Esztergom és Vidéke, 2000

2000-04-06 / 14. szám

2000. március 30. Esztergom és Vidéke Kórustalálkozó Vasárnap este a Dobó gimnázium aulájában lezajlott az esztergomi kórusok harmadik találkozója, mely ezúttal is színvonalas produkciókkal örvendeztet­te meg a kórusmuzsika kedvelőit. Az iskolai énekkarok mellett a felnőtt karok is felvonultak, ezúttal fotóriporterünk az Ifjú Zenebarátok Vegyeskarát örökí­tette meg, amint Galyasi Géza tanár vezényletével éppen népdalfeldolgozá­sokat ad elő. Nemere István REJTEKUTAK 53. Vízivilág Negyven liter víz az ő kozmo­szuk. Pedig talán azt sem tudják, mi az a víz. Nekik kitölti a mindensé­get, életet ad, benne lebegnek. Ha­lak, csigák. És mindegyik más. A tisztítóhalak már második éve dolgoznak. Igaz, egyre kevesebbet. Afféle nyugdíjasok lettek. A baju­szos, amelyik csak a fenék kavicsá­gyát forgatja fel, onnan szedi fel a táplálékot, a szemetet. Meg a har­csaszájú társa, ez az akvárium tár­gyait és főleg üvegfalait tisztogatta belülről. Ma már ő is inkább csak csőalakú cserépházában éldegél. A három kijáratot figyeli, néha féltest­tel kilóg és a vadonatúj, szertelen fiatal halakat lesi. Mint afféle félté­keny öreg. Vannak már fiatal tisztítóhalak is, az egyik miniatűr cápára hasonlít. Dolgoznak szorgosan, a fel-felsza­ladó buborékok ezreit imádják. Né­ha egyik vagy másik hosszan cicá­zik, minden ezüstös buboréknak ne­kiszalad az orrával, felcikáz és leci­káz, követve a kicsiny légdarabok gyöngyöző útját. A piros kishalak áttetsző farkuk­kal lustán mozdulnak. Némelyik úgy viselkedik, mintha tudatában lenne szépségének. Kis csíkos tár­suk íáradhatatian, fo'yton úszik, ér­deklődik. Mindenhez közel megv, alaposan szemügyre veszi. A csiga is takarít. Szükség van rá az akváriumban. Hetek alatt kétszer akkorára nő, mint az első napon volt. Később meg egyenesen óriássá fajul. Komótosan mozog. Ugyan­úgy szedeget az üvegfalakon is, gondosan végignyalva őket - mint a fenék kavicstengerén. Hol felfelé tart, hol meg lefelé. Van olyan is, amelyik felérve a vízfelszínhez, egyszerűen összekapja magát és alálibeg. Házának mélyén légbubo­rék teszi oly könnyűvé. Finoman esik, akárha az egész állat buborék volna csupán. Kis idő múlva aztán ismét elindul. Talán nem is csigalas­súsággal. A zöld növények úgy lebegnek, akár kinti, nagy társaik a kertben. Csak míg azokat szél fújja, annak engedelmeskednek nemegyszer in­cselkedve, magukat kelletve - eze­ket itt a halak és a buborékok moz­gatta víz táncoltatja. Egy pillanatra sincs hát leállás, zajlik az élet. Két hal kergeti egymást. Valami játék lehet csupán, mert az üldöző egy pillanattal később valami mást vesz észre, hát célpontot vált. A ker­getett is lelassul, majd ő kezd üldöz­ni mást. Aztán lelassul a mozgás, mintha álomkór zuhant volna az ak­váriumra. A halak mind pihennek. Ha odanyúlok, megriadnak. Lát­nak hát valamint, bár van, amelyik már a kopogtatásra sem reagál. Ta­lán alszik. Azt beszélik az emberek, hogy a halak az akváriumból nem látnak ki, az üveglap onnan nézve tükörként viselkedik. Ilyen tükör a felszín is - magam is látom néha, a felfelé úszó hal tükörképe megjele­nik az alulról nézett felszíni rétegen. A hal látszólag megduplázódik, akárcsak az oldalfalak közelében. Negyven liter víz hát a világ, amelyet végtelennek hiszek. Ame­lyen kívül ugyan lehet valami, de az úgysem számít. Csak az a világ, amelyben úszni lehet. És úsznak, másznak, lebegnek, alszanak. Me­leg van, étel van, társak