Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-21 / 51-52. szám

II MUUidézo Esztergom város 1708. évi kiváltságlevele A közelmúltban jelent meg Esztergom 1708. évi kiváltságlevelének ha­sonmás kiadása Esztergom város önkormányzata és az eredeti diplomát őrző Komárom-Esztergom Megyei Levéltár gondozásában. Az I. József által 1708. február 18-án, Bécsben kiállított kiváltságlevél jelentősége abban áll, hogy Esztergom ezzel nyerte vissza szabad királyi városi rangját, s általa a török hódoltság időszakának befejeztével az újjászerveződés elönyösebb feltételeit teremtette meg. Esztergom városi jogainak eredete - Nagyszombat, Pest és más városok­hoz hasonlóan - a korai középkor szá­zadaiba nyúlik vissza, azzal az elté­réssel, hogy amíg a 13. század dere­kán sorra születnek meg a szabad ki­rályi városok kiváltságlevelei, addig­ra Esztergom fokozatosan elveszíti azokat a kiváltságait, amelyek azelőtt a többi város fölé emelték. A legfon­tosabb közülük gazdasági vonatko­zású kiváltsága volt, az útkényszerrel párosult vámszedésijog, mellyel a vá­ros ellenőrzése alatt tarthatta az orszá­gon keresztülhaladó kelet-nyugati és észak-déli kereskedelmi forgalmat egyaránt. A város vámszedési joga azonban 1215-re véglegesen átkerül az esztergomi káptalan kezébe, amely addigra - hamis oklevelek bizonysá­gával - megszerzi a királyi városnak a kis-dunai halpiactól a hévizekig ter­jedő ún. udvarnoki városrészét, vala­mint a város szőlőhegyeinek dézsmá­ját. A tatárjárást követően ráadásul a királyi székhely is Budára költözik, s Esztergom ezzel elveszíti központ jel­legét, s habár továbbra is az esztergo­mi vár a prímás-érsek székhelye, de a 14-15. század főpapi építkezéseinek messzefüldön híres pompája, könyv­es kincstárai egy merőben más Esz­tergomot jeleznek, melyhez a királyi városnak vajmi kevés köze volt. Esztergom várának török alóli fel­szabadítását követő néhány éven be­lül a város ismét rendelkezik önkor­mányzattal: az 169l-es iratokban ta­lálkozunk először a bíró, Kelemen György nevével. Egyéb adataink is arra utalnak, hogy a török után újrate­lepült Esztergom lakossága 1683 és 1708 - a kiváltságlevél elnyerése ­közti mintegy negyedszázad során magától értetődően próbálja feleleve­níteni az akkor már csak hírből ismert korábbi kiváltságait. A város ezirányú törekvésének egyetlen komoly akadálya az volt, hogy az előző évszázadok viszontag­ságai közepette elveszelődött levéltá­ra, az összes jogbiztosító okirattal együtt. A kiváltságolt státus legitimá­lása érdekében Esztergom - Pest, Bu­da és Fehérvárhoz hasonlóan - már 1703-ban tett lépéseket, azonban pénzügyi nehézségei miatt erőfeszíté­sei akkor nem vezettek eredményre. A város ugyanis az 1690-es évek súlyos katonai adóterhei következtében tete­mes adósságot halmozott fel, majd a kuruc háború alatti várostromok dön­tötték romba az éppen csak erőre ka­pott várost. Egy kimutatás szerint 1702 és 1706 között a város javaiban 88211 Ft kár esett, egyebek között a várőrség német katonái állal lerom­bolt 200 lakóház, de odaveszett a sör­főzde, sok ezer mérő gabona. Esztergom város azonban még ilyen súlyos előzményekkel is, vállal­va az eladósodás terhét, 1708. febru­árjában végül kieszközölte az uralko­dótól a kiváltságlevelet, amelyet az­utéin az 1715. évi 37.1c. szentesített. Természetesen Esztergom a kivált­ságlevéllel nem szerezhette vissza egykori, igen széleskörű privilégiu­mait, mindazonáltal az elnyert előjo­gok a városfejlődést következő sza­kaszának új lendületet adtak. Melyek voltak ezek az előjogok? Közjogi szempontból a legfonto­sabb a városi polgárok ún. országren­disége, ami azt jelentette, hogy apol­géirok együttesen egy nemesi személy­nek számítva, királyi meghívóval részt vehettek az országgyűlésen, s ily módon bizonyos mértékig befolyást gyakorolhattak a törvényhozásra. A másik alapvető kiváltság a regá­lé-joggal való élés, mely biztosította a városnak, hogy a határain belül föl­desúri jogokat gyakoroljon, vagyis az ott élők számára urbáriumot készít­sen, adót vessen ki, és elláthatja az összes igazgatási, törvénykezési fel­adatot. Ennek értelmében választhat­ta meg önkormányzatát, melynek leg­fontosabb szerve a közgyűlés volt. SZENT ANDRAS HONAPJA Az emberek évezredeken keresztül sokkal szorosabb kapcsolatban éltek a természettel, mint a mai falvak váro­sok lakói. Az évszázadok változásai fontos részét képezték az ősi birodal­mak vallásainak, istenként megszemé­lyesítve kerültek be a mitológiába. Idő­számításunk előtt a 4. évezredben ­tehát közel hatezer éve - a su merek Mezopotámiában a Tammuz-lstár há­zaspárt tisztelték akikhez a termé­kenységért, a bőségért, a jó termésért mutattak be áldozatot Későbbiekben a görögök Démétérnek - a Gabona anyá­nak a béke és a földművelés istennőjé­nek - emeltek szobrokat építettek templomokat. Ezek az istenségek a he­lyi időjárás sajátosságát figyelembe ve­vő évszak-változások szerint ősszel meghaltak, tavasszal feltámadtak. Az ünnepeken ilyenkor siratókat énekel­tek: „Tammúz, az ég királynőjének fér­je, nem él többé!" Amikor a „kalászokat csűrbe hord­ták", lassan közelgett a gazdasági év vége. Az állatokat behajtották a lege­lőkről, a szaporulatról elszámoltak Ha valamely cseléddel, pásztorral elége­detlenek voltak a megbízói, azt elbo­csátották. 1797-ben olvashatjuk Esz­tergom város jegyzőkönyvében: „Mind hogy az Munkája hibás, el véte­tik és az Instansnak (a másik kérelme­ző) által adatik." Ilyenkor mindenki­nek meg kellett jelennie a városházán, ekkor fizették a bérek nagy részét, kö­vetkezhetett a téli beszerzések ideje. Esztergomban Simon-napja táján (ok­tóber 28.) három napig tartó országos vásárt rendeztek a XVW. század óta. Ez nagy eseménynek számított, szóra­kozás volt a munkával töltött napok közben. Megjelentek a mutatványosok, tenyéijósok és mindenféle népek. A bor is jócskán fogyott Tudjuk, hogy 1800­ban a vásárban 305 akó bor fogyott el, ami után a város 47 forint 75 dénár adót szedett be. Az akkor használt mérték­egység - az akó - 54 litert tett ki, ez átszámolva 16.470 liter (!), melyet a szomjas vásározók engedtek le a torku­kon. Vigyázni kellett az erszényre, a verekedések elkerülésére, a mérőedé­nyek hitelességére. A város állandó da­rabontjai mellé ilyenkor kiszolgált ka­tonákat is felvettek segítségül. 1791­ben Hlavnyai Ferenc a „Nemes Város Sírása Mestere írásban bé adta azok neveit, akik November Holnapban tar­tott vásárban, összesen tízen vásári Strásák hivatalját viselték." Munkáju­kért naponta 12 dénárt kaptak. Az országban volt, ahol vigasságo­kat is rendeztek, így Kalotaszegen a juhosgazdák Márton-napi (november 11.) bált rendeztek az évi elszámolás örömére. November elején - akkor gyakran Szent András havaként emlegették - az uradalmakban, de a községekben, vá­rosokban ismét felfogadták éves idő­tartamra a cselédséget, pásztorokat, csőszöket, béreseket A város cselédei közé tartoztak a tömlöctartótól a pász­torokon át a lámpagyűjtóig sokan. Már 1798-ban így kezdik Esztergomban a tanácsülések jegyzőkönyvét: „Követ­kezik a régi Szokás Szerint eljövetel ivei Minden Szentek Napjának, az Nemes Város részirül fel vett Mester Emberek 2000/5. Kezdetben tagja lehetett minden pol­gárjoggal rendelkező lakos, később a 100 ill. 60 főre csökkentett külső sze­nátus vagy tanács töltötte be a köz­gyűlés szerepét közülük kerültek ki a végrehajtó szerv, a belső tanács tag­jai. A városigazgatás élén a bíró állt akit kezdetben évente, majd 1728-tól kétévente választották. A bírónak bé­keszerető, jogi kérdésekben jártas, la­tinul is írni-olvasni tudó személynek kellett lennie! A kiváltságlevél biztosította a város törvénykezési jogát is: polgári peres ügyekben első fokú hatóságként járt el, míg a fellebbvitel a személynökí szék volt, bűnügyekben pallosjoggal rendelkezett, fellebbviteli fórum nél­kül. Az ítéleteket - segédjével - a városi hóhér hajtotta végre. A kiváltságlevél gazdasági téren sokféle bevételi lehetőséget, jövede­lemforrást kínált fel a városnak. Dye­nek voltak a kisebb királyi haszonvé­telek átengdése a város részére, pl. a bormérés, sörfőzés, mészárszék, vám­és helypénz szedése stb. Esztergom legfontosabb bevételi forrását hosszú időn keresztül a szőlőtermesztés és kocsmatartás képezte. A regálékat a város általában bérlet útján hasznosította, s ezek a későbbi­ekben egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre - s hozzátehetjük: egyre előnytelenebb feltételek mellett - kerültek ki városi kezelésből s ez a tendencia még sok konfliktus forrásá­vá vált a város társadalmán belül. A további várostörténeti kutatások feladata lesz feltárni, hogy Esztergom milyen mértékben tudta kiaknázni a privilegizált helyzet nyújtotta lehető­ségeit valamint azt is, hogy a kivált­ságlevél korlátai - pl. a vallásfeleke­zeti kirekesztés - mennyiben járultak hozzá, hogy Esztergom rövidesen a gazdasági élet perifériájára került. Kántor Klára és Convertionatoroknak választási." A munkabér általában vegyes juttatású volt a pénzen kívül ruházat, tüzelő­anyag, jószágtartás járt. 1802-ben „ré­gi bévett Szokás Szerint a Hatvan Sze­mély (a városi tanács polgári tagjai) uraknak fejenként egy Öli fa az idei vagasbulki adattassik." A „Drabantok Száraz fát szednének'. November első napjaiban, ha behoz­ták az erdőről, a városi kapitány és a formonder (a csőszök felettese) meg­szemlélik és beszámítják, tehát feljegy­zik a kialkudott juttatások listájára. A kapitány ekkoriban Szilva Mihály, a formonder Endér János volt Ruházatukat a polgármester jóváha­gyásával rendelték meg és fizették ki. „ Viola Imre Csizmadia mester a Nagy­ságos Város Cselégyei számára készí­tett lábbelikért alku mellett a Polgár mester elismerése szerént 188 forint 20 2/5 dénár kifizethető." Az árendába vett üzletekért, földe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom