Esztergom és Vidéke, 1999

1999-12-09 / 49. szám

1999. december 9, Esztergom és Vidéke I Sajtóbeszélgetés a kórházban Az elmúlt héten dr. Pák Gábor megbízott kórházigazgató és munka­társai sajtóbeszélgetésen tájékoz­tattak az esztergomi Vaszary Kolos Kórház mai helyzetéről. Mint meg­tudtuk, Komárom-Esztergom megye két nagy kórháza struktúra-átalakítás­ra készül. Közös a szándék: a szabad kapacitások felmérésével alakítsanak ki mindkét helyen (valamint Tatán, Komáromban és Kisbéren) optimális intézményeket. Az intézmény mai adósságkezelése nem rossz, csak a felhalmozott teher súlya riasztó. Ebben a helyzetben igen sokat segítene a még miniszteri kijelentésben is, az idei év tavaszán megígért 160 milliós segítség. Erre, úgy tűnik, nem sok a remény. Az egész hazai egészségügy alulfinan­szírozottságán kellene változtatni. A jelenlegi vezetés célja: mindent kerí­tésen belülre hozni, azaz úgynevezett kisszakmáknak (nem alacsonyabb rangú, hanem kisebb betegcsoportok­kal működő szakágaknak) is helyet találni. Tehát az urológiának, a sze­mészetnek és az orr-fül-gége osztá­lyoknak. Az urológia részlegként mű­ködne a sebészet épületében, az utóbbiak az előbbi helyén. Jelenleg, bár szüneteltetik a bőrgyógyászati osztály fekvőbeteg-részlegét, senki nem marad ilyen ellátás nélkül. Ezt megoldják más, korszerű osztályok (belgyógyászat, sebészet) szabad ágyain. Január végén kezd a sebészet régi épületében a Dorogról beköltöző reumatológia. Az üresen maradó do­rogi intézményekben krónikus bel­gyógyászati és reumatológia utókeze­lőt kívánnak kialakítani. Rafael Balázs Forum a Prímás-sziget új útjáról Városunk nagy ajándéka, hogy a szlovák és magyar kormány politikai szándékából az Európai Unió anyagi támogatásából két éven belül újjáépül az 1944 karácsonyán felrobbantott Mária Valéria híd. A híd - reményeink szerint - meg­sokszorozza az eddigi vendégforgal­mat, autók, autóbuszok, kerékpáro­sok, gyalogosok sokasága érkezik és távozik. A mostani Lőrinc utcai hídra felvezető út már képtelen lesz áteresz­teni ezt a megnövekedett forgalmat. Hiszen most is két, három ütemet kell kivárni a lámpás közlekedés nyomán. A „dörzsöltek" a Prímás-szigetről nem is a Lőrinc utcán érkeznek, ha­nem a Kis-Duna sétányon (szabályta­lanul) a Városháza felé. Milyen utat építsenek a szigeti for­galom megoldására? - ezzel a témá­val kapcsolatban rendezett lakossági és közületi fórumokat a városi főépí­tészi iroda. Közel százan mondták el véleményüket és hozzájárultak ah­hoz, hogy még ebben a hónapban az önkormányzat képviselő-testülete ha­tározatot hozzon. Műszakilag kezdet­ben három lehetőség kínálkozott. Egyrészt a mai forgalmi rend, más­részt a Kossuth híd felújításával, vé­gül a szigetről egy új Kis-Duna híd megépítésével megoldható a forga­lomszabályozás. Sári István városi főépítész rendelke­zésünkre bocsátotta azt a vázlatot (raj­zunkon), amelyen már csak két megol­dás szerepel. Tudniülik a műemlék­védelem és a lakosság sem támogatja a vízivárosi kivezetést. Marad tehát lehe­tőségként e két megoldás: a sziget Nagy-Duna oldalán kiépíteni az új utat, vagy az Árok utcai vagy délebbre a Töltés utcai kivezetéssel, és itt egy új híd megépítésével. A szigeten működő intézmények (iskola, sportcsarnok, vendéglő, kem­ping, evezőstelep, sporttelep) képvi­selői, valamint a telektulajdonosok is azt támogatják zömében, hogy a Prí­más-szigetet nem szabad kettéoszta­ni. Ezért az új átkelés a legdélebbre, közel a csáposkutakhoz, a Töltés ut­cához kerüljön. A fórumokon elhangzottakat hall­va mi is szót emelünk a Prímás-sziget elhanyagoltsága miatt. Ezen a meg­újuló városvezetésnek mielőbb vál­toztatni kell. Sokan - főként turisták -a Margit-szigethez hasonlítják. Mé­reténél fogva a mi szigetünk ennek csak töredéke. Éppen ezért talán ké­pesek leszünk a közeljövőben jobban megbecsülni. így legyen! Pálos Ahogyan én látom Üzletünk Irigység nélkül, csak a ténymegálla­pítás szintjén: Dorogon három, Tatabá­nyán legalább nyolc bevásárlóközpont váija az embert. Pest felé haladva, az Árpád hídi végállomásig legalább öt mellett megyünk el. Eszteigomban egy sincs. Csak nyilatkozat. Az egyik véle­kedés szerint minek ez nekünk? Elide­genít, a nagy konszernek kihasználnak minket, most alacsony árakkal csábíta­nak, aztán, miután megöltek minden kiskereskedőt, majd szépen (durván) emelnek. A másik fél tudni véli, mitől döglik a légy. Azaz: csúszópénzt kér itt mindenki, szószerint üzletelnek, akik­nek kellett volna, azok nem adtak, nem is jött ide senki. Nem tudom. Nekem csak abból van elegem, hogy a sarkamra taposnak. A Bánomi lakótelepen 5-6 kisbolt van. Le­het, hogy családiasak. De a sörösrekesz­nek nagyobb a becsülete, mint a vásár­lónak. Ha ketten be akarnak menni, a bennlévő négynek ki kell jönnie. Ha beszorulunk valahogy, egymás kosará­ba nézünk, egymás nyakába lihegünk; az árak magasabbak, mint lent, a város­ban stb., stb. A városban? A Julius Meinl üzlete az egyeden, ami valamennyire méretes. De ma már az is tele mindenféle konténerrel, rak­lappal, gondolával, ezer oszloppal. És mellé a tömeg. Nem értem, nem értem! Nem megyek messzire, csak ide, a bécsi országútra. Jó, magasak a bérek, de egy 5-6 ezres falu központjában kettő, hatá­rában 3-4 üzletközpont várja a vevőt. Ahol tér van, ahol minden olcsóbban megvehető. Nem szakáruházak, hanem tömegigényre épülnek. Hogy csinálják? De, mondom, nem kell odáig menni. Itt van Dorog. Semmivel sem magasabb életszínvonal, alacsonyabb lélekszám: és három normális bevásárióközpont. Ne ragozzuk. Ebben is csak ennyire va­gyunk képesek. Na, majd most!!! Megvárjuk. Megváijuk? R. B. Szubjektív KOLLEKTÍV AMNÉZIA? Idestova egy hónapja már, hogy dr. Könözsy Lászlótól - ha csak ideigle­nesen is - Meggyes Tamás vette át a „stafétabotot". A lakosság vegyes ér­zelmekkel fogadta a hírt. Volt, aki tapasztalatlannak tartotta az új város­vezetőt, volt, aki bizakodva fogadta a „fiatalítást". Jómagam sem tudtam, jó lesz-e Esztergomnak ez a változás. S az igazaság az, ma sem tudom. Úgy gondoltam, ne az előítéletek-melyek bennen is jócskán megtalálhatók -, hanem a gyakorlat döntse el: ,jól se­per-e az új seprű?" Nos, az eddigi tapasztalatok, benyomások között számomra akad pozitív és negatív „üzenetű" is - e város polgáraként tehát sem dicsérni, sem elmarasztalni nem tudom egyértelműen. Tetszett, hogy nem küldött el senkit a Városháza apparátusából, tetszett, hogy együttműködésre szólította fel az önkormányzat valamennyi tagját, de az már kevésbé, hogy már az első lényegesebb döntésnél - a Jogi Bi­zottság megalakításánál - nem kérte ki a függetlenek képviselői csoportjá­nak véleményét. Tetszett, hogy az első testületi ülé­sen jól kézben tartotta a vitát, kon­szenzusra, „békés egymás mellett élésre" törekedett, de az kevésbé, hogy az ezt követő rendkívüli ülések­re az előkészítetlenség, a széthúzás voltjellemző. Tetszett, hogy Meggyes Tamás vá­rosi egységet hirdetett, jövőbe mutató kézfogást, de az nem, hogy ezt az álláspontját az Esztergomi Tükörben már más beállításban olvashattuk. Úgy tűnik, a város kollektív amné­ziában szenved. Mégpedig szelektív amnéziában: a múltból csak a rosszra emlékszik. Mintha a rendszerváltás óta ebben a városban semmi pozitív esemény nem történt volna, semmi sem épült volna, mintha egyetlen he­lyes döntés sem született volna. A lapokból - és több nyilatkozatból is ­az derül ki: minden, amit az eddigi vezetés csinált, az rossz volt, minden ami majd ezután lesz, az jó, egyetlen ember eltávozása a városvezetésből új korszakot nyit Esztergom törté­netében. Ez egyrészt nem lehet igaz, másrészt olyan mérvű önbizalmat sej­tet, amit már akár beképzeltségnek is nevezhetnénk. Különös a múltnak ez a felelőtlen ostorozása azért is, mert az utóbbi évben köztudottan már nem a függetlenek által - csak bizonyos mértékig - támogatott polgármester kezében volt a hatalom, a döntés, ha­nem a közös platformba tömörült „el­lenzék" akarata szerint történtek a dolgok. Ennek az évnek a sikertelen­ségéért - melyet különben nem én, hanem a Tükör nevez annak - tehát e csoportot is terheli a felelősség. Úgy­hogy mindent a volt polgármester nyakába varrni - bár hálás dolog ­nem „fair". A jobbító szándékkal termé­szetesen egyetértek, és magam is alig várom már ennek a látható eredmé­nyeit. Éppen ezért tetszett Meggyes Tamás alpolgármesternek az az ötle­te, hogy meghívja egy konferenciára - közös gondolkozásra - a város min­den számottevő szervezetének veze­tőjét, képviselőjét, hogy mondják el, miként képzelik Esztergom „új kor­szakát", milyen javaslataik lennének a 2000. évre. Mondom, tetszett az ötlet, tetszett a fórumon elhangzó sok vélemény, amelyek között számos megszívle­lendő is akadt. Persze óhatatlan, elke­rülhetetlen volt, hogy a város legége­tőbb problémáit szinte mindenki fel fogja vetni. így például az idegenfor­galom fellendítésének szükségessé­ge, a város útjai, megközelíthetősége, a piac, a helyi közlekedés, a 2000-es programok sorra visszatértek, véle­ménykülönbség pedig alig volt. Ami nem tetszett viszont - s ezért nem Meggyes Tamás okolható -, hogy a lakosság távol maradt e rendezvény­ről. A meghívott vezetőkön kívül pénteken 2-3, szombaton talán 4-5 érdeklődőt véltem felfedezni a szék­sorokban. Az egyik felszólaló - hajói emlék­szem, Horváth Béla, a Vármúzeum igazgatója - fel is vetette: a kialakult helyzetért nemcsak az önkormányzat kollektívája felelős, de az esztergomi polgárok közönyössége is. S ebben teljesen igaza volt! Dr. Ámon György gesztusértékű­nek minősítette a főfoglalkozású al­polgármester kezdeményezését, de fontosnak tartotta, hogy az önkor­mányzat is őszintén tárja a lakosság elé meglévő korlátait, hogy az embe­rek jobban megértsék a fellelhető hi­ányosságokat. Többen felvetették: a politikai, ha­talmi harcok nem a város érdekeit szolgálták, s kérték, a jövőben tegyék félre az érdekellentéteket. Magam is úgy érzem csak ez lehet a siker záloga, s ebben jó példával kell élenjárnia városunk új vezetőjének is. Szába

Next

/
Oldalképek
Tartalom