Esztergom és Vidéke, 1999

1999-11-04 / 44. szám

1999. november 11* Esztergom és Vidéke Szakácskönyv - némi lírával Nemere Ilona szakácskönyvéről csak szubjektíven tudok ajánlást írni. A közelmúltban megjelent könyv címe is azt sugallja (Szakácskönyv kétbalke:eseknek), nem egy profi mesterszakács, hanem egy 20. századvégi háztartást vezető „írástudó" jótanácsait veheti kezébe az olvasó. Igen, olvasásról van szó, mert szinte regényszerűen, egyhuzamban lehet végigolvasni e könnyed langvételű könyv legtöbb fejezetét. E szakácskönyv nemcsak stílusában, de tartalmában is jobb az eddigieknél, hiszen a konyha ésszerű berendezésétől kezdve a kamrában tárolandó élelmiszerek és a fűszerek felhasználási területein át szinte mindenre kitér. S a tapasztalt háziasszony bújik elő a szerzőből, amikor személyes, gyakorlati tapasztalatait, tanácsait írja le. (Gondolok itt pl. a kész torta lefagyasztási módjára, az ételmaradékok tárolására, stb.) Már a tartalomjegyzék is a jól használhatóság jegyében készült, bármilyen kérdésre pillanatok alatt megtaláljuk a választ. Az írónő maga is felteszi a kérdést bevezetőjében: Kinek íródott ez a könyv? A felsorolt rétegekből bizonyára nagyon sokan vásárolják majd meg ezt a praktikus, szellemes és szórakoztató „konyhai munkaeszközt". Jól használható segédanyag kezdőknek és haladóknak, e sorok írójának is - aki tapasztalt háziasszonyként hasonló mű szerkesztését latolgatja majdani nyugdíjas éveiben - számtalan okos ötletet sugallt. (Nem tudom, ezek után érdemes-e még majd hozzáfognom!) Szerencse, hogy Nemere Ilonka nem várt ilyen sokáig, hanem ma, a 20. század utolsó évében jelentette meg ezt a remek, jól használható munkát a főzőcskézni szerető, e tudományt már ismerő vagy vele csak most barátkozó jövendőbeli mesterszakácsok részére. Ajánlom a karácsonyi ajándékot vásárolni szándékozóknak, hiszen Horváth Ilona „gyakorló könyve" óta nem találtam hasonló, praktikusan, jó felépített könyvet ebben a műfajban, amelyben számtalan kiadvánnyal árasztják el a könyvpiacot. K-Sz. E. Nemere István REJTEKUTAK 49. Séta a kutyával A hajnalban kelő embert mindig várja valaki. Feketebarna szempárral, csóváló farokkal, türelmetlen lábakkal. Az ajtó nyitásakor elsőnek türemkedik ki az állat, és beleszagol a levegőbe. Aznap először. Én is azt teszem. A nyárvégi, ősz eleji levegő hűvös, de még nem hideg. Mégis beleborzong az ember, amikor körülveszi testét a kinti levegő. Az égbolt még szürke. Keleten pirkad, és néhány felhőfoszlány ül az ég szélén. A hegyek hallgatnak, sötétzöldek ilyenkor, majdnem feketék. A városban sokfelé még égnek a fények, mintha a háztömeg nem döntötte volna el, nappalodik-e már, vagy még mindig az iménti éjszaka tartja markában a csöppnyi hatalmat? Illékony uralom ez, miként az éjszaka maradványai is azok már. A fény előretör, kiteljesedik. A kutya nem törődik az égbolttal. Be-befut a bokrok alá, aztán végigvágtat a pázsiton. Néha megtorpan és szaglászik. Valóságos illatfelhők érkezhetnek hozzá. Fiatal még, most tanulja őket. Ezer és millió szagot és azok árnyalatait jegyzi meg egy életre. Néha elnézem, amint végigszimatolja a tárgyakat. A köveket. A hangyákat, más bogarakat. Minden bokor kimeríthetetlen kincsestár a számára. Közben reggeledik. A pázsiton a harmat most kezd csillogni. Amikor pedig a nap felkel, százezer kicsiny gyertya gyúl, piros-kékzöld-sárga fénygömböcskévé lesz minden harmatcsepp. A látvány csak percekig tart, aztán más szögből érkeznek a nap sugarai és kihunynak e gyönyörű fények. Sebaj, most más látványok kezdődnek. Különösen az égbolton, ahol festőecsetnyomokat hagynak a napsugarak. A kutyás ember félszemmel azt lesi, másik szemmel pedig az állatra ügyel. A kutya odajön hozzám. Nedves orrát kezemhez nyomja, játszani volna kedve. Az izom még alig mozdul, de a tüdő már telik a friss léggel. Tornamozdulatok, rövid futás. A kutya azonnal csatlakozik, és vidáman hiszi, hogy játszunk. Ami az előbb még hűvös volt - mint az árnyék - most már az is langyos, és nemsokára meleg lesz. Fény lopózik a bokrok ágaiba, a fenyők csúcsán is megül, onnan csúszik alá, mind alább. A kutya nem is tudja, milyen élményeket szerez gazdájának. Ami neki természetes, az a gazdának csak most válik valósággá. Akár mindennap láthatja az űrben rohanó testek csodáját. A Föld a fénybe fordul, rácsodálkozik a Napra és befogadja annak melegét. A kutya közben a madarakat nézi, rámozdul egy közel kanyargó galambcsapatra, persze csak az árnyékukat hajszolja vadászszenvedéllyel. Aztán pillangó kerül eléje, és a veréb a háztetőn. Ezt még meg is ugatná. De mintha maga is érezné, jobb most a csönd - hát csak némán fut egy kört. Messziről néz vissza: jössz te is..? Megyek. Rejtély Szőgyénben Szeptember 8-án máig ismereüen tettes brutális merényletet követett el Sárai Zoltán 32 esztendős szőgyéni agrármérnök ellen. Sárai a szomszédos Bart község szövetkezetének az elnöke, a Magyar Koalíció Pártja érsekújvári szervezetének alelnöke este fél kilenckor érkezett haza A garázsban kiszállt az autójából, amikor egy ismeretlen tettes a helyiség belső raktárából előlépve egy kanna benzinnel leöntötte, majd meggyújtotta. A szerencsétlenül járt mérnök mintegy hetven métert menekült a helyszínről, mikor is a közeli Téglás vendéglőből siettek a segítségére. Az árokban fekvő lángoló emberre földet szórtak, hogy ruháit eloltsák, majd vízzel folytatták a mentést. Mások a házhoz szaladtak, nehogy a tűz tovább terjedjen a garázsból a felső szintre. Ám mindez kevésnek bizonyult Sárai Zoltán testének mintegy kilencven százaléka megégett. Sérüléseibe másnap este 9 óra után belehalt, maga mögött hagyva feleségét és hatéves kisfiát, Balázst A tragikus eseményről szórvány hírekben értesülhettek az újságolvasók. Szlovákiában magyar nyelven az Uj Szóból, a Napilapból és a Háttérbch valamint szlovákul a Spektrumból és a PLUS 7 Dni-bői. A hazai sajtó elvétve foglalkozott az üggyel. Sárai meggyilkolásának körülményeit kezdettől sötét találgatások kísérik. Fokozza a bizonytalanságot hogy a Nyitrai Kerületi Vizsgálóhivatal már szeptember 13-án hírzárlatot rendelt el mondván, hogy a tettes(ek) is olvashatnak újságot Tovább nehezíti a tisztánlátást, hogy az említett cikkek egymásnak merőben ellentmondó állításokat tartalmaznak. Mindezek joggal kelthetnék fel a médiák érdeklődését, mégsem tették, így azután nemrégiben útnak indultunk a Körzeti Televízió kamerájával, hogy tisztázzuk a tisztázhatókat. Elsőként Sárai Zoltán özvegye fogadott bennünket. - Ilona, tud-e arról, hogy a férjének lett volna, avagy lettek volna ellenségei? - Közismert és közkedvelt ember volt. Irigye talán lehetett, de komoly ellenségéről soha nem tudtam és ma sem tudok! Amint családon belül találgatva mi sem tudunk elképzelni semmiféle indítékot, éppúgy találgat a rendőrség és a sajtó is. - Ifjú kora ellenére magas pozíciókat töltött be. Emellett saját földjüket is művelte. Utóbbi miatt jogosan vádolhatták-e valamiféle visszaéléssel, úgynevezett gabonakereskedéssel? - Semmi ilyen információm nincsen. A gabonakereskedésről szóló vádról elsőként a TV 2 hírműsorából értesültem. Az újságokban leírtak pedig semmiképpen nem hitelt érdemlők, nem tekinthetők többnek puszta feltételezésnél. Engem mindössze egy újságíró keresett meg, Vas Gyula az Új Szó munkatársa A többiek vélhetően az ő írása alapján készítették a maguk cikkeit - A gabonakereskedéssel kapcsolatban felröppent hír tehát alaptalan. Amennyiben ez igaz, akkor kizárhatjuk a feltételezések sorából azt, hogy az eset indítéka valamiféle „maffia leszámolás" lett volna. - Ha Zoltán bármi ilyesmibe keveredik, arról tudtam volna Nem az a típus volt, aki nem osztaná meg a feleségével bármilyen problémáját. Egyébként még Pozsonyban, a kórházban is arra kért mondjam meg az orvosoknak, hogy neki semmiféle maffiához nem volt és nincs is köze és más sötét ügybe sem keveredett! - Egyesek úgy tudják, hogy megkörnyékezték, sőt meg is zsarolták mert nem akart kötélnek állni! - Ha konkrét fenyegetés érte volna, bizonyára elmondja, ha másért nem, hát azért, hogy vigyázzak Balázsra és magamra. Ez egészen biztos, hogy nem igaz. Szőgyén polgármestere, Nágel Dezső is fájlalta és visszautasította azokat a vádakat, amelyek a sajtóban írtak alapján találgatásokra adhattak okot. - Utolsó szavait illetően úgyszintén mást és mást írnak az újságok. Az Új Szó szeptember 16-ai száma úgy tudja, hogy férje, aki mindvégig öntudatánál volt, ezt mondta az orvosnőnek: „Mentsetek meg, egy fontos dolgot el kell intéznem!" - Mielőtt Pozsonyba vitték volna, az állapota felől érdeldődőtt, mert amint mondta, „néhány dolgot el kell intéznie". De ez nem egy konkrét titokra vonatkozott. Mindez csak az újságírói fantázia szüleménye, hiszen tisztában volt az állapotával és egy röpke átmeneti időszaktól eltekintve mindvégig tudta, hogy menthetetlen. - A Napjaink szeptember 29-ei számában azt olvastuk, férje nem egy elkövetőről, hanem tettesekről beszélt! - Egyetlen egy emberről beszélt, akinek a kezében piros vödör volt és amint Zoltán mutatta, alacsonyabb volt nála. Az újságokkal ellentétben nem volt szó se több emberről, se sportruháról. - A szeptember 13-án elrendelt hírzárlat természetesen Önre is vonatkozik. Mégis: ma már valamivel többet tudnak, mint a nyomozás kezdetekor? - Hogy a nyomozók mit tudnak, vagy tudnak-e valamit arról nekem fogalmam sincs. Semmiféle előrelépésről nincs információm! - Noha Zoltán csak harminckét esztendős volt, ígéretes politikai karrier előtt állott. Komoly pozíciók várományosaként könyvelték el a következő választásokon. Kizárható-e a gyilkosság politikai vagy etnikai indíttatása? - Nem tudom, hogy a rendőrség mit zár ki és mit nem A sajtó mindenesetre kezdettől hangoztatta, hogy sem etnikai, sem politikai gyökerei nem voltak a gyilkosságnak, és ezt magam is hajlandó vagyok elfogadni még akkor is, ha a saját kis „külön nyomozásom" során számos ellentmondásba ütköztem.. Szintén Nágel Dezső polgármester úr cáfolta a Napjaink szeptember 29-ei számában azt a lapértesülést, miszerint többen sérelmezték volna, hogy a temetés magyar nyelven zajlott. Szó sem volt semmi ilyesmiről. Ellátogattunk a helyszínre is: hátborzongató volt a korommaradványok látványa a garázsban, az összeolvadt kerékpárabroncs és az árokban fellelhető égési nyomok. Majd' két hónap elteltével is mindenki értetlenül áll az események előtt. Az oltásban segédkező Vondra Béla épp úgy, mint Nevaj Gábor, aki utolsóként látta barátját És noha mindenki tudja, hogy 2^oltánt már nem lehet föltámasztani, húgával, Sárai Bernadettel együtt abban reménykednek az emberek, hogy a rendőrség végre megtalálja a tettest. Megnyugvást ugyan az sem hozna, de legalább megszüntetné a bizonytalanságot Varga Péter