Esztergom és Vidéke, 1999

1999-08-19 / 33-34. szám

1999/14. MŰVEK ÉS ÉVEK • 1 9 9 9 • 2000 vn. Szent Istvánról - Zsámbékon, Melocco Miklósnál (Folytatás az L oldalról) - Mit jelent Önnek Szent István? Mit jelent Önnek, a kételkedőnek, az Ady Endre „protestáló hitét és küldetéses vétóját" valló személyiségnek a Szent István-i gondolat? - Érdekes kérdés, amire a választ csupán kereshetem, és nyilván csak dadogva. Az ember műveltsége könyvekből és tapasztalatokból keveredik össze, valamilyen őrá jellemző magatartássá, hangulattá, ízléssé. Az én esetemben a műveltség szó használatában is bizonytalan vagyok, mert a mi generációnk félművelt. Mi csak félig-meddig jártunk iskolába. Az összesről van ugyan bizonyítványom, de ezek nagyon „háborús" papírok... A valóságban sokszor vagy tanár vagy tankönyv nem volt, netán iskola sem, vagy éppen szénszünetet rendeltek el. Ami tudásunk van, azt jórészt magunk gyűjtöttük egybe, főként tapasztalásból, de persze könyvekből is... A Szent Istvánról formált kép a négy évtizedes diktatúra alatt sem sérült súlyosan, ő az, akit végig „meghagytak", még a körút is Szent István körút maradt: mert a marxista terminológia szerint a „pozitív hősök" közé tartozott. A keresztény hit dolgában ugyan „vitathatóan", de a nép helyfoglalása, Európa, mint környezetünk, tudomásulvétele, tehát-megint marxista nyelvre fordítva - „a felismert szükségszerűség" királyi művét alapvető fontosságúnak értékelték. Úgy hiszem, Szent Istvánról én azt tanultam, mint a nálam öregebb generáció, nem volt vele igazságtalan a tankönyv, legfeljebb a diktatúra keményebb korszakaiban I. Istvánnak nevezték, de lényegében ugyanazt mondták róla. Azt hiszem, nem szerettem volna Szent István korában élni. Nem tudom, mennyi lett volna bennem Vazulból, akinek - úgy gondolom - elég indoka lehetett szép, régi dolgokat siratni... Hogy eljárt felettük az idő: fájdalmasan is jól esett sajnálnia. Később is, majdnem - kortársaink is hasonlóképp folytatták: például Krúdy Gyula is mindent sajnált, ami időszerűtlenné vált, és amin érzi vélte a XIX. század feledhetetlen illatát. De mindezt a XX. században! Ugye, azt írja, hogy „...igazán szeretni a nyolcvanas években lehetett, amikor élni és meghalni szerettem volna..." Sirathatnak valamit, ami már nincs, és talán nem is volt soha... Ebben olyan sok a személyesvélemény, a bizonytalanságon alapuló elutasítás, hogy nem vitatkozhatom velük, hiszen jómagamról sem tudhatom: nem Vazul lettem volna-e Szent István korában? - Szabó Magda jutott közben eszembe. 1977-ben mutatták be először, a mi Várszínházunkban pedig 1995-ben az ő István-drámáját, amelynek a címe: Az a szép, fényes nap Azt hiszem, ez sokunkban megbillentette a könyvekre épített szoboralakot. - Regényeiben viszont Szabó Magda is állandóan nosztalgiából merít. Az őDebrecenjét például én családom révén ismerem, amelynek nem volt gondja azzal, hogy ehhez a századhoz tartozik-e vagy sem... Az én generációmnak nemigen van hová visszavágyódnia. Sem a Kádár-korszakba, sem a kellemes, de karakter nélküli három koalíciós évbe. Még kevésbé a háborúba, vagy a Horthy-korszakba. Magamról és generációmról azt mondhatom, hogy ha van is benne nosztalgia, nem a saját