Esztergom és Vidéke, 2000

11 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA I. 1842. május 14-én hagyta el Beimel József esztergomi nyomdáját az a német nyelvű hirdetés, mely ezt a címet viselte: „Az első daguerrotip Esztergomban". Az aláíró Giacomo Marasston Velencéből, azaz Marasztom Jakab, az Első Magyar Festészeti Akadémia későbbi létrehozója. 1846-ban Haeck János esztergomi kocsmáros egy „gyors arczmásoló" eszközeit „adósság feiben lefoglalván" maga próbálkozik daguerotypiák készítésével. 1863-ban Aranyvári Zsigmond „fotografirozó" működik a városban, 1864-ben pedig Tyroler Béla nyitott műtermet a Széchenyi téren. 1868-ban kezdte meg esztergomi munkásságát Beszédes Sándor, aki eredetileg csak átutazóként érkezett, ám haláláig a város fényképésze maradt. 1876-ban Stockman Nándor, 1878-ban Brodszky Mór, 1880-ban Nagy Ferenc, 1881-ben Möller Lajos, 1885től Kádas Károly jelenti Beszédes számára a konkurrenciát. 1889-ben Kozmata Ferenc is felkeresi Esztergomot, 1899-ben pedig már az első amatőr fotótárlat is megnyílt a Kaszinóban. Ebben az évben tűnik fel az esztergomi fotótörténetben Klómann Ferdinánd, aki kiváló fényképész létére 1910-től festőként működött tovább. 1915-ben érkezett a városba André Kertész, aki a 26. gyalogezred tisztjeként kisebb-nagyobb megszakításokkal mintegy három évet töltött itt, és ezen idő alatt készítette világhírűvé vált esztergomi felvételeit. 1937-ben nyitotta meg önálló műtermét Martsa Alajos, aki a modern szemléletű portréfényképezés meghonosítója lett Esztergomban. Életművében a két világháború közötti magyar szellemi élet kiemelkedő alakjainak portréit találjuk. Róna volt a mestere, aki Sziklaihoz hasonlóan ugyancsak önálló műteremmel rendelkezett a városban. A harmincas évek végén Miiller István és társa, valamint Albrecht Ferenc is a városban működött. 1942-ben Eitler Gottfrid is önálló műhelyt nyitott, aki korábban Albrecht és Martsa segédje volt. A második világháború után Albrecht, Eitler és Róna még évtizedekig működött, sőt egy rövid időre Martsa is visszatért a fotográfiához. Ennél lényegesebb azonban az a körülmény, hogy Martsa inspirálója lett egy nagyigényű fotóamatőr mozgalomnak, melynek előzménye a Szent Imre Gimnázium 1941-43 között működött fotóköre volt. II. Az új városi fotószakkör dr. Kéke ssy iozse/gimnáziumi tanár vezetésével kezdte meg működését. Jórészt e körből került ki aztán az az amatőr fotósgárda, mely 1968-ban megalakította az azóta méltán híressé vált Esztergomi Fotóklubot. (Mai nevén, 1989-től ART Fotóstúdió.) A klub megalakulásáról Dudás Fotó - Esztergom Esztergom és a fotográfia kapcsolatai a 19. század első feléig nyúlnak vissza, és a sors különös kegyelme folytán a város ma is bővelkedik fényképező tehetségekben. Szinte nap mint nap örülhetünk fotográfusaink ország- és világszerte sikerrel zajló szerepléseinek. Ezért nem alaptalanul gondol az ember arra, hogy milyen szép is lenne megérni azt a napot, amikor majd megnyílik az Esztergomi Fotótár, ahol az érdeklődő bármikor megtekintheti a városban hajdan és a mindenkori jelenben működő fényképező művészek jeles alkotásait. (Eddig még az egyházi és világi gyűjtemények fotóarchívumai által rejtegetett kincseket sem ismerhettük meg. Pedig legalább egy időszaki kiállítás erejéig összefoghatnának a város múzeumai.) Tény, hogy az Esztergomban képviselt számos alkotóművészeti ág közül a fotográfia vált a legsikeresebbé, és külön öröm számunkra az új, ifjú tehetségek felbukkanása. György - az egykori titkár - 1978ban így emlékezett: „Azon a ködös, esős októberi napon mintegy ötven fotós határozta el, hogy klubot alapít^...) Senki sem gondolt arra, hogy a megalakulás után csakhamar 1012 főre olvadt klub valamikor a magyar amatőrfotósmozgalom egyik reformálója, megújítója lesz. (...) Egy évre rá már a magyar amatőr fotográfia egyik legnagyobb seregszemléjére kapott a klub meghívást, 1969 augusztusában a Szegedi Fotószalonon ott voltak az esztergomi fotósok is. Egy évvel később már országos fotókiállítást szervezett a klub. (...) A klub, ahogy korosodott, úgy kért és kapott nagyobb részt az egész magyar amatőr mozgalomból. 1971-ben vállalta a középfokú szakkörvezetői tanfolyam megrendezését a Népművelési Intézettel karöltve. Egy évre rá nagysikerű felsőfokú alkotótelepet szervezett. (...) A visszaemlékezések sorát az 1973-as országos fotókiállítással kell folytatni, amit a város millenniumi ünnepségeinek részeként rendeztünk. (...) Klubtagságunk számtalan bel- és külföldi kiállításon, pályázaton vett és vesz részt igen eredményesen. (...) A klub munkáját elismerendő 1975ben a kulturális miniszter oklevéllel jutalmaza a kollektívát, 1977-ben a Megyei Tanács nívódíját nyertük el. A Szegedi Fotószalonon 1975 óta tartó sikersorozattal ez évben negyedszer nyertek kollekció és egyéni díjat klubtagjaink. Örvendetes jelenség a 70-es évek végén az az áttörés, amelynek még ma is tanúi vagyunk: a korban számottevően megfiatalodott klubtagság szakított a hagyományos fotográfiai stílussal és új mondanivalók, új fonnák felé fordult, amelyekről ma már elmondhatjuk, hogy az országos fotósmozgalom avantgard irányzatának meghatározója lett." A klub alapító tagjai Debnárik János, Dudás György, dr. Kékesi József, Komor a István, Lotka Istvánné, Simon Tibor és Vigovszky István voltak. Hozzájuk csatlakozott a fiatalabb generáció képviseletében Balla András, Kollár István, Sipeki Gyula, Tamási Péter és Szilágyi László. A klubon belül a Sipeki-Tainási-Balla hármas a hetvenes évek második felétől STB csoport néven külön alkotóközösségként is megnyilatkozott. A klub majd három évtizedes fennállása önmagában is említésre méltó tény lenne, ám itt sokkal többről van szó. Ez a közösség a magyar fotóélet és vizuális kultúra elismert intézményévé nőtte ki magát, sőt, az experimentális fényképezés terén az egész magyar fotográfia egyik alakító tényezője lett. Tagjainak munkásságában először jelentkezett hazánkban a posztmodern fotográfiai szemlélet. A fiatalok újabb nemzedékét köszönthetjük Mudrák Attila, Major Ákos, Fiala László, Csontó Lajos és Kovács Melinda személyében, akik Balla és Szilágyi mellett ma egyszersmind a közösség legaktívabb tagjai. Az esztergomi fotósok kezdeményezésének köszönhetően indult útjára az idén immár tizenkettedszer megrendezésre kerülő Esztergomi Fotóbiennálé is, mely a legjelentősebb konceptuális fotóbemutató mindmáig. A biennálé megszületésére Fábián László így emlékszik a klub 1989. évi katalógusának előszavában: „négy esztergomi fiatalember: Balla András, Kollár Istán, Sipeki Gyula és Tamási Péter felkerestek Népművelési Intézetbeli hivatalomban, és előadták elképzelésüket a biennálé szervezésére. Volt abban valami megható, ahogy csaknem az irrealitás világából azonnal gyakorlatias gondokra váltottak. Az igazság az, már akkor is kizárólag a személyes kezdeményezések, az egyéni rögeszmék vívták ki az érvényesülés jogát. Lett biennálé, országra szóló csoda, jöttek mindenfelől a