Esztergom és Vidéke, 2000

2000-11-02 / 44. szám

LEGYEN EZ A MAI NAP AZ 2000. november 2. - 44. sz. % POLGÁRI HETILAP '•':'• Ara: 50 Ft ÜNNEPI ÖNKORMÁNYZATI ÜLÉS (Gulya) Október 23-án délelőtt tíz órakor a régi Megyeháza dísztermében a városi önkormányzat tagjai, valamint a meghívott vendégek jelenlété­ben került sor az 1956-os forradalom 44. évfordulójának megünneplésé­re. Az ünnepségen jelen volt P. Kari Schauer főtisztelendő, a Mariazelli Bencés Bazilika elöljárója és Helmut Pertl, Mariazell polgármestere is. Délután 17 órakor a Bazilika pad- és széksorai zsúfolásig megteltek Barótj István orgonaművész hangversenyére, aki a zeneirodalom legszebb orgonamű­veiből válogatva játszott el egy csokorra valót A művészi élményt adó orgona­koncert része volt annak a hangverseny­sorozatnak, amellyel a művész 60. szü­letésnapját ünnepelték barátai, tisztelői és tanítványai. * Október 26-án délután negyed ötkör Meggyes Tamás polgármester vezeté­sével megkoszorúzták a kórház volt se­bészeti épületének falán elhelyezett em­léktáblát, majd a Városháza előtti tisz­teletadás és fáklyagyújtás után-melyen közreműködött a Zeneiskola fúvósze­nekara, a Liszt Ferenc Vegyeskar és a Franka Kórus - a diákság küldöttei fel­olvasták az '56-os emlékszöveget. Ezután az emlékezők fáklyás menete - élükön Meggyes Tamás polgármes­terrel, dr. Latorcai János ország­gyűlési képviselővel, a megye és a város több vezetőjével - a Sötétkapuhoz vo­nult, ahol 18 órakor többszáz főnyi tö­meg jelenlétében tisztelegtek az 1956. október 26-ai vérengzés áldozatai előtt A Himnusz hangjai után egy ferences diák, Hamza Gábor (fotónkon) szavalt részleteket Vég vázi Vazul atya Memen­tó című költeményéből, majd maga a szerző lépett a mikrofonhoz. Elénekelt egy népdalt majd ünnepi beszédében a fiatalok és az '56-os forradalom kapcso­latáról, a pedagógusok felelősségéről beszélt '56 jelentőségének megismerte­tésében. Végezetül Vereczkei Attila ének-zenetanár ifjúsági kórusának éne­kével aláfestve az önkormányzat, a civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat az emléktáblá­nál. A Himnusz elhangzása után Meggyes Tamás polgármester ünnepi beszéde következett aki többek között ezt mondta: „A felelősség, erkölcs és embe­ri tartás nélküli vezetők gyakran gon­dolják azt, a rájuk bízott emberekkel bármit meg lehet tenni, fölötte állnak mindenféle földi és égi törvénynek, ha­talomnak. Egyéni ambícióik, önös aka­ratuk kielégítésében nem ismernek ha­tárt. Semmilyen áldozat sem elképzelhe­tetlen, semmilyen áldozat nem drága. Pedig az emberek általában kevéssel is beérik. Elég, ha a hatalom a kereteket biztosítja a boldoguláshoz, szolid gaz­dagodásukhoz. Elég, ha a hatalom a szabadságról, az igazságosságról és a békéről gondoskodik. Ott, ahol ez a há­rom alapvetően fontos körülmény, vagy mondhatni a létezés és kormányzás há­rom pillérének egyike hiányzik, baj van. Az embereket nem lehet hosszú távon keresztül orruknál fogva vezetni, leg­alábbis ostoba, aki ezt gondolja. így végül, hogy szabadság legyen, a béke megszűnik lenni. Fegyvert ragadva száll harcba az ország, hogy a békét átmene­tileg felszámolva biztosítassék az igaz­ságosság. Az egyensúly eléréséhez az egyensúly átmeneti felszámolására van szükség. 1956 októberében Magyarország volt az a hely, ahol nem hogy egy, de mind­egyik pillér hiányzott. Nem volt igazán béke, mert nem lehet azt békének nevez­ni, amikor belső terror dúl, amikor az állam maga írja és terrorizálja polgára­it. Nem béke az, amikor tízezrek tűnnek el örökre földbe süllyesztett, jajszavak­tól hangos, vérrel mocskolt pincékben, vagy záratnak be szöges kerítésekkel vé­dett büntetőtáborokba - úgy tűnik, örök­re. Nincs ott igazságosság, ahol bármi­lyen alapon bárkit és bárm'ikor börtön­be lehetett dugni, meg lehetett fosztani méltóságától, emberi tartásától és éle­tétől. Nincs ott igazságosság, ahol az írott és íratlan törvények ad hoc jelleg­gel, a kevés zsarnok érdekében érvénye­sülnek. És hiányzik ott a szabadság, ahol egy megszálló hatalom katonái „gondoskodnak" az állampolgárok bé­kéjéről és biztonságáról. A szabadság puszta remény ott, ahol az állampolgári jogok nem érvényesülnek, legfeljebb a kötelezettségek. Magyarországnak 1956 októberében elege lett mindebből. Az emberek sza­badságra, igazságosságra és békére vágytak. Ha kell, az életük árán is. (...) A forradalom végül elbukott, mint hogy a történelemben általában ez a forradalmak sorsa. Elbukott, de nem eredménytelenül. A vállalt és elszenve­dett áldozat nem volt hiábavaló. Első­sorban azért, mert 1956 vezetett 1989­hez. Azért, mert bár 1956-ot külső erő­vel leverték, annak szellemét megsem­misíteni nem tudták. Harminc éven át ez az október adott erőt és hitet az emberek­nek, hogy eljön majd egy jobb és élhetőbb Magyarország, ahol nem kell egy kiló kenyérért megalázkodni, a földig hajolni, ahol nem kell „az elaljasodás huzamos tortúráját" elszenvedni.(...)" A polgánnester ünnepi beszéde után Csombor Erzsébet, a Megyei Levéltár igazgatója elevenítette fel a 44 évvel ezelőtti esztergomi eseményeket: „(...) Esztergomban október 25-én zajlott le az első tüntetés. Este forradal­mi jelszavakat kiabálva, fáklyákkal vo­nult a tömeg a Városházától az I. világ­háborús emlékműhöz, ahol Szalay Fe­renc tanár történelmünk szabadság­küzdelmeire és hősi áldozataira emléke­ző, lelkesítő beszédet mondott. Másnap a tüntetés folytatódott. Kiszabadították a politikai foglyokat, majd az emberek csoportokban a Sötétkapuhoz indullak. Az egykori szeminárium épületében ak­kor a Magyar Néphadsereg 7. gépesített hadosztálya állomásozott. A visszaem­lékezések szerint 11 óra előtt érkezett meg a három busz. Egyikük a felszólítás ellenére behajtott az alagútba és ekkor bekövetkezett a tragédia. Az alagút túl­oldalán álló tank belelőtt a buszba. Ezekben a napokban Budapesten és más vidéki városokban is több mint száz ha­lálos áldozata és rengeteg sebesültje volt a vérfürdőknek. (...) Vereczkei Attila előadóművész rö­vid műsora után a polgármester emlék­lapokat és jutalmaikat adott át a város intézményeiben kiemelkedően dolgo­zók részére (névsorukat a 3. oldalon közöljük). Ajutalmazattakat a József At­tila iskola tanári kórusa köszöntötte, majd a Szózat hangjaival zárult az ünne­pi testületi ülés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom