Esztergom és Vidéke, 1999

1999-02-25 / 8. szám

1999- február 25. Lapunk február 11-ei számában megemlékeztünk Mindszenty hercegprímás dicstelen elítéltetésének 50. évfordulójáról. A jubileum kapcsán Rómában és a Vatikában ugyancsak megemlékezések voltak. Erről kértünk exkluzív interjút Németh Lászlótól, a Pápai Magyar Intézet rektorától, a korábbi érseki irodaigazgatótól. -A Vatikánban milyen esemény indította a megemlékezést? - Fél évszázaddal ezelőtt, 1949. február 14-én XII. Pius pápa rendkívüli bíborosi kozisztoriumot hívott össze abból az alkalomból, hogy az előző héten Budapesten életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték Mindszenty Józsefet, az Anyaszentegyház bíborosát, Magyarország hercegprímását. Az eseményről most a Pápai Magyar Intézet és a Római Magyar Akadémia közös szervezésében február 14-én és Mindszentyről a Vatikánban is megemlékeztek 15-én emlékeztek meg a világegyház tagjai és a római magyarok A Santo Stefano Rotondo templomban Paskai László bíboros, prímás-érsekkel, valamint Ternyák, Csaba érsekkel és Reizer Pál szatmári püspökkel együtt misézett Giovanni Cheli bíboros, aki diplomataként abban az időben sokat fáradozott azon, hogy a hercegprímás Rómába utazhasson. A szentbeszédben Paskai bíboros idézett XII. Pius pápa irataiból, melyből kitűnt, hogy a Szentatya mennyire tájékozott volt a mártír sorsú főpapiról. - Milyen történelmi tárgyú előadások voltak? - A Római Magyar Akadémia előadótermében Lapo Lombardi firenzei történész a pápa és a hercegprímás kapcsolatáról tartott igen érdekes előadást, melyben rámutatott arra, hogy a világháború utáni időkben a Vatikáni Államtitkárság egyed ül ^Mindszenty információira építhetett. O volt a mértékadó hírforrás, mely a letartóztatásával megszűnt. Kahler Frigyes történész-professzor a koncepciós perről tartott hatásos előadást. Bemutatta az Államvédelmi Hivatal módszereit, megdöbbentő tetteit, amelyeket Rákosi Mátyás személyes utasítására követtek eL Előadást tartott Szőke János páter, a boldoggáavatási eljárás posztulátora az ügy jelenlegi állásáról. Kifejezte reményét, hogy a vatikáni Szenttéavatási Kongregációnak átadott dokumentumok felülvizsgálata mihamarabb befejeződik. A történelmi megemlékezést Paskai bíboros zárta azzal, hogy mártírsorsú elődjében elsősorban a lelkipásztort kell nézni, azt a pásztort, aki hősies lélekkel követte Krisztust -Milyen visszhangja volt Rómában a magyar rendezvénynek? - A Római Magyar Akadémia díszterme, melynek fő falán ott van XII. Pius pápa és Mindszenty hercegprímás fényképe, zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Ott volt Luigi Poggi, a római Anyaszentegyház nagytekintélyű bíborosa, Giovanni Re és Ternyák Csaba érsekek, valamint Tar Pál, a Magyar Köztársaságnak a Szentszékhez akkreditált nagykövete is. Az olasz L'Osservatore Romano napilap egész oldalon méltatta a magyarok szomorú emlékű jubileumát és tudósított a rendezvényekről. Pálos Válasz egy megszólíttatás okán Az Esztergom és Vidéke február 11-i számában interjú olvasható Dr. Osvai László kórházi tanácsnokkal, aki néhány kérdésben a kórház működéséről, helyzetéről nyilatkozik. Szó esik ebben az általa szerkesztett, havonként megjelenő kórházi újságról is. Ez az újság 9 évvel ezelőtt indult, 4 évvel ezelőtt egyszer hosszabb ideig szünetelt. Működése alatt a kórház 392.000 forinttal támogatta, bár a költségvetés ilyen támogatásra nem nyújt fedezetet. Két évvel ezelőtt egy, az újságban megjelent kórházvezetést kritizáló írásra az újság válaszom közlését mind a mai napi g megtag adta. (A Karcagi Kórház látogatása után megjelent írásra adott válaszról van szó.) Ezek után az eljárást cenzúrázásnak tekintve, valóban nem olvasom a lapot. Nagyon kár, hogy mindezidáig a lap nem lett egy szakmai, szakmapolitikai vitafórum, ahol az egymással vitatkozó nézetek megjelenhetnének, elősegítve az egészségügyi reformfolyamat mind teljesebb kibontakozását, sikerét. írásom közlésének megtagadása óta valóban újabb kísérletet nem tettem gondolataim megjelentetésére. Egy válaszközlés megtagadása után ez érthető. 1990 után rendkívül nehéz tudomásul venni egy nem politikai természetű újság olyan gyakorlatát melyben válasz, ellenvélemény megjelenését szerkesztési szinten bizonyíthatóan megakadályozták, összegezve tehát: dr. Osvai László Tanácsnok Úr nehezményezi, hogy a kórházvezetés nem ír az újságban, ill. személy szerint a kórházigazgató nem olvassa a KÓR-LAP-ot. Ugyanakkor írásom nem jelenhetett meg, bár abban az időben folyamatosan támogattuk szerény eszközeinkkel a KORLAP megjelenését. A helyzet megoldásárajavasolnám Hamvas Béla gondolatainak megfontolását: „Aki másra elvi befolyást óhajt gyakorolni, annak saját magatartását tudatosan tisztázni kell. E tisztázott magatartás annak, aki másra elvi befolyást óhajt gyakorolni, elemi tisztessége." Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt az álláspontot magamra nézve kötelezőnek érzem. Ami a kórház-rekonstrukciót illeti, annak lényegi oldala a következő. Az 1990-es évek elején elinduló egészségügyi reform nyilvánvalóvá tette, hogy a kórház alkalmazkodását átalakulását alapvetően akadályozza épületeinek igen rossz állapota, a pavilonrendszerű épületelrendezés, az évtizedek óta háttérbe szorult kórházi infrastruktúra állapota (központi sterilizáló, konyha, mosoda, egyéb kiszolgáló egységek), illetve a több telephelyes elrendezés. Ekkor látni lehetett, hogy rekonstrukcióra van szükség, mely a kórház alkalmazkodóképességét állítja helyre. Ez az alkalmazkodó készség helyreállítása a kórház megmaradását jelentette. Megmaradását abban az értelemben, hogy változatlanul ugyanazon szakmai felületeken képes biztosítani megyei szintű ellátást de ágyszáma, struktúrája, az ellátó egységek elhelyezkedése megváltozott. Egy több évtizede elmulasztott, elhalasztott rekonstrukció döntő lépése megtörtént végérvényesen biztosítva a kórház megmaradását. Ez a rekonstrukció több mint a belgyógyászati osztályok öreg, statikailag veszélyesnek nyilvánított (utcai épület 15 éve aládúcolva működött) épületének felújítása, mert ez az 1,8 milliárd forintos rekonstrukció egy része, 350 millió. A rekonstrukció a kórház életét és megmaradását döntően befolyásoló létesítménye az új 5 szintes, ún. központi épüleL Ebben nyert elhelyezést a sebészet a baleseti sebészet az eddig nem volt központi intenzív osztály, a központi laboratórium, a központi sterilizáló (előzőleg alagsorban működött állandó bizonytalanságok között veszélyeztetve az összes műtéti szakma folyamatos működését), konyha (az előző épület nem volt nagyon öreg, de súlyos statikai problémák veszélyeztették, és komoly kifogások merültek fel közegészségügyi oldalról is, működését illetően). Ez a központi épület 5. szintjén beépítetlen terület lehetőséget ad szemészet és a gégészet elhelyezésére, hiszen ennek az épületnek 4. szintjén valósult meg egy műtőblokk. Az épületben 3+1 korszerű kiépítettségű műtő áll rendelkezésre. Elmondható tehát hogy jelen állapotban elhelyezést illetően a diagnosztika, az infrastruktúra meghatározó része a két fontos betegellátó egység (sebészet és baleseti sebészet) kitűnő építészeti környezetben működik, ugyancsak kitűnő az intenzív osztály elhelyezés, s mint említettem további operatív szakmák nagyon jó működési feltételei adódnak még ebben az épületben. Ezzel egyidőben megvalósult az a régi álom, hogy száraz lábbal lehet megközelíteni a belgyógyászatról a röntgent laboratóriumot és a központi épület bármelyik részét ugyanígy a központi épületben levő betegek, vagy munkatársak száraz lábbal közelíthetik meg a belgyógyászatot ill. a két előbb említett diagnosztikai egységet. A pavilonos építés némely hátrányát jelentős mértékben sikerült mérsékelni. A rekonstrukció néhány nappal ezelőtt történt befejezése új távlatokat nyit a gazdaságos kórházműködtetés irányába. Mostnyüt lehetőség a dorogi belgyógyászat beköltöztetésére és a felszabaduló öreg sebészet épülete lehetőséget ad a bőrgyógyászat, illetve önkormányzati döntés után a reumatológia fekvő- és járóbeteg ellátásának elhelyezésére. Az ún. Simor Intézetben működő rehabilitációs részlegünk elhelyezhető lenne a volt Fertőző Osztály épületében (egyik lehetséges megoldás). Ez a tulajdonos önkormányzatnak jelentős anyagi terhet jelent erről anyilatkozó Osvai doktor tud, az ANTSZ ezzel kapcsolatos, építészetben levő előírásait a tulajdonos Esztergom Város önkormányzatának több mint fél évvel ezelőtt megküldtük. Dr. Osvai László és a beszélgetés résztvevője „Szába" között téma a kórház anyagi helyzete. Elsősorban is szeretném közölni, hogy minisztériumi, megyei önkormányzati és kórház erőfeszítés együttesen - nem feszültségmentesen, de biztosítja a kórház likviditását - tehát nem érdemes csődről beszélni. A csődhelyzet fizetésképtelenséget jelent. Osvai doktor azt írja: „a kialakult csődhelyzet egyik oka az évekig tartó alulfinanszírozottságunk, másodszor biztos, hogy mindezt csak ezzel magyarázni nem lehet..." A kórházvezetés felelősségét e kérdésben nagy számú, előző vizsgálat köztük az utolsó, melyet az előző népjóléti miniszter és az előző OEP vezetés rendelt el, megállapítani nem tudta. Dr. Latorcai János országgyűlési képviselő úr, dr. Pusztai Erzsébet államtitkár asszony, majd később az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetői, dr. Gógl Árpád miniszter úr és megbízottja, dr. Varga Zoltán helyettes államtitkár úr foglalkozott és foglalkozik ügyünkkel. A kórház fizetési nehézségének kialakulásában az alulfinanszírozottság döntő és meghatározó szerepe nyilvánvaló és erről hivatalos levélben a Magyar Kórházszövetség is nyilatkozott. Ez a kórházszövetségi nyilatkozat a kórházi „Hírek" 2. számában megjelent és főorvosi értekezleten is ismertettem. A bizonyíték az alulfinanszírozottság kimagasló szerepére nagyon egyszerű: a kiegyenlített finanszírozás óta a kórház több mint 60 millió forint pozitívumra tett szert melyet azonban adósságai elnyeltek. A jelenlegi tartozásállományunk összege, ha a kamatokról nem beszélünk, csaknem forintra egyezik az alulfinanszírozottság forintra, fillére kimutatható következményével. A továbbiakban a legnagyobb készséggel szeretnénk közreműködni egy, a magyar egészségügyről, ill. ennek esztergomi vetületéről kialakítandó kép formálásában. Ennek célja nem riadalom és bizalmatlanságkeltés, hanem azoknak az értékeknek felmutatása, melyek megnyugtató biztonságot adnak környezetünknek, elismerik a város, a kórház, a megye együttes erőfeszítéseit. Azt gondolom, hogy munkánk végzésének tisztessége mellett, személyiségünk kínzó felelőssége még az is, hogy hinnünk kell abban, amit csinálunk, mert ez a hit az első lépés a tudatos tevékenységben. A fizikus fejedelem, Werner Heisenberg írja „A mai fizikai világkép" című írásában: „Minden emberi cselekvés kezdetén a hit áll." S még valami, amit dr. Osvai Lászlónak, a tulajdonosi önkormányzat kórházi tanácsnokának üzenek a véleménynyilvánítás (válaszként le nem közölt újságcikk) szabadságáról. Voltaire etikai magatartását magaménak vallom, és kapcsolatunkban igyekszem ezt érvényesíteni: „Nem értekegyet Önnel, de az utolsó leheletemig küzdök azért, hogy elmondhassa véleményét". Dr. Szontagh Csaba