fiatalok. Főleg olyanok, akiknek nem fért a fejükbe, milyen alapon vallják magukat a „profik", a szakma kizárólagos letéteményeseinek. (..) Félreértés ne essék, semmi irigység nem munkált ezekben a fiatalemberekben, annál inkább azonban a szomorúság, hogy a szakmát ilyen olcsón adják." Az a több mint két évtizedes fáradhatatlan szervezőmunka, mely a biennálé létét, anyagi hátterét, egyre színvonalasabb propaganda anyagait biztosítja, mára elérte azt, hogy a város és Komárom-Esztergom megye művészeti életében a fotó súlyt és tekintélyt nyert. A meghirdetett tematikák a fotóművészet időszerű és izgalmas problémáira irányítják a figyelmet, és egyre nő a képzőművészet felől érkező kiállítók száma is. Talán nem esünk túlzásba, amikor azt állítjuk, hogy hazánkban a képzőművészet és a fotó összebékítésében az Esztergomi Fotóbiennálé tette a legtöbbet. A Magyar Fotóművészek Szövetségének Budapest után Esztergomban van a legtöbb tagja (10 fő), közülük nem egy nemzetközileg is ismert művész. A fiatalok közül ketten kapták meg a három évre szóló Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat. A megyei művészeti- és Pro urbe-díjas klubvezető, Balla András - aki a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának és az Esztergomi Fotóbiennálénak is művészeti vezetője - a Parlamentben vehette át 1991-ben a Balogh Rudolf fotóművészeti díjat. A klub egyik tagját, Szekeres Jánost sorai közé fogadta a Nemzetközi Természetfotós Szövetség. Akiállítási pályázatokon nyert díjakat már nem lehet pontosan összesíteni, ezért csak az utóbbi három év legjelentősebb sikereit soroljuk fel: 1991-ben a Budai Várban az országos fotótárlaton Kovács Melinda kollekciódíjat kapott, Csontó Lajos az experimentális, Balla András pedig a portré kategóriában nyert fődíjat. 1993-ban a Pesti Vigadóban rendezett országos fotótárlaton Kovács Melinda az Aranykamerát és a velejáró nagydíjat nyerte el, Varga László Kodak-díjat kapott a Nimród pályázaton. Ugyanebben az évben a Pannónia Fotószalonon a klub a legjobb kollekció díját érdemelte ki. Öten kaptak megyei alkotói ösztöndíjat. A tagok között van egy megyei művészeti díjas, egy Pro urbedíjas, de párizsi, római, kölni, frank furti-maintali, rambouillet-i és wörti alkotói ösztöndíjas is volt. A stúdióban négy fali háttérrel, öt tárgyfotó-háttérrel, 3 Osram lámpával és állványokkal, 3 derítőernyővel, műtermi állvánnyal és létrával megteremtették a nagyfilmes műtermi fotózás feltételeit. Erdélyi és felvidéki kirándulásaikkal, pilisi és tiszai túráikkal lehetőséget biztosítottak a szabadtéri fényképezéshez is. Bár sok a jelentkező, 33-as létszámukat emelni nem tudják, mivel a műterem nagysága 4x5 m. A klub Esztergomban utoljára fennállásának 20. évében állított ki, és egy szerény katalógust is megjelentetett. Sepsiszentgyörgyön, Párkányban, Szentendrén, Únyban, Kézdivásárhelyen és Brassóban volt tárlatuk ezután, valamint csoportokban Espooban, Cambréban. Mivel a tagság sok más alkotói közösségnek is tagja, az azokkal való szerepléseket itt most nem tüntetjük föl. Az Esztergomi Fotóbiennálé díjnyertesei között ott vannak a klub tagjai is, bizonyságául annak, hogy a nagy fotóshagyományokra épülő közös munka kiemelkedő eredményeket hozott, és további reményekre jogosít. Erre engednek következtetni az esztergomi fotósok munkáival egyre nagyobb számban megjelenő fotóskönyvek és más kiadványok, valamint hazai és külföldi egyéni és csoportos tárlatok imponáló száma és színvonala is. Kaposi Endre