vannak. Az akvárium kicsiny fénylő pont egy sötét, emberi éjszakában. Fafaragók között Apró, de jól felszerelt műhely Szentgyörgymezőn, a Balassa utcá­ban. 8-10 általános iskolás korú fiú sürög a munkaasztaloknál - fűrész­zel, reszelővel, vésővel, kalapáccsal. Mesterük, Nemes László segít nekik, ha szükséges. Őt kérdezzük az Olva­sókör fafaragó csoportjának munká­járól. - Tavaly nyáron, az iskolaév befe­jezése után alakítottuk meg ezt a kis kört, azzal az elsődleges céllal, hogy a gyerekek ne lődörögjenek az utcán, hogy hasznosan töltsék a szabadide­jüket. Heti egy alkalommal, szombati napokon mintegy három órát farig­csálunk ebben a műhelyben. A lényeg egyelőre, hogy megtanulják a fiúk a szerszámokat és az alapanyagot, a fát kezelni. Persze a többhónapos munka során születtek kisebb-nagyobb alko­tások is, amire nagyon büszkék. -Nem gondoltatok arra, hogy eze­ket a munkákat valahol kiállítsátok? - Biztosan lesz majd erre is mód az Olvasókörben. De egyelőre nem ez a fő cél. Szeretném, ha megkedvelnek a gyerekek nemcsak a fafaragást, de a népművészet egészét is. Egy közös munkánk azonban hamarosan látható lesz: Szent György napkor egy két­méter magas faragott emlékoszlopot állítunk fel valahol a közterületen. - Te mióta foglalkozol fafaragás­sal? - Mintegy húsz éve csinálom hobbi szinten, főfoglalkozásként közel há­rom éve. Az apósom egy fúró-faragó ember volt, az ő szerszámaival foglal­koztam először, és annyira megsze­rettem, hogy már nehezen tudnék lé­tezni nélküle. - Távlati terveid? - Ez a csoport, mint láthatod, főleg 8-10 éves gyerekekből áll. Szeret­ném, ha sikerülne egy valamivel idő­sebb korosztályból is létrehozni egy csapatot, hogy minél szélesebb kör­ben népszerűsítsük ezt az ősi mester­séget. A falon egy Kós Károly-idézet. Meg szívelendő: „Van ami szegény magyar népünknek művészete, amely csak az övé, melyet ö alakított, for­mált. Az alap megvan, csak építeni kell tudni reá. Ez az alap ép, egész­séges, megbírja nemzeti művésze­tünknek még olyan hatalmasra épí­tendő épületét." Szába Táncház Párkányban Az esztergomi táncház sikerén felbuzdulva a Tücsök zenekar tagjai szülővárosukban is megszervezték az első idei táncmulatságot. Március 25-én, szombaton mintegy 150 kipirult arcú táncos ropta a párkányi ifjúsági házban a dunántúli ugróst, a friss csárdást, meg a palatkai táncrendet. Németh Kálmán vezetésével egy kicsiny, de lelkes csoport Esztergomból is átkelt a Dunán, a „szomszédvárba". - Meghívót vittünk a Tücsök zenekar tagjainak, valamint a párkányi táncházasoknak az április 8-ai esztergomi táncházba, valamint egy zenés húsvéti locsolkodásra, melynek során népviseletben végigjárjuk a lányos házakat a zenekarral. Reméljük, sok piros tojást kapunk majd. Párkányban a táncokat Piklcr Attila és Egyházi Emőke tanította, mind­ketten a révkomáromi llajós táncegyüttes tagjai, de Németh Kálmán is „beszállt" a tanításba. Bevezetőül a budapesti Jánosi zenekar adott egyórás koncertet a reformkor és a szabadságharc zenéjéből, majd kezdetét vette a hajnali fél háromig tartó vigalom. A párkányi Kisbojtár együttes felcseperedett tagjain kívül a környező falvakból, Kéméndről, Bényből, Muzsláról is érkeztek lelkes fiatalok. - Minden jel arra mutat, hogy egyre több fiatalnak jelent igazi szóra­kozást, élményt a néptánc, a népzene mind Szlovákiában, mind nálunk. És ez az, aminek örülnünk kell! - mondta Németh Kálmán. D.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom