Esztergom és Vidéke, 2000

2000-03-23 / 12. szám

I Esztergom és Vidéké 2000: március 23, Dr. VARGA GYŐZŐ polgármesterjelölt Dr. Varga Győző vagyok, a március 26-ára kiírt esztergomi polgármesterválasztás szabaddemokrata jelöltje. 24 éve vagyok a helyi kórház orvosa, 6 éve veszek részt aktívan a városi és megyei közéletben. Esztergom polgárai közül sokan ismernek, és sokan szimpatizálnak az általam képviselt közösségi értékekkel. A Megyei Közgyűlés tagjaként komoly befolyással rendelkezem a város intézményeit (középiskolák, kórház, stb.) érintő kérdésekben, polgármesterként ezt a hatást megtöbbszörözhetném. Tagja vagyok Strasbourgban az Európa Tanács önkormányzati Kongresszusának, munkakapcsolatban állok Európa számos polgármesterével, tartományi vezetőjével. Többször képviseltem az Európa Tanácsot nemzetközi fórumokon szociális és egészségügyi kérdésekben. Polgármesterként Esztergomba hozhatnám azokat a nyugat-európai szellemi és anyagi támogatásokat, amelyekre oly nagy szükségünk lenne. Mindannyiunkhoz közel áll egy tiszta, rendezett, fejlődő város jövőképe, ahol az idősekről gondoskodnak, a fiataloknak munkaalkalmat biztosítanak. Mi, esztergomiak, szeretnénk egy olyan városban élni, ahol megbízhatóan, udvariasan működnek a közintézmények, ahol a városvezetés szóbaáll a polgárokkal, ahol a legnemesebb magyar hagyományok szellemében, európai színvonalú a kulturális és politikai közélet. Esztergomnak vonzó turisztikai és gyógyidegenforgalmi célponttá kellene válnia, kihasználva páratlan történelmi és környezeti adottságait. Számunkra kivételes alkalom kínálkozik a Duna-híd újjáépítésével. Történelmi rangunkból, természeti értékeinkből adódó helyzetünk tovább erősíthető, ha sikerül a környező településekkel kialakítandó kölcsönös jószomszédi viszonyt valamennyiünk előnyére kamatoztatni. Városunk maradjon a térség gazdasági, kulturális, oktatási, egészségügyi és sport központja, de mindezekben közelítsük a nyugat-európai színvonalat! Törekednünk kell a fejlett technológiájú, környezetkímélő üzemek letelepetítésére, munkalehetőséget biztosítva a közép és magas szinten iskolázott dolgozóknak egyaránt. Egy dinamikusan fejlődő városban a vállalkozók is megtalálják a profiljuknak megfelelő előrelépési lehetőségeket. Aszociális ellátórendszer fejlesztése főként a város dolga, néhány mintaértékű kezdeményezés meghonosításával sokat segíthetnénk a rászorultakon. Az egészségügy területén elsőrendű feladatunk a kórház mielőbbi visszavétele a megyétől - létbiztonságunk záloga a gyógybiztonság. Ki lesz az a személy, aki polgármesterként a fenti célok elérése érdekében összhangot teremt a képviselőtestületben? Ki lesz képes Esztergom erőit egyesíteni? Olyan személyt kell a város első emberévé választani, aki integratív személyiség, aki hatékonyan tudja irányítani a képviselő-testületet, aki tevékenységre bírja a polgárokat, aki egyéniségénél, felkészültségénél, nemzetközi tapasztalatainál fogva a sikeres várospolitika záloga. Nem a jelölt mögött álló párt, egyesület, baráti csoport fogja meghatározni a képviselő-testület működését, a sikeres városépítést. Egyedül a polgármester személyisége, egyéni tulajdonságai lesznek meghatározóak. Akik rám szavaznak, közös sikereinkfelé tesznek egy határozott lépést! Tisztelettel: dr. Varga Győző Varázslabda Mit jelent ma Esztergomban muzsikusnak lenni? - kérdezte Lengyel Károly alpolgármester Reményi Károly karnagytól. „Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangoknak a megszólaltatásához." (Marlo Morgan) Ilyen ajándékkal áldott családból származom. 1965-ben kerültem Esztergomba és a sok küzdelem és harc ellenére sem bántam meg. Egy toscanai közmondás szerint: „A vihar mutatja meg a jó hajóst". Esztergomban muzsikusnak lenni jó, mert - kiváló együttesek vannak, akikkel öröm dolgozni; - nagyszerű Zenepalotánk van és benne nagyszerű zenetanárok és ügyes növendékek; - kiváló zeneértő és érdeklődő közönség van, amely fogékony a szépre és a jóra, igénye van a zenére, s 30 éve telt ház előtt játszanak a városi szimfonikusok; - híres embereket adtunk Eszteigomnak, az országnak, a világnak, mert „A zene nem a magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni" (Kodály Zoltán 1934); Boldog ember lehetek, mert ami egy zenésznek éltető eleme, minden elgondolásomat megvalósíthattam: zenekar, énekkar, Zeneiskola. Természetesen lehetne jobb egy muzsikusnak Esztergomban, - ha nem lennének irigyek; - ha azok, akik tenni tudnának a zenéért és gyermekeink művészi fejlődéséért, hosszú távon és nem profitorientált módon tudnának gondolkodni a zenérőL Mert a művészeteket támogatni és segíteni kell (erre a történelemben végig lehetne példákat sorolni). Esztergomban több „Lehner Károlynak" (a MIM vezérigazgatója volt) kellene lenni, aki a saját műszaki gondolkodása mellett meglátta, észrevette, segítette, fontos volt számára a sport és a művészet (gyermekkórus, felnőtt kórus), akiknek lehetőségeket adott, és akik a világba vitt hírnévvel meg is hálálták azt; - ha összefogás lenne a széthúzás helyett; - ha nem támogatnák azokat, akik a gyűlölködés, az ellenségeskedés hangjait erősítik. Esztergom neve még fényesen cseng a művészek körében országon belül és országon kívül is. óvjuk városunk zenei életét, védjük meg az elért sikereket. Ne engedjük azokat, akik ártó szándékkal ennek a véleménynek ellenkezőjét igyekszenek elterjeszteni, bebizonyítani. Vigyázzunk, a „lelkünk szólal meg a zenében. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja" (Mario Morgan). Ezzel a gondolattal guritom tovább a varázs labdát dr. Beer Miklós atyának: -Milyen ma Eiztergomban lelket gondozónak Unni? Reményi Károly Képviselő funk (Egyfajta bevezetésképpen.) Legelőször is - a címbeli szójáték érthetősége miatt - egy kis szómagyarázat. A funk (ejtsd: fánk) angol szó, amelyről azt írja az Országh László-féle Angol-magyar kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, 344-345. oldal), hogy „biz I. n 1. félelem, rémület, drukk 2. gyáva/be***i alak II. A. vi fél, be van gyulladva B. vt-sg/sy félAart vmtől/vktől" (a szótár a három csillag helyén nevén nevezi a dolgokat, de mi most inkább tekintsük el ettől). (Következhet a tárgyalás.) A várospolitikára éhes esztergomi polgár régebb óta él a lehetőséggel, szemmel és figyelemmel követi a városi televízió képviselő-testületi adásait. Egyrészt mert - nagyon helyesen - tisztában akar lenni a dolgok állásával, másrészt mert egy-egy ilyen ülés pazar szórakozást nyújt. (Óh, azok a gusztusos személyeskedések, óh, azok a leheletfinom gyalázkodások...!) Mindez azonban semmi ahhoz képest, ha az ember fogta magát, és személyesen tiszteletét tette a városatyák értekezésein (megtehette, a zártnak nyilvánított ülések kivételével mindegyik tanácskozás nyitott). Valahogy úgy van ez, mint a színház és a film: szép, szép a mozgókép, de mégis csak a szníház az igazi, ahol élőben és élesben zajlanak az események. Tavaly novemberben, december elején szomorú időszak köszöntött a testületiülés-függőkre, úgy tűnt, elvész kicsinyke örömük, s normális mederbe terelődnek a dolgok, kilenc évnyi csipkerózsika-álom után egymás földbedöngölése helyeU valós tevékenység fog folyni a testületi üléseken. Hál' Istennek, nem így történt. Derék elöljáróink mostanság újra azon leküzdhetetlen vágyuknak adnak hangot, hogy azért mégis csak a személyeskedés az igazi. Ahelyett, hogy mondjuk örömmel nyugtáznák a hetéves pereskedés végére pontot tévő elvi megállapodást Esztergom és a Suzuki között, s egyetértő döntésükkel mihamarabb véglegessé tennék a megegyezést, inkább személyeskedő megjegyzésekkel teszik lehetetlenné a testület munkáját, nagyjából olyas szellemben, hogy 'kinek az anyja lopott a Corvinban?'. Ahelyett, hogy mondjuk megoldást találnák a helyi focicsapat helyzetére és működésére, vagy építő jelleggel nyúlnának a városi millennium ügyéhez, inkább politikai fogódzókat és kapaszkodókat keretnek, hogyha hátha sikerül válldobást csinálniuk az adott téma felelősén, vagy bárkin, akit képzelt tatamijukra rángatnak. S ha mindennek áldozatul esik maga az ügy, a város ügye, a mi ügyünk? Hát Istenem, a háború áldozatokkal jár. Merthogy nyakunkon a választás, s némelyek ezt egyre fokozottabban úgy élik meg, hogy háború van. Nem baj, ha eközben a ránk váró számtalan feladat megoldása a jövő jótékony ködébe vész, nem baj. Ugyebár ha kevés a kenyér, legalább a cirkusz legyen elegendő... (Befejezés és konklúzió.) Sajnos, március 26-ig már nem kerül sor újabb képviselő-testületi ülésre. Megfosztattunk ama páraüan élménytől, amikor láthatjuk, hogy a díszteremben milyen ügyesen cseleznek hátulról egyes képviselőink. Nem láthatjuk, ahogy bújnak, sustorognak, oldalaznak a szünetekben, mert élesben nem mernek kiállni semmi mellett sem. Nem figyelhetjük meg, hogy ezek a képviselők félnek - no nem a választóktól, azoktól ugyan, nem -, rettegnek a felelősségtől 1 attól, hogy félretegyék önös (vagy pártpolitikai) érdekeiket. Már késő, hogy a pótsorokban megízleljük, müyen is a képviselő funk. Mert bárhogy is alakul a választás, mégis csak azt reméljük, hogy érdemi változás következik be választott testületünk munkájában. Reméljük azt is, hogy ez volt az utolsó olyan cikk, amelynek ezzel a témával kell foglalkoznia. Dávid Veronika