Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-14 / 41. szám

1999- október Ili Esztergom és Vidéke I - Szinte tobzódsz az írói álnevekben. Miért menekültél az ismeretlenségbe? - Nem az én ötletem volt. A Peter Eastborough írói névre - mely később Peter East-re rövidült - korábbi kiadóm beszélt rá, mondván, magyar névvel nehéz manapság krimit, sőt bármilyen más regényt kiadni. Molnár Éva (Vavyan Fable), Mocsári Erika (Evelyn Marsh), sőt Lőrincz L. László (Leslie L. Lawrence) is csak angolos hangzású álnéven tudott befutni, toplistára kerülni. A jelenlegi kiadóm viszont ragaszkodott hozzá, hogy - behódolva a mostani divatnak - női álnevet válasszak. A mostaniban legalább a keresztnevemet megtarthattam, sőt a G. rövidítéssel egybeolvasva ez némileg szülővárosomra, Esztergomra is utal. - Nem bánt, hogy ilymódon elesel a sikeres írókat megillető népszerűségtől? - Egyrészt még korántsem nevezhetsz sikeres írónak, hiszen ez a mostani csupán a hatodik megjelent regényem, s egyik sem fogyott el túl nagy példányszámban. Másrészt pedig nem is igazán érdekel a népszerűség. Nem azért kezdtem el írni, mert híres akartam lenni. - Hanem miért? - Mindig is szerettem a jó krimiket. Nem a vértől csöpögő, horrorral, kegyetlenkedéssel teli, és nem is a szirupos, érzelgős szerelmi történeteket, hanem a logikusan felépített, szellemes, de mégis izgalmas bűnügyeket. Egy-egy gyengébb krimit olvasva eltűnődtem azon, hogy ilyet én is tudnék írni, sőt talán még jobbat is. Megpróbáltam, sikerült. Mégpedig jóval könnyebben, mint gondoltam. -Nem „kotlassz" sokat egy-egy fejezeten? - Ha van időm és ihletem, nekiülök, és ilyenkor szinte maguktól alakulnak ki a mondatok a kezem nyomán. Utólagos javítás alig akad a kézirataimban. Persze én is készítek előzetesen egy vázlatot, a történet tehát nem véletlenszerűen alakul ki. - Mondj valamit az új könyvedről! - Néhány hete jelent meg, a címe: Esther G. Wood - az „amerikanizált" írónő Ha a jelenleg Esztergomban élő irodalmárok közül fel kellene sorolnunk az országosan ismert regényírókat, Nemere Istvánon és O. Nagy Zoltánon kívül aligha jutna más az eszünkbe. Pedig hát közöttünk él - a Városi Könyvtárban nap-mint-nap találkozhatunk vele a kedvelt krímiszerzö, Peter East és Esther G. Wood is. Lebbentsük fel a fátylat! Mindkét író régi kedves ismerősömmel, Kovátsné Várady Eszterrel azonos. Lidérc, és arról szól, hogyan próbálja egy gátlástalan férfi gyilkosságok árán megszerezni felesége vagyonát. Mikor kijött a nyomdából és először kaptam a kezembe - ezek a percek tele vannak izgalommal, olyasmi ez, mint egy szülés - , meglepve tapasztaltam a címet, eredetileg ugyanis más szerepelt a címlapon. Az hívebben kifejezte volna a tartalmat, dehát a kiadómjobban tudja, mi kell az olvasónak, milyen címmel lehet jobban eladni egy könyvet. - Kik az írói példaképeid? - Példaképekről, azt hiszem, nem igen beszélhetünk. Vannak persze néhányan, akiknek kedvelem a stílusát. A régiek közül Agatha Cristie-t, Raymond Chandlert, a jelenlegiek közül elsősorban Stephen Kinget és Robin Cookot említhetném. - Úgy hírlik, és saját családomban is azt tapasztaltam, hogy a nők a GYES alatt érnek rá leginkább hobbijukkal, például az írással foglalkozni. Nálad is így volt? - Éppen ellenkezőleg! Regényeim többségét még a fiam születése előtt írtam. A GYES-en, sőt még utána is jóval kevesebb időm maradt az írásra. A gyerek és a háztartás minden percemet lefoglalta. Csak mostanában kezdtem el újra írni. - Mikorra várható újabb könyved megjelenése? - Jelenleg két regényem is ott van a kiadónál. Úgy tudom, hamarosan kiadásra kerülnek. Újabb megjelenése várható legelső könyvemnek, a Tóbiásnak. De már írom a legfrissebb történetet is. - Változott-e valamit e történetek témája, stílusa? - Változott a közízlés is. Ma már nem elég a szimpla krimi. Az olvasónak több kell: egy kis borzongás, némi fantasztikum. Én is efelé léptem. Hamarosan megjelenő új művem - a Túl a halálon - már tele van misztikummal. Hasonló jellegű az új regényem is, amit néhány héten belül befejezek. Sajnos, ez utóbbit gyengébbnek érzem az eddigieknél, korrigálok is még rajta. - Kritikusan szemléled írásaidat? -Ó, igen! Kívülálló olvasóként nézem, észreveszem - s ha tudom, javítom is - a gyengéit. Szívesem adom oda a kéziratot barátaimnak, rokonaimnak, munkatársaimnak elolvasásra, és örömmel veszem, ha bírálatot mondanak róla. Általában azonban dicsérni szokták, s gondolom, a kiadóm sem jelentetné meg, ha nem látna benne fantáziát. Ezen a túltelített könyvpiacon ugyanis nem könnyű manapság valamelyik könyvet üzleti haszonnal eladni. - Próbálkoztál más műfajokkal is? - Nem igazán. Leszámítva persze az ifjúkori verseket, de e lírai korszakon, azt hiszem, minden tollforgató ember átesik. Néha nekiveselkedek egy-egy újságcikknek, főleg, ha felbosszant valami közéleti visszásság. - Nem gondoltál még arra, hogy e visszáságokat regényben is megörökítsd? - Nem hiszem, hogy tudnék most ilyen jellegű regényt írni. Ehhez több minden hiányzik belőlem. Legfőképp a hajlam... Talán majd egyszer, ha több élettapasztalatom lesz. - Sokat olvasol? - Nagyon szeretek olvasni. Könyveim témájából következik, hogy kedvelem a krimit, de rajongok például többek között Maugham-ért, és szívesen olvasom Tolsztojt is. Érdekes, hogyha egy regényen dolgozok, akkor csak komoly művet tudok olvasni. Legutóbbi könyvem írása közben olvastam el például - immár másodszor - a Háború és békét. Krimiírás közben valószínűleg nagyon zavarna hasonló műfajt olvasni. - Hogy van ideje egy könyvtárosnak, egy kisgyermekes anyának az írásra? - Őszintén szólva nem nagyon van. A gyermeknevelés nagy felelősség, egész embert kíván. Nem lehet egyegy órára kiszakadni az anyai szerepből. Este kilenc után pedig, mikor a fiam már alszik, olyan fáradt vagyok, hogy képtelen lennék értelmes mondatokat egymásba fűzni. Ez csak úgy megy, ha kiveszek néhány nap szabadságot, s napközben, míg a gyermeken óvodában van, nekiülök és alkotok. Ilyenkor megszűnik számomra a külvilág. - Másképp írsz-e, mióta anya lettél? Megjelenik-e például műveidben a gyermek? - Az én regényeimben már korábban főszerepet kapott az anya és gyermeke. Minden művemben ott találod őket, és mindig szeretettel írok róluk. Ezt nem befolyásolta az anyaságom, hiszen az ezutáni vágy már régóta bennem élt. - Mindig szívesen olvastam műveidet, kellemes kikapcsolódást jelentettek számomra. Érdeklődve várom az újabbak megjelenését is. Kívánom, legyen kellő ihleted és bőséges időd a jövőbeni alkotásokhoz. Kiadódnak pedig elegendő pénze és türelme kivárni, míg az igazi hírességek sorába emelkedsz. Szába Hamarosan újabb esztergomi könyv a boltokban A könyvbarátok már találkozhattak Temesiné Schmöltz Margit nevével: az esztergomi írónő első könyve - „Mérföldkövek a civilizáció történetében" - közel egy éve kapható a boltokban. Most készül második művének kiadása, mely szintén a tudománytörténet területére kalauzolja olvasóit, címe: „Rejtett nevek lexikonja". - A cím is rejtélyesnek tűnik. Milyen témájú is lesz? -Egy lexikonról van szó. Tartalmát tekintve híres épületek, tárgyak, elméletek, jelenségek nevének eredetét vizsgálja. Röviden ismertetem benne a magyarázandó fogalmat, de az egyes szócikkek legjavát annak az embernek a története teszi ki, akiről az adott tárgyat elnevezték. - Körülbelül hány fogalmat találunk majd benne? - Az első kötet hozzávetőleg 250 magyar és külföldi fogalmat és nevet tartalmaz majd. Az ezt követő kötet a tervek szerint hasonló mennyiségű információt ölel majd fel. - Milyen tudományterületek képviselőivel foglalkozik a lexikon? - A verstantól a kvantumfizikáig több tudományág képviselője szerepel. Számos történelmi, irodalmi személyiség feltűnik a könyvben, de a természettudományok legkiemelkedőbb alakjairól sem feledkeztem meg. - Kinek ajánlja elsősorban? - A 14-18 éves korosztályt céloztam meg vele. Rajtuk kívül haszonnal forgathatja bárki, aki a tudománytörténetben el szeretne igazodni, vagy egyszerűen kíváncsi zseniális és híres emberek élettörténetére. - Honnan az ötlet? - A „Mérföldkövek a civilizáció történetében" megjelenése után kiadóm felkért egy következő mű megírására, mely kérésnek boldogan tettem eleget. A címszavakra is ők tettek javaslatot. Nagyon előnyös helyzetben voltam, hiszen az érdeklődési területemhez a leginkább közel álló témákat választhattam ki. - Még honnan ismerheti Önt a közönség? - Jelenleg az esztergomi székhelyű Kék DunaRádió műsorvezetője is vagyok. Szerda esténként a „Mozivilág" című filmmagazinnal várom a hallgatókat. - Végül a legfontosabb: az újabb könyvet mikor vehetjük kézbe? - Biztos dátumot még nem tudok mondani, de szeretném, ha karácsonyra már saját könyvemmel lephetném meg szeretteimet... Tarján Richárd Könyvújdonság! A Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában ez év november közepén megjelenik A Márta Valéria híd története című könyv. Ez a több mint száz színes és fekete-fehér archív képekkel, korabeli - majd száz éve nem publikált - tervrajzokkal, dokumentumokkal illusztrált, krétapapíron megjelenő impozáns, exkluzív kivitelű kiadvány vállalkozik arra, hogy összefoglalja a Párkány és Esztergom között hajdan átívelő Mária Valéria híd teljes és hiteles történetét. A könyv előszavát Csáky Pál miniszterelnök-helyettes és Boros Imre, Magyarország tárca nélküli minisztere írta. Bartusz Gyula építészmérnök tanulmánya tartalmazza az eredeti híd tervrajzait, és gazdagon illusztrálva mutatja be a helyreállítás terveit is. A kötetet a két város polgármesterének közös utószava zárja, A kiadvány megrendelhető Esztergomban, a Gran Tours Utazási Irodában (Széchenyi tér 25.). Ára: 1.700,-Ft