Esztergom és Vidéke, 2000
2000-08-15 / 33-34. szám
Csombor Erzsébet szerkesztésében Esztergom és Vidéke MELLÉKLET 2000. - II. évf. 3. szám Az esztergomi egyház könyvei a középkorban 1001 -1543 Esztergom vára volt a magyar egyházkormányzat központja, az esztergomi érsek és a székeskáptalan székhelye az esztergomi érsekség alapításától egészen 1543-ig, amíg a török el nem foglalta a várat Az esztergomi egyház - ecclesia Strigoniensis - a középkorban nemcsak a Szent Adalbert tiszteletére szentelt székesegyházat jelentette, hanem egy meghatározott feladatokkal ellátott intézményegyüttest A legfontosabb kötelezettséget a székesegyházban a liturgikus cselekmények végzése jelentette. A középkorban a világi hatalom az oktatást is az egyházra bízta, a székesegyházi iskola vezetése és a tanítás a káptalan feladatai közé tartozott. A 14. század végén önálló intézményként ugyan, de a székesegyházi iskolára alapozva csatolta a káptalanhoz Budai János főesperes az általa alapított Collegium Christit. A Collegium anyagi segítséget nyújtott a szegény sorsú tanulók külföldi egyetemi tanulmányaihoz, mivel a középkorban Magyarországon nem működött folyamatosan egyetem. A padovai, bolognai, ferrarai, bécsi, krakkói egyetemen tanult kanonokok egy része állami (királyi udvari) szolgálatot teljesített, az Esztergomban működő kanonokok az egyházi (szentszeki) bíróság munkájában vettek részt. Ott találjuk őket azonban a hazai joggyakorlatot ismerő literátusokkal együtt a káptalan világi jogszolgáltatásában, a hiteleshelyi feladatok ellátásában is. Az esztergomi egyház intézményi tevékenységeinek ellátásához nélkülözhetetlenek voltak a könyvek. Sajnos, az esztergomi egyház középkori Az esztergomi egyház a magyar művelődés századaiban - kódexek, könyvek, kéziratok, metszetek könyveiről azonban nem maradt fenn jegyzék. Az istentiszteleti cselekményekhez szükséges liturgikus könyvek - az 1397-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint - kellő számban álltak rendelkezésre. A székesegyház könyveit a használat helyén őrizték, így a liturgikus könyveket a sekrestyében. Ugyanitt kaptak helyet a szentszéki bíróságon használt kánonjogi szöveggyűjtemények is. A Collegium Christinek különálló könyvtára volt. Az esztergomi egyház könyvállománya elsősorban könyvajándékozással és az elhunyt káptalani tagok könyveiből gyarapodott. A gyarapodás másik módja a kéziratmásoltatás volt. A székesegyházi másolóműhelyben, a scriptoriumban másolt kéziratok közül csak a Collegium Christi könyvtárából maradt fenn egy olyan kötet, amelynek bejegyzése azt bizonyítja, hogy egy Biblia másolását Esztergom várában 1394-ben fejezte be egy Temlinus nevű scriptor. Vitéz János esztergomi érsek (1465-1472) esztergomi és budai könyvtárából egyetlen kötet sem került be a székesegyház könyvtárába. Kódexei ma a világ nagy könyvtáraiban találhatók, más esztergomi érsekek könyveihez hasonlóan. Az esztergomi vár és vele együtt a székesegyház, az érseki palota, a káptalan és a Szent István társaskáptalan temploma, épületei, könyvei a Mohács (1526) utáni évtizedekben már nem voltak biztonságban. Esztergom várának tulajdonosa, Várday Pál érsek hol Ferdinánd király, hol Szapolyai János pártjára állt. Ez a bizonytalan politika több várostrom előidézője lett. A várat védő spanyol zsoldosok kapitánya 1530-ban be is jegyezte a nevét egy esztergomi breviáriumba. A végzetes 1543-as ostrom főszereplői is a spanyolok voltak: ők adták fel a várat a szabad elvonulás fejében. A káptalan tagjai a nélkülözhetetlen liturgikus könyveken kívül csak néhány kódexxelés kevés, elsősorban a magántulajdonukban lévő nyomtatott könyvvel hagyták el a várat. Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban ma két kódex és egy formúláskönyv képviseli az 1543 előtti könyvállományt. Az Énekek énekéhez írt magyarázat a 12. századból, Szálkái László érsek (1524-1526) iskolai jegyzetei és Nyás Demeter esztergomi vikárius (megh. 1525) által kiadott oklevelek másolatgyűjteménye. Az esztergomi várban 1543 előtt őrzött kódexek és nyomtatott könyvek hazai és külföldi könyvtárakban 1543. augusztus 10-én a spanyol zsoldos katonaság feladta a várat az ostromló törököknek. Ezzel megpecsételődött az itt maradt kódexek, nyomtatott könyvek, épületek és berendezések sorsa A könyvállomány jelentős része megsemmisült, szétszóródott. Egy része azonban a várban maradt, ahonnan ismeretlen időpontban valószínűleg a törökök szállították Budára. 1686-ban, Buda felszabadítása után az itt lévő kéziratos és nyomtatott könyvek, köztük az Esztergomból származók is Bécsbe, a császári könyvtárba kerültek, s ma is Österreichische Nationalbibliothek (Wien) állományában vannak. Néhány kötetet 1932-ben az ún. Velencei egyezmény keretében Ausztria visszaadott Magyarországnak, ezek ma az Országos Széchenyi Könyvtárban találhatók. Közülük esztergomi eredetű a Capitulare, egy breviárium, az esztergomi iskolában 1463-1476 között másolt iskolai jegyzetek (Tractatus theologici et sermones), valamint az ún. Acephalus, azaz a magyar krónikát is tartalmazó csonka kódex. A szétszóródott kötetek közül két kódex ma az Országos Széchenyi Könyvtárban van (Pálóczi missale, Mesko-féle pontificale), a Pálóczi breviárium Salzburgban (Universitatsbibliothek), több nyomtatott könyv pedig a pozsonyi Káptalani könyvtárban (Bratislava, Kapitulná kniznica), valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Egy 14. századi graduále lapjai levéltári borítóként az esztergomi Főkáptalan magánlevéltárában maradtak fenn, onnan a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kézirattárának töredékgyűjteményébe kerültek. (Folytatjuk) Körmendy Kinga