Esztergom és Vidéke, 2000
2000-01-06 / 1. szám
A MAGYAR MILLENNIUM EVEBE LEPTÜNK BOLDOGABB ÉVEZREDET, ESZTERGOM! ^ESZTERGOM és TIDÉKE 2000. január 6.-1.sz. * POLGÁRI HETILAP * Ára: 50 Ft „Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!" Interjú dr. Paskai László bíboros-prímás érsekkel A Magyar Katolikus Püspöki Kar 2000. január l-jén körlevélben szólt a hívőkhöz. Budapesten, a Szent István Bazilikában hálaadó szentmise volt az új év első napján, amelyen állami vezetőinket is ott láttuk. Ezzel kezdetét vette az állmi és az egyházi millenniumi év. Az esemény tükrözte, hogy a magyar államiság összefüggésben van a kereszténységgel. Ezzel kapcsolatosan kézdeztük DR. PASKAI LÁSZLÓ bíboros-prímást, esztergom-budapesti érseket. - Eminenciás úr, Ón miként értelmezi a kereszténység és a magyarság közös jubileumát? - Antikor karácsonykor azt hangsúlyoztam: ma történelmi napra virradtunk, épp arra kívántam emlékeztetni, hogy egyrészt Jézus Krisztus születésének 2000., másrészt Szent István megkoronázásának, a keresztény magyar államiság 1000. évfordulójára ébredtünk. A két nagy jubileum legszorosabban összefonódik számunkra, mert először Jézus Krisztusra tekintünk, aki születésével beteljesítette az emberiség várakozását, és megemlékezünk arról, hogy magyar népünk belépett a keresztény államok családjába. A jubileumi plakáton a 2000 éves keresztény Nagy Jubileumra emlékeztet a háttérben látható nagy, fehér kereszt, a magyar millenniumra pedig Szent István királyunk koronája, a Szent Korona. Krisztus születésének 2000^évfordulója meggyőzően hirdeti, hogy O olyan szikla, amelyre építeni lehet az egyéni és közösségi életet egyaránt. Ezt különösen fontos tudatosítani ma, amikor félelem és bizonytalanság veszi körül az embert és a legtöbb szilárdnak tűnő bizonyosság igen hamar múló divatnak bizonyul. - Mit jelent a jubileum az egyes ember számára? - Ebben az esztendőben ünnepeljük Szent István megkoronázásának 1000. évfordulóját, amely sorsdöntő történelmi esemény volt nemzetünk életében. Ez a jubüeum egyszerre jelenti a keresztény magyar államiság és a katolikus egyházszervezet kezdetét. Szent István királytól örököltük a Katolikus Egyházhoz való tartozásunkat, Szent Péter utóda iránti töretlen hűségünket és áldozatos hazaszeretetünket. A koronázással a keresztény értékek és eszmények lettek az irányadók az állami és társadalmi életben. Ezer év története mutatja, hogy ezek az értékek tartották meg országunkat. Meg kell becsülnünk ezeket az értékeket ma is, amikor tanúi vagyunk különböző politikai, társadalmi, etnikai világszemléletek teljes összeomlásának, valamint annak az erkölcsi és gazdasági romlásnak, amelynek ebben a században lettek áldozatai az európai nemzetek. Keresztény hitünk annyira beleépült nemzetünk kultúrájába, hagyományaiba, erkölcsi tartásába, hogy ezeréves történelmünk nem is érthető meg a kereszténység nélkül. Az előttünk járó nemzedékek mindig tudták, hogy a hitünkhöz való ragaszkodás és a hazaszeretet összetartozik. A hazaszeretet számunkra is hitünkből fakadó kötelesség. A jubileum kötelez arra, hogy nézzünk szembe bűneinkkel, de vegyük számba értékeinket is, hogy megújulhassunk. Minden megújulás a tiszta forráshoz való visszatéréssel kezdődik. Szent István a kereszténység felvételével és a Szent Korona kérésével az egyház közösségében az evangélium tiszta forrásához vezette népét. -Miként fogalmaz az egyház a Szent Koronáról? - Magyar múltunkra és államiságunk pápai elismerésére emlékeztet a Szent Korona, amelyet mi legnagyobb nemzeti ereklyéink közé sorolunk. Kötelességünk annak hangsúlyozása, hogy a „Szent Korona" nem egy államformának, hanem magyar múltunknak, történelmi hagyományainknak nemzeti értékeinknek és önazonosságunknak jelképe, mindazé a lelki, szellemi és keresztény erőé, amely fenntartotta nemzetünket ezer éven át. A tapasztalat azt mutatja, hogy csakis a magyar múlt értékes örökségével lehet a jelenben biztató magyar jövőt építeni. Az Ómagyar Mária-siralom óta szinte alaphangja e népnek a kesergés. Ebből ki kell gyógyulnunk, hiszen hálával kell gondolnunk arra, hogy országunk és államunk ezer éven át fennmaradt, minden viszontagság közepette. Ezértis választottuk jubileumi jelmondatunknak: „Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!" - Ön szerint milyen jövő vár népünkre, nemzetünkre? - Hogy mit hoz a harmadik évezred? Azt senki sem tudja! Nemzetek omolhatnak össze, Izaiás prófétával mondva: az Isten előtt csak olyanok, mint vízcsepp a vödrön. Még mindig érvényben vannak Szent Ágoston szavai: az ember lelke kimeríthetetlen mélység, nem tudni, mi kerül felszínre belőle. Ha csak emberi szempontból néznénk jövőnket, akkor lenne okunk aggodalomra és félelemre. Mi viszont hiszünk abban, hogy az emberiség s benne nemzetü nk és egyházunk sorsát elsősorban nem a világtörténelmi események és az emberek határozzák meg, hanem Isten végtelen bölcsessége és gondviselése. Jézus Krisztus, aki egyszerre az Alfa és az Omega (a kezdet és a vég), ott volt a világ teremtésénél és ott lesz a beteljesülésnél is. Ezzel a hittel akarunk testvéri szeretettel közeledni szomszédainkhoz, és a határainkon kívül élő magyar testvéreinket pedig biztosítani: soha nem feledkezünk meg róluk, keresztény és magyar, egyéni és közösségi jogaikról. Végül Szentistván szellemében megújítjuk a Magyarok Nagyasszonyához való hűségünket, akinek közbenjárása segítsen minket a következő évezredben is. Erősítsen bennünket az új esztendőben a kettős jubileum üzenete: „Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!" - Eminenciás úr, köszönjük! (Pálos)
