Esztergom és Vidéke, 2000

2000-03-23 / 12. szám

i 2000. március 23, ESZTERGOM ÉS BARÁTAI" Beszélgetés Simon Tiborral, az esztergomi városvédők polgármesterjelöltjével 2000. március 26-án időközi polgármester választásokra készül Esz­tergom városa. Ezt követően új városvezetés határoz az elkövetkező két év közügyeiről, a helybéliek érdekeinek képviseletéről. Az időközi választásokon a Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület is jelöltet állított. Egy igazi városvédőt, aki életútjábői adódóan a város múltját éppen olyan jól ismeri, mint a mai állapotokat. E civil szervezet tagjai szerint a jelöltnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövőt a helybéliek közös akaratának megfelelően formálja. Ez a személy Simon Tibor középiskolai tanár, akinek keze alatt az esztergomiak generációi nevelkedtek, ugyanakkor a város közügye­inek intézéséből is kivette a részét. - Ön egy esztergomi középiskola magyar-történelem szakos tanára, egy időben megbízott tanácselnök, több civil szervezet tagja és elnöke, a helyi városvédők lelkes tagja. Melyik minőségében tisztelhetjük? - Magam részéről az „esztergomi" elnevezést tartom teljesnek, hiszen minden egyéb ebből következik. Az összes idegszálam ehhez a városhoz köt: harminchatodik éve élek itt tős­gyökeres esztergomi feleségemmel és felnőtt gyermekeimmel. Ha újra kezdhetném, ugyanígy döntenék. Is­merem a település történelmi értékeit, felnézek elődeink szellemi örökségé­re, ugyanakkor lelkesedéssel tölt el a helybéli ifjúság nevelése. -Mit gondol, miért dönt egy város­védő egyesület úgy, hogy önálló jelöl­tet indít? - A Rudnay Sándor Városvédő Egyesületet 1994-ben azért hozták létre, hogy a város és az érte tenni akarók, Esztergom és barátai egy­másra találhassanak. Ez azt jelentette, hogy legyen a városban egy olyan, városszerető polgárokból álló szerve­zet, amely munkája során minden ön­és pártérdek előtt a helybéliek akara­tát veszi figyelembe. Amelyben nem csupán beszélnek a problémákról, ha­nem minden erejükkel igyekeznek megoldani azokat. Mert először ne­künk, esztergomiaknak kell ügyein­ket tisztábbá tenni, értékeinket meg­ismerni és megőrizni, hogy aztán azo­kat másokkal is megismertethessük. A jelenlegi helyzetben olyan - váro­sért felelősséget érző polgárokból álló - egyesület, mint a Rudnay, nem ke­rülhette meg az időközi választáso­kon való megmérettetést. Erőt ad szá­momra, hogy egy olyan szervezet tisztel meg bizalmával, amely szel­lemiségében egyesíti a helyi érdeke­ket a keresztény és európai érték­szemlélettel. - Mekkora esélyt lát arra, hogy egyesületi színekben a pártokkal szemben eredményt érjen el a válasz­tásokon? - A pártok és a szerencselovagok tevékenységét az emberek a mögöt­tük hagyott évtized során már több­ször tapasztalhatták. Ennek egyértel­mű következménye volt, hogy az 1998-as önkormányzati választáso­kon eddig nem látott mértékben sze­reztek önkormányzati tisztségeket a helyben szerveződő civil csoportosu­lások képviselői. Nem csoda, hiszen a különféle civil, helybéliekből épülő csoportok ezer és ezer szállal kötőd­nek a város életéhez, ismerik az em­berek örömeit és gondjait, együtt kel­nek és fekszenek a várossal. Mára Esztergomban is mindenki tudja, mit jelent saját akaratunkat mások érde­keinek kiszolgáltatni és nézni, aho­gyan egyre inkább elszürkül ez a sok­ra hivatott város. Meggyőződésem, hogy Esztergom polgárai megtalálják a helyes utat, és kiválasztják a megfe­lelő jelöltet. -Azt mondhatják a pártok jelöltjei, hogy a forrásokat az állam kezeli, így rajtuk, párttisztviselőkön, a „tűzhöz közel állókon" múlik, mennyi pénzt kap a város... - Természetesen fontos, hogy mi­lyen kapcsolatokkal rendelkezik a vá­ros vezetése, de ennél is fontosabb a vezetők emberi-szakmai „minősége". Megfelel-e a jelölt mindazon alapfel­tételeknek, amelyek egy város haté­kony irányításához szükségesek. Ilyenkor természetesen sok az ígérge­tés, azonban magukra maradhatnak problémáikkal azok az önkormányza­tok, amelyek egyedül az állami támo­gatásokra építik a vezetésük alatt álló település költségvetését. Nyugodtan mondhatom, a legfőbb tőkét Eszter­gom vezetőinek felkészültsége, pol­gárainak szellemisége, alkotó és vál­lalkozó kedve jelenti. Elsősorban raj­tunk múlik ugyanis, hogy mire visz­szük, személyes életünkben éppen úgy, mint közös ügyeink terén. Mint tanár és a város közügyei iránt érdek­lődő ember, bizakodó vagyok, mert van mire alapozni a jövőnket: Eszter­gom városának fényes történelmi múltja, lakossainak tehetsége és szor­galma számos példát szolgáltatott ar­ra, hogy itt, a Dunakanyar felett bár­mikor újrakezdhessük az építőmun­kát. Erre ad lehetőséget ez a választás, amikor arra szavazunk, hogy ki le­gyen az a személy, aki átsegíti a várost a mostani krízisen. - Az új polgármester megbízatása két évig tart. Az idő rövid... - Esztergom ügyeit csak az eszter­gomiak segítségével lehet rendbe ten­ni és ez nem idő, hanem közös akarat kérdése. Egy olyan városvezetésre van szükség, amelyik képes a helybé­liekkel a kölcsönös bizalom és együtt­működés légkörét megteremteni. Az elkövetkező két év során csak a reali­tásokkal bíró, tényekre épített tervek vehetők komolyan. Azonnali teendő­ink lesznek az infrastruktúra, a szo­ciális ellátások, a köztisztaság javítá­sa és a beruházások elősegítése. Ugyanakkor gondos alapozó munkát kell végeznünk a lakosságcsökkenés megállítására, a munkahelyteremtő beruházások vonzására, az idegenfor­galom fellendítésére. - Mondana néhány konkrét pél­dát? - Mindenekelőtt abból kell kiin­dulnunk, mi az, ami esztergomi sajá­tosság: Esztergom a magyar történe­lem legősibb városa, királyaink és az őket koronázó prímások székhelye, híres kegyhely. A belföldi és a nem­zetközi turistautak mégis elkerülik. Ma a település ún. „egynapos turis­ták" átutazópontja. A Prímás-sziget rekonstrukciójának tőkebevonásával történő megkezdésével, a fürdő­komplexum felépítésével, az épüle­tek homlokzatának felújításával, vi­rágos, tiszta városképpel, megfelelő minőségű szolgáltatói háttérrel és nem utolsósorban a Millennium mél­tó megünneplésével látványos válto­zást érhetünk el az idegenforgalom, azon belül a zarándoklatok területén. Még nem is olyan régen iskolaváros­ként emlegették városunkat. Ma nem az! Elsők között kell tehát foglalkozni az oktatási kérdésekkel. Mi azt mond­juk, kerüljenek vissza hozzánk alma matereink, és egyetlen városrész sem maradhat iskola nélkül! A Suzuki megtelepülése ország-világ előtt azt bizonyította, hogy képzett munkaerő­ben és szellemi tőkében sem szenve­dünk hiányt. Mégis az utóbbi évek­ben a beruházások rendre megállnak Dorog határában. Azonnali tárgyalá­sokat kell kezdeményezni. Eszter­gom útviszonyai borzalmasak. Véle­ményünk szerint két év alatt elérhető, hogy egyetlen méter kátyús vagy re­pedezett út se legyen a városban, és földútjaink hossza két kilométerrel csökkenjen. El kell érni, hogy meg­épüljön a Mária Valéria hídhoz kap­csolódó elkerülő út. A város nem nézheti tétlenül, hogy egészségügyi intézményei folyama­tosan a csőd közelében kénytelenek működni. Segítenie kell a kózház fi­nanszírozásának megoldásában és meg kell vizsgálnia a részleges priva­tizációban rejlő lehetőségeket Szo­morú tény, hogy az elmúlt évek bevá­sárlóközpont-építési forradalma elle­nére Esztergomban a mai napig hi­ányzik a lakosság igényeit minden szempontból kielégíteni képes bevá­sárlóközpont Terveink szerint jövő év tavaszára megnyithatja kapuit az áruház! (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom