Esztergom és Vidéke, 2000

2000-01-20 / 3. szám

2000. Január 13. Esztergom és Vidéke i * HAZUNK TAJA * Borkezelési ABC AZ ECETESEDÉSRŐL Ezt a veszélyes borbetegséget a levegőt igénylő baktériumok okozzák. A bor felszínén vékony hártyát képeznek, olyan a felszín, mintha olajos lenne. Az ecetsav-baktériumok a levegőből, a tisztátalan eszközökről, a ki nem mosott lopó bői kerülnek a borba. Fellépésüket gátolja a nagyobb savtartalom és a kénezés. A magas, 15-20 fok körüli hőmérséklet viszont segíti terjedésüket. A legjobb védekezés a megelőzés. Fordítsunk nagy figyelmet a tisztaságra, a bor és a hordó szakszerű kénezésére. A hordók lezárására havonta kiforrázott fa-dugót használjunk. Nem szabad a dugót kukorica csuhéba, rongyba csavarni, mert ezek hajszálcsövességük folytán bort szívnak fel, és így nagymértékben segítik az ecetesedést. A töklopó használatátkerüljük, legjobb az üveglopó, amely könnyen és hatékonyan tisztítható. Ha észrevesszük, hogy a bor ecete sedni kezd, azonnal kénezzünk. Már 100 literenként 1 dkg borkén borba keverése is kellően pusztítja a káros baktériumokat. Az ecetesedés azért nagyon veszélyes, mert a képződött ecetsavat a borból nem tudjuk eltávolítani. Az erősen ecetesedő bor már csak borecet készítésére használható. S csak kissé ecetes ízű bort házasítással még élvezhetővé tehetjük. Mennyire szőrös az Ön keze? Merthogy állítólag a kéz szőrzetéből is kikövetkeztethető az ember jelleme. Lehet mindezt elhinni, lehet kételkedni benne, és akár ki is lehet nevetni Jen Van Guy-1, az elmélet egyik megfogalmazóját. De semmiképpen nem érdektelen elolvasni az alábbi értékeléseket. Hátha mégis igaz! - A szőrtelennek tűnő kézfej a bátortalanság, a gyengédség, a félénkség jele; olykor homoszexuális hajlamot, kábítószerélvezetre való fogékonyságot takar. - Kevés szőrzet a kézháton arról árulkodik, hogy az egyén diplomatikus hajlamú, körültekintő, óvatos. - Az ujjak tőízén fellelelhető szőrzet érzékeny, „óriás szívű" embert jelez, aki fogékony minden emberi bajra, állatbarát, és elítéli az erőszakot. - A körömízig húzódó szőrös ujjak tulajdonosa indulatos, könnyen felforttyanó személy, izgő-mozgó típus; jószívű mindaddig, amíg „köreit nem zavarják", e határon túl önzővé, hörcsög-természetűvé válik. - Az erősen szőrős kézfej sok negatívumra utal. Indulatos, ingatag jellemű ember a tulajdonosa, megbízhatatlan, hűtlen természetű, felfokozott szexualitással. Nem riad vissza az erőszaktól sem. Nos, vizsgálják meg Önök is a kézfejüket! Egyetértenek a jellemzésükkel? Fecsegés a fűszerekről Egy kis fűszertörténelem Valószínű, hogy már az ősember is fölfedezte az ételízesítőket, amikor táplálkozásra alkalmas növények után kutatott. Régi írások bizonyítják, hogy az egyiptomiak, a kínaiak, a görögök és a rómaiak már időszámításunk előtt jó pár ezer évvel is ismerték a fűszereket, sőt egyes fűszernövények termesztésével is foglalkoztak. Az Ótestamentumból is kiderül, hogy a fűszer nemcsak egyik fontos árucikke volt a kereskedelmi forgalomnak, hanem szinte egyenrangú társa az ajándékba vitt drágaságoknak. A fűszerek nagyban való termesztésével először a rómaiak foglalkoztak. Cato már tárgyalja az ánizs, kapor, koriander, kakukkfű termesztésével kapcsolatos teendőket. Lucullus főszakácsa olyan titokban használta a fűszereket, hogy ízesítés közben senki sem lehetett még a közelében sem. A rómaiak hódításaik során a keleti tartományok ínycsiklandozó ételeivel, fűszereivel is megismerkedtek. Ezek a pompás aromák egyész Európa gyomrát meghódították. Nagy Károly, a híres frank király elrendelte a fűszerfélék termesztését. Ez időben az ilyen növények termesztésével a kolostorkertekben a szerzetesek és az apácák foglalkoztak. A földrészek felfedezésével a fűszerek sorába a kiváló, nemes aromájú indiai fűszerek is beléptek, bár a fuvarköltségek miatt nagyon drága jószágnak számítottak. Marco Polo, a középkor legjelentősebb utazója naplójában leírja, hogy Kínában megismerte sok más növényen kívül a gyömbért és a rizst. Amerika fölfedezésével újabb fűszernövények gazdagították a választékot. így került hozzánk a paprika, a vanília, a kakaó. V. Krtro/ynémet-rómaicsászáróriásiöszszegeket áldozott a híres fűszersziget, a Molukki elfoglalására. A vállalkozásból csak egy hajó tért vissza 1522. szeptember 6-án. Kapitánya a császártól magas rangot és címerhasználati engedélyt kapott. Címerében két fahéjrúd, 3 szerencsendió, és 12 szegfűszeg látható. Ebben az időben a bors a legértékesebb fűszernek számított, aranymérlegen mérték, és méregdrágán szerezték be ízes lakomáikhoz a gazdagok. 1755-ben Európában már olyan könyvek is megjelentek, amelyek a fűszerek felhasználására tanítják az embereket. A szerzők részletesen ismertetik a rozmaring, a hagyma, a fokhagyma, a petrezselyem termesztési módját is. Hazánk fűszertörténetét kutatva láthatjuk, már Mátyás király idejében is nagy szerepet játszottak a fűszerek. A magyar konyhákban - így Esztergomban és környékén - már abban az időben használták a sáfrányt, a borsot, a gyömbért, a fahéjat, a szerecsendiót. Az írások azt is igazolják, a fűszerek temesztésével már a 14.-15. században kísérleteztek hazánkban! Gondűző gasztronómia A SPENÓTRÓL Hivatalos neve: paraj. Állítólag a keresztes hadak katonái hozták be Ázsiából ezt a növényt. Eleinte csak a szerzetesek termesztették, böjti időszakokban fogyasztották. Ma is egyike a kedvelt böjti ételeknek, de értékes tápanyagai miatt gyakorta főzzük - elsősorban gyermekeink kedvére. Ok persze hamar ráunnak, ha mindig ugyanúgy készítjük el számukra. Nemcsak az egyoldalú elkészítés ronthat a „diszkrét, halkszavú" spenóton, de a vastag, csomós rántás, a túlzásba vitt fűszerezés is. A főzelékhez feltétnek leggyakrabban a bundáskenyér ajánlkozik, a tejbe mártott, tojásban megforgatott, forró zsírban aranysárgára sütött szeleteket valóban mintha csak a paraj kedvéért találták volna ki. Persze a bevert-tojás vagy a tükörtojás sem ront a parajfőzeléken. S aki párolt marhahússal szereti, azt sem akarom lebeszélni róla. Hogy némi változatosságot is biztosítsunk, próbáljuk többféleképpen elkészíteni a spenótot. A sima főzeléknek is kétféle elkészítési módját ajánlhatom. Az egyik módszer: a parajt sós vízben puhára főzzük, átpasszírozzuk tejbe áztatott zsemlével együtt. Világos rántást készítünk, belekeverjük a masszát, húslevessel vagy tejjel megfelelő sűrűségűre feleresztjük, és néhány percig forraljuk. A másik módszer szerint az összevagdalt spenótot kevés vajon kb. 2 dl húslevesben megpároljuk, sózzuk, felöntjük újabb 2 dl húslevessel, amibe 4-5 tojássárgáját habartunk, majd ismét főzzük néhány percig. Akik csináltak már „barátfülét" (lekváros derelyét), azok próbálkozzanak meg sűrűre főzött spenótot tenni a lekvár helyett a tésztába. Ezt persze nem kell cukrozni, pirított zsemlemorzsával és reszelt sajttal hintsük meg! Galuska is készíthető spenótból. Ebben az esetben 1/2 kg ledarált, majd megpárolt spenóthoz 5 db tejbe áztatott, átpasszírozott zsemlét keverünk. Petrezselyemzölddel, borssal, sóval ízesítjük, 2-3 evőkanál lisztet teszünk még hozzá, majd lassú tűzön, állandóan kevergetve besűrítjük. Evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, melyeket sós vízben kifőzzünk. Forró vajban megforgatjuk, pirított zsemlemorzsával vagy reszelt sajttal meghintjük. Hogy kell-e a spenótba fokhagyma, arról még most is folyik a vita. Egyesek szerint a fokhagyma elveszi a paraj eredeti ízét, mások viszont arra esküsznek, ettől lesz igazán kellemes zamata. Döntsék el Önök! K-Sz.E. Útravaló VEZESSÜNK OLCSÓN! Már hallom is a harsány kacajt: „Ugyan kérem, a mai árak mellett ez szinte lehetetlen!" Hát nem mondom, a benzinárak egy év alatti emelkedése biztosan jóval nagyobb arányú, mint a bér- és nyugdíjemelés, amelyről a kormány döntött. Egy hétliteres átlagfogyasztású kocsi 100 km-en megiszik kb. 1500 forint áru benzint. Ennyibe kerül tehát egy pesti út. Nagyon drága! Ha pedig a városban járkálunk autónkkal bevásárolgatni, ügyes-bajos dolgainkat intézni, még több benzin fogy, nem ritka a 9-10 litert felhörpintő járgány sem, így akár 2000 forint is lehet a 100 kinként elfogyasztott benzin ára. Lehet ezt csökkenteni? Hogyne! Az állam is, a MOL is csökkenthetné a benzinárakat. Dehát miért is tenné? Hiszen a benzin és az olaj ragyogó bevételi forrás! Akkor hát nekünk, autósoknak kell spórolnunk! A legegyszerűbben ezt úgy tehetjük meg, hogy nem - vagy csak ritkán - ülünk autóba. Ha pedig beleülünk, fokozottan szem előtt tartjuk az alábbi aranyszabályokat: * Ne melegítsük sokáig üresjáratban a motort! * Minél előbb nyomjuk vissza a szivatót! * Kapcsoljunk magasabb sebességfokozatba! * Kerüljük a motor gyakori felpörgetését, a fölösleges előzéseket! * Haladjunk a leggazdaságosabb sebesség-fokozatban! * Ha tudjuk előre, hogy lassítanunk kell, ne a fékpedál lenyomásával, hanem a gázpedál felengedésével fékezzünk! * Ellenőrizzük gyakran a gumi légnyomását! * Ne használjunk fölöslegesen tetőcsomagtartót! * Mindig a gépkocsinkra előírt oktánszámú benzinből tankoljunk! * Hosszas ácsorgásnál állítsuk le a motort!