Esztergom és Vidéke, 1999

1999-02-18 / 7. szám

1999. fefcruár it. Esztergom és Vidéke Nem akarták elhinni, hogy már vége van A cím a képviselőkre vonatkozik, és kettős értelme is van. Egyrészt: hihetetlenül gyorsan és zökennőmentesen, mondhatni, komolyabb viták nélkül, határidő előtt elkészült városunk ez évi költségvetése, nem kell tovább tárgyalni, egyeztetni, „kóvályogni" a hosszú számoszlopok sűrűjében. Másrészt: már öt óra előtt felállhattak a városatyák a tárgyalóasztaltól, s szinte hitetlenkedve néztek egymásra: már mehetünk is haza? Persze, az ülés rövidsége érthető, hiszen csupán két napirend szerepelt a február 11 -ei rendkívüli képviselőtestületi ülés programján. Az azonban szokatlan volt (de jó lenne hozzászoknunk!), hogy az egyes frakciók szónokai milyen megértőek és készségesek voltak egymás javaslataival szemben. Udvarias hangú, rövid és velős felszólalásokat hallhattunk. Egyedül dr. Haller Zoltán volt a kivétel, aki - gunyoros hangneme mellett - nagyfokú tájékozatlanságával és képtelen javaslataival tűnt ki. Nem is kapott egyetlen szavazatnyi támogatást sem... Az első napirendként - immár sokadik alkalommal - tárgyalt éves költségvetés megkapta végső formáját. A számszerű adatokon már nem változtattak a képviselők, csupán a költségvetési rendelet szöveges részén módosítottak néhány helyen. (Dr. Kovács László a Pénzügyi Bizottság, Miavecz Jenő a Városfejlesztési Bizottság, Lengyel Károly pedig Mélyeit tiszteli Hölgyem. Uram! % h Bizonyx'ira Ón is értesült ártól, hogy a jövedelemadó 1%<i fel-ajánlható többek között a közművelődési intézményekjavátu is. Tudjuk, hogy Ún figyelemmel kísíri a Szabadidőközpont munkáját, így ismeri az intézmény általános helyzetéi is. Ezen belül ártól is tudomása van, hogy a színházi tvndeziények számát pénzszűke miatt nem tudjuk a lakosság elvárásai szerint emelni. Ezért elhatároztuk, hogy az 199S. évi jövedelemadó egy százalékának felajánlásából befolyt összeget a rendeziénykínálatjavítására fordítjuk. Reméljük, Ön ezzel egyetért, és megfontolás tárgyává teszi, hogy ilyen módon is támogatja intézményünket. Ezért ezúton is köszönetünket fejezzük ki, egyben tájékoztatjuk, hogy az esztergomi Szabadidőközpont adószáma: 153S7 192-2-11 I Tisztelettel üdvözlik a Szabadidőközpont dolgozói Jf a függetlenek képviselő-csoportja nevében tett módosító javaslatokat.) Ami némi változást jelent az eddigiekhez képest, az az a határozat, mely kimondja: a jövőben a képviselők csak akkor részesülhetnek tiszteletdíjuk teljes összegében, ha a testületi, illetve bizottsági üléseknek legalább 75 %-án részt vesznek. Némi vita csupán a környezetvédelmi költségekkel kapcsolatban alakult ki. Abban mindenki egyetértett, hogy az Ivanov Mihály által felvázolt - számokkal, adatokkal is alátámasztott - környezetszennyeződés városunkban igen magasfokú. Hogy a környezetvédelemre szükséges elkülöníteni legalább 10-12 milliót, az nyilvánvaló volt, de hogy hogyan, és hogy milyen költségvetési tételnél szerepeljen, meg hogy ki rendelkezzen felette, abban már megoszlottak a vélemények. Végül Lengyel Károly javaslatát fogatták el: márciusbantárgyalja meg a testület városunk környezetvédelmi helyzetét, alkosson ezzel kapcsolatban rendeletet, egyidejűleg hozzanak létre alapot, amelybe a pótköltségvetés juttasson megfelelő összeget. Feltehetően ekkor döntenek majd a képviselők arról is, hogy ezzel a pénzzel a Mezőgazdasági és Könyezetvédelmi Bizottság rendelkezzen-e vagy sem. A megszavazott módosításokkal a testület az 1999. évi költségvetési rendeletet véglegesítette. A második napirendi pontban Miavecz Jenő terjesztette be a Városfejlesztési Bizottság javaslatát, mely A VÁROSHÁZA - TÉLVÍZ IDEJÉN (Bánhidy László fotója) szerint módosítani szükséges a hulladékszállítást szabályozó korábbi önkormányzati rendeletet. A javasolt változtatás mindössze annyi, hogy a „vegyes rendeltetésű épületekben kialakított ipari, kereskedelmi, szolgáltató és egyéb vállalkozási célú helyiségek esetében" ezután nem a használónak, hanem a tulajdonosnak kell a GAMESZ-szal szerződést kötni, a szolgáltatás díja pedig a duplájára emelkedik. A rendeletmódosítást - melynek következtében némileg emelkedni fog a város bevétele - a testület egyöntetűen megszavazta. Sz. B. Városi testületünk legutóbbi kulturális bizottsági ülésén újra - isten tudja már hányadszor 1990 óta! - szembesülhettünk az egy város - két tévé dilemmájával. Azzal, hogy létezik egy városi csapat, amely az amatőrizmus felől indulva - mai napig annak a szintjén - létrehozta a semmiből a kábeltévé helyi stúdióját, s kilenc zavaros, bonyolult és ellentmondásos évet élt meg. Közülük sokan kiváltak, így egy oktatástechnikus is, aki nem tűrte a közös gyeplőt, üzleti alapon önálló stúdiót alapított. LagzifUmezéssel megfelelő egzisztenciát is teremtett hozzá - s addig nem is lenne baj, ha nem akart volna továbblépni. Mert az előbbiben nagyon jó. Mi több, elsőrangú! Csak egyvalamit feledett el: a csalódott, elfásult, megkövült bárzongorista ne ácsingózzon a Zeneakadémiára! A maradék csapatról nehéz elfogultság nélkül írni. Annak ugyanis jelen sorok írója is egy ideig tagja volt, aztán onnan távozott, mert elege volt az ingyenmunkából és abból az állandóan tapasztalható feszültségből, amely egyfajta olcsó rivalizálásban nyilvánult meg. Műsoruk 1990 vége óta rendszeresen látható a város két (vagy három? ez is egy külön mise) kábelrendszerén. Heti egy félélő adást produkálnak, azt ismétlik itt is, Kertvárosban is, háromhetente pedig egy többórás képviselő-testületi ülés önkínzó megtekintésére adnak lehetőséget. Egyébként napközben és éjAhogy én látom... VÉRPROFIK jel folyamatosan pörgő képújságjuk van. Ezt csinálják vagy húszan, öt főállású emberrel, egy csomó önkéntes kisegítővel. S miközben közhasznú társasággá alakultak, az elmúlt évben akkora városi támogatásban részesültek, amely már végleg megkérdőjelezi függetlenségüket. Ez meg is látszik szervilis és egyre arctalanabb műsorukon. Kár. A Körzeti Televíziót létrehozó vállalkozó (szándékosan nem ejtek meg neveket, kisvárosban élünk, mindenki mindent tud, a személyeskedés meg nem az én asztalom) legnagyobb tévedése: ugyanezt az unalmas, arctalan, jellegtelen műsort csinálja. Manapság nem lehet tudni, hány faluban vetíti kazettáit. Ő tizenötöt mond - a régió községeiben nem igazán jellemző folyamatos jelenléte. És most ó is, újra, helyet kér a rendszeren, ahová, egyébként úgy tűnik, önkényesen nem engedik be. Azon 17-18 adó nézhető, egyet adjunk át neki - mondja. Érthetetlen. Miért? Profi rádiók és tévék tudnak megosztott műsoridőben sugározni, napi nyolc-nyolc-nyolc, vagy tizenkét-tizenkét órákat. Ez itt miért nem sikerülhet? De nem is az a dilemma, hogy melyik csatornát áldozzuk fel. Hanem: mi szükség van arra, hogy két - egyformán semmilyen - műsor menjen le hetente 3-4szer hatvan percben, a többi 160 órában pedig reklámok, amelyeket senki nem néz: a nagy többségnek semmitmondóak. Miért? És még egy: a kábel közösségi tulajdon. Milyen alapon vennének le onnan akár egy olasz, egy francia, vagy német, 168 órán át sugárzott műsort? A nagy tévedés a tavalyi tévéfejlesztéssel tetőzött be. Ahelyett, hogy a létező piacon valódi profik között meghirdették volna egy jó esztergomi városi tévé létrehozásának lehetőségét, súlyos, adófizetői millióinkkal biztos helyzetbe hoztak egy amatőr társulatot, kizártak egy létező másikat és jó néhányat, amelyekről eleve nincs is tudomásunk. Semmi nem változott. A műsorok ugyanolyan rosszak. Túl a továbbra is fennálló, sorozatos technikai hibákon, résztvevői és vezetői (tisztelet a ritka kivételeknek) nem tudnak beszélni, hangsúlyozni, fogalmazni, alanyt állítmánnyal 'egyeztetni. Miért kell ebből kettő? Kétszer ugyanaz a zászlófelvonás, ugyanaz a bizottsági ülés; ugyanaz a külügyminiszter beszáll, kiszáll, mosolyog - minek? Ez 1990-ben még érdekes lehetett. A varázsa engem is megérintett. Aztán megjelentek a színen mind a nyugati, mind a hazai csatornák. Profi kivitel, profi tartalom. Most 17-18-at nézhetünk, még a leggyengébb, a szlovák kettő is (nálunk beszűrődik a jel a kábelre) körökkel élvezetesebb. Amatőrizmusról beszéltem. Félreértés ne essék: nem sértésnek szánom. Éppen egy vérbeli profi, azaz vérprofi tévés, Friderikusz Sándor műsorában fogalmazta meg egy másik szakember, Szinetár Miklós: „Az amatőrt a profitól az különbözteti meg, hogy nagyon szereti, amit csinál, s egyszer-egyszer kimagaslóan magasat tud alkotni. De a folyamatos bizonyításra, mint a színész a színpadon, estéről estére: képtelen. Mert nem szakmája. Nem tanulta. Nincs rutinja, nincs a vérében. Mert nem profi." Acímbeli kifejezés az amerikai sajtóban és üzleti kultúrában terjedt el nagyjából egy időben. Jelentése egyszerre sokoldalú és egyértelmű: vérprofi az, aki az újságírásról-filmrőlmoziról-színházról, az üzletről mindent tud. Mindent tud, ott nemcsak magától értetődően mozog, hanem uralja is a terepet. Senkit nem akarok megbántani. De egyszer szembe kellene nézni ezzel a kérdéssel: mit, miért csinálunk? Rafael Balázs