Esztergom és Vidéke, 2001
2001-01-11 / 2. szám
S ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. január 11. EGY PORLEPTE GYUFACÍMKE-GYŰJTEMÉNY Beszélgetőpartnerem - túl a negyedik X-en - arra kért, ne említsem a nevét. Egykori, ifjonti hobbiját ma már megmosolyogtatónak tartja, nem szeretné, ha neve éppen egy ilyen gyerekes hobbi kapcsán híresülne el, hiszen oly sok minden más van, amire sokkal büszkébb. De hát minket, riportereket gyakran nem a verejtékes emberi teljesítmények, a nagy életművek érdekelnek, hanem az apró különlegességek, a kuriózumok. - Mikor és hogyan kezdte el gyűjteni a gyufacímkéket? - kezdem a faggatózást. - Gimnazista voltam még, Dorogon laktam, és Esztergomba jártam középiskolába. Valamikor az '50es évek végén alakult Dorogon egy érdekes társaság, a Ki Mit Gyűjt Klub. A legtöbben bélyeget gyűjtöttek, de akadtak, akik papírszalvéták, képeslapok vagy gyufacímkék gyűjtésére adták a fejüket. Az utóbbiakhoz kevesebb pénz kellett, így mi, kispénzű diákok inkább e szenvedélynek hódoltunk. - Honnan lehetett akkor annyi gyufacímkét összeszedni, amennyivel már meg lehetett alapozni egy gyűjteményt? - Hát bizony eleinte csak a dobozokról leáztatott példányokhoz lehetett hozzájutni. Később a gyufagyárak rájöttek, hogy nemcsak reklámlehetőség rejlik a címkékben, de a gyűjtők számára doboz nélkül is el lehet adni. Ekkor - az 50-es évek végén, a 60-as évek elején - kezdték kiadni a szebbnél szebb sorozatokat, melyek egyikemásika küllemében a bélyegekkel is vetekedett. - Külföldi címkékhez is hozzájutottak? - Igen. Az ifjúsági lapokban sok külföldi levelezési cím volt található. Akadtak közöttük gyufacímkegyűjtők is. Nyolc-tíz levelező partnerem volt akkoriban a legkülönbözőbb országokból. Ez egyúttal kitűnő nyelvgyakorlási lehetőség is volt számomra, aki akkor ismerkedtem az angol nyelv rejtelmeivel. Sok szép sorozatot kaptam levelezőtársaimtól Japánból, Angliából, Németországból, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, sőt még Ausztráliából is. És persze a klubban is cserélgettünk. Mindez alig került pénzbe. - Mekkorára tehető az Ön gyűjteménye? - Húszéves koromban - idő hiányában - abbahagytam a címkegyűjtést. Addigra mintegy 8-10 ezer darad gyufacímkét gyűjtöttem össze és rendszereztem. Az egyes sorozatok fekete kartonlapokra ragasztva ma is ott nyugszanak egyik szekrényem alján. Néha előveszem, átlapozgatom, nosztalgiázok egy keveset. Egyszer már rászánELO A KARTYAVAL! Van Önöknek otthon römi-kártyájuk? Nos, ha van, megismertetek Önökkel egy új kártyajátékot, melyet nemrég tanultam. Nem pénzbe játsszák, így nem kell félni, hogy elkártyázzuk sajátmagunk vagy szüleink nyugdíját. Kell hozzá egy 52 lapos römikártya, egy darab papír, egy toll és minimum 3, maximum 5 játékos. A papírlapra az általunk választott írnok fölül felírja a résztvevők neveit, a nevek alatt pedig mindenkinek feljegyez 20 pontot. Egy játszma 19 fordulóból áll. Az osztó kever, a tőle jobbra ülő emel, a felemelt legalsó lap színe lesz az adu. Az osztás az óramutató járásával megegyező irányban történik, minden fordulóban más oszt, mindig a korábbi osztótól balra ülő játékos. Az első fordulóban mindenki csak egy lapot kap. A 2. fordulóban kettőt, a 3.-ban hármat, és így tovább a 10. fordulóig. Innen kezdve csökken a kiosztott lapok száma, tehát a 11. fordulóban 9 lapot osztunk, az utolsó fordulóban ismét csak egyet. Osztás után minden játékos eldönti, hány ütést tud teljesíteni, ökölbe szorított kezeiket az asztalra teszik, s amikor az osztó azt mondja: „Muti!", annyi ujjukat mutatják fel, ahány ütést vállaltak. A vállalt ütések számát az írnok feljegyzi. Az elsőés utolsó fordulóban a játékosok nem nézhetik meg saját lapjukat, azt színével kifelé a homlokukra helyezik, s a többiek lapjaiból következtethetnek saját esélyükre. A többi fordulóban saját lapjaikból kell eldönteni a vállalás mértékét. Az ütés szabályai megegyeznek más kártyajátékok szabályaival, tehát színre színt kell tenni, ha nincs, aduval kell ütni. egyébb esetben bármilyen lap dobható. Az első kijátszás joga az osztótól balra ülőt illeti, ezután mindig az hív, aki az ütést hazavitte. A hazavitt ütéseket jól láthatóan el kell különíteni. Az utolsó ütés után következik az elszámolás. Ha valaki annyit ütött, amennyit vállalt, kap 10 jutalompontot és még annyi pontot, amenynyi ütése volt. Ha a játékos a vállaltnál kevesebbet vagy többet ütött, egyaránt pontelvonást érdemel, annyiszor 2 pontot vonnak el tőle, ahány ütéssel többet vagy kevesebbet teljesített. A jutalom- és büntetőpontokat hozzá kell adni a meglévő pontokhoz, ill. le kell vonni azokból. A végső sorrend az utolsó forduló után alakul ki. Győztes az, akinek a legtöbb pontja van. A taktikáról csak annyit: minél kevesebb a kiosztott lap, annál nagyobb szerepe van a szerencsének. Hiszen ha például van egy pikk dámánk, nem tudhatjuk, hogy ki lett-e osztva a pikk király és az ász, vagy van-e mindenkinek pikkje. A 10. fordulóban viszont - ha öten játszanak - minden lap kézben van, kivéve két lapot, melyek közül az egyik fel van fordítva, így csupán egyetlen ismeretlen lap van, amelyik nem vesz részt a játékban. Próbálják ki Önök is a „Muti" nevű játékot, bizonyára kellemes szórakozás lesz, közben kedélyesen el is lehet beszélgetni. Csalni persze ebben a játékban sem illik! tam magam, hogy eladom, de olyan keveset kínáltak érte, hogy úgy gondoltam, inkább megőrzöm a leendő unokáimnak. Hátha nekik örömük telik majd benne. - Vannak-e kedvenc sorozatai? - Hogyne. Sok szép és különleges címkesorom van, amelyeket még most is szívesen nézegetek. Az első számú kedvencem az az angol sorozat, amely a szigetország híres kocsmáit és fogadóit ábrázolja. Érdekessége, hogy míg a gyufásdobozok egyik oldalán a „pub"-ok képe látható, a másik felükön egy-egy vers olvasható, mely az intézmények előnyeit vagy történetüket ecseteli. Nagyon szépek a halasi csipkéket bemutató - különböző alapszínekkel kinyomott - sorozatok is. - Nem gondolt még arra, hogy kiállításon kellene bemutatni gyűjteménye legszebb darabjait? Elvégre ez egy kuriózum lenne. - Nem hiszem, hogy sok embert érdekelne egy ilyen tárlat. Manapság már kevesen foglalkoznak az ilyen jellegű tárgyak gyűjtésével. Változott a világ, más hobbik jöttek divatba. Jómagam is, ha most kezdenék valamit gyűjteni, hasznosabb, praktikusabb holmit választanék. Például CD-lemezeket vagy videofilmeket. Igaz, ez jóval költségesebb hobbi lenne, de kétségkívül nagyobb értéket is képviselne, mint a jelenlegi gyűjteményem. - Úgy értsem ezt, hogy megbánta már korábbi hobbiját? - Szó sincs róla! Ez a gyűjtőszenvedély annak idején megszépítette diákéveimet, melyekre ma is szívesen gondolok vissza. Lehet, hogy ha majd egykor nyugdíjba megyek, újra lesz időm hódolni ennek a hajdani hobbimnak. Sz.B. FIGYELMEBE AJANLJUK... AZ ADÓHATÓSÁGNAK: Egy praktikus és egyszerű adóbevallási ívet javaslunk az APEH-nak. Csak ennyit kell rányomtatni: „Írja ide, mennyit keresett tavaly, írja alá, aztán küldje be a pénzt!" A VÁROSATYÁKNAK: A politikusok és a pelenkák egy dologban hasonlítanak: mindkettőt időnként cserélni kell - többnyire ugyanazon okból. A FEMINISTÁKNAK: Fogjátok már fel, hogy amíg le kell ülnötök ahhoz, amit minden férfi állva végez el, nem lesztek domináns tényező a világon. LABDARÚGÓINKNAK: Az Orlando Magic csapat menedzsere mondta egyszer: "Nem tudunk nyerni otthon, és nem tudunk nyerni idegenben. Fogalmam sincs, hogy még hol játszhatnánk." HUMOR: Ml FÉRFIAK... MIT MOND A FÉRFI? Mit mond, hogyan gondolkodik a férfiember élete különböző korszakaiban? Érdekes összeállítást olvastam erről nemrég. Egyes elemeit hadd ismertessem meg Önökkel is! Hasonlítsuk össze a 20, a 40 és a 60 éves férfi jellemző szavait ugyanarról! - Mégegyszer! - Mégegyszer már nem fog sikerülni. - Megpróbálhatnám mégegyszer? - Szerelmem, te úgy lesed minden szavamat. Szóhoz engednél végre jutni? - Mit mondtál, hova menjek? - Majd én megemelem! - Emeljük meg! - Majd szólok, ha emelhetitek. - Te smink nélkül is gyönyörű vagy. - Föltehetnél az arcodra egy kis sminket. - Fölösleges összemaszatolni az arcodat. - Nekem sosem lesz pocakom. - De szívem, kell ez a kis ütközőzóna! - Mi az, hogy nem tudom behúzni?! - Csak gyönyörű nőt veszek feleségül. - A második feleségem nagyon házias. - Már nem emlékszem, miért is vettelek el. - Ha megsimogathatnám! - Ha megsimogatnád... - Mit akarsz? Ma nem szombat van! - A nő rejtély. - Én már kiismertem a nőket. - A nő mégiscsak rejtély. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓK Egyik érettségi találkozónkon mesélte valaki az alábbi viccet, ami igencsak passzol a fenti sorokhoz. A 10 éves érettségi találkozón Pista megkérdezi régi padtársát: -Jocó, hol szálltál meg? - A Piros Pipacsban - hangzik a válasz. - És jó hely? - Öregem, hogy ott milyen csodás nők vannak! A 25 éves találkozón ismét érdeklődik Pista: - Hol találtál szállást, Józsi? - A Fehér Gúnárban kaptam szobát. - És milyen a szálloda? - Öregem, hogy ott milyen remekül főznek! Az 50 éves találkozón ismét elhangzik a kérdés: - Józsikám, hol szállásoltad el magad? - A Jámbor Oroszlánban, Pistikém. - És mondd, hogy érzed ott magad? - Öregem, hogy ott milyen kényelmesek a vécék! Ön, kedves Olvasó, egyetért ezzel? Várjuk válaszát! A FÉRFI KORSZAKAI Húszéves korában a férfi meg akarja változtatni a világot, 30 éves korában az embereket, 40 évesen az asszonyokat, 50 éves korában a múltját, 60 évesen azonban még a gondolatától is irtózik annak, hogy bármit is megváltoztasson. (Paul Morand) * Aki 50 évesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az elpazarolt az életéből 30 évet. VAJON MIT MONDOTT képviselőnk a miniszterelnöknek? a: Megfáztál, Viktor? b: Egészségedre! c: Te is érzed, hogy valami bűzlik itt? (Ha az „a" megoldást választod, hipochonder, ha „b"-t, udvarias, ha a „c"-t, pesszimista vagy.)