Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-08 / 23. szám

6• ••: •:l f- ••:: : :•.••• -Eszter gom é s • 200a ?jú«iüs :a Sikeres kiállítással mutatkozott be a Magyar Lovas Kör Kézműves Szakága A Szentgyörgymezói Olvasókör adott otthont május 20-21-én kézműves szakágunk első kiállításának- Házigaz­dánk, Polgár József intézményvezető szemléleténél fogva is biztos támoga­tónknak bizonyult, hiszen a helyi alko­tó és hagyományőrző életet is intenzí­ven támogatja. Tehát nem véletlenül vá­lasztottuk kiállításunk helyszínéül Szentgyörgymezőt. Lelkes kézműves gárdánk három óra alatt az üres helyiségből kiállítást vará­zsolt Ehhez nagy segítséget adott Csi­csatka Judit, a Mátray-Ház dekoratőre. Pontosan déli 12 órára, a megnyitóra készen foglalta el helyét a 16 kézműves. Az asztalok a míves portékák bemutatá­sa mellett munkapadként is szolgáltak. A 15 szakmát képviselő mester foglal­kozáshoz illő öltözékben várta az érdek­lődőket. Az ünnepélyes megnyitóra megtelt a terem. Polgár József köszöntő szavai után jómagam, mint hagyomány­őrző, majd Mátray Magdolna, a kézmű­ves szakág elnöke szólt a megjelentek­hez. Felvázolta a szakág megalakulásá­nak rövid történetét és bemutatta a tago­kat, akik első közös kiállításuk emlékére vehették át a Magyar Lovas Kör emlék­lapját. Megtiszteltek jelenlétükkel a he­lyi közösségi élet vezetői, tagjai, művé­szei, pedagógusai és a távolabbról érke­zők is, akiknek véleménye döntően be­folyásolja majd megítélésünket A Nemzetközi Lovas Marketing Társaság vezetői és a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség képviselői például már az idei nagyszabású rendezvényeiken való résztvételünk miatt tettek referencia-lá­togatást. Látogatóink legőszintébb és leghálá­sabb tagjai a gyerekek voltak. Öröm volt látni a sok tojásfestékes, viaszos és agyagos kezecskét, melyek ügyesen for­málták, alkották meg az elképzeléseket és adtak igazi sikerélményt emléket a gyerekeknek és mestereknek egyaránt. Igazi célját ez jelenti a kézművesek ki­állításának, mikor az ifjú nemzedék tag­jai megérintve, formálva és díszítve az anyagokat alkotásaikat örömmel és büszkén viszik otthonaikba. Abba a tér­be és légkörbe, ahol legkedvesebb tár­gyaikat őrzik, melyekkel dicsekedhet­nek is. Egy következő kiállításon már tudatos közeledéssel szemlélik és isme­rik fel a népies formákat és motívum­kincsekkel díszített míves munkákat, de a népzene aláfestő hangjai is ismerősen csengenek füleikben. Hát így válhat közkinccsé és sajátunkká nemzeti kultú­ránk. Külön érdekesség egyébként hogy a gyermekek aktivitása milyen erős hatás­sal van a felnőttekre. Megfordul a meg­szokott felfogás és gyakorlat itt a gye­rekek példáját látva kezdenek el a fel­nőttek alkotni, játszani, megismerkedni a míves világgal. De egységesen jellem­zi kézműveseink segítőkészségét hogy az érdeklődók kérdéseire kimerítően, mégis közérthetően, a szakmájukat megszerettetve válaszoltak. Sok elismerő és dicsérő véleményt és gratulációt kaptak kézműveseink a láto­gatóktól, melyek az ízléses megrende­zés mellett elsősorban a mesterek mun­káinak eredetiségét és szakmai színvo­nalát méltatták. A ház udvarában egy szép, rámás pej Furioso lovon voltak bemutatva a ma­gyar szerszámok és nyergek, melyekről egy-egy rövidebb kiselőadást hallhattak és láthattak az egybegyűltek Nem hi­szem, hogy Vér Imre előadása után ne fertőződtek volna meg néhányan a ló szeretetével. Imre barátunk sajátos ízű mondatai, szóhasználatai, kéz- és arcki­fejezései egy elmélyülten lovat imádó és tisztelő, nagy tudású szakembert rejte­nek. Előadása az emberekre olyan hatást gyakorol, hogy azok feltétlen késztetést éreznek a ló megismerése iránt Nos, aki kiállításunkat részletesen végignézte, mestereinket megismerte, és a lóról, szerszámokról is informáló­dott, az ennyi idő elteltével igencsak megéhezett és megszomjazott. A bő szellemi táplálék után az üstben főtt „Pista marhagulyását" elfogyasztva vi­szont, megelégedetten dőlhetett hátra kerti székén. Reméljük, kellemes és hasznos prog­ramot sikerült nyújtanunk az érdeklő­dőknek. Óriási érdeme van ebben Mát­ray Magdolnának, a szakág elnökének, mert nélküle nem tudtuk volna megala­kítani ezt a lelkes, összetartó tagokból álló kézműves szakágunkat. Köszönet a kiállítás támogatónak is! Pajlócz András alelnök „Szolgálok, és gyűjtök" Szilas Lászlót már nem kell bemutat­ni az Esztergom és Vidéke olvasóinak. Különös gyűjtőszenvedélyéről, rendőr­múzeumáról már többször is beszámol­tunk ezeken a hasábokon. Nemrég a Babits-villa teraszán be­szélgettünk az immáron nemzetközi hí­rű gyűjtővel. Kezdjük a legfontosabbal, a statisztikával. - Jelenleg hány darabból áll a gyűj­teményed? - Szinte havonta kapok különböző országokból újabb és újabb rendórsap­kákat tiszti egyenruhákat, dísztárgya­kat és egyebeket Éppen tegnap számol­tam, 120 országból jelenleg 1200 karjel­zésem, 70 tisztisapkám és 250 fémjelzé­sem van. Sajnos, egyelőre otthon, a szekrényemben tárolom őket, mert régi tervem, egy Esztergomban létrehozan­dó rendőrmúzeum még nem valósulha­tott meg, de az új polgármestertől, Meggyes Tamástól biztatást kaptam - Több országban is tiszteletbeli ren­dőrré választottak! - Igen. Alabama állam tiszteletbeli rendőri kinevezésére vagyok a legbüsz­kébb, meg egy Bili Clintontól kapott levélre. De éppen a napokban keres meg a Budapestre akkreditált perui konzul, hogy átadja a legmagasabb rendfoko­zattal ékesített egyenruhát. A közelmúlt­ban pedig Pozsonyban vehettem át ün­nepélyes keretek között az ottani köztár­sasági gárda díszegyenruháját. -1995 óta foglalkozik hobbijával, el­ső kiállítását Esztergomban rendezte. - Nemcsak hobbiról van szó! A rossz elleni küzdelem, az erőszak, a jogtiprás és az igazságtalanság elleni harc kisko­romtól része magatartásomnak. Mot­tóm: Szolgálok, és gyűjtök, hogy felhív­jam az emberek figyelmét a közbizton­ság védelmére! Dezső László Ötven év után dr. Eggenhofer főorvosról Az egészségügyben dolgozók, az idősebb korúak emlékében elevenen él dr. Eggenhofer Béla főorvos humánus személyisége, aki hetven évvel ezelőtt került a sebészeti osztály élére. Három évvel később már ő a Vaszary Kolos Kórház igazgatója Ó volt az, aki az utolsó békeévekben látványos fejlődést hozott a kórházba, vezetése alatta vészelte át az intézmény a világháborút is. A diktatúra kikezdte, menesztették. Ötven évvel ezelőtt, fiatalon hunyt el. Lapunk „megkésett nekrológként" lányát, dr. Dolina Károlyné Eggenhofer Kinga tanárnőt kérdezte: ki is volt ő, honnan jött és milyen emlékeket őriz a család az édesapjáról? - Édesapám 1899. április 2-án szüle­tett Táton. Alap- és középiskolai tanul­mányai elvégzése után felvételt nyert a Királyi Magyar Pázmány Péter Egye­tem fakultására, ahol 1925. december 5-én fejezte be a képzést majd az egy évi kötelező kórházi gyakorlatot letöltve részére a dékán az „egyetemes orvosi gyakorlatra feljogosító orvosdoktori oklevelet" kiszolgáltatta (Bp. 1927. áp­rilis 30.). Az oklevél megszerzése után az egyetem II. Sebészeti Tanszékén „díj­talan műtőnövendéki" minőségben ka­pott megbízatást Az esztergomi kórház sebészeti osztályára 1930-ban került Eredményes orvosi tevékenysége elis­meréséül 1933-tól már ő a kórház igaz­gatója, mint sebészfőorvos. Az Eszter­gom és Vidéke c. lap 1933. október 1­jén adta hírül, hogy a Bakay klinika látogatásával tisztelte meg Esztergomot és Eggenhofer Bélát A neves professzor társaságában megjelent Kubányi Endre, Klimkó Dezső, Prochnor Ferenc és Molnár Béla, akik később a magyar egészségügy kiváló személyiségei let­tek. Bakay professzor a kórház megte­kintése után így fogalmazott: tekintsünk bizalommal a munkája elé, mert amit ó csinál azért én is felelős vagyok. Kubá­nyi Endre a következőket mondta: ha­ladjon a korral és ha nagyokat tud terem­teni, nem lesznek irigyek rá, hanem büszkék. Apám nem lett méltatlan a Gönczy­féle hagyományokhoz, határozottan és karakteres módon bizonyította szerve­zői-vezetői rátermettségét. Említést ér­demel, hogy még kinevezésének évében sikerült rávennie a törvényhatóságokat, hogy szavazzanak meg jelentős össze­get a Kolos Kórház igazgatói lakásának szülészeti pavilonná történő átalakításá­ra. Ez az akkori gazdasági viszonyok között kivételesen nagy teljesítmény volt. Ennek köszönhetően egy régi vágy (P.) valósulhatott meg, a kórházban önálló szülészeti osztály alakult - Igazgató-főorvosként hogyan szol­gálta a kórház ügyét? - Főorvosi karát a lehetőségekhez mérten a legjobban alakította, formálta és vezette. Határozott egyénisége a kór­ház működésében jelentős szerepet ját­szott Nem hanyagolta el a tudományos tevékenységet sem, élő kapcsolatot tar­tott a klinikákkal és az országos egész­ségügyi szervezetekkel, társaságokkal. Ennek tudható be, hogy 1938-ban a Ma­gyar Tüdőgyógyászok Országos Egye­sülete Esztergomot választotta a ván­dorgyűlés székhelyéül. Eggenhofer Bé­la tudományos előadásában „A sebészi gümkór műtéti kezelésének megelőzé­se" témakört elemezte. A referátum a „ Tuberkolózis elleni küzdelem" köteté­ben is megjelent. Apám kitűnő operatőr volt még most is sokan élnek Eszter­gomban, akik hálás szívvel emlékeznek munkájára. Igazgatói munkássága alatt a kórház egészségügyi ellátórendszere gördülékeny volt. Nem engedett meg semmi féle széthúzást, ezzel megelőzve a belső feszültségeket. AII. világháború alatt személyes biz­tonságát is veszélyeztetve megakadá­lyozta a kórház Nyugatra történő telepí­tését. Tevékenyen részt vett a németek által üldözöttek védelmében, de ezért a háború után nemhogy elismerést és há­lát kapott volna, hanem ellenkezőleg, az érintett személyek ellene fordultak. A lebombázott gyermekosztályt saját há­zunkba költöztette, ezzel is bizonyítva orvosi hivatástudatát és elkötelezettsé­gét A háború utolsó évében a nyilasok, a háború után pedig a kommunisták fosztották meg időlegesen személyes szabadságától, ahol testi kényszemek is alávetették. Kubányi nem bizonyult jó prófétának, mert a mohó kommunista hatalom és Esztergom Játhatatlan iri­gyei" tevékenységének „eredménye­ként" ő lett a koncepciós perek városunk első szenvedő alanya Elvették házun­kat megfosztották igazgatói és osztály­vezető-főorvosi állásától. Ezt már a há­romgyermekes családapa szervezete nem tudta feldolgozni, elviselni és en­nek lett egyenes következménye az 1950. május 31-én történt korai halála. Emlékét azonban az eltelt idő sem homályosította, hiányát azóta is érez­zük, gondolom, nem csak mi, akik csa­ládjához tartoztunk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom