Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-23 / 51-52. szám

6 Esztergom és Vidéke 1999. december 23. MAGYARORSZÁG FELAJÁNLÁSA A MAGYAROK NAGYASSZONYA PÁRTFOGÁSÁBA F.mlékezzél meg. Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya. szentséges Szűz Maria, emlékezzél meg örökségedről, amelyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István Neked felajánlott. Tekints kegyes szemmel országodra, légy szószólónk és közbenjárónk Szent Fiadnál. Jézus Krisztusnál. Hozzád kiáltottak őseink és minden Ínségükből kiszabadultak. Ez a remény éltet most is, ez a bizalom indít, hogy oltalmadban keressünk menedéket mi, a Te néped és örökséged. Oltalmazd és védjed hatalmas pártfogásoddal minden testi-lelki bajtól országunkat. Hazánk lopásztorainak nyerj isteni segítő kegyelmet küldetésük teljesítéséhez, híveidnek pedig az élö hit cselekedeteiben és gyümölcseiben buzgó szívet. Könyörgünk, Nagyasszonyunk, magyar hazánk vezetőiért, hogy a Szentlélek ajándékai által megvilágosítva védelmezzék az igazat, a közjó előmozdításán őszinte igyekezettel fáradozzanak. Könyörgünk, Nagyasszonyunk, egész nemzetünkért. Vezesd kegyességeddel. tartsd meg Isten szeretetében és félelmében. Nyerj a bűnbánóknak bocsánatot, az igazaknak állhatosságot, a fiataloknak tisztaságot. a házastársaknak hűséget, a szegényeknek pártfogást, a szomorúaknak vigasztalást, a megholt híveknek pedig örök nyugodalmat. Légy minden ügyünkben szószólónk Szent Fiadnál, hogy az ő akarata szerint rendezzük életünket. Fogadd kegyesen kérésünket, hogy közbenjárásoddal megsegítve, a jelen élet küzdelmei után az örökkévaló boldogságra eljussunk. Krisztus, a mi Urunk által. - Amen. SZENT ISTVÁN KIRÁLY MEGKORONÁZÁSÁNAK 1000. ÉVFORDULÓJA Üzenet Erdélybe Az Esztergom és Vidéke szerkesztői műhelye már tavaly elhatározta: Erdély két jelentős megyéjének napilapjával, a Csíkszeredában megjelenő Hargita Népével és a Szatmárnémetiben kiadott Szatmári Friss Újsággal szorosabb együttműködést kezdeményez. A két terület ugyanis az elmúlt ezredév során sok-sok szállal kötődött városunkhoz, az egyházhoz, a nemzethez. A történelem, mint tudjuk, e szálakat alaposan szétszagatta. A millennium most jó alkalmat kínál arra, hogy próbáljuk meg újra összekötni. Ezért lapunk felelős kiadója. Meggyes Tamás alpolgármester, és főszerkesztője, Bencze Cs. Attila az alábbi levéllel kereste meg a két napilap főszerkesztőjét, Borbély Lászlói és Veres Istvánt Kedves Barátaink! Esztergom városából szólunk hozzátok, nemzetünk bölcsőhelyéről. Arról a helyről, ahol minden magyar szellemi-lelki „nulla-kilométerköve"áll. Ez pedig maga az államalapító szentistváni mű, amely itt fogant, s innen sugárzott szét, megtartva nemzetünket zordon idők századain át Esztergom várhegyén határoztatott meg éppezer éve hovatartozásunk iránya, elsőként itt fogadtuk magunkba Európa szellemi-kulturális értékeit erkölcsi fogódzóit; Vitéz János palotájában „társalgott a csillagokkal" Regiomontanus, e falak közt hallgatott múzsájára Monteverdi, ezért a városért, váráért adta életét Balassi Bálint, itt élt kiáltásnyi szóra Babits. És ami talán kevésbé ismert, de mi számon tartjuk: a történelmi Szatmár vármegye Esztergomnak három főpapot is adott: a mohácsi síkon elesett Szálkái Lászlói, erdődi Bakócz Tamási, aki itt álmodta meg máig csodálható kápolnáját, és Hám Jánosi - aki viszont az ismert történelmi események miatt soha nem foglalhatta el hercegprímási székét. Eljöttek azonban, s ma is közöttünk élnek „lelki gyermekei", a szatmári irgalmasnövérek, akik 1865-től leányaink tanítóiként, később kórházi ápolókként is kivívták Esztergom és környéke szeretetét, tiszteletét, megbecsülését. És máig él városunkban annak emléke is, hogy az itt végső nyughelyre lelt '48-as honvédek sírjánál, a Duna partján mondta egyik utolsó nagyhatású beszédét a székely nemzet hallhatatlan érdemű fia, Orbán Balázs. Esztergom - egy vérzivataros ezredév végén - most igazi ünnepre készül: a Magyar Millennium Ünnepére, ami szerencsésen egybeesik a kereszténység világot átölelő megemlékezéseivel. Tehát reményeink szerint városunk a következő esztendőben kétszeresen is a nemzet és Európa figyelmének előterébe kerül, hiszen Babits szavaival szólva: „Itt a Magyar Róma!" Ünnepünkön - amelyet elsősorban a lélek ünnepének gondolunk - nemzetünk nagy családjának minden tagját a bölcsőhelyhez várjuk! Persze tudjuk, sokan nem jöhetnek, bár lelkük kívánná e zarándoklatban való feloldódást Éppen ezért határoztuk el: az Esztergom és Vidéke hetilap a Hargita Népe és a Szatmári Friss Újság napilapok 3-3 olvasóját meghívja és saját vendégeként fogadja Esztergomban, 2000. augusztusában, azokban a napokban, amikor az ünnepi rendezvények legtöbbel nyújtanak - az élmény koronáját! Hogy ki lesz az a három olvasó? Nos, ez - mint azt már korábban is jeleztük - egy közösen szervezett játékban dőlne el, amely 25 héten át a Hargita Népe és a Szatmári Friss Újság hasábjain zajlana - Esztergomról, történelmi eseményeiről, alakjairól, s más városainkról. A kérdéseket szerkesztői műhelyünk tagjai állították össze abban a reményben, hogy a megválaszolásukhoz szükséges adatok felkutatása már önmagában is élményt, szellemi gyarapodást, és egymásratalálást jelent. Karácsony közeledtével a lap minden olvasójának áldott ünnepet, a 2000. év hajnalán pedig ősi köszöntésünkkel kívánunk a megmaradáshoz erőt, a tennivalókhoz egészséget és a léleknek békességei! Kelt Esztergom városában, 1999. december havának 10-ik napján. Üdvözlet a Hargitáról Nyáron jártam Esztergomban, álltam a Várhegyen, néztem a Dunát. Olyan közelinek tűnt a másik part - más ország mégis. Más országból jöttem én is a koronázó városba, Erdélyből, a székelyföldi Csíkszeredából. Haza érkeztem mégis. A kiismerhetetlen sors határokat húzhatott közénk, nyelvünkben, kultúránkban, érzéseinkben mégis egyek vagyunk. Volt alkalmam tapasztalni ezt Esztergomban is. Mikor Önök eljönnek hozzánk ugyanezt tapasztalhatják a Székelyföldön. Ha vendégeink vannak, rendszerint felmegyünk velük a Hargitára, a Székelység szent hegyére, melynek rendíthetetlen nyugalma jelképe lett az itt élők makacs kitartásának, szülőföld iránti kötődésének. Barátainkat elvisszük a Gyimesekbe is, egy kicsi település vasútállomásának nagyranőtt épületéhez, az egykori vámházhoz, hadd lássák: nem volt mindig olyan kicsi az az ország, amelyet e búcsúzó században olyannyira összezsugorított a történelem! A műholdas tévéadók jóvoltából ma már a hegyek között sem vagyunk elszigetelve a világtól: karácsonykor, s a Magyar Millennium rendezvényein ott leszünk mi is Esztergomban, büszkén ünnepeljük az egész magyarsággal együtt Szent István király, keresztény európaiságunk megalapozóját Jövőben, az augusztus 20-ai esztergomi ünnepségeken személyesen is lesznek székelyföldiek az imádkozó sokaságban, így jutalmazza az Esztergom és Vidéke szerkesztősége a Csíkszeredában megjelenő Hargita Népe című napilapban a „magyar Rómáról" közölt vetélkedő nyerteseit. Nevükben is előre köszönöm ezt a csodálatos lehetőséget! Nehéz időkben edződve derűlátón várjuk a 2000. esztendőt. Székelyföldi olvasóink nevében áldott karácsonyt kívánok Esztergom minden lakójának, s küldöm a hagyományos székely jókívánságot: Erőt, egészséget, bort, búzát, békességet az új esztendőben! Borbély László a Hargita Népe napilap főszerkesztője FRISS tJ JSAG Mi is, ha csak lélekben is A magyar államiság ezeréves évfordulójának méltó megünneplésére készül a nemzet. Csakhogy annak határai sehol nem esnek egybe a magyar állam határaival. Igyhát mi - újabb keletű kifejezéssel határon túli magyaroknak nevezett nemzetrészek - hogy ünnepeljünk? Annak az államnak az ünnepén, amelynek polgárai vagyunk, igazán nincs mit ünnepelnünk, hiszen ami másoknak ünnep lehet, az nekünk gyász és gyötrelem. Igyhát mindkét ország ünnepén nekünk csak egyvalami juthat eszünkbe (mivelhogy azt, ami van, naponta érezzük, sőt éreztetik velünk, ha véletlenül megfeledkeznénk magunkról): hogy nem volt ez mindig így. Nem mindig volt ez így! Nem volt ez így, amikor Szent István megalapította a gyulafehérvári püspökséget (ma érsekség), nem volt ez így akkor, amikor Bakócz Tamás elindult Erdődről, hogy az egyik legismertebb esztergomi érsek legyen. Nem volt ez így akkor sem, amikor Károli Gáspár édes anyanyelvünkre fordító le a Bibliát, aminek köszönhetően az összmagyar irodalmi nyelv alapja a szatmári tájnyelv lett. Nem volt így még akkor sem, amikor a Nagyságos Fejedelem „Pro Libertate" feliratú zászlói letörtek a nagymajtényi síkon. És nem volt még így, amikor a Sződemeteren született Kölcsey papírra vetette nemzeti imánkat, a Himnuszt, amelynek elénekléséért még tíz évvel ezelőtt is az ó szülőföldjén akár tömlöc járt s ma is jobbára csak a templomokban fújjuk el, sátoros ünnepeken tartott istentiszteletek záróakkordjaként. S nem volt ez így, amikor Petőfi az oltár elé vezette Szendrey Júliát a ma romokban álló erdődi vár kápolnájában, s akkor sem, amikor Hám János szatmári püspököt esztergomi érsekké nevezték ki. És bizony egyben volt még a „magyar ugar" akkor, amikor Ady Endre elindult az Érmindszent halárában lustálkodó Értől, hogy befusson a szent, nagy óceánba. Éttől a mi felemás, félszeg állapotunkból fakad tehát, hogy jobbára csak lélekben ünnepelhetünk, még ha lesz egy-egy szerény megemlékezés a millennium alkalmából mifelénk is. De lélekben annál inkább megtesszük ezt véletek együtt, anyaországi testvéreink! Veres Isjtván a Szatmári Friss Újság napilap főszerkesztője