Esztergom és Vidéke, 2000

2000-05-25 / 21. szám

j Esztergom és Vidéke ammájusi Állhatatosan a hitben" 1944. június 5-én hurcolták el városunkból a zsidótörvény hatálya alá tartozó polgártársainkat, de már hetekkel korábban összegyűjtötték őket zárt házakba, a gettókba. Az összeköltöztetés előtti napon Schrank likőrgyáros vacsorára hívta meg a vele üzleti kapcsolatban állókat és barátait, mind nem zsidókat. (A Schrank-likőrgyár a Fürdő Szálló előtti kanyar előtt, a Madách és Imaház utca között volt, szemben a Szatzlauer cukrászdával.) Édesapám is meghívottak között volt, mert abban az időben a Nemzeti Banknak nem volt fiókja Esztergomban, és ezeket a pénzügyeket a posta főpénztára intézte, vagyis édesapám, a postafőpénztáros. Az „utolsó vacsora" komor hangulatban zajlott le, mindenki tisztában volt az elkövetkezőkkel. Vacsora után Schrank házi múzeumához hívta vendégeit, amelyben a likőrgyár fennállása óta készült termékeinek egy-egy példánya volt és megkérte őket, hogy mindenki vigyen el a múzeumból 2-2 üveget azzal, ha vége lesz az őrült szörnyűségnek és a likőrgyár folytatja üzemét, akkor hozzák vissza az üvegeket. Ha viszont nem lesz folytatás és sem ő, sem gyermekei nem kerülnek elő, akkor emlékükre igyák meg az üveg tartalmát. Édesapám két jellegzetes tetraéder alakú üveg meggyleikét hozott haza, melyeket a bombázások és az ostrom alatt féltve őrzött. Majd amikor a Népbíróság bűncselekmény hiányában felmentette és kiszabadult a börtönből, valamint nem kerültek elő a Schrankok, csendben emlékezve a borzalmakra apránként elszopogatta a két üveg tartalmát. Szent Imre gimnáziumunk igazgatója, Obermüller Ferenc, amikor a sárga csillagos viselés kötelező lett, a gimnázium kapujában fogadta az ifjúságot, és a sárga csillagos ruhadarabokat levetette a viselőjükről, mondván, az iskolában ő parancsol és nem tűr meg sem vallási, sem faji megkülönböztetést, mindenki egyenlő. „Hálából" 1945. áprilisában nyugdíj nélkül kirúgták. Kedves osztálytársamnak, Bauer Tibornak felajánlottuk, hogy bújtatjuk és etetjük, de nem fogadta el, mondván, neki idős szülei mellett kell maradnia, bármilyen sors is vár rá. A sors részben hamar beteljesedett, mert édesapja - Bauer cipőkereskedő a Kossuth utca elejéről - indulás után a marhavagonban azonnal meghalt. Holttestét Süttőn tették ki a vagonból, ő legalább hazai földben nyugszik... Felmerül a kérdés, mennyi magyarországi áldozata volt a holocaustnak? Az 194l-re kétszeresére nagyobbodott országunknak - az 1941es népszámlálás szerint - 14 679 573 lakosából 724 306 volt izraelita és ebből mintegy 180 ezer Budapesten és 100 ezernél többen a koncentrációs táborokban túlélte a háborút, így a halálos áldozatok száma 500 ezer alatt lehetett végigkíséri egész életében. Miért épp ezeket választotta? - kérdeztük dr. Beer Miklóst. — Először a jelmondatomról. Örülök, hogy rátaláltam, vállalom, és egyre jobban tetszik. Amikor megtudtam, hogy a Szentatya kinevezett, gondolkodni kezdtem a leendő jelmondatomon. Pozitív tartalmat akartam, és akkor találtam rá a Kolosszei levélre, ebben olvasható a mondat: legyetek állhatatosak a hitben. Megerősített ebben a Fides et Ratio kezdetű pápai enciklika is. Teológiai tudományunk a hitre alapozott tudomány. A mi dolgunk megmutatni, hogy a hitben való látásmód mennyire kitágítja látókörünket az örökkévalóság felé. Címeremről: benne a víz - az élet folyamatosságának jelképe, ugyanakkor általa azt is ki szerettem volna fejezni, hogy életemben a Duna fontos szerepet töltött be, Budapest, Zebegény, Pilismarót, Esztergom lelkipásztori életem helyszínei. Tehát ezért is került címerembe a vizet jelképező kék mező, és rajta a hajó, a víziélet jelképe. Ebben még az is benne van, hogy nagyon szerettem evezni. De természetesen ennek a szimbolikában sokkal több jelentősége van. Az árboc egy húsvéti zászló, aminek a vége a kereszt, s a feltámadás üzenetét viszi a hajó mindenkihez. A címer bal oldalára azért került a cserkészliliom, mert papi hivatásomban a cserkészetben találtam meg azt a pedagógiai eszközt, amivel a gyerekekhez közel kerülhettem. Ezt továbbra is válallom, Gyulay Endre püspökatyának is felajánlottam, hogy segítek az ő cserkész-püspöki szolgálatában. A címer jobb oldalán édesanyám emlékét idézi a hárfa. Ó évtizedeken keresztül orgonált a szentmisémen. A zenét ezzel együtt is nagy értéknek tartom. Esztergomban és az egész Dunakanyarban szeretet és tisztelet övezi Miklós atyát. Püspökké szentelésekor mi is, az Esztergom és Vidéke szerkesztői műhelyének tagjai, tiszta szívvel kívánunk további erőt és egészséget léleknemesítő munkájához! Pálos In memóriám Vilmos atyát nemcsak nálunk, Esztergomban és környékén, de a határon túl, a Felvidéken, az Alföldön, a Dunántúlon is mindenütt szerették, tisztelték. Életútjáról egy terjedelmes, kétrészes írásunkban adtunk hírt - 1998. április 9-én és 23-án - „Egy küzdelmes életút" címmel. Egy szabómester hatgyermekes családjában nőtt fel, a piaristáknál érettségizett, majd a háborús évek következtek és fogság egészen 1947ig. A piarista rendet választotta, felszentelése után - mint a gyászjelentésben is olvasható - Szentgyörgymezőn működött, majd másfél évtizedig a Szemináriumban, ahonnan Zebegénybe, később Ferencvárosba került plébánosnak. Élete utolsó 13 évét újra közöttünk töltötte. Kivette részét a közéletből, sokat vállalt magára a rendszerváltás után is. Aktív közéleti tevékenységének elismeréseként 1998-ban díszpolgárá választotta a város önkormányzata. Derűs, kedves alakja hiányozni fog mindazoknak, akik közelebbről is ismerték. Sokan voltunk. Emlékét megőrizzük! P.I. A holocaust magyar áldozatai Nézzük részleteiben. Eichmannék német precizitással jegyzőkönyvet vezettek az elhurcoltakról és amíg Horthy kormányzó nem állította le a zsidók deportálását, addig 437 402 személyt hurcoltak el Németországba. Az 1944. március 19-ei német megszállás után hatalomra került Endre László belügyminiszter csendőrök segítségével Horthy rendelete ellen puccsot szervezett, de ezt megakadályozták a Budapestre vonuló esztergomi páncélosok. Ezután 1944. október 15-ig nyugalom volt. Az akkor hatalomra került nyilasok 50 ezer budapesti zsidó polgártársunkat gyalog indították el nyugatra a bécsi országúton. Decemberben pedig 20 ezret a Duna-parton végeztek ki. Ehhez hozzájön még az orosz fronton hivatalos adatok szerint elpusztult 40 ezer munkaszolgálatos. Összesen tehát 550 ezer volt az elhurcoltak száma a közvetlenül kivégzettekkel együtt. Viszont a felszabadított koncentrációs táborokban a bevonuló szövetséges csapatok 180 ezer élő, Magyarországról elhurcoltat találtak, akik közül sokan nem tértek haza, azonnal nyugatra távoztak. Tehát a holocaust Magyarországról származó halálos áldozatainak száma 1944/45-ben ténylegesen 370 ezer lehetett. De ha csak egy lett volna, az is megbocsát hatatlan... A borzalmas önkény áldozatairól e szomorú évforduló alkalmából emlékezzünk meg nem csak lelkünkben, szívünkben, de agyunkban is. Németh Ferenc A Szent Korona - mindennapjainkban A Magyar Millennium kapcsán rendezett „A Szent Korona ezer arca" című képzőművészeti tárlat 75 nagyméretű tablón, több mint 1200 fotón, reprodukción, ikonon - fekete-fehéren és színesben vonultatta fel nemzeti ereklyénket. Dr. Horváth István múzeumigazgató és Koditek Pál millenniumi tanácsnok köszöntötte a vendégeket, köztük Fekete György Munkácsy-díjas belsőépítészt és Sunyovszky Szilvia Jászai-díjas színművészt, a Magyarországért Alapítvány elnökét, mint a kiállítás rendezőit. Nagy érdeklődés kísérte Makovecz Imre Kossuth-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke megnyitóját, aki többek között ezt mondta: „Ez a csodálatos kiállítás azt mutatja be nekünk, hogy hogyan vett részt az előző századokban és vesz részt napjainkban is a Szent Korona az életünkben. Ha végigtekintjük ezt a gazdag anyagot, csodálattal és növekvő tisztelettel tapasztaljuk, hogy koronánk nem úgy viselkedik, mint egy kulturális tárgy, egy magasan felettünk álló tünemény, hanem úgy, mint az, aki csupán azért jött közénk, mert itt érzi otthon magát. Mert tudja, hogy szükségünk van rá... Elpusztíthatatbnsága maga volta nemzet fennmaradásának első reménysége..." A megnyitón közreműködött Ferencz Éva énekművész - középkori Szent István-himnuszokkal. A kiállításon több esztergomi alkotást is felfedezhettünk, miként a fotóanyag készítői között is olvashattuk Mudrák Attila, Balta András fotóművészek nevét. A kiállítás június 18-áig tekinthető meg a Pázmány Péter u. 13. szám alatti múzeumi épületben. (-los)