Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

A kezdetek Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója, a Várszínház Alapítvány Kuratóriumának elnöke ezév májusában így mesélt lapunk olvasóinak a Várszínház kezdeti éveiről: „Esztergomban mindig is volt igény arra, hogy e városban valamilyen formában színházi élet legyen. Bár a főváros közelsége, az ottani bőséges színházi választék egy olyan fal volt, amellyel az esztergomi színház megálmodói mindig szemben találták magukat. A 80-as években nyílt aztán lehetőség rá - amikor a nagy művészetbarát Simon Tibor került a város élére - , Hogy Kuti Leventével, az Expressz Utazási Iroda vezetőjével hármasban leüljünk megvitatni, hogyan lehetne Esztergomban beindítani a színházi életet a nyári szezonban. Megbeszéléseinket tettek követték. Az első színházi eloadásokat - 1988-tól kezdődően - a Vár udvarán rendeztük, elég nostoha körülmények között. Évente 2-4 előadásra futotta erőnkből, a Színművészeti Főiskola vizsgadarab'ait hoztuk le az itteni színpadra. Ragyogó eloadásokat láthatott a közönség, szűkös anyagi lehetőségeinknek s nagyon megfelelt, hogy az ifjú műrészek csaknem ingyen vállalták a felépéseket. Mégis el kellett azon gondolkodtunk, hogy valami véglegesebb megoldást találjunk. Kapóra jött a Kapuszoros és környékkének restaurációja - állami költségen - , melybe sikerült .becsempésznünk" a Várszínház negépítését is. Ez akkor 20 millióba :érült, s a Városi Tanácsnak mindössze félmillióval kellett hozz áj áru ltia. 1990-ben végre elkezdődhetett az )rszág szerintem legszebb szabadtéri zínházában a nyári színházi szezon, ükkor hozta létre a Vármúzeum és az inkormányzat a Várszínház Alapít'ányt, melynek kuratóriuma mindent negtett, hogy az új színpadra minél öbb színvonalas darabot tudjon bizosítani az esztergomi és a környékbei közönségnek. Ebben segítette munánkat a kezdeti évek két művészeti ezetője, Mészöly Gábor és Kiss Gá>or. Az ő munkájukat folytatta később Iórányi László, s e munka leglényeesebb eleme máig is az, hogy megfedő produkciókat kössenek le Várzínházunk számára - évente 25-30 lőadásra. (Horányi László egyébént már a kezdet kezdetén is „ringati a Várszínház bölcsőjét", hiszen az lső műsortervekkel ő kereste fel a áros akkori kulturális vezetőit zerk. megj.) Színházunknak egyre jobb híre lett rszágszerte, sót a határainkon túl is. 993-tól a művelődési tárca is támoatta törekvéseinket, inspirálva arra, A Várszínház nspi ogy a környező országok magyar yelvű színházait is meghívjuk egygy produkcióra. így aztán az elmúlt vekben sorra bemutatkoztak Eszteromban az erdélyi, a felvidéki, a kárátaljai, a délvidéki együttesek xégpedig igen nívós produkciókkal. Felmerült a színpad és a nézőtér tfedésének lehetősége is - főleg esc5?bb nyarakon -, de ez szerintem összeegyeztethetetlen a Vár épületegyüttesének jelenlegi arculatával, s különben is esős napokra jövő évtől rendelkezésre fog állni a jelenleg felújítás alatt álló díszcsarnok. A régi, kényelmetlen padokat azonban még az idén szeretnénk kicserélni karfával, háttámlával ellátott, számozott ülésekre Horányi László 1997-ben egy interjúban így vallott a Várszínház kezdeti éveiről: „1985-ben jártam először színészként Esztergomban, Gali Lászlóval, a debreceni színház akkori igazgatójával. Ekkor beszélgettünk először a várszínházi lehetőségekről. Aztán 1992-ben, amikor a Padlást rendeztem, felkerestek az itteni ismerőseim, s el is jöttünk egy előadás erejéig. A következő évben ismét egy musical-lel ruccantunk át ide, a Villon és barátaival. Aztán 1994-ben felkértek művészeti vezetőnek, azóta végzem ezt a munkát. Az idén, 1997-ben feladataim bővülnek, hiszen a 2000. évi rendezvények tervezésének, előkészítésének egy nagy része reám hárul. Ez egy nagyon izgalmas feladat. Bár 2000 még messze van, de már most ide irányul a figyelem. Nemcsak erkölcsi, de komoly anyagi támogatásra is számítunk, s ha terveinket következetesen keresztülvisszük, nagyon színvonalas és változatos programokat nyújthatunk az idelátogatóknak." Az előző évek sikerei Az 1997-es év programjából akkor Horányi László Móricz Zsigmond remekműbe, a Légy jó mindhalálig musical-változatát emelte ki, melynek érdekessége volt, hogy esztergomi gyerekek voltak a főszereplői. Az 1997-es évad végén lapunk így összegzi a látottakat: „Ami az idei hivatalos évadot illeti: június 14-augusztus 18 között 15 produkció 27előadásából választhatott a tisztelt nagyérdemű. Nagy érdeme, hogy jóval többet tüntetett ki fizetőképes érdeklődésével, mint ahányat csekélyebb) pártfogásában részesített. A szervezők és társulatok dicséretére: egyetlen meghirdetett előadás sem maradt el. Az időjárás elég kegyes volt ahhoz, hogy mindössze két este kellett a csillagos ég alól a zöldházi nagyterem levegőtlenségébe menekülni. Ennyit az adatokból, amelyek biztosan nem keltenek vitát az évad értékéről, hiszen a mennyiséget mutatják.