Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-15 / 33-34. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MILLENNIUMI SZÁMA \\ A főszékesegyhás belseje olyan, hogy nemcsak nem kiván raeg külön dekorációt, sőt az ilyen csak ártalmára lett volna a gyönyörű interieurnek. A király képviselő trónjára nehéz baldachin borult. A szentély két padsorának végén kisebb tribünök emeltettek, az egyik felén az előkelő, külön meghívott ! hölgyközönség, a másik félen főleg a sajtó képviselői részére, mindegyikhez negyven jegyet adtak ki. Benn a városban természetesen legkacérabban legdíszesebben a Széchenyittr öltözködött ki. A városházán elhelyezett hatalmas hármas transparens, amely acetylen világítással 720 koronába került s dr. Helcx Antal sikerült kompozíciója, este nem érvényesült eléggé az alkalmazott lángok kis száma miatt; ! a vörös kék golyó-Alzérek az ablakokon szintén kevéssé világították meg a nagy épületet, amely tegnap este sokkal pazarabb fényben tündökölt. Mindjárt a városháza mellett emiitjük meg a bencés székház rendkívül ízléses . leleménye* diszitését. Ennek Asztrik !transpárense az összes transparensek között a legsikerültebb volt; imponáló a hatalmas, díszes korona, festői az egész dekoráció. Általános tetszést aratott a m. kir. pósta-épület középrészének határozott csínnal és találékonysággal összekombinált kiékesitése ; Sximhard Károly sikerült munkája volt. Jól festett a Katolikus Kör s a szomszédos Legényegylet transparense, a három magyar szent: Szent István, szent László, szent Imre. Az Iparbank tetején a hatalmas kettős kereszt s a hármas halom mutatta az ünnepet, impozáns volt a Takarékpénztár tetejének dekorálása (készítette Pfalcz József), a Frey-féle bankház felett az ország nagy címere emelkedett. A vármegyeházán a király arcképe volt látható ; a diszités kissé ócska, lampionos. A főszékesegyház a propylaeumának oszlopai nemzeti, pápai, hercegprímás"! és káptalani színeket viselő drapériákkal voltak körülfonva, A káptalani házak diszitése (a Rajner-házat kivéve) gyengébb csak zászlós volt; Adalbcrt-cimerek ; egykétház ez alkalomra uj kaput kapott. A Központi Kávéház utcai kertje szinte eltűnt a sok apró zászlódíszben, a Magyar Király bérlője is kitett magáért. A várfokon egész zászlócrdő keletkezett, messzire imporált a hatalmas kettős kereszt, amely esti piros világításában gyönyörű volt. • •»— ~"A Mária Valéria híd kivilágításáért és feldiszitéseért Schriber Rezső 4000 koronát kapott, a szokatlan munka azonban meghaladta vállalkozási képességét ; bizony gyengén sikerült, amig a Lőrinchid imponált. A helyi és párkánynánai vasúti állomás díszítése egyszerű, de megfelelő volt; e munkálatokat Tarczalkovics budapesti főmérnök ellenőrizte. A közönség a hétfő délutánt s a kedd délelöttet mind e munkálatok megnézésével az utcán töltötte. A főherceg megérkezése. Délután megindult a diszes, hosszú kocsisor a főherceg fogadtatására és kellemesen tapasztaltuk, hogy Párkány sem maradt el az ünneplésből, diszhaput emeltetett s erősen fellobogózott. A náriai állomást igazán szépen és jóiiléssol diszitették fül. Az épület homlokzatán apró zásslócsoportok közi az ország címere állt, a perronra pedig délszaki növényekből, pálmából, lujabotrokból, ciprusból és babérfából valóságos kis ligetet varázsoltak. Kedves ügyességgel helyezték el a növénycsoportokat, a második sínpártól végig a pályaház középső kijáróján egész a kocsi-térig.'- A középső virágfolyosó egyik lombos fülkéjében a király bronz mellszobbra állt. A szőnyeg egészen á* királyi herceg udvari négyes fogatáig futott. Augusztus 15., délután 2 óra A díszebédek Délután 2 órakor volt a díszebéd. A prímás vendégei négy hely közt oszlottak meg. A prímási palotában 67 vendég számára volt terítve, az érseki papnevelőben kétszázan ebédeltek, a Fürdő-szállóban 350-en, a Magyar Király fogadóban 225-en. (...) A hercegprimási palotában az asztalfőn Vaszary Kolos bíbornok ült, mellette jobbról Széli Kálmán miniszterelnök, balról Császka György kalocsai érsek. A hercegprímás köszöntője Az első felköszöntőt Vaszary Kolos mondotta; (...) A történelem igazolja, hogy még óriás birodalmak is, melyeket hódítás gyúrt egy államtestbe, de csak fegyver és nem erkölcsi erő tartott össze, lassankint szétbomlottak vagy a szomszéd népekbe olvadtak. Hősi bátorság lelkesíti az Európa téréin egykoron hullámzott néprajokat (...) Őseink is vitézséggel szerezték meg e hazát, de biztosíthatták-e függetlenségét, fönnmaradását pusztán bárdjaikkal az őket minden oldalról körülvevő ellenséges szomszédokkal szemben? Alig százéves állami létünk a testi erőnél szilárdabb alapot kívánt; szellemi műveltséget. Ezt szerezte meg István nemzetünknek, a kereszténységgel, amelyben nemzetünk újjászületett. Kegyelettel, áldólag emlékszem meg nagyjelentőségű kettős ünnepünkön küldetéséről a szent életű Asztriknak, kinek (...) méltatlan utóda vagyok. E nagynevű elődöm István fejdelem megbízásából azzal a kéréssel járult az egyház feje elé, hogy fogadja be a magyar nemzetet az egyház kebelébe és küldjön neki koronát: tehát a szent keresztet és a királyi trónt egyszerre akarta fölállítani a hazában. Asztriknak mind a két kérelme teljesíttetvén, oly előnyös eredménnyel tért vissza, amelyhez hasonlót nem találunk a keresztény hitre tért nemzetek múltjában. (...) 900 év előtt István (...) rendkívüli állambölcsességgel a keresztény vallás tanát s a magyar nemzet ősi alkotmányát oly összhangba hozta, hogy vallás és nemzet mint lélek és test olvadt egybe. (...) Bár a viszonyok megváltoztak, bár a vallás bennünket elkülönít: a szent korona mindnyájunkat egyesít. A szent koronával, mely nálunk nem jelent korlátlan hatalmat, eggyé olvadt a haza fogalma, a koronának tagja minden polgár, bármilyen legyen felekezete, bármilyen legyen a nyelve, csak legyen magyar a szíve. Négy év előtt az ezredéves ünnepség alkalmával én vettem ki tartójából a koronát. Elsőként érintettem ajkaimmal a nemzet e klenódiumát s láttam drágakövekkel ékített egyes részeit és azt gondoltam: e drágakövek jelképezik a korona részeinek, tagjainak hazafias erényeit; láttam az aranyabroncsot, mely a korona egyes részeit összeköti és azt hittem, ez szimbóluma a szeretet aranyabroncsának, amely a korona tagjait egymással összefűzi. így vane? E nagy ünnepen nem kutatom, de hogy így kellene lennie, azt állítom, és hogy így legyen, azt szívből óhajtom. (...) A hercegprímás beszédét feszült figyelemmel hallgatta a fényes tábla. A szónok minden egyes szavát meg lehetett érteni a nagyteremben, az egyes passzusokat megéljenezték és megtapsolták. A pápára és királyra mondott áldomás után a hercegprímás Széli Kálmán miniszterelnökhöz fordulva, felköszöntötte a kormányt. A nagy események, szólt a hercegprímás, közelebb hozzák a szíveket. Adja Isten, hogy a kormány hazafias munkája jólétet, békét és nyugalmat hozzon a hazának. A kormányra mondott szavakat szintén lelkesen megéljenezte a társaság. A miniszterelnök beszéde Ezután Széli Kálmán miniszterelnök emelt poharat s a következő nagyhatású beszédet mondotta: (...) A százéves Magyarország, ellenállva az akkor oly hatalmas Kelet csábító vonzó erejének, hozzásimult a Nyugathoz, de abba bele nem olvadt. Átvette a Nyugat civilizációját, annak fejlesztő erejét és áldását, de megtartotta híven sajátos nemzeti egyéniségét, nemzeti jellemét, szokásait, intézményeit és nemzeti önállóságát: soha semmilyen hatalomnak, sem világinak, sem egyházinak alárendeltjévé nem vált. A maga erejében kereste fönnállásának forrását. Ez a két alapgondolat vezette azokat, akik Magyarországot az ezredév első századaiban megalkották és vezették. Ez a két gondolat volt alkateleme már akkor is a magyar politikának. (...) Századok látták Magyarországot hatalmasnak és nagynak. A kereszt és korona kettős varázsával az európai államok közé bevezetett magyar állam tiszteletreméltó helyet vívott ki magának és tartott meg önerejéből. (...) És amikor századok lejártával lankadóban volt is hatalmuk, elég ereje maradt, hogy a Kelet ostromaival szemben biztosítani tudja lételét és civilizációját, sőt meg tudta védeni, visszaadva a kölcsönt, (...) azt a Nyugatot, amelytől sáját civilizációját vette. Történelmi fejlődésünk e tényének kegyeletes emlékét ültük ma nagy fénnyel, áhítattal, hazafias érzésekkel, a múlt dicsőségéből merített reménnyel és hittel a nemzet jövője iránt. És hogy ilyen hazafias érzés tölüiet el ma minden magyar embert, még azt is, aki külsőleg nem ünnepel, abban része van annak az alaphangnak, amelyet Magyarország hercegprímása adott. Ez méltó visszhangja annak a jelszónak, amelynél szebbet nem tűzhetett ki, mint ember, aki csak a nemeset tudja élvezni és akarni, mint hazafi, aki az ország ügyéről és az állam érdekeiről soha nem feledkezik meg és mint egyházfő, aki a szeretetnek legelső apostola. Béke legyen, mondta ő, amikor ezt a széket elfoglalta. Béke legyen a szívekben és kedélyekben, mondom én is, mert csak ez egyesíti a hazaszeretetben, az egységes magyar nemzethez való tartozás érzésében és a nemzeti nagy munkában, amelyre oly nagy szükségünk van, a haza minden egyes igaz fiát. Bármily templomban is imádja Istenét, csak imádja, és bármily nyelven szereti hazáját, csak szeresse a magyar hazát és hirdesse a magyar haza dicsőségét. (Kitörő helyeslés, éljenzés és taps.) Délután utaztak el a kórmány tagjai a párkánynánai vasúti állomásról. A miniszterelnök kísérőitől a legszivélyesebben búcsúzott el 8 polgármesterünk előtt különösen hangsúlyozta, hogy most ismerte meg igazán Esztergom városát s ezentúl még szeretődő gondjatba veszi. A vendégek legnagyobb része kedden este távozott városunkból. * a tollat, de fájó szivvel. a tintánk, amelyből dolLctesszük Es mintha goztunk, egyszerre elvesztené szivárványszínű zománcát, amely három nap óta csillogott rajta. Fekete az újra. Vájjon mikor lesz megint alkalmunk újra tobzódhatni ennyi szinben, fényben, ragyogásban ? Riporter. A kilenc százados jubileum. — 1000—1900. —