Esztergom és Vidéke, 1999

1999-11-11 / 45. szám

4 Esztergom és Vidéke 1999, november 11, Barcsai-portrék barátairól November 5-én késő délután a Szabadidőközpont aulájában gyülekeztek Barcsai Tibor festőművész barátai, ismerősei, a képzőművészet iránt érdeklődők. Csernus Ferenc igazgató köszöntötte a nagyszámban megjelenteket, majd a kiállított portrékról maga a művész szólt (fotónkon). Nagyszerűen rendezett kiállításon a sort az önarckép Mackó kandúr nyitotta, majd az elmúlt négy évtized barátainak portréi sorakoztak: mindenekelőtt a már nem élő Dévényi Iván, Mucsi András, Tamási Lajos, Marisa Alajos, majd a társasági élet jellegzetes figurái: Masler Jenő, Kalmár Kalifa, Berezvay Balázs, Varga Péter, Tur ányi Sándor, Sörös doktor, Kemp Károly, Balla András, Vincze Laci és Angyal, valamint mások. A sort Mirci Murci zárja, mintegy másik önarcképként. Ezeket a szellemes és találó portrékat hosszas személyi tanulmányok, barátság, társasági beszélgetések érlelték meg Barcsai Tiborban. A kiállított 22 festmény egyrészt a művész, másrészt műgyűjtők tulajdonában van. Barcsai Tibor olyan technikával és szellemi frissességgel bír, hogy folytatnia kellene ezt az utat. Esztergomban népes tábort alkot baráti köre, akad hát bőven portré-alany. Ehhez kívánunk a művésznek további erőt, ihletet alkotásaihoz. A megnyitón a nagyközönség hitet tett Barcsai művészete mellett, érdemes hát élnie ezzel a bizalommal. Két héten át láthatja a nagyközönség e műveket, utána visszakerülnek a gyűjtők falai közé. (Pálos) Non nobis, Domine, non nobis, sed tuo da Gloriam Olasz Ferenc fotográfus kiállítása a Keresztény Múzeumban Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget: a 115. zsoltár kezdősorait választotta Olasz Ferenc immár második esztergomi kiállításának mottójául. Két éve a Magyar Örökség részének nyilvánított életmű valóban a szolgálatról szól. A hatvanas évektől napjainkig készült fotók, filmek, könyvek az alkotónak a transzcendens felé forduló áhítatát, vágyát tükrözik egyre kiérleltebb, egyre árnyaltabb formában. A fotózás mellett, mintegy hetven filmet forgatott a hazai művészettörténet kiemelkedő képzőművészeti, iparművészeti és irodalmi alkotásairól (Szent Korona, Nagyszentmiklósi kincs,_ Szent László herma, Lőcsei Pál, Ómagyar Máriasiralom, Halotti beszéd, Szózat,...). A Keresztény Múzem kincsei ugyancsak alkalmat adtak arra, hogy ihletett bemutatásukkal a ma közönsége felé fordulva közvetíthesse a régi korok mának is szóló üzenetét. M.S. mester passiójeleneteit még a restaurálásuk előtt vette fel először, s a televízió azóta rendszeresen műsorra tűzi, akárcsak az „ Úrkoporsó" -1. Ez utóbbi film esetében Olasz Ferenc forgatókönyvében nem elégedett meg a művet egészében és részleteiben bemutató látvánnyal és kifejező gregorián zenei kísérettel, hanem gyertyákból keresztet formáló installációt komponált a 15. századi faragvány köré és különféle színű, erősségű fénnyel világította meg. Filmesként legutóbb ezév tavaszán dolgozott a Keresztény Múzeumban, hogy az MTV megbízásából 3 részes filmet forgasson a Képtárról a „Magyarország 2000" sorozathoz. A szeptember 12-én nyílt kiállítás a tavalyi, a pesti Vigadó Galériában rendezett életműkiállítás anyagából válogatott, illetve kiegészült a Gobelin terem installációjával. A földszinti időszakos tárlatok céljára szolgáló termek részben időrendben, részben tematikusan villantják fel Olasz Ferenc munkásságának legszebb darabjait a 60-as évek korai, még fekete-fehérben fotózott darabjaitól egészen a legújabb művekig. Olasz Ferenc hagyományos értelemben vett realista fotós, aki azt „veszi le", amit lát és az a fotón is olyan lesz, mint a valóságban. Utólagos technikai trükökkel nem avatkozik be a megörökített képkocka világába. Képeinek elsődleges egyszerűsége, közvetlensége, különösen sorozatokban szemlélve mégsem egyértelmű, hanem rendkívül fontos, mélyebb és mélyebb összefüggéseket láttat meg. A tartalom, a múlandóban meglelt örökkévaló válik hangsúlyossá a manipulációval szemben. Isten a maga képére formálta az embert..., ötlik fel bennünk a gondolat, ha az alsópáhoki (a művész szülőfaluja) idős embereinek portréi mellett a pléh Krisztusok hasonló kivágásait pillantjuk meg. A fotográfiák statikussága mellett a filmrészletek azt a dinamizmust közvetítik, ami a másik műfaj sajátossága, bár Olasz Ferenc filmjeiben gyakran megfigyelhető, hogy a kavargó fények, a felszálló füst, a vágtató lovak, a körbeforgó alakok látványos, szerteágazó mozgása, mintha időnként megtorpanna, hogy az adott pillanatot megőrizze. Aki látta a nyolcvanas-kilencvenes évek filmjeit (a múzeum baráti körének rendezvényén, 1998-ban nyilvánosan is bemutattunk néhányat, nagy sikerrel) emlékezhet azokra a rendkívül gondosan, aprólékosan megkomponált képi elbeszélésekre, melyekből egy-egy felvillan most foNémet fúvósok a Bazilikában és Táton November 2-án újabb fúvószenei élményben volt részük a Bazilika főként külföldi látogatóinak és a táti kultúrház nagyközönségének. A Musik-Land Utazási Iroda idei utolsó vendég-zenészei a délnyugat-németországi Freiburg-Kappelböl érkeztek hozzánk négy napra. Vendégségük csúcspontja kétségtelenül a kedd nap volt. A Bazilika kupolája alatt muzsikáltak egy órán át, olyan hangzással, hogy a turista kíváncsiskodók nézőkké és hallgatóvá váltak. A hely szelleméhez méltó válogatott zeneműveket szólaltattak meg Beethoventől, Bachtól, Frank Ericksontól, Ted Huggenstől, Andre Waigneintól és Serge Lancetől. A délelőtti zenei áhitat mind az ötven tagú zenekarnak, mind a többszáz főnyi muzsikakedvelőnek maradanó élményt jelentett. Este a táti kultúrházban minden szék gazdára talált A freiburg-kappeliek előbb önállóan muzsikáltak, majd együtt a házigazdákkal, vezényelt Manfréd Preiss és Zagyi István. A közel száz zenész csodálatosan szólaltatta meg hangszerét: indulók, filmzenék, világslágerek sorát hallhattuk. P. tón, és fülünkbe cseng az eredeti, varázslatos zene is. A képek önmagukban is önálló, teljes értékű képpé merevednek, de a szűkös falfelületekből, a szoros képakasztással, még előnyt is sikerült kovácsolni azzal, hogy azöszszekapcsolódó fotósorok némiképpen visszautalnak eredeti drámai mivoltukra a mozgó képekből. A múzeum időszakos kiállításait tekintve kuriózumnak számít, hogy a Gobelin termet is hozzákapcsoltuk a földszinti funkciójához. A falakról lekerültek a kárpitok, hogy helyet adjanak Olasz Ferenc 1 m x 1 m nagyságú színes nagyításainak. A két szintet a művész a Korpusz a hóban című sorozata köti össze. Megdöbbentő hatású az emeleti kiállítás. A fotográfiák technikai tökéletessége itt a legszembetűnőbb, azaz nincs torzítás, élőn ragyognak a hetvenes években megörökített színek. A megfelelő nagyságú térben elkülönülnek, de összetartozásukat sem veszítik el az eredeti falusi környezetben, érintetlen tájban fényképezett pléh Krisztusok az egyik oldalon. A másik oldalon az eredetileg kis méretű útmenti, faluszéli népies alkotások fejeit nagyította fel a művész. így vált megdöbbentővé a naiv, ismeretlen erdélyi és Zala megyei alkotók formai kifejezőkészségének ereje, mellyel a keresztény művészet örök és megoldhatatlan témáját az Istenember Krisztus arcát megfestették. A terem közepén 4 méter hosszú és 3 méter széles kereszt alakú fekete posztamensen is felvonulnak e részletfotók. Megrendítő és monumentális formát ölt ebben Olasz Ferenc művészi szándéka, hogy a vallásos tematikát felemelje a köznapi lét és a mai átlagos művészet fölé és látványos, mégis bensőséges képeivel, a lényeges, az örökkévaló felé fordítsa a szemlélő figyelmét. Kontsek Ildikó A kiállítás 2000. január 2-áig látható naponta 10-15 óra között.