Esztergom és Vidéke, 1999

1999-10-07 / 40. szám

1999, október 7, Esztergom és Vidéke 7 Az „Éj királynője" tündöklése Nem az éjszakai bárok ledér pillangójáról van szó, hanem egy különös és ritka virágról, amely évente egyszer, és akkor is csak éjjel virágzik. Rendkívül mutatós, szép, nagy, hófehér virágjáról nevezték el az Éj királynőjének. Reggelre a virág elhervad! A kaktuszfélékhez tartozó növény tudományos neve Selenicereus Grandiflorus. Kellemes illata és hófehér színe az éjszaka repülő denevéreket és rovarokat csalogatja, ezek porozzák be. Közép-Amerikából származik. Amikor Cortez és katonái 1519ben először jártak a Mexikói-fennsíkon, különös, másutt még soha nem látott növényeket, kaktuszokat találtak. Az 1600-as években az Európa és Amerika közötti hajóforgalom élénkülésével egyre több és több kaktusz került Európába. Nálunk először Lippay György esztergomi érsek kertjében neveltek kaktuszt, Opuntiát. Lippay 1664-ben megjelent Posoni kert című könyvében le is írta e növényt. Mi néhány éve Szűcs Lajosnétól kaptunk cserépben egy példányt az Éj királynőjéből. Minden évben élményt jelent a virágzása. A humuszos talajt kedveli, karó- és viráglétra mellett neveljük, erre kötözzük fel a kúszó hajtásokat. Nyáron kint tartjuk cserépben a kertben, télen pedig 12 fok körüli hőmérsékleten, világos helyiségben teleltetjük a leánderek társaságában. Idén augusztusban vettük észre, hogy az egyes leveleken megjelentek a hosszúkás bimbók. A várható virágzás előtt bevittük a növényt a lakásba, ott kinyíltak egy éjjel a káprázatos virágok, s így lehetővé vált, hogy lefényképezhessük. Klotz József Nemere István REJTEKUTAK 47. Padlások dicsérete Gyermekkorom óta izgatnak a padlások. Itt is volt sokáig. A házunk, mint minden építmény errefelé, meredek tető alá rejtette alig kihasznált helyeit. A padlásokon a hőség ült meg, forró cserepek őrizték a darázsfészkeket. Pókok birodalma, száradó gyümölcsök helye volt minden padlás. Ma már egyre kevesebb van. Ha felmegyek a domboldalra és lenézek, sok a tető - és egyre több. De ezekben már laknak, apadlás hovatovább fölösleges luxus lesz. Elnézem őket, piros és barna cserepek alatt bújnak a házak, ez pajzsuk és sapkájuk egyszerre. Télen havas csúcsokat mutat, esőben pedig fényesen ragyog mindegyik. De olyan igazi, régi padlás már kevés van. Talán ott, ahol már nagyon öregek laknak. A házuk is öreg, és míg benne laknak, olyan is marad. Az öregek csendesen motoszkálnak, az ember azt hinné, nem is laknak ott. Olykor öreg kutya mordul át a kerítésen, és férges almafa hullajtja gyümölcsét a kert régen kaszált füvére. Igen, azokban a házakban még van padlás. Ahol pók szövöget a sarokban, a réseken betévedő legyekre a hálós végzet leselkedik. Néha nyestek futkosnak, de amúgy maga a békesség ott minden. A por rétegesen telepszik le, néha felkavarja a szél, ami egy-egy repedt, lecsúszott cserép helyén tör be. Törött bútorok, csorbult szerszámok („jó lesz az még egyszer, valamire...!"), lyukas edények paradicsoma, elfeledett temetője. Néha egér surran. Kandúr óvakodik be a résen, körbejár villogó szeme, majd elmegy. De bármikor visszajöhet. A régi, szakadt gyékényen anyamacska kölykezik, életet hozva a félhomályos, lassú pusztulásba. Ilyen padlások már alig vannak. Bár ha fentről nézek a házakra, és hallom néha, mi zajlik egyik-másik szomszédnál, sejthetem: van ott még igazi, ősi rejtek. Ahol télen agyagozott padlóra csorog a beömlő víz, tavasszal itt-ott a réseken élesen tűz be a nap. Ahová, ma csak egy kábeltévé-szerelő megy be, káromkodva, ha lába alatt reccsen a tetőléc vagy reped a cserép. Ha lecsúszik egy, valaki felmegy. Öreg, törődött test óvatoskodik a létrán. Majd elégedett sóhaj hallik, ha a cserép a helyére kerül. Sok éve vagyok padláslakó. Ahol egykor ilyen hangulat uralkodott, ott most manzárd van. Nyári hősége emlékeztet a valamikori félhomályos melegségre. Amikor oda felmenni valóságos expedíció volt. Gyermekkorom a padlások csöndjében, lopva-olvasásokon, cserép alóli kileséseken és az áhított magány megszerzésében telt el. Ma is érzem a régi padlások szagát és hallom a tetőgerendák mással össze nem téveszthető apró reccsenéseit. „ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA "... És megjöttek a Czirok-féle receptek is! A nyár és a velejáró örömök elmúlását talán enyhítik, sőt feledtetik az új ízek, finomságok. Nyári receptjeim zárszavában már „beígértem" a szőlős és gesztenyés süteményeket. Hozzá vehetjük a szilvás, diós, almás készítményeket, melyek már mind az ősz jellegetes ízeit képviselik. Kezdjük tehát a szőlővel! A szőlő, már ami a cukrászati felhasználását illeti, nem meghatározó gyümölcsünk, de remek ízkiegészítő és díszítő elem. Szőlőfánk Készítsünk képviselőfánk tésztát és süssünk abból hagyományos fánkokat Egy csomag vaníliás pudingot főzzünk meg. Amár előkészített, levágott tetejű fánkokat kanállal megtöltjük úgy, hogy helyet hagyunk a szőlőszemeknek is. Ezután lehűtjük. Míg hűl, felverünk habbá 2 dl tejszínt, amit kevés cukorral és vaníliáscukorral ízesítünk, majd a kihűlt szőlőfánkokra nyomjuk. A tetejét ferdén tegyük rá. * A gesztenye már sokkal ismertebb, kedveltebb az édességimádók körében. Most egy kevéssé ismert de nagyon finom receptet szeretnék közreadni. Gesztenyés palacsinta Hozzávalók: kb. 20 db palacsinta, 1/4 kg cukrozott gesztenyemassza, 1 teáskanál kakaó, 1 evőkanál rum, 1 evőkanál erős feketekávé. A gesztenyemasszát a rummal, kakaóval, kávéval jól összekeverjük. Megtöltjük a kisült palacsintákat és tűzálló tálra rakjuk, majd 5-6 percre meleg sütőbe tesszük. Vaníliás porcukorral meghintjük és melegen tálaljuk. Csokoládé öntettel is fogyaszthatjuk. A csokiöntet készítése: 25 dkg kristálycukorra 1 dl erős feketekávét és 1 evőkanál rumot öntünk, majd hozzákeverünk 4 evőkanál kakaót és folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Ha már langyos, 5 dkg vajat keverünk hozzá Azonnal tálalható. * A következő receptekben a gyümölcs és a dió egyformán előfordul, így lesz a jóból még jobb. Rácsos almás Hozzávalók a tésztához: 35 dkg liszt 15 dkg margarin, 1 egész tojás, l-nek a sárgája, késhegynyi sütőpor, 2 evőkanál kristálycukor, 1-2 evőkanál tejföl, csipetnyi só, - a töltelékhez: 1 kg alma, 10 dkg kristálycukor, fahéj, 5 dkg őrölt dió. A lisztet sót sütőport összekeverjük és elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a 2 evőkanál cukrot az egész tojást és a másiknak a sárgáját. Atejföllel közepes keménységű tésztát gyúrunk. Jól kidolgozzuk. A negyedrészét félretesszük, a többit pedig olajjal vékonyan kikent tepsibe nyújtjuk. Megszórjuk az őrölt dióval, rátesszük a hámozott, szeletelt almát cukrot és fahéjat A félretett tésztát késfok vastagságúra nyújtjuk. Derelyevágóval kb. 2 cm-es csíkokat vágunk, ezeket ferde rács alakban rakjuk az almára. Tojásfehérjével lekenjük és kb. 175 C-os sütőben sütjük. Kockára vágva tálaljuk, meghinthetjük porcukorral. * A fentiekben leírt tésztát felhasználhatjuk következő készítményünkhöz is. Szilvás pite Hozzávalók: a rácsos-almás tésztája, 3 evőkanál pikáns lekvár (meggy vagy ribizli), 5 dkg darált dió, fahéj, egy csomag vaníliáscukor; a töltelékhez 1 kg szilva, 15 dkg cukor, 13 dkg búzadara, 1,2 dl víz, fahéj. A szilvát este kimagozzuk és egy tálba téve, ráöntjük a 15 dkg kristálycukrot egy csipet fahéjjal elkeverjük, másnapig állni hagyjuk. A már ismert módon összegyúrjuk a tésztát majd negyed részét félretéve, a többit tepsibe nyújtjuk. A szilva levét leszűrjük, hozzáöntjük a vizet búzadarát vaníliáscukrot és állandó keverés mellett felfőzzük. Hozzáadjuk a szilvát és óvatosan kevergetve még egyet forraljuk vele. A lapot megkenjük lekvárral, megszórjuk fahéjas dióval, ráöntjük még melegen a szUvás tölteléket a maradék tésztát kinyújtjuk és rátesszük a tetejére. Tojásfehérjével lekenjük, megszurkáljuk és közepes sütőben szép barnára sütjük. Ha kihűlt, kockára vágva tálaljuk. Minden kedves olvasónak sikeres munkát és jó étvágyat kívánok! Czirok Ferenc