Esztergom és Vidéke, 2000

2000-10-19 / 42-43. szám

IV . MÚUidézó : AZ ESZTERGOMI EGYHÁZ A MAGYAR MŰVELŐDÉS SZÁZADAIBAN (2.) - kódexek, könyvek, kéziratok, metszetek ­Az Esztergomi Egyház könyvtára Nagyszombatban 1543-1611 Nagyszombat városának engedélyével 1543-ban az esztergomi érsek és a káptalan a városba költözött. A Szent Miklós plébániatemplom ettől kezdve átvette az esztergomi egyház, az Ecclesia Strigoniensis intézményi feladatait. Várday Pál érsek (1527-1549) királyi helytartóként Pozsonyban tartóz­kodott, az esztergomi egyház kincseit okleveleinek egy részét pozsonyi házában őrizte. 1549. október 12-én bekövetkezett halála után a pozsonyi káptalan sekrestyéjében öt ládában helyezték biztonságba a kincseket és ezek többségét 1553. december 17-én, Oláh Miklós érsekségének első évében Nagyszombatra szállították. A kincsek és a levéltár pozsonyi elhe­lyezésére a levéltári adatokon kívül két könyvtártörténeti adalékunk is van. Pozsonyban, a káptalannál maradt a levéltárból Beneélhy Máiénak, az esztergomi szentszék jegyzőjének (1504-1512) formuláskönyve, ami jelen­leg a Főszékesegyházi Könyvtár állományában lévő Nyás-féle formulás­könyv (1511-1521) kiegészítése. A pozsonyi káptalantól Batthyány Ignác erdélyi püspök szerezte meg, és így került a formuláskönyv a gyulafehérvári Batthyáneumba. Figyelmetlenségből vihette magával az esztergomi levél­tári anyaggal a káptalan a pozsonyi káptalan számadáskönyvét (1472-1530), ami ma a Főszékesegyházi Könyvtárban van. A nagyszombati egyházkormányzati központot Oláh Miklós érsek (1553­1568) kezdte kiépíteni. Újjászervezte a székesegyházi iskolát is, de már korszerű gimnáziumi rendszerben. 1568. január 21-én, a halálakor felvett leltár szerint a székesegyház könyvtárában 44 különböző nagy és kicsi könyv volt - libri diversi magni et parvi 44. Ezek között volt a nagy alakú Bakócz-graduále, amit 1555-ben ajándé­kozott Oláh Miklós az esztergomi egyháznak. Szondy Pál nagyprépost (tl558), a gyakorlati lelkipásztorkodásban használatos 15. századi kézira­tokat is tartalmazó két kódexet és egy nyomtatott Pontificale Romanumot hagyott az esztergomi egyházra. A kódexek közül az egyik (Traciatus de sacramentis) értékét növeli, hogy huszitaellenes katolikus cseh szerző mű­vét tartalmazza más huszita és kelyhes irányzathoz tartozó kéziratokkal együtt Több kötet azoktól a töröktől megszállt területekről menekült egyháziak­tól került be az állományba, akik javadalmat kaptak az esztergomi káptalan­ban. A Nagyszombatban menedéket találó szerzetesek is hoztak magukkal kéziratokat nyomtatott könyveket amelyek közül több a Főszékesegyházi Könyvtár tulajdonába jutott. 1543 után került ide Esztergom város valószínűleg utolsó jegyzőjének, Sápi Istvánnak kánonjogi szöveggyűjteménye is, amit 1489-ben nyomtattak Velencében. Telegdi Miklós (1561-1586) a kezdeti nagyszombati évtizedek legjelen­tősebb alakja. Nagyszombati plébánosként prédikációival, irodalmi mun­kásságával és vikáriusként nyomdaalapításával (1577) sokat tett Nagyszom­bat érseki központtá válásáért és az egész magyar nyelvű művelődésért. A kanonokok többsége viszont könyveit végrendeletileg inkább rokonai­ra hagyta, mint az egyházra. így tett Nóvák Mihály kanonok (tl603) 1594-ben. Könyvtárát az akkor még Rómában tanuló, később esztergomi kanonokká lett Nóvák Miklósra (ti 636) hagyta. A székeskáptalan könyvtára Nagyszombatban 1611-1770 Mivel a székesegyházi könyvtár az elhunyt kanonokok könyveiből csak esetlegesen részesült Forgách Ferenc érsek (1607-1615) az 1611-es nagy­szombati zsinaton határozatot hozott hogy az egyháziak kötelesek végren­deletileg könyveiket arra az egyházra hagyni, amelynek javadalmasai vol­tak. A könyvekből a káptalanoknak külön könyvtárat kellett létesíteniük. Ettől kezdve szokták a püspöki székesegyházak könyvtárát a fenntartó testületről káptalani könyvtárnak is nevezni. Az esztergomi székesegyház könyvtárának és levéltárának is Forgách Ferenc biztosított új épületet Nagyszombatban 1615-ben. Utóda, Pázmány Péter (1616-1637), nemcsak a magyar katolikus egyház, hanem a magyar történelem és irodalomtörténet kimagasló alakja is. Liturgikus reformjával (1630) ő zárta le a középkori Magyarország egyházmegyei liturgikus szo­kásrendjét azzal, hogy egységesen a római ritus követését szorgalmazta az egyházmegyei helyett. Pázmány Nagyszombatot az egyetem megalapításá­val (1635) tudományos központtá tette. 1625-ben rendelte el egy királyi határozat hogy könyveiket a püspököknek is a káptalani könyvtárra kell hagyniok. Ez a rendelkezés nem érvényesült következetesen, maga Páz­mány sem hagyta könyveit káptalanjára. LAzár István kanonok azonban 1631. július 5-én úgy rendelkezett, hogy könyvei a káptalané legyenek ­libri capituli sint. A végrendelet nélkül elhunyt káptalani tagok könyvtára­az 1653-54-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint - a káptalan tulajdona lett így került be a könyvtárba Radossényi Márton kanonok egyetemi jegyzeteivel, könyveivel együtt egy 14. századi antifonále második kötete, amely Radossényi kéziratos kiegészítéseit tartalmazza. Ez a kóruskönyv korabeli, 17. századi használatát is jelzi. A kanonokok kéziratainak és könyveinek többsége egyetemi tanul­mányaikhoz, lelkipásztori tevékenységükhöz kapcsolódó mű volt A kápta­lan tagjai közül kerültek ki Nagyszombat városának magyar, német, szlovák hitszónokai. Ezért találunk a kanonoki végrendeletekben szótárakat ma­gyar, német és cseh nyelvű bibliát prédikációs kötetet A 17. század elején olyan kódexek kerültek esztergomi kanonokok birto­kába, amelyeket a bennük lévő bejegyzés szerint a budai királyi várból hoztak el. Ez nem csak az újból meginduló történeti érdeklődést jelezte, hanem azt is, hogy a budai várban lévő kódexekről tudott a korabeli magyar közvélemény, és aki tehette, igyekezett hozzájutni onnan származó kézira­tokhoz. A 17. századi könyvtár legértékesebb gyarapodása Lippai György érsek (1642-1666) könyvtárának Nagyszombatba kerülése. Lippai György 1642­ben 3300 aranyért vette meg a Fugger család augsburgi, 1681 kötetből álló könyvtárát, amelynek értékét növeli, hogy szinte teljesen a korabeli Fugger-, ill. Lippai-féle kötésben maradt ránk. A Lippai-féle könyvtárral a Nagy­szombatban lévő székesegyházi könyvtár közel 3000 kötetesre nőtt. Ennek a könyvtárnak helyrajzi és betűrendes katalógusát Szelepchényi György érsek készíttette el a rendezés után. A helyrajzi katalógus 1674-ben, a betűrendes 1676-ban készült el. Szelepchényi György (1666-1685) könyv­tára tovább gyarapította az állományt amelynek összetételét természetesen a teológia és szakjai határozták meg, de jelentős volt a történelem, jogböl­cseleti munkák mellett az akkori természettudományos művek száma is. A katalóguskészítéssel egyidőben könyvtárrendezés is történt 1683-ban az egyesült európai keresztény seregek visszafoglalták Eszter­gom várát a töröktől. A vár azonban továbbra is hadicélokat szolgált az egész 18. század folyamán. Barkóczy Ferenc, érseki kinevezésekor, 1761-ben visszakapta a várat Mária Teréziától, és 1763-ban megkezdte a visszaköltözést előkészítő épít­kezéseket. A visszaköltözendő egyházkormányzat nyomda és könyvkiadási igényeinek teljesítésére Egerből áttelepítette Royer Ferenc nyomdászt, aki 1763 és 1765 között 17 nyomtatványt jelentetett meg. Az érsek könyvtárral kapcsolatos elképzeléseit az 1762. január 26-án tartott káptalani látogatási jegyzőkönyvből ismerjük. Terve szerint a már Esztergomba visszaköltözött könyvtár nyilvános lett volna. Ekkor kívánta meghatározni a könyvtáros feladatait is. A vizitációs jegyzőkönyvből a következőket tudjuk meg a káptalan válaszaiból a könyvtárról: - van közös könyvtára a káptalannak, amit elsősorban Lippai és Szelep­chényi érsekek gyarapító ttak, - a könyvtár felügyelője a lektor, - az elhunyt kanonokok könyvei általában bekerülnek a könyvtárba, - az állomány katalogizálása folyamatban van, elkészültekor bemutatják az érseknek. A káptalan válaszaira Barkóczy 1762. május 24-én tette meg észrevételeit: megerősítette a Forgách-féle zsinat rendelkezését a kanonokok kötelezett­ségére, hogy könyveiket a káptalanra kell hagyniok, de megengedte, hogy a könyvtáros a kiválogatott másodpéldányokból a szegény plébániáknak adományozhasson. Barkóczy érsek rendeztette a levéltárat is, ennek segédletei fennmaradtak. A Főkáptalani Magánlevéltárban több iratot ebben a korszakban kötöttek be egykori kódexek lapjaiba. A Főszékesegyházi könyvtár 15. századi Ms. I. 3c. jelel ű antifonáléjának egyes lapjai a káptalan 1659-1696 közötti garamszentbenedeki számadásait borították. A18. század második felében a káptalan komolyan foglalkozott a könyv­tár korszerűsítésével. Révay Pál kanonok (+1770) azzal a céllal hagyott a káptalanra 12 000 forintot, hogy két könyvtárost alkalmazzanak, és minél előbb nyilvános legyen a könyvtár. Az ő hagyatékával került be a könyvtárba a Balassa család bibliája, Balassa Bálintra vonatkozó bejegyzésekkel. (Folytatjuk) Körmendy Kinga

Next

/
Oldalképek
Tartalom