Esztergom és Vidéke, 1999

1999-03-04 / 9. szám

4 Esztergom és Vidéke 1999, március 4, Országos városvédő találkozó A József Attila Általános Iskola adott otthont három napra az elmúlt hét végén az ifjú városvédőknek, akik az ország különböző részeiről gyűltek össze a Város- és Faluvédők Országos Találkozójára. A második nap délelőttjén Varga Eszter (fotónkon), a Város- és Faluvédő Ifjúsági szervezet elnöke nyilatkozott lapunknak a találkozóról. - Milyen céllal gyűltek össze most Esztergomban e fiatalok? - Elsődleges célunk az volt, hogy lehetőséget adjunk egymás jobb megismerésére, a tapasztalatok átadására, és az előttünk álló feladatok megvitatására. A találkozó „hivatalos" része a ma esti közgyűlés, melyen egyben új vezetőséget is választunk. - Kik vesznek részt ezen a programon? - Az ország több településén élnek és működnek tagjaink, akik nemcsak lakóhelyük szépítésében vállaltak feladatokat, de pályamunkákkal, tapasztalatátadással segítik az ország más részein élők munkáját is. Őket hívtuk most össze, s - bár, sajnos, különböző okok miatt többen nem tudtak eljönni - mintegy 25 főt láthatunk ma itt vendégül. Természetesen a szervezet hivatalos tagjain kívül számosan kapcsolódtak be a városvédő munkába. Őket ide nem hívtuk most meg, de a legjobbakkal különböző városvédő táborokon gyakran találkozunk. - Mennyire hatékony ez a szervezet? - Ez attól függ, honnan nézzük. Ha a szervezeti életet, a rendezvényeket vizsgáljuk, akkor kevésbé érezhetjük magunkat sikeresnek. De ha azt nézzük, hogy e szervezet mennyire meghatározó fiataljaink életében, hogy milyen szakmai segítséget tudunk nyújtani tagjainknak, akkor már hatékonyabbnak értékelhetjük a munkánkat. - Gondolom, egy szervezet eredményességét nem a rendezvények száma mutatja, hanem az elvégzett munka mennyisége és milyensége. - Én is így vélem, s nekünk ez a legfontosabb. Büszke vagyok arra is, hogy kezdeményezéseink nyomán időközben több más hasonló célú szervezet is alakult országszerte, amelyek szintén eredményesen munkálkodnak lakóhelyük megszépítésén. - Úgy tapasztalom, a fiatalokra nem igazán jellemző a tenniakarás lakóhelyük, környezetük megszépítése érdekében. - Ez azért van, mert általában nem érzik azt, hogy lehetőségük lenne bármiféle beleszólásra várostik fejlesztésébe, szépítésébe. Nincsenek „megszólítva". Úgy hogy ez a dolog kétoldalú: nemcsak a fiatalok, de a felnőttek is ludasak benne. Ahol van egy olyan felnőtt vezető, aki képes motiválni és mozgósítani az ifjú korosztályt, ott hihetetlen eredményeket tudnak felmutatni. - Az esztergomiakat ez utóbbiak közé sorolná? - Feltétíenül! Szervezetünknek ez az egyik legértékesebb csoportja. Nem véletlen, hogy a mostani összejövetelünk színhelyéül is Esztergomot választottuk. El kell mondanom azt is, hogy ezekben az eredményekben döntő része van Meggyes Miídósné igazgatónőnek. - Milyen programokat terveznek erre a három napra? - Programjaink zömmel szakmai jellegűek. Tegnap este tapasztalatcsere-összejövetelünk volt, ahol vendégül láttuk Ráday Mihályt, a Város- és Faluvédők Országos Szervezetének elnökét. A mai délelőtt játékos csapatmunkával telik el, speciális helyzetgyakorlatokkal, környezetvédelmi feladatokkal. Délutánra várjuk Koditek Pál millenniumi tanácsnokot, aki tájékoztatja csoportunkat Esztergom millenniumi terveiről. Ezt követi egy mintegy másfélórás városnézés. Esti programunk pedig a már említett közgyűlés. A holnap délelőtt kérdése a „Hogyan tovább?" Az új vezetőségnek ekkor kell majd írásban lefektetnie elképzeléseit a célokról, a feladatokról és a módszerekről. - Mit vár a jövőben e szervezettől? - Mindenképpen azt várom, hogy - elsősorban újabb fiatalok bevonásával - egy kicsit hatékonyabb lesz a munkánk. Szeretnénk elérni, hogy eredményeink, elképzeléseink nagyobb visszhangot váltsanak ki, hogy a média többet foglalkozzon a környezetvédelemmel, s ezáltal az információ-áramlás is megfelelőbb legyen. - Szerepel-e terveik között a közelgő millenniumi felkészülés támogatása? - Ez egyrészt egészen speciális, másrészt szinte teljesen helyi jellegű dolog. Szeretnénk, hogy tagjaink saját lakóhelyükön részt vegyenek a millenniumhoz kapcsolódó városszépítő munkában, de országos szinten nem kívánunk ezzel foglalkozni, legfeljebb ötletekkel, javaslatokkal segíthetjük ezt a tevékenységet. - Köszönöm a beszélgetést, munkájukhoz további sok sikert! Sz.B. Ha egy magyar értelmiségit jósorsa három hónapra a világ leggazdagabb országának fővárosába vet, kivételes lehetőség - a megtisztelő feladatokon túl - a város által kínált szellemi táplálékokkal is élni. Hetek óta élvezve az amerikai kormányösztöndíj biztosította vendéglátást rövid beszámolóban osztom meg tapasztalataimat az esztergomi olvasókkal. A George Washington Egyetem egészségpolitikai fakultásán hallgatok előadásokat, tanulmányozva az amerikai és más, nemzeti egészségügyi rendszerek előnyeit, hibáit. Teszem mindezt annak reményében, hogy Magyarországon is hasznosíthatom az itt-tanultakat. Az egyetem hallgatóit háromszintes, ingyenes internetes elérhetőséget biztosító számítógépekkel felszerelt (hétvégén is nyitvatartó) könyvtár szolgálja ki. A néhány kelet-európai orvos-hallgató péntekenként külön szemináriumon ismerkedik az amerikai egészségügyi rendszer egyegy meghatározó elemével (pl. kórházak). De mit tesz az ember, ha szellemi élvezetekre vágyik szabadidejében? Washingtonban bőséges a választék. A Kongresszus (parlament) előtti hosszú, téglalapalakú tér két oldalán parádés gyűjteményű múzeumok várják látogatóitkat - ingyenes belépéssel. Az Űrhajózási Múzeum felülmúlhatatlan gyűjteménye, lélegzetelállító filmvetítései vagy ^Természettudományi Múzeum dinoszaurusz leletei méltán jelenthetnek egésznapos programot. A KITEKINTŐ Levél Washingtonból öntő, a Zsarátnok együttes felvétele, és magyar cigányzenéből is van kínálat, de erdélyi magyar népzenét is találtam. Nemcsak művészeink vannak jelen. Egy, a világ legjelentősebb kutyafajtáit származás szerint bemutató könyv felsőfokon szól a komondorról, mint az egyik legmegbízhatóbb, a magyar parasztokkal a Kárpát-medencébe bevándorló fajtáról, de dicsérőleg szól a puliról, pumiról, kuvaszról, magyar vizsláról is. Egy, a világ méneseit méltató kiadvány Mezőhegyest, Bábolnát emeli ki, ill. a lipicai állomány magyar vonatkozásait. A szellem táplálékául szolgálhat a televíziózás is, ha jól válogatunk. így van ez otthon is, és miért lenne másként Washingtonban. Véleményem szerint az otthoni TV-műsorok nem rosszabbak - átlagban - az ittenieknél. Itt 60-nál valamivel több adás fogható, de a nagyobb választék nem jelent feltétlenül jobb minőséget. Talán egy más alkalommal az itteni kínálatról is érdemes lesz beszámolnom. Elhagyván kicsit hosszabb időre családunkat, barátainkat, városunkat szívesen mártózunk meg idegen országok nyújtotta élményekben. Közben árgus szemmel vizsgáljuk, mit tud, és mit tart rólunk a világ. Mindannyiunkon múlik, hogy minél többre becsüljenek bennünket. Washington, 1999. február Dr. Varga Győző Képtárban a mi Keresztény Múzeumunkban láthatókkal szinte harmonizáló középkori olasz táblaképektől, Rembrandton, Vermeeren keresztül az impresszionista nagymesterekig (Cezanne, Gauguin, Monet) szintén sok a csodálnivaló. Végigjárva az Amerikatörténeti Múzeum termeit - a múlt anyagi relikviáin túl szembenézhetünk a négerek rabszolgává-brutalizálásának dokumentumaival is. A városban járva még több, más múzeumot is végignézhetünk, besétálhatunk a Fehér Házba, meglátogathatjuk a Parlamentet, a Kongresszusi Könyvtárat. Elsőrangú élvezetet szerezhetünk magunknak, ha néhány órát (vagy többször többet) eltöltünk egy hatalmas könyvesboltban, böngészve az olvasnivalók között Nézzük csak az útikönyveket! Hungary. Igen, ez rólunk szól az amerikaiaknak. „Posztszocialista kelet-európai köztársaság viszonylag fejlett termelési viszonyokkal, élénk kulturális élettel, középpontjában egy világváros: Budapest..." Dunakanyar: Esztergom, az első magyar főváros, festői környezetben, itt született és koronázták királlyá államalapító Szt. Istvánt. A római filozófus-császár Marcus Aurelius itt írta híres Emlékiratait. Néhány mondat még a középkori és a török időkről, a primaciáról. Azután jönnek a múzeumok, a Várhegy, éttermek (Csülök kiemelve), az egyetlen „70-es éveket idéző, de jó konyhájú" szálloda, kempingek, panziók, néznivalók, összességében kedvcsináló, de azért nekünk van még mit javítani „rajta". Mit lelünk még a könyvespolcokon, ami magyar? Egy, az utóbbi évtized világirodalmát bemutató antológiában József Attila, Weörös Sándor, Pilinszky János, Mészöly Miklós, Csoóri Sándor, Petri György, Konrád György, Esterházi Péter, Csurka István, Juhász Ferenc nevét Magyar nyelvtan könyvet. A KeletEurópa utolsó évtizedeivel foglalkozó könyvek méltatják 1956 magyar forradalmának és a '88-'89-es belső politikai erjedésnek, a '90-es szabad választásoknak a jelentőségét (van, amelyik megemlíti a '89-es nyugati határnyitást is). Ezekben a könyvekben jelentős szerepet kapnak a lengyel és a cseh események is. A zenei szakkönyvek Lisztről, Bartókról bőven írnak, ók hanghordozókon is jelen vannak. Egy szakfolyóirat Kodály gordonka szonátáját méltatta melegen, míg a komolyzenei felvételek tavalyi listáján nagyon előkelő helyen jegyezték Liget György egyik albumáL Nagyobb zeneműboltokban megvásárolhatók Sebestyén Márta a Muzsikás, a Víz-