Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-31 / 35. szám

2000. augusztus 31. MILLENNIUMI DOKUMENTUMOK 5 „Sissy" újra közöttünk... Ehingen millenniumi ajándékát, Erzsébet királyné mellszobrát augusztus 19-én délelőtt ünnepélyes külsőségek között avatták fel az Erzsébet park bejáratánál. Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott Ehingen és Esztergom polgármestere - Johann Krieger és Meggyes Tamás -, a két város baráti társaságának vezetői - dr. Wolfgang Brzoska és Szódáné Kükedi Éva, valamint díszvendégként Habsburg György főherceg, akit édesanyja is elkísért Esztergomba. Az új szobrot dr. Gaál Endre kanonok szentelte fel. Az ünnepi műsorban a zenét az ehingeni polgárőrség 160 tagú fúvószenekara szolgáltatta. (...) A politikusok hajlamosak arra, hogy túl nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonítsanak maguknak. Igaz, a történelem korábbi korszakaiban, a nagy uralkodók és hadvezérek, azaz a „korabeli politikusok" korában valóban előfordult, hogy mindössze egyetlen ember akarata döntött egy egész kontinens, sőt kontinensek sorsáról. Ma azért ez nincsen így - olykor a mai polgármesterek őszinte sajnálatára... De félretéve a tréfát: csak örülhetünk annak, hogy a XX-XXI. század meghatározó, világformáló folyamata, a globalizáció mellett - mintegy ellenhatásként - megjelent a lokalizáció. Vagyis amellett, hogy a Földkerekség lassan egyetlen nagy gazdasági és kulturális egységgé áll össze, a Kenyérszegést - jó kedvvel és örömmel! A régi kalendáriumok tanúsága szerint augusztus 20-a a számvetés ideje. Ekkorra a szántó-vető ember már tudta, kegyes volt-e hozzá a természet, tudta, hogy termett-e elég gabonája, s lesz-e elegendő kenyere, hogy az éhes szájakat jóllakassa. Augusztus 20-a Európa azon vidékein így Magyarorszáon is -, ahol a gazdaság, a jólét a learatott kévék számában és milyenségében mérhető, a számvetés időszaka. Ezen hónap derekán lezárul és újra elkezdődik az élet. Augusztus dereka egyfajta évközbeni évkezdet. De 2000. augusztus 20-a a szokásos számvetésnél is több! Különösen itt, Esztergomban. A magyar állam és a 2000 esztendős római kereszténységben gyökerező magyar egyház idén 1000 éves - s mindkettő bölcsőjét ez a város, Esztergom ringatta! Ha Esztergom ezeréves történetét sarkítva és némiképp önkényesert 250 éves periódusokra osztjuk, az első korszak a dicsőség és fény korszaka, amikor Esztergom királyi és egyházi központ volt, tulajdonképpeni fővárosa hazánknak. A második 250 esztendő a vész és a pusztulás idejét hozta elődeinkre, amikor csak a kivételes hadfiaknak és az egyháznak köszönhető, hogy Esztergom képes volt a túlélésre. A harmadik 250 év a felemelkedés és a remény korszakát jelenti, amikor romjaiból újjáéledt ez a város, gazdasági és kulturális pezsgés vette kezdetét. Az utolsó 250 esztendő első kétharmadában a virágzás periódusa köszöntött az esztergomi polgárokra, amelyet aztán majdnem menthetetlenül tönkretett és írmagjában kiirtott az utolsó egyharmad. Háborúk, pusztulás - kell-e mondani azt a közismert tényt, hogy hidunk, a Mária Valéria híd Európa egyetlen olyan, a II. világháborúban lerombolt hídja, amely még nem épült újjá, éppen ezért lehetünk hálásak mi, mai esztergomiak, hogy éppen a mi időnkben születik újra-, és a fizikai pusztulás után a lelkek erodálása, amely máig ható, mély sebeket okozott az esztergomi emberekben. Csak arra a megaláztatásra emlékezzünk, amikor ebből a szent történelmi városból, a magyar állam és egyház szülővárosából kis híján falu, Dózsafalva lett... A jelen bizakodásra ad okot. Autörténelemben korábban soha nem látott módon felértékelődik a helyi viszonyok és sajátosságok jelentősége. Az Internet mellett az emberek a helyi lapokra vágynak. Azaz: egyre jelentősebb a civil kapcsolatok, a személyes barátságok szerepe. Egyre többet ér a civil merészség és kezdeményezés. A határokon átívelő civil kezdeményezés egyik legszebb példája a most újra avatásra kerülő Erzsébet királyné szobor. Hiszen abban, hogy a magyar millennium esztendejében a királyváros régi-új szobra ismét az őt megillető helyére kerülhet, abban közreműködött az Esztergom Barátainak Egyesülete, az Ehingeni Baráti Társaság, az Ehingen-Esztergom Baráti Társaság. Kedves Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim, hála Önöknek! Öröm számomra, hogy Erzsébet királyné szobrát éppen a magyar állam és egyház ezeréves ünnepén avathatjuk újjá. Mert Erzsébet királyné fontos nekünk, magyaroknak. A történelmünkben betöltött szerepét mi sem jellemzi jobban, hogy ő az egyetlen királyi asszonyunk, akit becézünk: „Sissy". Kedves Barátaink! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor nem vagyok politikus, akkor magam is civil vagyok. S most ezen nem az élet intim, családi oldalát értem, hanem azt, hogy ilyenkor magam is olyanná válok, mint a többi, a politikát nem hivatásként megélő polgártársam. Ám sajnos, kevés időm jut civilnek lenni. Együtt örülni és segíteni - akár politikusként, akár civilként - azonban minden erőmmel igyekszem az olyan kezdeményezéseket, mint ez a mostani. Még egyszer köszönöm Önöknek áldozatos és fáradtságos munkájukat - minden esztergomi polgár nevében! (Meggyes Tamás köszöntő beszéde Erzsébet királyné szobrának avatásakor - Esztergom, Erzsébet park, 2000. augusztus 19., 11 óra.) gusztus 15-én az a megtiszteltetés érte városunkat, hogy millenniumi emléknapunkon dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke köszöntötte az ünneplő Esztergomot, és adta át a millenniumi zászlót. Ünnepi beszédében kiemelte, hogy hosszú idő óta először Magyarországot nem fenyegeti semmilyen külső veszély, ideálisak a körülmények a fejlődésre, s kizárólag rajtunk múlik, mit kezdünk vele. Esztergom újra szép reményekkel tekinthet a jövőbe. Olyan magvakat vethet el, amelyekből akár még a mi időnkben gazdag termés születhet. Az idő - a külső körülmények együttállása-jó. A föld - a helyi lehetőségeink összesége - jó. Most már csupán két kezünk munkájára, akarásunkra van szükség, hogy valóban minden jó legyen. Szegjük meg jó kedvvel és örömmel az új kenyeret, legyünk lélekben eltökéltek és erősek, hogy a szivünknek oly kedves szülővárosunkat együttes erővel felvirágoztassuk! Ha igaz az, hogy Magyarország agya Budapest, legyen a szíve Esztergom. (Juhász Albin alpolgármester köszönté beszéde a szentgyörgymezói Olvasókör Újkenyér ünnepségén, 2000. augusztus 20-án, 9 órakor.) Ereklyéink -vándorúton „Hazatért a Szent Jobb kicsi városába" - olvashatták legutóbbi számunkélén, Városi István 1938. május 31-i keltezésű versében. Első királyunk szülővárosa 2000ben augusztus 15-én: Nagyboldogasszony ünnepén, Szent István 1038. évi halála - és a legendás országfelajánlás - napján tartotta millenniumi emlékünnepét Ez alkalommal egyszerre érkezett Esztergomba a Szent Korona másolata - amit Rómából gyalogos zarándokok hoztak - és az országalapító kézfej-ereklyéje, a fővárosi Szent István Bazilikából. A szimbolikus találkozás az ünnepi menetben majd Várhegyünk történelmi magaslatán, így öt nappal előbb történt meg, mint a Parlament előcsarnokában (augusztus 20.). A Szent Anna (Kerek-)templomtól induló menet élén - hasonképp díszes tartóban - olyan ereklyét is vittek: Szent István sípcsontjának egy darabját, amely eredetileg messzebbről érkezett, de június 17. óta itt, a Keresztény Múzeum kiállításán volt látható. Ide a bécsi Szent István dómból kölcsönözték, ahová kalandos vándorlás során még a 15. században jutott el. Először - ahogy a Szent Jobbot és más királyi ereklyéinket - a dalmáciai Raguzába (Dubrovnik) menekítették. Talán a legelsők között került vissza Magyarországra, Visegrádra. Amikor Erzsébet királyné, Albert királyunk özvegye fiával, V. Lászlóval Bécsbe menekült, a királyi kincsekkel együtt ezt is magával vitte és ő adományozta a Szent István székesegyháznak. Az ereklyét augusztus 21-én visszaszállították Bécsbe, ahol 27-én az ottani magyarok ünnepi szertartásának nélkülözhetetlen kegytárgyaként szerepelt. Helyébe - szintén 21-én - Budapesten át Dubrovnikből érkezett meg az a Szent István ereklye, amelyről az országos média részletesen tudósított Mégpedig nemcsak az ünnepi napokban, hanem már a múlt év végétől kezdve, amikor egy dubrovniki szerzetes nyilatkozata indította el az ereklye hazatérésének mostanáig tartó folyamatát. A hosszú tárgyalások eredményeképpen augusztus 17-én Budapestre érkezett ereklye a királyi koponya egy nagyobb és egy kisebb darabjából, valamint néhány csontmaradványból áll. A veretes díszítésű ezüst tartóban szeptember 30-áig látható a Keresztény Múzeum Magyar szentek tisztelete és ereklyéi című kiállításán. Ugyanitt csodálhatjuk meg azt az aranyozott ezüstből készült háromszintes ereklyetartót, amelynek fotóját június 12-ei számunkban közöltük. A (felülről lefelé) Szent István koponyájából illetve az egyik bordájából, Szent Imre karcsontjából és Szent László lábszárcsontjából való maradványokat egyébként a főszékesegyházi Kincstár őrzi. Az ereklyetartó - a Bazilikába kihelyezve - szerepelt a millenniumi emléknap ünnepi szentmiséjén is. N.T.