Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-08 / 23. szám

U

J»

iuuuijii

m»ujuuüUü»»

mi

j«

o«

ooD

O»uüu

mi

oDnDoo

i»

n«

ODOiiDoooono>

ti

oBOODi)

o»

oe

D<iiii KAMERÁKKAL - KÖZBIZTONSÁGUNKÉRT! - a 3. oldalon! S.ESZTERGOM es VIDEKE 2000. június 8.. - 23. sz. * POLGÁRI HETILAP * Ara: 50 Ft Pedagógusnapi köszöntő Míg a gyermeknap minden évben május utolsó vasárnapján van, a velük foglalkozó pedagógusokat június első vasárnapján köszönti az ország. Esztergomban múlt pénteken, június 2-án délután a Dobó gimnáziumban tartották a városi pedagógusnapi ünnepséget. A „nemzet napszámosait" a város nevében Meggyes Tamás polgármester köszöntötte - elismerve és megköszönve áldozatos munkájukat majd szolgálati emlékérmeket adott át több nyugdíjba vonult óvónőnek, tanítónak és tanárnak, névszerint: Papp Antalnénak, Tóth Istvánnénak, Varsányi Andrásnénak, Lugosi Lajosnénak, Nagyfalusi Tibornénak, Tóth Kálmánnak, Magyar Károlynak és RáczkiJánosnak. mazkodni tudjanak... Persze a minőségfejlesztés, modernizálás mellett párhuzamosan szükség van továbbra is minden pedagógus, szakember értő, a hosszú évek tapasztalataival kiérdemelt munkájára. Az emberi tényező nélkül a modernizáció pusztán üres szó... Az oktatás kiemelt kezelése országos, de egyben helyi érdek. A helyi szakmai és oktatáspolitikai kérdések tisztázása során törekednünk kell a párbeszédre, s ebben támaszkodni fogok az Önök szakA polgármester ünnepi beszédében többek között az alábbiakat mondta: „A harmadik évezred küszöbén egyre inkább vitathatatlan tény: az információ és a tudás hatalom. De nem csupán hatalom, hanem napi létkérdés. A harmadik évezred emberének magasan képzettnek kell lennie, hogyha eleget akar tenni a megváltozott feltételeknek. Tisztában kell lennie az alapvető számítástechnikai, informatikai kérdésekkel, nyelveket kell beszélnie, s szerencsés, ha legalább egy diplomával rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy ennek alapjait a közoktatás rakhatja le. A jövő, de tulajdonképpen már a jelen iskolájának meg kell tudnia felelni e kor kihívásainak. A közoktatás intézményeinek nyitottnak, információ-gazdagnak kell lennie, képesnek a megújulásra. Városi vezetőként igyekszem elérni azt, hogy a városi közoktatási intézmények mindehhez alkalmai hozzáértésére és tapasztalatára. Arról is nyíltan kell beszélni, hogy a városnak az elmúlt tíz év során kialakított rossz költségvetési gyakorlata miatt az oktatás területén is meg kell tennie a gazdasági szempontból kényszerű lépéseket. De mindent megteszek azért, hogy ez az oktató-nevelő tevékenységet ne érintse. Szükség van a pedagógusok, a szülők és a fenntartó önkormányzat együttműködésére. Hiszen a célunk közös: a sorsukat önállóan alakítani képes, felelős embereket akarunk nevelni..." Ezután dr. Magyar György, az önkormányzat Oktatási Bizottságának elnöke köszöntötte egy-egy szál virággal az oktatás jubiláló dolgozóit, a 25, 30, illetve 40 éve a gyermekek között tevékenykedő pedagógusokat. Az iskolák és óvodák dolgozói és a korábban nyugdíjba vonult pedagógusokon kívül részt vett az ünnepségen Lengyel Károly alpolgármester, Gaál Endre, a tanítóképző főiskola főigazgatója, valamint a városi önkormányzat több tagja is. A tanulók üdvözletét a kertvárosi óvodások, az Arany János és a Somogyi általános iskolák, valamint a Zenede növendékei nyújtották át műsorukkal. Az est programját a József Attila Általános Iskola pedagógusainak kamarakórusa zárta, majd a megjelenteket fogadáson látták vendégül az est szervezői. Sz.B. 25 éves „palackposta-üzenet' Néhányan meghívóval, legtöbben pedig az újság értesítése nyomán érkeztünk egy bensőséges ünnepélyre. A meghívót 1975. május31-énkeltezték, s egy távoli, negyedszázaddal későbbi dátum volta találkozás időpontja. Romantikus? A helyhez és az alkalomhoz illően természetesen igen! A valamikori Révész Béla Uttörőház ebédlőjében jött össze a szépszámú kis csapat (mintegy 60-80 ember), hogy a 25 évvel korábban kelt meghívásnak eleget tegyen, s a rejtélyesen lezárt üzenetet, ami a mának szól, közösen olvassa el, illetve hallgassa meg. Ugye nem kell mondanom, hogy az úttörő-romantika e formájának kitalálója, s immár végrehajtója Gerendás Gézáné, a köztiszteletnek és szeretetnek örvendő mindenki Edit nénije volt. Az Uttörőház 50. születésnapját megünnepelni volt hivatott ez a találkozó - a régi épületben, mely előtte negyven évig Uttörőházként működött, melyet a rendszerváltás után visszakapott az egyház, s ma már a Kolping család otthona, de bizonyos mértékig ma is a gyermekeket szolgálja. A régi ház gazdája, Gerendás Gézáné olvasta fel a mának szóló üzenetet, majd visszaemlékezésként a kedves történeteket az úttörő-múlt könynyes-derűs epizódjaiból. A mai házigazdákat Nagy Gáborné tanárnő képviselte, aki a sok-sok jelenlévővel együtt valamikor szintén e ház dolgozója volt, ő kedves vendéglátóként még pogácsákkal, süteményekkel is kínálta a megjelenteket. Köszöntötte a résztvevőket Csernusné Láposi Elza, Esztergom Idegenforgalmi és Kulturális Bizottságának vezetője, aki hajdan Esztergom utolsó úttörő elnöke volt. A találkozó kötetlen beszélgetéssel folytatódott, valamikori szakkörvezetők, azóta felnőtté vált kisdobos és úttörő gyerekek emlékeztek a régi otthonos, gyermekközpontú intézményre. A nyugdíjas igazgatónő, Edit néni szavait idézve: a ház a gyerekeké volt mindig, élményt, szeretetet kívánt nyújtani kicsiknek és nagyoknak. Igaz, hogy ma is vannak eredményes, sikeres gyermekszervezetek, mint például a cserkészmozgalom, de hiányzik egy, a gyermekek széles tömegét magába foglaló szervezet, olyan változatos programokat, ingyenes nyári táborzásokat nyújtó mozgalom, mint az úttörő volt. S mindezt talán akallódógyermekek tömegeinis észrevehetjük. Kis-Szölgyémy E.