Esztergom és Vidéke, 2000
2000-12-21 / 51-52. szám
imis: PlirilM m Szovátai Hajdu István <K >O OOO OO OOQ OOOO« ooooooo oooooooooo oo oooooo oooooooooo oo^ 1866. július 18-án született a Hont megyei Derzsenyen (Börzsöny). Iskoláit Nyitrán és Magyaróváron végezte. Először Schossberger turai birtokán dolgozott, majd 1913-tól a kalocsai érsekség jószágigazgatója lett. Dr. Csernoch János érsek elismerte a tehetséges és szorgalmas ifjú munkáját és prímássá történt megválasztása után magával hozta Esztergomba, ahol a prímási uradalom jószágigazgatói tisztségét és feladatait bízta rá. Eredményeinek köszönhetően Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter gazdasági főtanácsossá nevezte ki. 1929-ben a teljes szolgálati idő letöltése után nyugalomba vonult. A város köztiszteletben álló személyisége, az erdő szerelmese, a nagy vadász, az Esztergomi Takarékpénztár igazgató tanácsának tagja és a politikamentes Nemes Hársak asztaltársaság alapítója, „elölülője"'és krónikása 1935. július 25-én délután fél kettőkor halt meg. Irodalmi munkássága: a Magyar Sión, a Természet és a Nimród újságok munkatársa volt. Nyugalomba vonulása alkalmával, 1929 decemberében írásban köszönt el az uradalom tisztikarától, melyből alább közlünk részleteket. Csombor Erzsébet A hercegprímás! uradalmak Tekintetes Tisztikarának! Amidőn 1913 elején a prímási jószágigazgatói állást elfoglaltam s ezzel egy hét vármegyében tagozódott, némely kis német hercegségnél terjedelmesebb magyar egyházi latifundium gazdálkodásának vezetését vállaltam: ezt a tényt egy „Beköszöntő"-ve\ hoztam aPrímási Tisztikar tudomására; tehát most, amidőn állásomtól megválók és 41 évi tényleges gazdatiszti szolgálatom után, - mondjuk a jól megérdemelt nyugalomba vonulok, nemcsak illendőnek tartani, de lelki szükségét is érzem annak, hogy Önöktől, Tisztelt Uraim, ugyanilyen formában elköszönjek. (...) Önök közül az idősebb Urak még élénken emlékezhetnek arra a nehéz helyzetre, amellyel a nagy Primacia 1913-ban küzködött. Bízvást elhihetik nekem, hogy én is megismertem az első naptól kezdve azt a nehéz sort, ami én reám vár, ha feladatomat férfias eréllyel és bátorsággal meg akarom oldani. Akkor azonban már kishitűség és bizonyos fokú hűtlenség lett volna visszafordulni a nyugalmas kalocsai szolgálatba. Azonban nem csalódtam meg néhai földesurak áldozatkészségében, derék munkatársaim elismerésméltó támogatásában és az áldott magyar hazai rögnek minden jó munkát és okos beruházást megháláló termő erejében: - hiszen láthatták és tapasztalhatták, hogy az első hat év alatt, a rettenetes háború minden gondja, nehézsége és viszontagsága mivé fejlődött az a szép, nagy javadalom, pénzzel, szorgalommal, szakértelemmel és törhetlen erős akarattal, amelyben példánk volt maga Kegyelmes Herceg Atyánk. Sajnos azonban megcsalódtam a magyar szerencsében bizakodó reménységemben Önökkel és mindnyájukkal együtt; és annak az első hat áldozatos és fáradságos esztendőnek minden eredménye, minden sikere eloszlott mint a füst, amint a magyar dicsőség napja leáldozott. (...) Önök, Tiszelt Uraim, végig harcolták velem az összeomlás, a forradalmak, a szégyenletes vörös próbálkozás minden csatáját és küzdelmes időit; senki sem hagyta el a helyét, senki meg nem tántorodott, senki sem bújt el a sokszor súlyos veszedelmekkel járó kötelességei teljesítése elől. Mindent megmentettünk, amit lehetséges volt megmenteni, olyan módokon, eszközökkel és intézkedésekkel, amelyek akkoron a rendkívüli helyzetben önként adódtak, vagy abból következtek. Azután is együtt küzdöttünk tovább a legnehezebb gazdasági és hitelviszonyok között a Csonka Primacia talpraállításáért, amidőn nem volt sem állat, sem pénz, sem termény, sem hitel, de még üzlet sem. Néhai rigorózus Gazdánkkal az élen valóban emberfeletti munkát végezett, lelket sorvasztó gondokat szenvedett át a prímási tisztikar. És én ezekre a teljesítményekre büszkébb vagyok mint az első hat esztendő fényes eredményeire, mert ezeknél már nem segíthettek a megtakarított kalocsai milliók, sem a Hercegprímás elértéktelenedett hadikölcsön vagyona, hanem a mától kellett elvonni az amúgy is megfogyatkozott jövedelmet a jövő megalapozására, és ezekben kétségkívül versenyen felül állunk Csonka Hazánk összes nagybirtokai között, adósságcsinálás nélkül. (...) Hálás szívvel köszönöm Önöknek, Tisztelt Uraim és köszönöm a már nyugdíjba vonult, vagy a trianoni határok folytán tőlünk elszakított régi munkatársaimnak is azt a derék, odaadó, becsületes és lelkes munkálkodásukat, amely a mi közös és eltagadhatatlan sikereinek egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele volt, és amely munkálkodásért, ragaszkodásért és a belém helyezett szíves bizalmunkért áldja meg Önöket a mindeneket tudó és megjutalmazó Örök Király - nagyrabecsült családtagjaikkal együtt. Meghajtom fejemet egyben azon tisztársaim drága emléke előtt is, akik ezen hosszú idő alatt idegen harctereken, vagy idehaza egyenként elköltöztek oda, ahová előbb-utóbb mi is elkövetkezünk utánuk. Köszönöm a főegyházmegyei iroda tiszteletreméltó egyházi és világi tagjainak is azt a szíves támogatást, amelyet - habár nem képeznek is egy statust a tisztikarral - 16 évi szolgálatom alatt részükről örömmel tapasztalni szerencsém volt. Az a sok értékes barátom pedig, aki a Primacián kívül nemcsak itt Esztergomban, de az egész nagy magyar Haza határain belül, nehéz vállalkozásomat állandó rokonszenvvel kísérni méltóztatott, fogadja ezért a szíves vonzalmáért hálás bajtársi kézszorításomat. Végre kérem Önöket, Tisztelt Uraim, szeressék tovább is azt a hálás, jó magyar földet és azt a szorgalmas, derék magyar népet, mert ezeknek a boldogulása, üdve, a hazára hasznos munkálkodása valóban csak az Önök szívén és lelkén keresztül képzelhető el. Adjon az Isten ehhez Önöknek erőt, egészséget, áldást és békességet és tetézze sikerekkel verejtékes fáradalmaikat! Engemet pedig méltóztassanak nyugdíjas koromban is szíves barátságukkal megtisztelni. Lelkemből kívánom Önöknek, hogy ne kellessék majd a sírkövemre azt vésetniök, hogy az lenne a régi nagy Primacia utolsó direktorának a*, örök nyughelye, hanem ragyogjon újból a régi fényében a Hercegprímás állása, méltósága és javadalma és vele legyen nagy, számos, tekintélyes a tiszti kara! Isten Önökkel Tisztelt Uraim, adják át szíves búcsúüdvözletemet nagyrabecsült kedves családjaiknak is. Kelt Esztergomban, 1929 Szentkarácsony ünnepén. Igaz hívük: Hajdu István m. kir. gazdasági főtanácsos, nyug. hercegprímási jószágigazgató ES KARACSONY HONAPJA kért, kőbányákért és egyéb gazdasági tevékenységért az évi esedékes összeget szintén Szent Márton napjáig kellett befizetni, a november 2-ai tanácsülésen el is hangzott a figyelmeztetés, hogy a „számadók a számadásokat bé-adgyák". Az esztergomi Pelczmann Mihálynak Szent Márton napjáig fúbéres marhái után 20 forint legeltetési árenda összegét kellett befizetnie. A megválasztott cselédeknek esküt kellett tenniük, hogy a város érdekeit jól szolgálják és feletteseiknek engedelmeskednek. Ennek ellenére többször lehetett gond velük, mert minden évben találunk olyanokat, akiket Esztergom tanácsurai elmarasztaltak: „Az Ijeli vigyázók ugyan a tavaliak Meg maradlak. Kik közül fő képpen Rabovszky Jóseff az bor italban való excestusa viget, ugyan a többi is következendő büntetis alat meg intettek". Mindenkivel beszéltek, ha valamely városatyának valaki ellen a magaviselete miatt kifogása volt, azt közölték vele és mást fogadtak fel a következő évre. Például november 30-án az „Ökör Pásztorok és Halasy Ferenc Lámpagyújtó hivattattak be". Míg a felnőttek a város fontos dolgaival foglalatoskodtak, addig a fiatalok vidámabb dolgokkal törődtek. Szent András napja világszerte ismert szerelmi jósló nap régóta. Az elteijedt babonát még az ötvenes években is jól ismertük itt, Esztergomban a varázsversikével együtt: Agyláb léplek,/ Szent András kérlek/ Mutasd meg nékem/ Ki lesz a férjem. Mivel a régi Esztergom vármegye a Duna túlsó oldalára is átnyúlt, fontos része volt a közlekedésnek a hajóhíd, melyet a jegesedés kezdetekor, ületve jégzajláskor sürgősen szét kellett bontani. Ha az időjárás veszélyesnek ígérkezett, a polgármester fertályonként megszervezte a figyelést, az őrjáratozást a Duna-parton s a város mélyebb pontjain. A hajómalmok is a természet szeszélyének kitett üzemek voltak, ezek egy része a Zámbói-dűlő alatti partszakaszon órölt, a molnárok igyekeztek az utolsó pülanatot ki várni, amikor kénytelenek voltak bevontatni a Kis-Dunába, ami ritkán fagyott be, mert régebben jónéhány melegforrás vize ömlött bele. December - azaz Karácsony hava utolsó napjaiban is ülésezett a tanács, üyenkor több napirendi pont a gazdasági elszámolásokat érintette, mint a szegényházét, az árvapénztáiét. Nemcsak a város alkalmazottait bízták meg ebben az időszakban a következő évre munkával, hanem a városi képviselők is új mandátumot kaptak. A belső tanács tagjait élethosszig tarló időre választották, a többiek a rendszeresen megtartott tisztújításkor változhattak. Előfordult, hogy a választások nemcsak az alacsonyabb beosztású tisztségviselőket érintették. 1644. október 29-én, a boldog Simon Juda apostol ünnepét követő legközelebbi szombaton Esztergom vármegye főispánjának parancsára aüspán választást tartottak. Annyira meggyökeresedettek voltak ezek a választási szokások, hogy az 1848/49-es szabadságharc idején sem tértek el tőle. Esztergom vármegye szolgabíráit 1848. október 28-án felszólították, hogy a „közcsendfenntartása tekintetéből" a helységekben erélyes, de a „nép bizalmát bíró" személyek bírónak megválasztását támogassák. A következő év november hó elején a „Császári királyi Felség nevében az alkotmányos jogokra hivatkozva a főbiztos a szolgabírák kinevezését rendeli el, akik rövidesen a hűségesküt letették." A megválasztottak neveit felsorolták a városi vagy megyei jegyzőkönyvekben. Ez a szokás folytatódik a múlt századi kalendáriumokban, melyekben minden évben - az egyéb hasznos információk mellett - megjelentették a tisztikar névsorát. A naptár a változó ünnepek dátuma mellett az országos vásárokat is feltünteü. Ma már biztosan sokan nem értik ennek fontosságát az állandóan nyitva tartó bevásárló központok korában. Hetvesné Barátosy Judit
