Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-03 / 31-32. szám

8 Esztergom és Vidéke 2000, augusztus 3; Több száz érdeklődő a Rondellában (-los) Lapunk előző számában már írtunk az „Esztergom képekben régen és ma" című fotókiállítás előkészületeiről. Nos, a megnyitó felborította a rendezők számítását. A Rondella kicsinek bizonyult, az ünnepi perceket a várudvaron élte meg a több száz főnyi érdeklődő. Aztán gyorsan híre ment a nagyszerű fotóknak, és naponta újabb százak és százak gyönyörködtek az alkotásokban. Hétköznap főként turisták özönlöttek, hétvégeken a kíváncsiskodó városlakók. A nyitva tartás eddigi 16 napján ezreknek szerzett maradandó élményt a tárlat, a vendégkönyv betelt, újabbat nyitottak. Elfogyott a fotóalbum első kiadása is. A kiállítás szerdán ugyan bezárt, de az album javított, második kiadása továbbra is megvásárolható a Bástya sétány könyvesboltjában, a Gran Tours és a Cathedralis Tours utazási irodákban, valamint a Fuji Fotóstúdióban. A kisfiú Alig lehet több tizenkét évesnél. Ha a városban járok, gyakran látom őt. Énekel. A kezében elhasznált papírpohár, alján néhány fémpénz. A kép már megszokott, ha egyáltalán hozzá lehet szokni a piszokban fekvő, kolduló emberek látványához. A kérlelő vagy éppen lesütött szemekhez, melyekből sorsokat lehet kiolvasni, feltéve hogy az ember nem fordítja el zavartan a tekintetét. Ezúttal lábaim nem visznek tovább, megállok és figyelem: a dal riünusára ütemesen himbálja magát. Jobbra-balra, időnként oda nem illően felhangzik az egymáshoz ütődő érmék csengése. A gyermek hangja betölti a teret, szárnyal az erős, tiszta énekhang. A kisfiú mindent belead. Messziről úgy tűnik: kizárta magából a külvilágot. Inkább befelé figyel. Mellettem elsietnek az emberek. Én közelebb megyek. Hirtelen eszembe jut egy rég olvasott gondolat, miszerint ha figyelmesen megnézel egy gyermekarcot, rá fogsz jönni, hogy igenis van sors. Talán ezért megyek oda. Belenézni a fiúcska szemébe, olvasni a sorsában. Aprópénz után kutatok a zsebemben. Tudom, mit sem ér az a pár forint, de mi mást adhatnék még? Pénzt és simogató, együttérző pillantást. Ám a kisfiú vak! Hogy nem vettem észre előbb? Körülöttünk a megszokott nyüzsgés, mindenki rohan, dolga van. Én meg csak állok. Zavarba jövök. Úristen! Ez a gyerek tényleg egyedül van itt! Vagy szemmel tartja őt valaki, akinek megadatott, hogy amire ránéz azt látja is? Ahogy nézem őt, megérint a tökéletes kiszolgáltatottság érzése. És a magányé, az elhagyatottságé. Egyedül állni valahol, de nem tudod, hogy hol. Tompán, bizonytalanul érzékelni a körülötted lüktető életet. És a felnőtt, a támaszt jelentő erős felnőtt lapul valahol és figyel. Ha majd úgy találja, hogy elég pénz csörög a pohárban, akkor, de csak akkor pihenhet meg a kis énekes. Addig rendületlenül dalolnia kell... Magamban fohászkodom: bárcsak mihamarabb megtelne az a pohár. De az emberek csak jönnekmennek, eltávolodnak. Talán oda sem figyelnek a kisfiúra. Éhes? Fél? Tekintete semmit sem árul el. Csak teszi a dolgát. Meglehet, hogy nem is sejti: az élet nemcsak az eldübörgő járművek hangjától lehet hangos. Ó eszköznek született. Sorsa, hogy szolgáljon valakit, aki önmaga képtelen boldogulni. Egyszerűbb ez így. Egyszerűbb mindenkinek. Nem kell a fiúra nézni és így nem kell félrenézni sem. Hisz a gyermek nem lát semmit. így hisszük, de ostobák vagyunk, mert elfelejtjük, hogy azért még érez. Érez, tűr és nekünk adja az egyetlen dolgot, amit adni tud: a hangját, az általa életre kelő dallal együtt. És talán többet lát, mint amennyit mi valaha látni fogunk. Mert csak sietünk és nagy a sietségben folyton másfelé nézünk. Varga Margit Galyasi-természetfotók a Laskai Antikváriumban (P.) Augusztus közepéig látható a Laskai Antikváriumban (IV. Béla király utca) Galyasi Géza Attila fotográfus kiállítása. Bánhidy László művészettörténész-tanár megnyitójában utalt a polgárság megújuló érdeklődésére, mely a képzőművészet iránt mutatkozik. Említette a fotós hagyományokat: Martsa Alajost, Balla Andrást, Vigovszki Lászlót, Szilágyi Lászlót, és a mai fiatalokat. Közéjük tartozik a most bemutatkozó 24 éves fiatalember, akinek két tucat nagyméretű felvételét láthatjuk ezúttal. A megnyitó során Galyasi G. Attila elmondta, hogy a Dobó gimnáziumban Bánhidy és Szekeres tanár uraktól (fotónkon), majd szakmai tanulmányai során Mudrák Attilától tanulta a mesterséget. Tájképei és csendéletei egyaránt tehetségre utalnak. A kiállított fotók a tárlat ideje alatt megvásárolhatók. Halász Zsóka naiv festményei Kiállítónk a realisztikus és a naiv irányzatot egyaránt képviselő alkotóművész. A háború után született, Mándokon, a keleti végeken. Szülőföldje emlékképeit híven megőrizte akkor is, amikor Pest környékére költözött. Alkotómunkáját porcelánok, fatányérok festésével kezdte. Nyári, szakmai táborokban, szabadiskolákban neves festőművészek (Ungvári Mihály, Molnár József, Kesztyűs Ferenc) biztatták, segítették, fejlesztették adottságait. Munkásságát magyar festészetnek tartják, melyet gyermeki látásmód, sajátos szerkesztési módszer, tudatos technikai tudás jellemez. Halász Zsóka folyamatosan kiállító művész, sok első díj birtokosa. Magyarországon és külföldön is ismertek kiállításai, képeit Japántól az USA-ig szívesen vásárolják a magángyűjtők. Tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének. Esztergomban másodízben állít ki. Képeinek témái: a természet és a falu, a szülőföld szeretetteli ábrázolása az esztendő különböző évszakaiban. A falusi állatvilágból az emberközeli vadmadarakat: a gólyákat és a fácánokat mutatja be a Gólyák fája és a Gólyák szigete című kép, s a fácánmama Anyai gondoskodását csibéje iránt. A Fácánok a kukoricásban és a Napraforgót csipegető fácánok, a növények és állatok együttes ábrázolása átvezet a növények országába. A Búzavirág pipacsokkal - mívesen rajzolt mezei bokréta, a Napraforgók szinte eleven lények (szemük van!), a Pünkösdi virágok a piros szín árnyalataiban ragyognak. Az Itató a réten c. kép csurgóvizet, tavat, szépséges vízparti virágokat s legelésző-ivó állatokat mintáz. Majd a falusi életképek évszakonkénti változatosságát szemlélhetjük az olajfestményeken - A tavasz hírnökét, virágzó almafát, barkacsokrot fiatal leányportréval, virágbaborult vén cseresznyefát, gyümölcsligetet. A nyári élet hétköznapjai: a Szénagyűjtés és a Reggeli itatás. Ünnepre utal a Vidám liget. Az őszi Almaszüret megkülönböztető síkokban mutat eget, almafákat, szüretelőket s élettel teli előteret. Téli életképek: a gyermek téli örömei, az Advent Karácsony-várása s a Disznóvágás rendre bemutatott, összes fontos kelléke: a disznópörzsölés, a katlan, a húsmosó teknő. Sajátos téma az égi jelenségek ábrázolása: a Villámlás és a Napfogyatkozásra várva. A kiállítást a Zsigmond kútja nevű vendéglőben tekinthetik meg (Dobozi u. 3. sz.) augusztus 13-áig, melyhez kellemes tárlatlátogatást kíván: Horváth Gáborné dr.