsza­nak - minden lap kézben van, kivé­ve két lapot, melyek közül az egyik fel van fordítva, így csupán egyet­len ismeretlen lap van, amelyik nem vesz részt a játékban. Próbálják ki Önök is a „Muti" nevű játékot, bizonyára kellemes szórakozás lesz, közben kedélye­sen el is lehet beszélgetni. Csalni persze ebben a játékban sem illik! tam magam, hogy eladom, de olyan keveset kínáltak érte, hogy úgy gondoltam, inkább megőrzöm a le­endő unokáimnak. Hátha nekik örömük telik majd benne. - Vannak-e kedvenc sorozatai? - Hogyne. Sok szép és különle­ges címkesorom van, amelyeket még most is szívesen nézegetek. Az első számú kedvencem az az angol sorozat, amely a szigetország híres kocsmáit és fogadóit ábrázolja. Ér­dekessége, hogy míg a gyufásdo­bozok egyik oldalán a „pub"-ok ké­pe látható, a másik felükön egy-egy vers olvasható, mely az intézmé­nyek előnyeit vagy történetüket ecseteli. Nagyon szépek a halasi csipkéket bemutató - különböző alapszínekkel kinyomott - soroza­tok is. - Nem gondolt még arra, hogy kiállításon kellene bemutatni gyűj­teménye legszebb darabjait? El­végre ez egy kuriózum lenne. - Nem hiszem, hogy sok embert érdekelne egy ilyen tárlat. Manap­ság már kevesen foglalkoznak az ilyen jellegű tárgyak gyűjtésével. Változott a világ, más hobbik jöttek divatba. Jómagam is, ha most kez­denék valamit gyűjteni, haszno­sabb, praktikusabb holmit választa­nék. Például CD-lemezeket vagy videofilmeket. Igaz, ez jóval költ­ségesebb hobbi lenne, de kétségkí­vül nagyobb értéket is képviselne, mint a jelenlegi gyűjteményem. - Úgy értsem ezt, hogy megbánta már korábbi hobbiját? - Szó sincs róla! Ez a gyűjtőszen­vedély annak idején megszépítette diákéveimet, melyekre ma is szíve­sen gondolok vissza. Lehet, hogy ha majd egykor nyugdíjba megyek, újra lesz időm hódolni ennek a haj­dani hobbimnak. Sz.B. FIGYELMEBE AJANLJUK... AZ ADÓHATÓSÁGNAK: Egy praktikus és egyszerű adóbevallási ívet javaslunk az APEH-nak. Csak ennyit kell rá­nyomtatni: „Írja ide, mennyit keresett tavaly, írja alá, aztán küldje be a pénzt!" A VÁROSATYÁKNAK: A politikusok és a pelenkák egy dologban hasonlítanak: mindkettőt időnként cserélni kell - többnyire ugyanazon ok­ból. A FEMINISTÁKNAK: Fogjátok már fel, hogy amíg le kell ülnötök ahhoz, amit min­den férfi állva végez el, nem lesztek domináns tényező a vi­lágon. LABDARÚGÓINKNAK: Az Orlando Magic csapat menedzsere mondta egyszer: "Nem tudunk nyerni otthon, és nem tudunk nyerni idegenben. Fogalmam sincs, hogy még hol játszhatnánk." HUMOR: Ml FÉRFIAK... MIT MOND A FÉRFI? Mit mond, hogyan gondolkodik a férfiember élete különböző korszakaiban? Érdekes összeállítást ol­vastam erről nemrég. Egyes elemeit hadd ismertes­sem meg Önökkel is! Hasonlítsuk össze a 20, a 40 és a 60 éves férfi jellemző szavait ugyanarról! - Mégegyszer! - Mégegyszer már nem fog sike­rülni. - Megpróbálhatnám mégegyszer? - Szerelmem, te úgy lesed minden szavamat. ­Szóhoz engednél végre jutni? - Mit mondtál, hova menjek? - Majd én megemelem! - Emeljük meg! - Majd szólok, ha emelhetitek. - Te smink nélkül is gyönyörű vagy. - Föltehetnél az arcodra egy kis sminket. - Fölösleges összema­szatolni az arcodat. - Nekem sosem lesz pocakom. - De szívem, kell ez a kis ütközőzóna! - Mi az, hogy nem tudom behúzni?! - Csak gyönyörű nőt veszek feleségül. - A máso­dik feleségem nagyon házias. - Már nem emlék­szem, miért is vettelek el. - Ha megsimogathatnám! - Ha megsimogatnád... - Mit akarsz? Ma nem szombat van! - A nő rejtély. - Én már kiismertem a nőket. - A nő mégiscsak rejtély. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK Egyik érettségi találkozónkon mesélte valaki az alábbi viccet, ami igencsak passzol a fenti sorokhoz. A 10 éves érettségi találkozón Pista megkérdezi régi padtársát: -Jocó, hol szálltál meg? - A Piros Pipacsban - hangzik a válasz. - És jó hely? - Öregem, hogy ott milyen csodás nők vannak! A 25 éves találkozón ismét érdeklődik Pista: - Hol találtál szállást, Józsi? - A Fehér Gúnárban kaptam szobát. - És milyen a szálloda? - Öregem, hogy ott milyen remekül főznek! Az 50 éves találkozón ismét elhangzik a kérdés: - Józsikám, hol szállásoltad el magad? - A Jámbor Oroszlánban, Pistikém. - És mondd, hogy érzed ott magad? - Öregem, hogy ott milyen kényelmesek a vécék! Ön, kedves Olvasó, egyetért ezzel? Várjuk vála­szát! A FÉRFI KORSZAKAI Húszéves korában a férfi meg akarja változtatni a világot, 30 éves korában az embereket, 40 évesen az asszonyokat, 50 éves korában a múltját, 60 évesen azonban még a gondolatától is irtózik annak, hogy bármit is megváltoztasson. (Paul Morand) * Aki 50 évesen ugyanúgy látja a világot, mint húsz­évesen, az elpazarolt az életéből 30 évet. VAJON MIT MONDOTT képviselőnk a miniszterelnöknek? a: Megfáztál, Viktor? b: Egészségedre! c: Te is érzed, hogy valami bűzlik itt? (Ha az „a" megoldást választod, hipochonder, ha „b"-t, udvarias, ha a „c"-t, pesszimista vagy.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom