Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

219 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA Magyarországon az első egyetemi jellegű orvosi iskola, az Academia Capitularis - egyes feltételezések szerint - Esztergomban működött a 11-14. század között Állítólag a káptalani tanodában is folyt egészségügyi képzés. Az viszont tény, Esztergomot sem kerülték el a vérzivataros századok pusztító háborúi után kitörő járványok, melyeknek kedvezett a város körüli mocsarak „dögletes levegője A középkori legendák az Árpádház szentté avatott királyainak és királylányainak különös gyógyerőt tulajdonítottak. Szent István egy oltárkép tanúsága szerint kézrátétellel gyógyított betegeket, Szent László füvét pedig a pestis ellenszerének tartották. Az esztergomi Kincstárban őriznek egy vasövet, melyet Boldog Margit övének neveznek, s a legenda szerint a szülést könnyítette. De a tudomány is egyre inkább teret kap a gyógyításban, mivel nyugateurópai és itáliai egyetemeken több esztergomi fiatal ösztöndíjas is tanul. Valószínűleg ezeknek az egyetemeknek egyikén végzett Esztergom első világi orvosa, az olasz származású Perectoldus mester is, Károly Róbert sebészorvosa, aki 1332-ben a Királyi Városban telepedett le. Vitéz Jánosról, talán a legnagyobb esztergomi érsekről tudjuk, hogy a várban hideg és meleg fürdőkabinokat létesített, melyekben alkalomadtán Mátyás király is kúrálta mag át. Vitéz János udvarában élt az orvos végzettségű Galeotto Marzio, aki itt írta az emberi test anatómiájáról és élettani működéséről szóló könyvét, mely 1517-ben jelent meg nyomtatásban, Bázelben. A török hódoltság idején pestis pusztította Esztergom lakóit A lakosság csaknem kicserélődött, a káptalan is elmenekült A környékbeli településekről sokan beköltöztek ekkor a városba, rajtuk kivül rácok és törökök telepedtek Esztergomba. 1594-ben itt vesztette életét a vár ostrománál Balassi Bálint - valószínűleg a helytelen orvosi ellátás következtében. Balassi András sokat idézett sorai szerint: „Vesztette az borbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar borbélyoknak". A 17. század elején az elárvult, elnéptelenedett vidéken tífusz, vérhas, tüdőbaj szedte áldozatait. Esztergom megye 23 települése közül mindössze háromban maradt magyar lakosság. Egy 1597. évi céhokiratból 8 borbély-sebész mester nevét ismerjük, az első céhmester neve Komáromi Borbély Tamás volt A sebészek már rendelkeztek bizonyos instrumentumokkal - szike, kutasz, csipesz, fűrész amelyek segítségével csonkolásokat is végeztek. Érzéstelenítő szemek megtette az alkohol, de a sterilizálás legelemibb szabályait sem ismerték. Egyes adatok szerint 1710-ben létezett Esztergomban egy, Szent Erzsébetről elnevezett kórház, valahol a jelenlegi Kossuth és Magyar utca szögletében. Az 1756-os térkép szerint ez az épület az Aggok Kórháza volt A Pragmatica Sanctio évében, 1 T" i „ \ Esztergom egészségügyének történetéből A legrégebbi emlék, amely Esztergom területén a gyógyítással kapcsolatban előkerült, egy „oltárkő", amely valaha a mai strandfürdő helyén állhatott a gyógyítás római istenei, Aesculapius és Hygeia tiszteletét hirdetve. Városunk egészségügyének első írásbeli dokumentuma viszont 1000-ből származik, mely szerint Szent István egy „xenodochiumot", vagyis egy gyógyító házzal ellátott klastromot alapított. Egy másik, szintén korabeli oklevél arra enged következtetni, hogy itt, valahol a királyi városban már létezett egy Szent Kereszt nevü ispotály is. Egyes adatok arra utalnak, hogy 1181-től a Szent Lázár rendnek is működött egy kórháza, amely a mai dorogi és táti út között állhatott. Ezen kívül még két ispotály létezése valószínűsíthető ebből az időből. lyi Helytartótanács, melyet nem kevés közegészségügyi feladattal ruháztak fel: bevezették a gyógyszertárak orvosi ellenőrzését, kineveztek a megyei főorvosokat, elrendelték az orvosok összeírását, majd kötelezővé tették a bábák vizsgázását is. Esztergomban 1758-tól van tudomásunk az első patikáról, majd 1795ben nyílik meg a következő a mai Széchenyi téren, a Gran Tours Utazási Iroda helyén. Ezekben az években kezdték el árusítani az „Esztergomi Keserű Minerális Víz" -et, mely keserűsótartalma miatt kiváló purgáló hatású volt Az egyházi város közegészségügyi helyzete a 19. században kettős képet mutatott: A Várhegy és a Víziváros már régtől rendelkezett csatornahálózattal, viszont Szentgyörgymező, Szenttamáshegy és a város szennyvize patakokban ömlött ki az utcákra. Jó ivóvizet csak a környező hegyek forrásaiból lehetett szerezni, ezért a helybeliek megfelelő ivóvíz híján inkább bort ittak, ami viszont csökkentette az emésztőszervi fertőzések lehetőségét Említést érdemel ezekből az évekből Lenhossék Mihály Ignác megyei főorvos, akinek nemcsak az előbb említett keserűvíz európai népszerűsítésében vannak érdemei, de ő végezte városunkban az első himlő elleni védőoltást, és a gyógynövények rendszerezésében és népszerűsítésében is élen járt (Később kinevezték a pesti élettani tanszékre, majd a híres bécsi egyetemen tanított fiziológiát. Városunk a reformkor kezdetéi templomépítésekkel, a prímácú „visszaszállításával" és a bazilika ala pozásával volt elfoglalva, anyagilaj teljesen lekötve, az egészségügyre akkor nem sok jutott Id. Palkovic Károly, aki ötven esztendeig volt Esz tergom városi főorvosa, ösztönözte i városi tanácsot egy tágasabb „kór- é szegényház" megépítésére. A szabad ságharcban szükségessé vált egy ka tonai kórház felállítása is, melyet a; akkorra felépült kanonok-házban he lyeztek el. Orvosai között ott találjul az esztergomi születésű Feichtinge\ Sándort, az ispita későbbi igazgató ját. 1885-ben Simor János alapította; később róla elnevezett szentgyörgy mezői kórházat Ebben az épületbe! funkcionált a tüdőbetegek kórháza majd 1985-ig az ideg- és elmeosztál) Gönczy Béla 1896-ban került az is pita élére, s az ő országos hírű sebész eredményei is hozzájárultak ahhoz hogy a városi kórházbizottság elhatá rozta egy új közkórház építését. Meg felelő mecénásra leltek Vaszary Kok> prímás személyében, s az új intéz mény alapjainak lerakásával kezde dött meg az esztergomi egészségüg 20. századi története. A munkát 1901 december 11-én fejezték be, az igaz gatói székbe az alig 34 éves Göncz Béla került Az akkori épületkomplexumba egy földszintes épület volt a sebészt és egy emeletes az egyéb betegek ré szére. A bővítés gondja permanen kérdés maradt a változó politikí helyzettől függetlenül. 1928-ban nyí meg a Tüdőgondozó a mai Irinyi utc egy már azóta lebontott épületéber Egymás után születtek Gönczy bőv; tési tervei, beadványai, de csak utódí Eggenhofer Béla idejében sikerű számottevő előrelépést elérni eg önálló szülészet létrehozásával, maj 1938-ban emelet került a sebésze pavilonra, 1943-ban a II. számú épi letet is megmagasították. Közbe megépült a III. számú pavilon is, fertőzőbetegek részére, a Babits utcá pedig egy korszerű Tüdőgondozó ( a Bőrgondozó. A kórház 1942-be 300 ággyal működött, ehhez kiler orvosa volt és kétszer annyi szatmá irgalmasnővére. A II. világháború nem kímélte Í esztergomi kórházat sem, a restaur; lást 1946-ban kezdték el, egy évvi később a bővítésekre (gyermekos; tály) is sor került 1947-ben kereke harminc orvosa volt a városnak, töt mint a megye más városaiban. Az ötvenes években létrejött i önálló urológia, majd a „lazaret" emi létén a szemészet, a földszintjén ped nem sokkal később az orr-fül-gégi szet A második évezred utolsó év tizei hozta meg a Vaszary Kolos Kórhí igazi megújulását, modernizálását: í korszerű épülete és a felújított ré pavilonok minden igényt kielégít nek. Anyagiakban viszont nem dú kál az esztergomi egészségügy - mi ahogy más városok egészségügy sem. (Szállási Árpád: Szegényháztól a kó hA-rio rí mű knnwÁnek ndntni ntnrtiAn I