(...) Az idei műsor ünnepi csúcsának - stílszerűbben: koronájának - szánt produkció augusztus 17-én és 18-án Kós Károly Országépítő című regényének színpadi változata volt, amelyet Ár kosi Árpád rendezésében a Temesvári Csíky Gergely Színház mutatott be." 1998. augusztusában a szatmárnémeti Harag György Társulat Tamási Áron ósvigasztalás című darabjával mutatkozott be a Várszínház színpadán. A rendező Parászka Miklós így nyilatkozott akkor e műről: „Műsorra tűzése kettős indítékból fakadt. Egyfelől az író születése centenáriuma elolt kívántunk tisztelegni. Másfelől Tamási Aron drámái rendkívül izgalmas kihívást jelentenek színész és rendező számára egyaránt. Bennük a sajátos, a székely hagyományokban gyökerező gondolat a modernséggel ötvöződik. A pirandellói és lorcai életműhöz mérhető érték lüktet bennük. E színműve önmagunk revíziójára késztett. Hogy ez nem csupán bennünk, hanem a nézőben is megfogalmazódik, azt leginkább az bizonyítja, hogy túléli az évadot, a következőben is műsoron tartjuk." S hogy valóban hatottak a nézőkre Tamási gondolatai, az kiderül lapunk színikritikusának e darabról írt alábbi néhány sorából is:

w „Tamási Aron Ósvigasztalás címíi drámájával zárultak az 1998-as várszínházi esték Esztergomban. Az író szimbólumrendszere, költőisége a regényeiből jól ismert író-remete drámáiban is helyet kap, s a lát tatás, a megjelenítés művészisége egy langyos, csillagos nyári este keretei között is döbbenetet kelt, elgondolkodtat." Az évad végén Horányi László művészeti vezető így nyilatkozott az Esztergom és Vidékében: gyeinek az esztergomi Várszínház előadásaira, s nemcsak itt, Esztergomban, de országszerte, sőt határainkon túl is. Úgy vélem, az itt lakók magukénak érzik ezt a színházat, akkor is ha tetszik, akkor is ha nem egy-egy előadás. Örülünk, ha vitát kavar, véleményeket ütköztet, tehát gondolatokat ébreszt valamely produkció. (...) Ez is az egyik célja. Mert mi is a színház? Egyrészt az érzékek művészete. Másrészt egy olyan művészeti gyűjtőlencse, amely a mozgás, a zene, a tánc, a próza, a képi megjelenítés eszközeit összesítve kíván valamit a tudtunkra adni. Nyilvánvalóan ezek a művészi eszközök nem egyformán hatnak mindenkire. Minél jobban odafigyel valaki, annál inkább befogadóvá válik, de ezzel együtt jobban észreveszi a hibákat is. Mi azért is örülünk a kritikáknak, mert az odafigyelés, a segíteni akarás jelét látjuk benne." Néhány mondat az 1999-es évad opera-sikeréről: „Az esztergomi Várszínház önálló bemutatójaként került színre Mozart ismert és kedvelt operája, a Don Giovanni. Mozart zenéje mindig jó befektetésnek tűnik. Ezen az estén is ezt igazolta a talán kevéssé ismert, ám szép hangú énekesekből álló alkalmi társulat, az ötletes rendező és a zenekar a tehetséges karmesterrel. A befektetés persze nem anyagilag értendő - bár a nézőtér zsúfolásig megtelt, még a lépcsőkön is ültek -, szellemi befektetés ez, mely kétség kívül öregbítette a Várszínház hírnevét." Gogol Köpenyegének bemutatójáról így írt munkatársunk: „A monodráma nehéz műfaj, hiszen egyetlen szereplőjének kell másfél-két órán keresztül ébren tartania a nézők érdeklődését, drámává formálni a monológot. Rudolf Péter - a Thália Színház művésze - kiválóan oldotta meg ezt a nehéz feladatot, egyetlen pillanatra sem engedve lankadni a figyelmet. Felhasználta ehhez nemcsak a színészijáték egész kelléktárát, de az egyszerű, ám ötletes díszleteket, berendezési tárgyakat is: az ágydeszka, ha kellett, ajtóvá vagy íróasztallá vált." Lapunk így harangozta be a '99-es évad egyik kasszasikerét: „Akinek kevés van belőle, az a baj, akinek sok, az nyáron elégedetlenkedik vagy éppen szenved miatta: ez a haj. Emeri dolog a haj, okoz is fejtörést, gondot eleget: kinöveszteni, lenöveszteni, vágatni, bongyorgatni, pödörgetni, franclizni, festeni, szárítani. Nos, a világhírű musical hippijei nem sokat bajlódtak vele, növesztették rendesen, ahogy jött. Lázadásuk a civilizáció, a jólét megannyi ravasz csapdája ellen mindig aktuális történet posztmodern világunkban. A július 23-24-Í estét a Debreceni Musical Színhát vendégjátéka teheti feledhetetlené mindenki számára. A siker és a táblás ház előre garantált, jegyét mindenki idejében szerezze be, mert a helyszínen hajra való tekintet nélkül kívülrekednek a későn eszmélok" S az előadás felülmúltra a várakozást C JT1 í ...tUw —-'--"1—-'.-•1 1-