Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-22 / 25-26. szám

Ül Mumum Gondolatok a magyar repülőmodellezés 90 évérőr A budapesti bencés gimnázium az 1999/2000 éves tanévben a technika tantárgy oktatási óráit a Budapesti Mo­dellező Sportegyesület műhelyeiben tartja. Az oktatásra maga az intézmény igazgatója hozza növendékeit, kannás tejjel és süteménnyel is biztosítva a ta­nulók aznapi ellátását A nagymúltú tanintézmény döntése ékesen bizonyítja, hogy mit jelent az ifjúság nevelésében ez az örömteli alko­tó munka, amelynek eredményeként mindenki maga tapasztalja a pontosan, szépen elkészített repülőmodell szár­nyalását. Ez a felismerés hosszú múltra tekint vissza, az évszázad első évtizedé­re, és a gyermeki alkotó munka egy olyan formája, amely túlmutat a játékok fogalmán. Eredményeként a levegőben mozgó kis modell, korunk legkorsze­rűbb közlekedési eszközének az alkotó által állandóan fejleszthető formáinak megépítésére ösztönöz. A repülőgépmodellek építése és ver­senyeken való összehasonlítása egy olyan serkentő erőt rejt magában, amely nemcsak a pontos és gondos munkára, anyag és megmunkálás ismeretekre ta­nít, hanem jutalmul egész ifjúkorára le tudja kötni egy fiatal minden érdeklődé­sét. Vagyis nem könnyű sport, mert akit megragad mindig szebbet, jobbat, újab­bat akar alkotni és a siker nem jön köny­nyen a próbálkozás gyakran töréssel, új tanulságok levonásával ösztönöz a to­vábbi munkára Az évszázad elején az embert szállító repülőgépek megvalósulása adott pél­damutató erőt a magyar repülőgépmo­dell építőknek is, hogy sikeres repülő­gépformákon túl új formákat is keresse­nek. Ezek a repülőgépszerű formák uralták a hazai modellek építésének első éveit, amíg rájöttek, hogy a gumi- és légmotoros könnyű kis modellek más formai kialakítást igényelnek Az akkor még egyes személyek által művelt sport rövidesen egyesületekbe tömörítette az érdeklődőket, ifjúsági aerokörök alakul­tak, ahol megbírálták egymás munkáit átadták egymásnak tapasztalataikat Ezt a főváros és a vidéki városok cserkész csapatainál, valamint lelkes tanárok ve­zetésével iskolai aerokörök, honvédségi tanintézetek és nevelőotthonok körében valósították meg. A monarchia nevelő intézményeinek eredményei nyomán a modellkiállításokon és modellverse­nyeken a legmagasabb körök is megje­lentek élükön Hazai Samu altábornagy akkori hadügyminiszterrel. Az első világháború a monarchia hadseregében sok egykori eredményes modellező hősi halálát követelte, mások a vesztes háború után külföldre vándo­roltak és ott értek el kiemelkedő model­lező sikereket Itthon a trianoni tilal­makkal sújtott magyar repülés többek közt a repülőmodellezésben és szerve­zeteiben látta a magyar repülők utánpót­lásának és pilótanevelésének további le­hetőségét A Magyar Aero Szövetség ezért propaganda előadásokon és repü­lőmodell-versenyeken igyekezett az if­júság érdeklődését ébrentartani. A buda­pesti Vérmezőn évente tartottak orszá­gos modellversenyeket melyeken a vi­lágháború legjobb repülőparancsnokai és a főhercegi családok személyes meg­jelenésükkel védnökösködtek. Ebben az időszakban, az 1920-as évek elején, ké­sőbbi repülőgéptervezőink és legjobb repülőink vettek részt ezeken a verse­nyeken: Lampich Árpád, Halász Andor, Dicsöfy József, Takátsy Tibor és a többi­ek József Ferenc főherceg és a világhá­ború híres repülőparancsnokai kezéből vehették át értékes versenydíjaikat. Az évtized végére már a középisko­lák és repülőtéri alkalmazottak modelle­ző körei alkották a modellezés élgárdá­ját. Ók évente többször is összemérték modelleik teljesítményét meghívásos háziversenyek keretében. A csapatok közül ekkor már kivált néhány későbbi neves modellező személyiség által ve­zetve a szegedi repülőtér csapata Mező Károly vezetésével, a szombathelyiek Hatos Géza vezetésével és a székesfe­hérváriak Zelman András vezetésével. A középiskolák közül a Bocskai reáliskola ifjúsági aeroköre Udvardy Jenő, a ben­cés gimnázium aeroköre páter Nagy Ju­lián tanár, a Lónyai utcai református gimnázium aeroköre Tatarek (Tardos) Béla fizikatanár vezetésével, valamint a jászberényi Állami Gimnázium és a Vir­rasztó Cserkészcsapat modellezői. A legnépszerűbb akkori ifjúsági lapok a Zászlónk (főszerkesztő páter Bangha Béla) és a Magyar Cserkész (főszer­kesztő Ráczkevi Eötvös Sándor) már modellező sorozatokat közöltek a leg­jobb modellezők tollából, amikor Já­nosy István és Albert cserkésztisztek Ezermester címen repülő és modellező szaklapot indítottak 1934-ben. Ebben az időben a versenyeken már 15 szervezett ifj úsági aerokör szerepelt a már említet­teken kívül a báró Eötvös és Kemény Zsigmond reáliskolák és a Kertész utcai kereskedelmi iskola Budapestről, a gyöngyösi reálgimnázium, a debreceni iparostanuló iskola, a székesfehérvári repülő- és motorszerelő iskola (RE­MOSZ) Uhlyarik Titusz műszaki tiszt vezetésével, valamint a pécsi és a kősze­gi katonai nevelőiskolák aeroköre. A modellek kategóriáit a lapostörzsű és zárttörzsű vitorlázó, valamint a bot­törzsű és zárttörzsű gumimotoros mo­dellek kézi és földi indításában értékel­ték a versenyeken. 1935-ben a bencés gimnázium tanárelnöke Nagy Julián modellezőivel bemutatta a vitorlázó modellek hosszú zsinórral felvontatott magas indítását, amely ettől kezdve két új kategóriát jelentett: a lapos- és zárt­törzsű vitorlázók magas indítását. A résztvevők széles körű díjazására ugyanekkor kezdő és haladó csoportra osztották az indulókat Újdonság volt még az is, hogy eddig a modellek repü­lésének időtartamát és az elért repülési távolságot értékelték, míg ezután csak az időtartam értékelése történt Az 1935. évi versenyek másik nagy eredménye, hogy felszínre hozták mo­dellezésünk első kiemelkedő tehetsége­it akik évekig meghatározó szerepet vittek a sportágban: Grohman István, Horváth Ernő, Rechnitzer (Rohonczi) Ferenc és János munkáikkal és eredmé­nyeikkel fényesen beírták nevüketa ma­gyar repülégépmodellezés 90 éves tör­ténetébe. 1938-ig mintaszerűen meg­épített és berepített modelleikkel sorra nyerték a versenyek díjait. 1938-ra már a repülőnevelésre súlyt fektető államokban a modellezés ki­emelkedő szerepet kapott az előképzés­ben és kiválasztásban. Nálunk a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap által bizto­sított anyagi bázis lehetővé tette az ifjú­sági aerokörök ingyenes támogatását ami gyors növekedéshez vezetett. Egy év múlva már több mint ezer iskolában és gyári tanintézetben folyt repülőmo­dellező munka és a szám évről évre többszáz aerokörrel növekedett. A mo­dellezés igazi tömegsporttá vált hazánk­ban. A fejlődéshez az is hozzájárult hogy a modellezés nemzetközi elisme­rést nyert a repülőszövetségben és kivá­ló szakvezetők vették kezükbe az irányí­tást. A Magyar Aero Szövetség Model­lező Osztályát Tardos Béla fizikatanár, híres repülő meteorológus vezette, aki­től az irányítás két év múl va Nagy Julián bencés tanár vette át Az ifjúság nevelé­sében kitűnő szakemberek megtalálták a tehetségeket a nagy tömegben is. Ezek közül ki kell emelni a Mátyás gimnázi­um aerokör vezető tanárát a kitűnő csil­lagász tudóst dr. Cavalloni Ferencet, aki növendékeit egy év alatt a modelle­zés élvonalába vitte. Közülük is kiemel­kedett Benedek György, aki kezdetben a modellek építésében, kiviteli technoló­giájában, majd aerodinamikai elméleté­ben is kidolgozta az új utakat. Szépen kidolgozott vitorlázó és gumimotoros modelljei már ívelt, vékony, kis orrgör­bületi sugarú „madár" szelvényekkel re­pültek az eddigieknél sokkal kisebb me­rülő sebességgel. Ó volt a modellek kö­röző termik repülésének is a hazai ki­munkálója, amivel sorra születtek a nemzeti és nemzetközi rekordok. Az 1940-es évek elején a Cavalloni model­lezőkörben indult a hazai zárttéri mo­dellezés, és a pille könnyű, mikrofilm borítású gépek látványos versenyeken léptek a Nemzeti Sportcsarnokban a nagyközönség elé nagy sikerrel. Azóta modellezőink ebben a kategóriában is a nemzetközi élmezőny tagjai. 1945 után a hidegháborús helyzetben újra a repülőnevelés tömegbázisát jelen­tette a modellezés a honvédelmi sportok keretében és folytatódtak a nemzetközi sikerek. Ez addig tartott amíg a politikai tisztogatás meg nem fertőzte ezen a te­rületen is a légkört. A legkitűnőbb mo­dellezők kerültek eltiltásra, vagy szár­mazásuk miatt évekre kitelepítésre. Ebben az időszakban születtek a hu­zalon vezetett körrepülő kategóriák és külföldön a rádióirányítású modellek. A körrepülő sebességi kategóriában a megfelelő motorok kifejlesztése hozta meg az eredményeket A külföldről ne­hezen és drágán beszerezhető motorok nyomán itthon is megindult a repülőmo­dell dugattyús motorok tervezése és gyártása. Az 1940-es években itthon az ehhez adottságokkal rendelkező ipari üzemek modellezői, a Székesfehérvár­sóstó repülőüzemben és a WM repülő­gép- és motorgyárban építettek magyar tervek szerint modellmotorokat. Ké­sőbb a fiatal modellező mérnökök, köz­tük Györgyfalvy Dezső terveztek ma­gyar repülőgépmodell motorokat. Az igazi fejlődést azonban a Modellkísérie­ti Intézetben (MOKI) kifejlesztett nagy­teljesítményű motorok hozták a nemzet­közi versenyeken és világbajnokságo­kon. A sikerrel szerepelt motoros gépek mellett, az eltiltott Benedek György kí­sérletei nyomán fejlődött nálunk a hő­légsugaras sebességi kategória, amely­ben a nemzetközi kategória törlése ide­jén, már 300 km/h feletti sebességet tu­dott gépével elémi. Ugyancsak ő napja­inkban a CO2-patronnal működő köny­nyű motoros modellek kategóriájának legtevékenyebb hazai fejlesztője. A világbajnokságokon a kitűnő moto­rokhoz Frigyes Ernő és Metzner András által épített szabadonrepülő modellek­kel értek el versenyzőink nemzetközi sikereket. Motoros modellezőink sorra nyerték a világbajnokságokat az 1958­1981 években. Á következő években Mull József, Szegedi Sándor, Molnár Jó­zsef, Szepes Attila állítottak fel világra­szóló teljesítményeket. A nemzetközi modellezés mára a rá­dióirányítású és a forgószárnyas model­lek bámulatosan sok kategóriájában is számon tartja az eredményeket. Egyben törölték azt az előírást hogy a modellt saját kezűleg gyártottnak kellett kijelen­teni. Ezzel a modellgyártó és forgalma­zó cégeket támogató döntéssel a jó anyagi helyzetben lévő modellezők pi­lóta-ügyességét tudják csak értékelni, a modellezés kézügyességet anyagisme­retet, konstrukciós készségfejlesztő ré­szét nem. Pedig valahol itt volt annak igazi szépsége! WInkler László Az előadás május 27-én a Technika Házában tartott konferencián hangzott el. Bár esztergomi vonatkozásai nincsenek, mégis érdemesnek tartom a közlésre. Ta­lán kedvet kapnak fiataljaink ehhez az érdekes tevékenységhez. (Szerkesztő)

Next

/
Oldalképek
Tartalom