Esztergom és Vidéke, 1999
1999-10-14 / 41. szám
ím október t4. Esztergom és Vidéke 3 Beszélgetés a Suzuki elnökével, Akira Shinohara úrral A Körzeti Televízió rendszeres stúdióbeszélgetéseinek legutóbbi vendége Akira Shinohara, a Magyar Suzuki Rt. elnök-vezérigazgatója volt. A japán gépipari konszern magyarországi autógyárának elsőszámú vezetője nagyon elfoglalt ember, csak a legritkább esetben érhető el interjúra. A mostanit a KTV-nek köszönhetjük. (Pálos ) - Elnök úr! A „mi autónk" hét éves. Miként értékeli az itt végzett munkát? - Valóban már hét éve annak, hogy itt vagyunk Esztergomban: 1992 októberében indult a Magyar Suzuki cég, akkor kezdtük gyártani az autókat. Az első évben csak 10 ezer darabot tudtunk készíteni, most már majdnem 70 ezret. Gyárunkban 1300 magyar dolgozik. Évente 70 ezer karosszériát gyártunk, ennek a fele exportra kerül. Az elmúlt 7 évben tehát fokozatosan tudtunk fejleszteni. Az viszont tény: nem lehet összehasonlítani a magyarokat és a japánokat, mert a magyar Suzuki még csak hét éves, a japán pedig jövőre már 80 lesz! Olyan ez, mintha egy hét éves gyereket összehasonlítanánk egy 80 éves idős emberrel. Ennek ellenére a magyar dolgozókkal nagyon elégedettekvagyunk. Azért vagyunk elégedettek, mert őszintén dolgoznak és Akira Shinohara elnök úr Bihari Antallal, a KTV stúdióvezetőjével elfogadják a japánok tanácsait. Sokat dolgoznak, szorgalmasak is, és ennek köszönhetően elégettek lehetünk velük: mind minőségi, mind eladási szempontból kelendő a Suzuki Magyarországon. Jelenleg 46 cégtől veszünk alkatrészt- nemcsak belföldi, hanem francia, olasz, spanyol és más cégektől is -, de továbbra is az a célunk, hogy minél több magyar cégtől vásároljunk. Természetesen problémák is akadnak. Az egyik az, hogy Magyarország és Nyugat-Európa között nagy különbség van: az európai országokban már hosszú ideje fejlett technikával dolgoznak, míg Magyarországon ez gyermekcipőben jár. A másik: ha új alkatrészt szeretnénk, akkor sok pénzre, beruházásra van szükség. - Mit várnak el a beszállítóktól? - Bárkivel szívesen együttműködünk a következő feltételekkel: a határidőt pontosan tartsa be, költségei legyenek minél alacsonyabbak és gyártson jó minőséget. A minőség kérdése nem csak a Suzukinak, hanem a beszállítóknak is lényeges. Például egy városban nem lehet úgy működni, hogy valaki megnyit egy boltot, de közben nem vesznek róla tudomást, mert akkor nem megy a bolt. De ha reklámozza és olcsóbban árul, szorgalmasan dolgozik, önfeláldozóan csinálja, akkor egyre több lesz a vendég. Ugyanezt lehet tanácsolni a beszállítóknak is... - Milyen irányba halad a Magyar Suzuki és hogyan alakul kapcsolatuk a várossal? - Az eddigi hét év alatt mindig ugyanazt a típust gyártottuk. Ha fejleszteni akarunk, akkor új modellt is kell terveznünk. Azt már mindenki tudja, hogy a Magyar Suzuki és az Opel együttműködik, új gépkocsit tervezett, és nagyon igyekszünk, hogy ez jól menjen. Szeretnénk már 2000-től évi 100 ezer kocsit gyártani. A próbagyártást október elején beindítottuk. Ami a várossal való kapcsolatunkat illeti: Esztergom vezetőitől hallottam, hogy jövőre fontos ünnepe lesz Magyarországnak. Ebben nemcsak a magyar, hanem a japán Suzuki is szeretne részt vállalni. Még nem beszéltük meg részletesen, hogy miben is működhetünk közre, de mindenképpen segíteni fogunk. - Köszönjük a biztató ígéreteket! En értem! Az elmúlt hetekben megjelent Nem értem és az Én sem értem című cikkekhez szeretnék hozzászólni, amelyekben a júliusi szigeti drogellenes fesztivál hajnali hangzavarának emészthetetlenségéről volt szó. Hasonló diszkó-problémát éltünk át az ún. MÉMOSZ székház éjszakai büféjével. Nemcsak hangos, hanem büdös is volt miattuk a környék, így az ÁNTSZ látókörébe került a téma De mivel az ÁNTSZ helyi munkatársa nem tudta kideríteni, hogy az üzemeltető hol lakik, így a leállításra felszólító határozatot nem lehetett hova címezni! Több képviselő segítségével kiderült, hogy létezik egy rendelet, mely a zajvédelem helyi szabályozásáról és végrehajtásáról szól. Ezt a 11/1997. május 22-ei rendeletet az új képviselő-testület is megkapta. Sajnos, a jegyzőnó a feladatkörébe utalt témát a rendelet címében foglaltak szerint hajtja végre: azaz a zajt védi. Ha igaz az információm: a helyi rendelet egyik mellékletében előírt lapot minden zenés vendéglátó működési engedélyéhez illet volna azóta is megkövetelni. Mit gondolnak, hánynak van meg? Ugyanannyinak, amennyi ellen a rendőrség hathatósan intézkedni tudott. Persze, ha nincs zajméró eszköz, nincs bizonyíték sem. A rendelet azt is szabályozza, hogy a csend érdekében kinek a feladata kb. 10.000 forintos költség mellett kihívni a műszeres szakembert, és kinek kellene a számlát fizetni. De hát kinek van erre pénze?! A tanulságok levonása késik, sőt... Pár hete a környezetvédelmi bizottság ülésén tervbe vették a zajvédelmi törvény megtárgyalását, de a témát elnapolták. Bizonyára ismerik a viccet: „Jean, adjon a halaknak vizet!" „Minek, uram? Az előzőt sem itták meg!" így vagyunk ezzel a zaj üggyel is. Kész vicc az egész! Van zajrendeletünk, melyet igazítani kellene a nemzeti környezetvédelmi és egészségügyi programhoz, amelynek végrehajtásáról két évente kötelező beszámolni és helyzetelemzéssel együtt intézkedési tervet készíteni. Önök tudnak ilyenről?! Van Esztergomnak a helyi környezetvédelmi alapra megszavazott 10 millió forintja Ebből 1 milliót egy zajmérő műszer beszerzésére áldozni lehetne, ha a pénzt végre megtalálnák. Millenniumra felkészülvén a zaj elleni védelem - különösen a rendeletben felsorolt hangos szakmák engedélyezése, ellenőrzése - igen sok feladatot adna, de jelentene némi bevételt is a városnak. Sokféle lehetőség van, csak azt az egyet nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-egy személyre bízzuk, intézkedik-e, átérzi-e a felelősségét! Egészségügyi hatásokról is szólnom kellene. Az aberráns rezgések életre szóló traumát okoznak. Hallássérültséggel születhet a gyermek, ha az anya sokat járt diszkóba. A műszakiak azt is tudják, ha a decibel elviselhető is, a vele társuló elektroszmog és a különböző berendezések egy kilométeres hatókörben okoznak egészségi károsodást. A hallássérültség vissza is üt, és ördögi körben megy tovább a folyamat: a nagyothalló a rádiót, tévét csak a maximum hangerőn érti és élvezi, így a szomszédnak két választása marad: aláírást gyűjt, vagy más típusú zenével nyomja el a szomszéd hangerejét. Az elfojtott agressziót ez a zene oldja... de csupán egy ideig, aztán visszaüt. A tudatalatti működése és a pótcselekvések magyarázata sok könyvnyi oldalt tenne ki. A tünetét sem viseljük el, hát még, ha tudnánk az okait is! Vajon ki mondja meg a diszkót oly erősen védőknek, hogy az idegenforgalomnak nem az éjszakai hangos szórakozóhelyekből kellene állnia?! Az iparűzési adót más módon is meg lehetne kapni, és persze másra is el lehetne költeni, mint például gasztronómiai kiállításra. Optimista vagyok, bízom benne, hogy a jegyzőnó válaszolni fog a 40 napja elküldött, e témában írt kérelmünkre. Bízom, hogy az új zajvédelmi rendelet végrehajtási szándékkal is párosul majd. Abban nem bízom, hogy a Kincstár érdeke ugyanaz lenne, mint a miénk. Messze vannak, más az érdekük, ezért mi tehetünk csak valamit, helyi választópolgárok. Ha másként nem megy: a következő választásokon. Csak nehogy addig még több legyen a hallássérült, és még kevesebb a közösségért tenni akaró... Vágvölgyi Katalin Esztergomi Egészségvédő Alapítvány