Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-27 / 4. szám

2000. Január 13. Esztergom és Vidéke i 30QOHMO^O(M»OOIWOOOOOO It M WUWWWW OOOWWOOOOOOWQWyO^ * HAZUNK TAJA Beharangozó KVÍZ 2000! A millennium évében új vetélkedő­sorozatot indítunk. A hetes oldalon, a Házunk tája állandó rovatai között ta­lálhatják meg ezentúl a Kvíz 2000 kér­déseit. Mégpedig háromszor hét héten keresztül. A vetélkedő témája: az elmúlt 2000 év, formája pedig változatos. Ne­hézségi fokát is úgy próbáltuk összeál­lítani, hogy könnyebb és nehezebb kér­dések egyaránt szerepeljenek benne. A válaszokat nem kell minden héten be­küldeni. Hét forduló után egy hét szüne­tet tartunk, ekkor kell a hét forduló va­lamennyi megfejtését összesítve eljut­tatni szerkesztőségünkbe - akár postai úton, akár személyesen. Nem ígérünk drága jutalmakat, csupán szerény, a ko­rábbi vetélkedőinkhez hasonlatos díja­kat. Hogy ezek mik lesznek, az attól is függ, milyen szponzorokat találunk so­rozatunk támogatására. Szponzoraink­nak vetélkedőnk kérdései egyben rek­lámlehetőséget is jelenthet, hiszen a fel­ajánlott díjakon kívül örömmel veszünk és közlünk egy-egy esztergomi cég múltjával, termékeivel kapcsolatos kér­dés-csokrot is. Várjuk tehát a cégek je­lentkezéseit, de az olvasók, a rejtvény­fejtők javaslatait, öüeteit is. Reméljük, hogy a hosszabb ideje szünetelő rejt­vény-rovatunk újabb sorozatai kellemes kikapcsolódást nyújtanak majd olvasó­inknak. Rendeljék meg tehát időben a lapot! Kertbarátoknak KÉSZÜLJÜNK A TAVASZRA! Ilyenkor kell elvetni az ún. hosszú tenyészidejű egynyári növényeket, mint a begónia, a lobélia, a paprikavi­rág és a bojtocska. A magvakat cse­répbe vagy ládába vethetjük. A földet tömörítsük lapogató deszkával. Mivel az egynyáriak magvai igen aprók, ügyeljünk az egyenletes, ritka vetés­re. Magtakaróként homokot használ­junk. Magvetésünket permetszerűen öntözzük be, majd tartsuk 18-20 fok hőmérsékleten. A fagyérzékeny évelő, egynyári­ként díszlő növényeket (a dáliát és a kannát) tisztogassuk meg, ha ezt eset­leg tárolásukkor elmulasztottuk vol­na. A kanna gyöktörzseit daraboljuk fel 2-3 rügyes darabokra, majd ültes­sük el azokat cserépbe. A dáliatöveket úgy osszuk szét, hogy a gumókhoz szárrész is tartozzék, mert a rügyek a szár alsó részén találhatók. Ezeket is cserepezzük be, tartsuk 12-15 fok kö­rüli hőmérsékleten tavaszig, így jól fejlett gyökérzetű, erőteljes növeke­désű töveket ültethetünk majd ki ker­tünkbe. A gumós begóniák gumóit is ilyen­kor ültessük cserépbe úgy, hogy a rü­gyekkel borított csúcsi része kiálljon a földből. Tartsuk 18-20 fokon, rend­szeresen öntözzük, amíg a hajtások kb. 10 cm-esek lesznek. Ezután vilá­gos, de hűvös helyen neveljük to­vább, így kapunk erőteljes, zömök növényeket. Fecsegés a fűszerekről Vásárlása, tárolása Fűszereket friss vagy száraz álla­potban vásárolhatunk, friss fűszere­ket a piacon vagy zöldségesboltok­ban, száraz fűszereket pedig a cseme­geüzletekben, a gyógynövény szak­üzletekben. Altalános szabály, hogy fűszereket csak a szükséges mennyi­ségben vásároljunk, mert hosszabb raktározás után elvesztik értékes aro­májukat. Ha lehetséges, a- főzéshez friss fűszernövényt vegyünk, mert ez sokkal egészségesebb, a hosszú tél úgyis a száraz anyagokra kényszerít. A sárgult, fonnyadt konyhanövények vitamintartalma jóval kisebb, mint a frisseké, tápértékük sokkal alacso­nyabb. Zöldség- és fűszernövényeinkből csak annyit vágjunk fel, amennyi a főzéshez szükséges, mégpedig köz­vetlenül a használat előtt, mert a fény és a levegő csökkenti a táp- és ízérté­küket. A felaprózáshoz műanyaglapot használjunk, mert a fa magába szívja a növény nedvét. Ha mégis falapot használunk, akkor azt előzőleg ned­vesítsük meg. A könnyen romló zöld fűszernövények frissességét meg­őrizhetjük, ha azokat szárukkal együtt vízzel telt pohárba tesszük, vagy mű­anyagtasakba téve hűtőszekrényünk­ben tároljuk. A gyökereket ugyancsak műanyag zacskóba vagy alufóliába kell csomagolni, így kiszáradásukat megakadályozhatjuk. Ha friss fűszer­növényünket meg kívánjuk szárítani, árnyas, szellős helyre tegyük. A szá­radás akkor jó, ha a növény jellegze­tes színét, illatát megőrizte, és ujjaink között könnyen szétmorzsolható. Az így megszáradt növényeket tűllzacs­kóban szellős helyre akasszuk fel. A gyökérzöldségeket a téli idő­szakra is eltehetjük, tárolásukra legal­kalmasabb a száraz, szellőztethető, fagymentes, pince vagy kamra. Elte­vésre csak válogatott, hibátlan, tiszta zöldségnövény alkalmas. Ha nyirkos, hagyjuk megszikkadni. Tartósabb tá­rolás céljára leszórt homok közé he­lyezve vagy megfelelő ládába 6-8 cm­es homokrétegbe rakjuk a gyökere­ket. A fűszereket száraz állapotban le­hetőleg jól zárható edényben, lég­mentesen elzárva kell raktározni, mert különben értékes illóolaj-tartal­muk és aromájuk elillan. Egyes fűsze­reket (pl. paprika) és fűszerkeveréke­ket (pl. curry) még a fénytől is óvni kell, mivel a fény hatására színűket is elvesztik. Fontos, hogy a fűszerek mindig kéznél legyenek, de ne állja­nak közvetlenül a tűzhely fölött. Vi­gyázni kell arra is, hogy a kis tároló edényeket a gőz közvetlenül ne érje. Önismeret NÉZZÜNK A KÖRMÜNKRE! Jen Van Guy - és a chiromantia több más képviselője - szerint a kör­mök a személyiség és az egészség jellemzői. A normális körömhosszú­ság a körömperc hosszúságának fel­ével egyenlő. A lágy, törékeny, hajlé­kony köröm a gyenge egészségi álla­potra utal. Az egészséges szervezetű emberek körmei erősek, simák, fél­holdak nem túlságosan nagy. Nagy körmei vannak az aprólékos, finom munkát szerető, ügyes embereknek, ellenben kicsi körmű az a személy, aki hatalmas terveket kovácsol, nagy át­tekintéssel rendelkezik, de elképzelé­seit többnyire nem tudja megvalósíta­ni. A primitív kézen rövid, széles kö­röm található. A kerek, kicsi körmök tulajdonosa féltékeny és szenzibilis. Legyező formájú, kicsi körmei van­nak a dűhkitörésre hajlamos embe­reknek. Rövid körmök jelzik az örök­ké nyughatatlan, türelmetlen, elége­detlen, vitatkozó embereket. Ha a kö­röm inkább széles, mint hosszú, akkor civakodó, perlekedő, rosszindulatú személyiségről van szó. Ha a köröm két oldalt erősen belenőtt az ujj húsá­ba, akkor gúnyolódó, csípős nyelvű emberrel akadt dolgunk. A tégla alakú körmök józan realitást, ésszerű gon­dolkodástjeleznek. Mandula formájú körme van a kissé labilis idegrendsze­rű embernek. Ha a köröm túl hosszú, akkor viselője rendkívül hiú ember. A rágott köröm elfojtott indulato­kat, belső elégedetlenséget, csalódást, boldogtalanságot jelez. Amennyiben a köröm görbe, ferde, akkor asztmára vagy tüdőbajra való hajlamot tételez­hetünk fel. A beszakadozó, szálkáso­dó körmök tulajdonosai sok esetben jelentkeznek alhasi panaszokkal ke­zelőorvosuknál. A töredező, repedező köröm a szervezetben fokozott mész­lerakódásra figyelmeztett. Ha a kör­mön hosszanti éleket, barázdákat ta­lálunk, fokozott emésztési zavarok, székrekedés jellemezheti tulajdono­sát. A köröm színe is sok mindent el­árulhat az egészségről, tulajdonosa jelleméről. A rózsaszín, hosszúkás köröm szenvedélyre, a halványszínű, vértelen körmök meggyengüld ideg­rendszerre utalnak. Az erősen vörös körömszín idegességgel teli életfor­mát mutat, a halványkék körömszín vérszegénységre utal. A körömágynál található félhold meglétéből, nagyságából következ­tethetünk a szív igénybevételére, álla­potára. Ha a félhold hiányzik vagy kicsi, gyenge a vérkeringés és a vér­nyomás, ha túl nagy a félhold, eről­ködve dolgozó, esetleg megnagyob­bodott szívet jelenthet, olykor magas vérnyomás jelzője is lehet. A normál méretű és alakú félhold egészséges szívet, jó vérellátást, megfelelő vér­nyomást szimbolizál. Gondűző gasztronómia A házinyúl Gyermekkorom kedvenc ünnepi ele­dele volt a különféleképpen elkészített nyúlhús. A 40-es évek második felében bizony üresen tátongtak a hentesüzle­tek, s ahol nagy kert, tágas baromfiudvar volt - mint ahogy nagyanyámék házánál is -, maguk állították elő az emberek hússzükségletüket. A sokféle állat kö­zül, melyeknek húsa asztalunkra került, a legolcsóbbnak, leggazdaságosabbnak a házinyúl bizonyult Megélt az árok­parton szedett füvön, az olyan gyakori konyhai hulladékokon, mint a krumpli­héj, a karalábé héja és levele, a káposz­tatorzsa. Szaporasága közismert, hamar eléri vágósúlyát. Kár, hogy mostanában kevés háznál tenyésztik, és sajnos, a bol­tokban is ritkán kapható a húsa. A csa­ládunkban az én reszortom volt a nyulak gondozása: az etetés, itatás, a ketrec ta­karítása, valamint - amit soha nem tud­tam megszokni, mindig undorral végez­tem - a nyulak leölése és megnyúzása. (Azóta is irtózom mindig, ha élő állatot látok levágni!) Nagyanyámék a nyulat többnyire csak kirántották, mint a csirkét, vagy pörköltet készítettek belőle - szintén a csirkepörkölthöz hasonlóan. A húsa is hasonlított a csirkehúshoz, de még gyöngébb és zsírtalanabb volt. A házi­nyúl húsa egészen más, minta vadnyúlé. A különbség nem annyira a táplálkozás különbözőségéből ered, mint inkább az életmódból: a vadnyúl rengeteget mo­zog, izomzata (húsa) megkeményedik, ezáltal sokkal rágósabb, szárazabb. A házinyúl húsát éppen ezért nem szüksé­ges szalonnacsíkokkal megtűzdelni, bár tény, hogy nem rontja el a hús ízét. A vadhúsoknál bevált és gyakran alkalma­zott pácolás is csak bizonyos ételek ese­tén - ha pecsenyének vagy vadhúsnak készítjük el - szükséges. A páchoz egy liter vízben 2 dl ecetet keverünk el, te­szünk a lébe 10 szem borsot, 2 babérle­velet, 1/2 kg felkarikázott sárgarépa- és petrezselyemgyökeret, egy kis fej fel­szeletelt vöröshagymát, 2 kávéskanál sót, 1 kávéskanál vegetát, és 1 csipetnyi tárkonyt Jól felforraljuk, és forrón önt­jük a megtisztított húsra. 2-3 napig áll a hús a lében, közben naponta meg kell forgatni. Az így bepácolt húsból a szokásos módon készíthetünk vadast, de nagyon ízletes szalonnával spékelve, olajon tep­siben megsütve. Ilyenkor ajánlatos a pácléből annyit aláönteni, hogy le ne égjen, és gyakran kell e lével a húst megöntözgetni. Ha megsült, a levéből ­mustárral, citrommal, cukorral, sóval, kevés liszttel, 2-3 dl tejföllel és az áttört zöldségekkel sűrű - mártást készítünk. A pácolt vagy pácolatlan nyúlhúst nyárson is megsüthetjük, így még pi­kánsabb ízt kap. Szokás a feladarabolt nyúlhúst - vö­röshagyama-karikákkal, borssal, sóval - vörösborban párolni, sót ettem már nyulat ugyanúgy elkészítve, mint a sa­vanyútüdőt. A nyúlhoz, mint minden húshoz, sok­féle köret adható: a vadashoz krumpli­vagy zsemlegombóc, a pecsenyéhez ha­sábburgonya, a pörkölthöz galuska vagy tarhonya, a mártásokkal készített, párolt húshoz pedig rizs vagy csőtészta. Mindenképpen jó lenne, ha Eszter­gomban - legalább a piacon - gyakrab­ban kínálnák nekünk a frissen vágott házinyulat Sz.B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom