Esztergom és Vidéke, 2000

2000-03-02 / 9. szám

I Esztergom és Vidéke 2000* március m Bajor Ágost emlékét őrzik A Szabadidőközpontban működő Bajor Ágost Képzőművész Kör tagjai találkozót rendeztek február 21-én Szívós Gábor titkár és Tóth Erzsébet keramikus kezdeményezésére, amelyen a névadó festőművész emlékszobájának terveit is megbeszélték. Az esztergomi Képzőművész Kör több mint 100 éves múltra tekint vissza. Annak idején, még 1899-ben nagysikerű amatőr képzőművész tárlatot rendeztek a városban. A kezdeményezés után létrejött az első képzőművészeket nevelő iskola Királyfalvi-Kraft Károly kezdeményezésére, és ezt a folyamatot vitte tovább Bajor Ágost is. AII. világháború utáni évtizedekben sokan voltak, akik művészeti gyökereikkel a Bajor Ágost nevéhez fűződő képzőművészkör talajába fogódzva eljutottak képességük és tehetségük csúcsára. A művészkör tagja volt: Kaposi Endre, Kántor János, Bangó Miklós, Bognár Géza ötvös és Kollár György, akiknek a személyisége szinte vonzotta a Körhöz a művészet iránt érdeklődőket. Kevesen tudják, milyen meghitt összejövetelek voltak az egykori Petőfi Művelődési Házban, a mai Kolping épületében a padlástérben kialakított képzőművész körben, ahol az ifjú Kollár György seccoja alatt beszélgettek a különböző művészeti irányzatokról és az életről. A Bajor Ágost Képzőművész Kör ma is működik Tánczos Nándor vezetésével, de hiányzik Kollár Gyuri és Pisti, akik már nincsenek közöttünk. Mit is tartott Einczinger Ferenc az amatőr művészetről? „Van sok művész, ki nagy készültséggel rutiníroz, és társaitól átvett technikával nagy vergődéssel teremti meg munkáját, mely mű azonban csak külső látszatra tesz művészi benyomást, belértéke a művészet messzemenő és mélyreható kívánalmaihoz képest sekélyes. Míg tudunk amatőrt, ki hivatásszerű előképzettség nélkül a lelke mélyén rejtőző, megértett művészi ösztön sugallatát követve, nem hivatásszerűen, csak egyéni lelke gyönyörűségére teremt sokszor igazán becses müvet." A mester a tanítványának adja át tudását és mindazt a tapasztalatot, mit összegyűjtött élete során. A Bajor Ágost Képzőművész Kör mai fiatal művészeinek is mesterekre van szükségük, hogy a mesterségbeli tudás mellett megismerhessék a műalkotás teremtésének sokszor gyötrelmes, de csodálatos és semmivel össze nem vethető érzését. Muzslai Ágnes Nemere István REJTEKUTAK 52. Jégbilincs Ez a tél alaposan megviselte a kertet A legjobban talán a hamisciprus terhei nőttek. A szó szoros értelmében. Ugyanis a rárakódott hó már karácsony táján jéggé fagyott és megdöntötte. Nem tudom, mikor vettem észre, és miről? Olyannyira magas már, hogy a többi dísznövény között elhaladva az ember már nem is néz fel rá, nem is látja. Most valamilyen ösztön súgta, hogy tekintsek fel - és láttáin, szinte a háztetőre hajlik. Attól lehetett félni, hogy derékba törik. De megmutta, milyen rugalmas. Évtizede áll mostani helyén és ezen a télen is kitartott. Bár napokon át íjként hajlott félbe. Amikor kerítettem egy hosszú botot, hogy lerázzam róla a havat ez alig sikerült Az odafagyott rétegektől lassan szabadult meg, és amikor aláállva ráztam, fejemre hullott a hó, a jégdarabok. Sokáig kellett rázni, míg kezdett egyenesedni. A jeges bilincsek szorítása lassan enyhült. Aznap délelőtt a ciprus már csak egy kéményhez támaszkodott - magasabb, mint sok fa. Másnap ismét ráztam, és akkor olvadt is valamicskét ez a kényszerű takaró. Ismét egyenesedett valamelyest de még mindig ferde volt. Délután aztán elszabadult a szél és sajnos éppen északkeletről fújt így a ciprus - engedve a túlerőnek - újra az előbbi irányba dőlt. Karvastag, rugalmas törzse engedett. Amikor harmadnap alája álltam és megráztam, végre engedett a sok jég. Igaz, apróbb ágak is lehullottak. Ez talán a télnek fizetett adó volt? A váltságdíj, hogy engedjék végre el? Elengedték. Majdnem egyenesen állt már. Összeszedtem a kicsiny ágakat. Ahol törtek, erős illatot árasztottak. Kicsiny bogyókból lett magok szaga áradt a térdig érő hó fölött De a ciprus büszkén állt a helyén. Csak a legfelső vége, az a hetyke kis háromszög lengett ki. Mert megint feltámadt a szél, új évet hirdetve. A fa viszont tán csemetekorára emlékezve, szinte kihúzta magát. Nagyobbnak tűnt mint a tél elején. Kékeszöld színe is újjászülést sugallt. A fehérre merevedett fagyott háttér előtt különösen jelezte, hogy él, és élni fog. Jöhetett aztán bármilyen nagy hó a következő napokban, és jöhettek azok a jeges hetek, amikor nem történt semmi, csak fagyott és fagyott - a ciprus rezzenéstelenül állt. Holdvilágos januári éjszakán szinte csikorgott a hideg, a madarak is eltűntek - a ciprus attól kezdve őrizte egyenes ágait felmeredő törzsét Lehet tavaszról álmodott. Rügyeket ébresztő meleg fuvallatról, rázúduló napsugarakról. Dédelgető melegről, amely elűzi a dermesztő jégbilincsnek talán még az emlékét is... Kövessük Sopront, Keszthelyt A kereskedelmi nyáron elköltözhet? A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző a Kis-Duna-parti épületrészt már kinőtte. A pincétől a padlásig, a folyosón, sokszor lehangoló körülmények között folyik az oktatás. Február 17-ei számunkban a Vendégfogadó szakképzés a Várhegyen című írásunkban elfogulatlan, a turizmushoz értők javaslatát olvashatták. Most az iskolát kerestük fel, tanárokkal, diákokkal beszélgettünk és a Meszes Balázs igazgatóval készített interjúnkat közöljük. - Milyen fogadtatásra talált írásunk? - Intézményünk mintegy hét éve érzékelte először a térség megváltozott szakképzési és munkaerőgazdálkodási igényeit. Ennek köszönhetően igen nagy létszámban jelentkeztek hozzánk. Kezdetben kereskedő, majd 4-5 év óta nagyobb számban a vendéglátó szakirányban tanulók. Ennek köszönhetően az iskola évfolyam-létszáma és ezzel együtt osztályszáma szinte minden évben emelkedett Az 1997/98-as tanévben tanulói létszámunk csaknem 600 fő volt. Ezt a magas tanulószámot már csak lépcsőzetes munkakezdéssel, illetve délutános műszakban lehetett elhelyezni. Ezért az iskola főépületének valamennyi helyiségét oktatási célokra alakítottuk át így tanítás folyik az alagsor valamennyi helyiségében, a volt irattárban, konditeremben, átjáró folyosón, lépcsőházban és a takarítószemélyzet öltözőjében. A tragikomikus helyzetet súlyosbítja, hogy a Duna változó vízállása miatt az említett alagsori helyiségek dohosak, nyirkosak, oktatásra alkalmatlanok. Ekkortájt joggal született az iskolaszék és a szülői munkaközösség panaszos levele Esztergom város önkormányzatához, melyet az akkori polgármester azzal válaszolt meg, hogy a problémát valóban súlyosnak tartja, és a megoldást keresi. A fenntartó e megoldást valóban évek óta kereste, miután iskolánk észlelve az egyre kritikusabb helyzetet szinte kéthavonta írt az Oktatási Bizottság és az illetékes iroda felé ez ügyben segélykérő levelet Ezen nehéz körülmények között a térség már említett igényeit figyelembe véve, 1996-tól intézményünk beindította a nappali rendszerű, 13. évfolyamon történő OKJ-s idegenforgalmi ügyintézői képzést is. E szakterület iránt óriási az érdeklődés, a túljelentkezés másfél- kétszeres. A nappali rendszerű tanítás azonban, teremgondok miatt csak délutános munkarendben oldható meg. Az 1999/2000es tanévben az Oktatási Bizottság kihelyezett ülésén fontos, az iskolát érintő döntést hozott melynek értelmében a fenntartó létrehoz egy ad hoc bizottságot, melynek feladata a vízivárosi épülettömbben lévő középiskolák, valamint a Hell-Bottyán öszszevonásával kapcsolatos középiskolai képzés problémájának orvoslása. E reménykeltő határozat kapcsán 2000. januárjában valóban létrejött az öt fős ad hoc bizottság, melynek feladata a fent leírtakban foglalható össze. Nevelőtestületünk a Balassa iskola megszüntetése okán, egy nyilatkozatot fogadott el, melyben hangsúlyoztuk, a megszüntetők ne azért döntsenek úgy, mert a kereskedelmi iskolának kell a hely. Miután azonban a döntés megszületett és iskolánk elhelyezésére a fenntartónak egyelőre nincsen konkrét elképzelése, úgy érzem nagy segítséget jelent az Esztergom és Vidékében megjelent cikk az ügy érdekében. Nevelőtestületünk lehetőséget kapott az épület bejárására, mely után egyetértettünk abban, hogy ez alkalmas lenne iskolánk elhelyezésére. - Hogyan szervezik az átköltözést, mikorra valósulhat meg mindez? — Az ad hoc bizottság az iskola áthelyezésében nagy segítséget nyújthat Az átköltözés kevésbé technikai és gazdasági, mint inkább jogi problémákat vet fel. Úgy gondolom, amennyiben e cikk nyilvánosságot kap, e jogi problémákra a fenntartó tud majd válaszolni. Ismereteim szerint a vízivárosi tömbben lévő egyházi ingatlant az egyház teljes egészében visszakéri, melyért a várost kárpótolni kell. A benne lévő intézmények elhelyezéséért a fenntartót kötelezettség terheli. A mi iskolánkra vetítve, ezek a költségek kb. 200-250 millió forintot tesznek ki, melyet központi pénzből finanszíroznának. Ezen összeg megléte esetén a Balassa Bálint iskola volt épülete minden tekintetben alkalmassá tehető iskolánk befogadására. Az épület környezetében található, beépíthető területen, e jelzett összegből kialakíthatók azok a kiegészítőszaktantermek, melyek jelenleg az iskola Szigeten lévő kabinet-épületében találhatók, s ezzel egyidőben felszabadulhat a Szigeten található objektum, mely szintén forrása lehet az átalakítás költségeinek. A Balassa iskola környezetében található Kőrösy kollégium az idegenforgalmi szakképzés területén is jól hasznosítható. Hosszú távon kialakítható egy, a keszthelyi, soproni, vagy szombathelyi modellhez hasonló, bevételt és nyereséget eredményező szakoktatás. Ez annyit jelent hogy az iskola tanulói a gyakorlatban termelő tevékenységet folytathatnak, a tankonyhán és a tancukrászdán előállított termékeket az idegenforgalmi szálláshelyen értékesíthetik úgy, hogy a felszolgáló tanulók is gyakorlati munkát végezhetnek. Úgy érzem, Esztergom adottságait tekintve nem marad el a fent említett három várostól, sőt amennyiben az iskola épületét a Balassa iskolában tudhatjuk, e környezet méltó ahhoz, melyet az Esztergom és Vidéke már említett cikke címében is szerepel, vendégfogadó szakképzés indulhatna a Várhegyen! (P.)