életére, nem a fiatalságára irányul... Valaki felismer egy óriási erőt, amelyre a követendő példát is meg tudja jelölni magának, mondjuk Nagy Károlyban, ahogy Szent Istvánról tanultuk. Biztosan nagy formátumú ember volt. Tudta, hogy vissza nem mehetünk oda, ahonnan idáig kergettek. Ami elől jöttünk, pár száz év múlva valamiképp utol is érhet bennünket, Nyugat felé pedig tovább nem engednek. A kalandozások korában ez nyilvánvalóvá vált, megalapozva a felismerést, hogy itt kell maradnunk, viszont itt meg kell maradnunk... Ez lényegében máig sikerült. Persze tudom: „csonka Magyarország nem ország"... Amióta ez a sok nemzetiség a mondvacsinált határokkal szétdarabolódott, mindmáig lehet mélabúsan Trianonra hivatkozni, de a határok, nem is túl sok idő múltán átjárhatók lesznek... Most voltam Romániában, Erdélyben. A határátkelés ugyan szokás szerint amolyan tahó módra nehézkes volt, mégis mintha Ausztria irányába mentem volna. Úgy értem, hogy a jövő felé: hiszen ha a szocializmust végre „kinövik"- amiről tudom, hogy lehetséges és a mai Románia, amúgy Európa egyik leggazdagabb állama, nem lesz az egyik legszegényebb, akkor minden a helyére kerül. Bár... amit az ember, mint kortárs, nem nagyon ért, az a félelem a magyar beszédtől. Az az illogikus álláspont, hogy egyik szomszédunk sem akar kollektív jogokat adni, de azért mindenki beszélhet a saját anyanyelvén. Anyanyelvet hogyan lehet nem ,Jcollektíve" használni?... Hiszem, hogy ki fogjuk nőni ezeket a szamárságokat, amelyek egyre szükségtelenebb, de - mint bebizonyosodott- ádázul erős csökevények. Mi értelme van napjaink és a jövő Európájában bárhol - akár itt, Zsámbékon, e magyar-sváb településen -, hogy Nagy Románia, Nagy Szerbia, Nagy Magyarország... Színdarabban még helye lehet, egy király, egy nemzetvezető gőgjében még elmegy, de az életünkben csak szánalmas ostobaság... Szent István nagyon rendjén való dolgot művelt: az államalapítást, ami voltaképp hiba nélkül le is zajlott. Száz év múlva, ül. Béla alatt Magyarország gazdaságilag is komoly hatalommá vált. Nem halálra ítélt, ideiglenes képződmény volt többé, hanem működőképes ország. A hely, ahol élünk. Rafael Balázs Melocco Miklós: Ady,fém, kő. 150x200 cm, 1970 tóth árpád / Nézz ránk, Ady Endre! A „Halottak élén" új kiadására Meghalt az Élet, és elmúlt a Harc Figyelsz-e még e tespedt, tompa csendre ? A sír mélyéből, büszke, dacos arc, Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre ? A xe^tJ-C ^Cc^^eJioM. — e-S osz - \ • •) a szobor egy nagyszerű szobrász remeke. Köztéri szobor. Műalkotás. A köz tulajdona. Nem politikusoké, nem kormányoké. Egy műalkotást nem illik eltávolítani, legalábbis civilizált államokban nem szokás. A magam részéről szeretnék végre olyan országban élni, ahol a szobrokat sem tíz, sem ötven, sem száz év után nem távolítják el. Az öntudatos demokráciákhoz hozzátartozik a jogfolytonosságnak az a válfaja is, hogy minden szobor - hacsak nem bűnözőt ábrázol - ott marad, ahová tették. Akkor is, ha valamely kurzuspolitikus nem ért egyet azzal, amit a szobor jelképez. Azaz gróf Károlyi Mihály köztéri szobra maradjon ott, ahol van! " -Í933, duUq , & Sb sVviC zxJ£ (Ó-VL&MI oe! t^\rvi aludsz, — X • V. T. Hl Upó^^k 4