Esztergom és Vidéke, 2000

2000-10-12 / 41. szám

KERT VÁRÓ S I H í R A D Ó 2000/3; FELHÍVÁS Bizonyára hallottak már a sóbar­langról, amelyben egy-egy órát el­töltveazasztmásgyerekekéletétköny­nyíthetjük meg. A kertvárosi gyer­mekeknek Esztergomba kell utazni­uk, ha részesülni szeretnének a páro­logtató sónak jótékony hatásából. A Kertvárosért Baráti Egyesület elhatá­rozta, hogy a helyi általános iskolá­ban létrehoz egy ilyen sóbarlangot pá­lyázati pénzből, saját tagjainak befi­zetéséből, az 1%-ból, de mindez ke­vés a berendezéshez. Ezért arra kérjük Önöket, hogy akinek módjában van segíteni ezt az elképzelést, az a Kert­városért Alapítványon keresztül meg­teheti. A befizetésen jelölje meg, hogy a sóbarlangra adományozza az össze­get. Az alapítvány titkára Orbán Ilo­na, akinél a Kirendeltségen az erre a célra szánt adományokat be lehet fi­zetni. Aki további információhoz szeret­ne jutni, keresse fel Nagy Tibor egye­sületi elnököt, illetve Horválh Mi­hályné vezetőségi tagot. A pénzado­mány az adóból leírható! A kertvárosi gyerekeknek nyújtott segítségüket előre is köszöni a KBE vezetősége! A Féja Géza Közösségi" Ház programajánlója A Galériában október 13. és 31. között Végh Sándor ötvös szobrász és Végh Botond képzőművész kiállí­tása tekinthető meg. A tárlat megnyi­tója október 13-án 17 órakor lesz, a kiállítást Bánomyné Kovács Ildikó nyitja meg. A volt Hell Szakközépiskolában október 20-án Kabos László, Kovács Kálmán és Wéber Zoltán műsorát lát­hatják KABOS SHOW címmel. Je­gyek a Közösségi Házban illetve a helyszínen 400 Ft-ért kaphatók. Október 6-tól - péntekenként - új­raindul a pinceszínjátszócsoport, ok­tóber 30-tól pedig minden hétfőn fel­nőtt konditorna lesz. Ajógatanfolyam hétfőnként 16.30-tól 19.00-ig tart. Újraindul a rajzsuli is Gyerek Kép­zőművész Kör néven, ahol október 12-től várják a gyerekeket. Minderről információt kaphatnak a 319-376-os telefonszámon. SKTV Hétfőnként 18 órától látható az SKTV műsora a következő állandó műsorokkal: A Hét verse; Tallózó; TV -TOTÓ: Természetvédelmi őrjárat; Ez történt...; Társalgó; Sport-info; Mezőgazdasági tanácsok; Gyerme­kek, sorsok, tehetségek... Az állandó rovatok mellett élő stú­dióbeszélgetésekkel is várják a néző­ket, ahol telefonon keresztül tehetik fel kérdéseiket. Adásukat szombatonként 18 órától ismétleik, a hét többi napján pedig állandó képújságot sugároznak. Rallye a Strázsa-hegynél Szeptember első hétvégéjén újabb fordulóhoz érkezett a II. Esztergom Rallye Sprint Kupa 2000. A szeptember 1-én megrendezésre került harmadik forduló különlegessége volt, hogy a versenyzők nem nappal, hanem sötétedés után tették próbára ügyességüket. Az éjszakai futam rövidített, mintegy 4 kilométer hosszú pályán zajlott. Az ideális útviszonyok között egy igen pörgős versenynek lehettek tanúi a nézők. A versenyzők dolgát külön nehezítette a sötétség mellett, hogy az utolsó, harmadik futamban leereszkedett a köd, de szerencsére ez sem járt balesettel. Szeptember 3-án délben kezdődtek a futamok. A forduló különdíját, a Kék Duna Kupát a Suzukival versenyző Zagyva-Balogh páros tudhatta magáénak. A legizgalmasabbak a legtöbb indulót felvonultató A4 és N2 kategória verse­nyei voltak. Futamgyőztesek: 3. forduló, szeptember 1.: A4 kategória: Lókös Attila - Szolnoki Krisztián (Esztergomi ASE, Trabant) A5 kategória: Vihari Zsolt - Bangó Miklós (Esztergom, Opel) A6 kategória: Csűrös Károly (Matics Rallye Team, Lada) Hl kategória: Módos Zoltán - Tóth István (El-Ton V.G.SE, Opel) H3 kategória: Zagyva Lajos - Balogh Zoltán (Rado Rallye Team, Suzuki) NI kategória: Bohn Péter - Czimer Csaba (Kispesti ASE, Trabant) N2 kategória: Bebtó Ferenc - Petrovics Attila (Budapest, Lada) N3 kategória: Póny Péter - Patai Lajos (Esztergom, Volkswagen) 4. forduló, szeptember 3.: A4 kategória: Tomcsányi Tamás - Tomcsányi Attila (Érd, Trabant) A5 kategória: Vihari Zsolt - Bangó Miklós (Esztergom, Opel) A6 kategória: ifj. Csűrös Károly (Matics Rallye Team, Lada) Hl kategória: Tánczos Róbert - Deák György ( Jászladány, Volkswagen) H3 kategória: Zagyva Lajos - Balogh Zoltán (Rado Rallye Team, Suzuki) NI kategória: Fenyvesi Zoltán - Kőszegi Viktor (Dunavarsány, Trabant) N2 kategória: Somogyi Tamás - Somogyi Balázs (Nyergesújfalu, Ford) N3 kategória: Pónya Péter - Patai Lajos (Esztergom, Volkswagen) Tarján Richárd Hová tűntek? Vannak tárgyak, melyek egy ideje rejtélyes körülmények kö­zött eltűntek a megfigyelő szeme elől. Hogy mikre gondolok? íme néhány példa: * a Sörfesztivál ideje alatt a Damjanich utcát díszítő 18 zászló a villanyoszlopokról * a kilométert jelző alumínium táblák az ABC elől és a Lakópark bejáratától * az ABC előtti piac árusító asztalai * a Kesztölci u., Retek u. busz­megállóiból a padok csavarjai és deszkái * a Kolozsvári utcát jelző alu­mínium utcanévtábla. A sor a végtelenségig folytat­ható. Úgy tűnik a „gyűjtőszenve­délynek" sincsenek határai... De miért van az, hogy saját ér­tékeinkre sem tudunk vigyázni? Miért kell mindent tönkretenni? Persze, a sorok írója választ nem vár kérdéseire. Úgyis hiába tenné. De ha a „gyűjtőnek", ron­gálónak mielőtt legközelebb el­venne, szétszedne valamit, meg­áll a keze mozdulat közben, már megérte papírra vetni ezt a né­hány sort. Nagy Tibor „Veletek vagyok mindennap...' Szép szeptemberi napon ismer­tem meg Mária nénit. Rettegtem az első hittanórától, mert megtudtam, hogy „nagy, fel­nőtt" gimnazistákkal kerülök egy hittanos csoportba, ráadásul a tanár­nőt sem ismertem. Féltem, mert szá­momra vadidegen emberekkel kel­lett beszélgetnem olyan vallási té­mákról, melyeket eddig magamban őriztem. Remegő lábakkal léptem át az iskola kapuját. Abejárat előtt hár­man álltak, két lány a csoportból és Mária néni, aki barátságosan mo­solygott rám. Érkeztek sorban a töb­biek és elkezdődött a foglalkozás. Alig mertem megszólalni, de na­gyon figyeltem. Néztem, ahogy Má­ria néni beszél, az arca piros volt, a hangja nagyon kedvesen és lágyan csengett. Éreztem Istenbe vetett hi­tét, amelyet próbált átadni nekünk az őszinteségét, amivel ámulatba ej­tett, láttam a jóságot a szemében és azt a hihetetlen akaraterőt, aminek segítségével céljait el tudta érni. Nem mertem megszólalni, de Mária néni az én véleményemre is kíváncsi volt. Emlékszem, amikor az első mondatot kinyögtem rám mosolygott és megdicsért, ez na­gyon jól esett. Aznap délután na­gyon boldogan tértem haza és újsá­goltam el anyukámnak a történte­ket. Ahogy telt az idő, egyre bátrabb és szaoadabb lettem az órákon, me­lyek nem voltak olyan formálisak, mint ahogy előtte a hittant megis­mertem. Beszélgettünk és imádkoz­tunk, ami pedig a legjobban megle­pett, az órák végén nem egy kötött imát mondtunk el, hanem amit gon­doltunk ami az adott témához kap­csolódott. Hazamentem és boldog voltam, hiszen valami teljesen új dologba vezettek be. Gyakran jár­tam az órákra, mert ott sok fontos dolgot tanultam és új barátokra lel­tem. Sokszor gondolkodtam azon, hogy lehet valaki ilyen jószívű, őszinte és kedves, mint Mária néni. Ha beszélgettem vele általában megnyugodtam. Bár én nem ismer­tem őt olyan régen, mint a többiek, mégis azt mondom, ő volt a második nagymamám. Es a hit tan táborok! Hihetetlenek voltak. Sokat beszélgettünk és sokat jártunk templomba, ami nem min­denkinek tetszett, de tudtuk, hová jöttünk és utólag is szívesen gondo­lunk vissza az együtt töltött időre. A jó emberek sosem tudnak annyit tenni, amennyire szükség lenne. Mária néni az utolsó erejéig küzdött, sohasem adta fel. Nagy be­tegen is volt benne erő, amit cselek­vésre fordított. Egyszer egy kemo­terápiás kezelés után jöttei velünk a hittantáborba, kirándult velünk, bár nagyon fájt a lába. Még ekkor, bete­gen is tette a dolgát. Reményt adott börtönben levő embereknek, be­szélgetett az idősekkel, oktatta a fia­talokat. Nem voltak előítéletei, min­denkit egyformán, önzetlenül szere­tett. Sokszor kellett visszatartani, annyi feladatot vállalt. Halála előtt pár nappal beszélgettem Vele, ekkor is terveiről beszélt és a diákjairól, pedig már nagyon rosszul érezte magát. És elment... Éveken át szenvedett, nagy fáj­dalmai voltak. Most már megpihent De valami óriási dolgot hagyott hát­ra maga után nekünk, akik ismertük őt: a hitét. Mi, akik hiszünk Istenben, a jó­ságban és a szeretetben, továbbad­juk nevét, gondolatait Jövendő gyermekeink nevelésében egy ki­csit az ő hite és szelleme vezet majd bennünket. így továbbra is köztünk él generációkon át Végezetül álljon itt a Bibliából idézett gondolat amely az 1997-es bajóti hittantábor jelmondata volt „Veletek vagyok mindennap..." Jekkel Krisztina

Next

/
Oldalképek
Tartalom