Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-02 / 35. szám

Végre igazi színház! Ünnepi zene A ül. Esztergomi Ünnepi Szent Ist­ván Napok rendezvény-sorozatába il­leszkedett bele az esztergomi Montever­di kórus koncertje, melyet az együttes Hunyadi Zoltán vezényletével adott a Bazilikában. A háromnapos ünnep utol­só délutánján változatos programú hangversenyt élvezhetett Esztergom és könyékének zeneszerető közönsége. A műsor első részében a zenetörténet korszakait felölelő válogatást hallhat­tunk: megszólalt darab Marenziotól, Monteverditől, de felcsendült Lotti és Verdi egy-egy vallásos ihletésű alkotása is, és figyelemreméltó kompozíciónak bizonyult M. Zuccante és Karai József kórusműve is. Hatásos kezdőszám volt Marenzio „Jubilate Deo"-ja, melyet a kórus széthúzódva, nagy félkört alkotva adott elő, hogy a darab felelgetős effek­tusai érvényesülhessenek, talán a szop­rán szólam csengését egy picit így is megtörte ez a különleges akusztika A nőikar által énekelt Lotti-mű a „Vere laguores nostros", hosszú kitartott hang­jai és nyugodt, ihletett tolmácsolása jól érvényesült a Bazilikában. Karai József „De profundis"-a, mely a koncert első felét zárta, titokzatos, látomásos kom­pozíció, megformálásával nem könnyű feladat megvalósítására vállalkozott a kórus. A sötét színek, az énekbeszéd, a kétségbeesett kiáltások a Bazilika falai között még kísértetiesebben szóltak. A program második nagy tömbje Ko­dály remeke, a Missa Brevis volt Ez a nagyszabású alkotás méltó választás itt Esztergomban Szent István előtt tiszte­legve. Orgonán közreműködött Baráti István oigonaművész, szólót énekelt Ér­di Judit, Lukács Mária és Nemes Emma. Szendi Ágnes Már alig-alig remélt ajándékkal lepte meg a Várszínház közönségét a Nagy­váradi Szigligeti Színház társulata: Var­ga Gábor Tábornokok című történelmi drámája megrázó, magával ragadó, iga­zi színházi élményt nyújtott. A színhely: az aradi vár. A dátum: az 1849. október 5-éről 6-ára virradó éjsza­ka. Szereplók: a levert honvédsereg há­rom tábornoka. A cselekmény: a főtisz­tek önmarcangoló, kételyekkel gyötört szembesülése a bukott forradalommal. A megalkuvás árán való megmenekülés helyett választott becsület mártírhalálba vezető katarzisa. Mindez a görög drá­mák tömörségével és sorsszerűségével. A forradalom győzhetetlen hadvezé­re, Jan Damjanich (Medgyesfalvy Sán­dor) szerb létére épp azért állt a magyar oldara, mert apja , jó szerbnek" nevelte: ó pedig nemzetisége helyett a demokrá­ciát, a haladást választotta. Mowiger (ifj. Kovács Levente), Arad várparancsnoka megkörnyékezi Damjanichot: ilyen zse­niális katonára a k.u.k. hadseregnek is szüksége lenne. Damjanich azonban ­fiatalkori cimborájával, a börtönpa­rancsnoki tisztséget kénytelen-kelletlen betöltő Tichy őrnaggyal (Hajdú Géza) ellentétben - a megalkuvást a sunyi kompromisszumot nem vállalja Nem, mert ez egyet jelentene az élete értelmét adó ideáljainak feladásával, amihez ké­pest a halál még a kisebbik rossz. Joseph Schweidel (Dobos Imre), a császár hű katonája, maga kéri - a hadijogra hivat­kozva egyenesen követeli - ügyének fe­lülvizsgálatát Hiszen őt a császár pa­rancsa vezényelte Magyarországra, a császár utasítására esküdött föl az Őfel­sége által kinevezett felelős magyar kor­mányra. A k.u.k. hadsereg hadiszabály­zatát követve ugrasztotta szét Pákozdnál Jellasich bán fosztogató rendbontóit Nem érti, hogy került ide: ő nem forró­fejű forradalmár, lázadó republikánus, mint Nagy Sándor József (Meleg Vil­mos). Pont Haynau, régi fegyvertársa és jóbarátja adná ót hóhérkézre?! Életének megmentéséért - családjára hivatkozva - hajlamosnak mutatkozna a kompromisszumra. Damjanich tettetett közbenjárásával kis híján meg is mene­kül. De az ördögien cinikus várparancs­nok által követelt árat nem tudja, nem akarja megfizetni: nem, bajtársai, tiszt­társai kivégzését ő nem vezényeli. Em­beri, katonatiszti becsülete készteti a mártírhalálra A porkoláb (Giacomello Roberto) kevés szóból álló szerepe a görög drámák kórusáéra emlékezetet A cselekmény az 56-os forradalom bukása után Romániába hurcolt Nagy Imre és társainak helyzetéhez hasonló ­mint arra történelmi bevezetőjében Ka­tona Tamás történész is rámutatott. Varga Gábor, a darab szerzője műsza­ki értelmiségi, drámaíró és politikus, a nagy erdélyi polihisztorok méltó utódja Hamis pátosztól és nacionalista ál-ro­mantikától mentes, hiteles levegőjű tör­ténelmi drámája kortárs irodalmunk ki­emelkedő alkotása Meleg Vilmos ren­dezése és díszletei a maguk egyszerűsé­gében is tökéletesek: egy félre húzott lánc - és a börtöncella a várparancsnok fogadószobájává változik. (De vajon oly nagy a különbség a kettő között?...) A nagyváradi színház magyar társulata pedig fel tud nőni a történelmi és drámai pülanatok nagyságához. Igazi színház! A Várszínház idei évadjára visszate­kintve: jó, ha a vége jó - mégha ettől nem is lesz minden jó! H.P. Olszországban járt a Balassa Vegyeskar Augusztus első harmadában Olaszor­szág szívében, Emilia Romagnában és Toscanában tett kötetlen körutazást az idén fennállásának 50. évfordulóját ün­neplő Balassa Bálint Kórus. A korábbi olasz utaktól eltért e nyári programjuk, megengedhették maguknak, hogy nem a fesztiváli fellépések szigorú rendje, hanem saját énekes kedvük szerint cse­lekedjenek. Az utat most is, mint min­den alkalommal a titkár házaspár, Rosta Béla és Rostáné Majtényi Katalin szer­vezték. Szellemet tápláló, látnivalókban bővelkedő útvonalat állítottak össze, ki­egészítve fürdőzéssel az Adriában és a Földközi-tengerben. Mint az énekkaro­sok elmondták az út során megcsodálták Aquileia, Verona, Velence, Bologna, Ferrara, Ravenna, Pisa, Lucca és Firen­ze felejthetetlen reneszánsz és ókeresz­tény templomait, alkotásait műkincseit. Szakavatott, műértő idegenvezetőjük Mújdricza Ferenc építész volt Azért az éneklés sem marad ki egyeden napra sem! A monumentális templomokban ­a turisták örömére - mindenhol énekel­tek az éppen odaillő kórusművekből. Hatalmas élményt jelentett ez a rendha­gyó út a kórustagoknak, erőt gyűjtöttek az új hangversenyidényre, amit már tu­lajdonképpen el is kezdtek. Eszteigom­ban a Szent István Napok rendezvénye­in majd augusztus 21-én Dömösön a római katolikus templomban, az ottani lengyel kisebbség meghívására léptek fel, ahol Reményi Károly karnagy és a kórus ezúttal is közönségsikert aratott (Pálos) vők" - a reumatológiától az orr-fül-gé­gészetig - továbbra is kiszámíthatatia­nul változnak, az eredő iránya értelmez­hetetlen. Ebben az esetben a Vaszary Kolos Kórház problémáját nem kell a matematikából és a fizikából vett pél­dákkal szemléletessé tenni, marad a kór­ház struktúra-átalakítási terve továbbra is azon a szinten, melyre illó kifejezés ­egyébként a tudományos vizsgálódások egyik fontos, az ELTE-n is tanított terü­lete - a Káosz. Sípos Imre, a Megyei Közgyűlés tagja ; „Igazságot Magyarországnak!" j Országjáró körútja során augusztus j j 25-én a Zöld Házban bemutatkozott a j i Bocskai István Szabadegyetem szín- j j pada „ 70 év elhallgatott, betiltott Tri-1 I anon-versei" című műsorával, melyet; j Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, j j DsidaJenő, Wass Albert verseiből, ko- i ; rabeli írásokból és dokumentumokból! ; állított össze Csurka László színmű- j j vész. Ezt a műsort Budapesten mutat-; í ták be, majd az ország legjelentősebb; j városaiban is. Mint azt Csurka László-; j tói megtudtam, összeállításuk elsőren- i ; dű célja a magyar nemzettudat erősí-I ; tése, a hazafiság elmélyítése. A rendező színművészen kívül fel- j j lépett Dörrter György színművész, j j Balogh Márta népdalénekes, ifj. Já-! I szai László színművész, Hegedűs Zsu-1 ; zsanna előadóművész, valamint Nagy \ j Feró Beatrice zenekara. Az összekötő; i szöveget Győri Béla újságíró mondta, j D.L. I NIL NOCERE, azaz: ártó szándék nélkül Az Esztergom és Vidéke június-au­gusztusi számaiban „Folytatódik a kór­házi felújítás" című interjú-sorozatában szóba kerültek a Vaszary Kolos Kórház pénzügyi adottságai, a rekonstrukció II. és III. lépcsőjének időszerűsége, a reu­matológia elhelyezésének érintésével együtt. A témának az is különös aktua­litást adhatott, hogy a szeptemberi Me­gyei Közgyűlésen fél éves halasztódás után napirendre kerül az összeomlás ha­tárán egyensúlyozó kórház ügye, mely­nek teljes adósságállománya ez év má­jusának végén 461 597 EFt volt. Min­denki elismeri, hogy a rendkívül hátrá­nyos alulfinanszírozás jelentősen hoz­zájárul ahhoz, hogy az adósságállomány elérte a kórház bevételének 34 százalé­kát, annak ellenére, hogy 1996-ban 165 milliós, 1998-ban 80 milliós kamatmen­tes hitelt kapott. A Népjóléti Minisztéri­um bejelentett döntése alapján a leg­utóbbi 160 millió forintos vissza nem térítendő támogatás hatására az adósság már „csak" 300 millió lesz. Évekkel ezelőtt az adósságállomány folyamatos duzzadása közben készült ­majd készíteni kellett - kiadást csökken­tő és működést javító struktúra átalakí­tási tervet. Ebben a fül-orr-gége, szemé­szet szülészet-nőgyógyászat stb. átala­kítása mellett az egyik, megváltást ígé­rő, működést javító és bevételt növelő szempont volta mátrix rendszerű műkö­dés bevezetése. Egy pavilonrendszerű kórházban ez csak külön engedéllyel va­lósítható meg. A sokféle, egymásnak el­lentmondó szerkezetátalakítási koncep­ció mondatja velem azt, hogy az egyes osztályok újabb és újabb elhelyezésének „ötletrohamaival" a kórházi menedzs­ment már létrehozott egy olyan mátri­xot ahol a sorokba és oszlopokba az „értékeket" lehetetlen egyértelműen el­rendezni. Erősítse ezt meg egy példa: a volt fertőző osztálynak, mint telephely­nek a programokban eddig öt funkciója szerepelt! Az 1998-ban befejezett kórházre­konstrukció (I.) 1800 millió forintos ösz­szegében az orvostechnológiai prog­ramra szánt rész nagyságát - ez minden második ad hoc bizottsági ülésen el­hangzott - korábban az orvos-szakmá­nak kellett eldöntenie. A kórház részéről az igazgató úr sokáig keményen védte a főorvosi kar támogatását maga mögött tudva, hogy az erre fordítandó 164 mil­lió forintos összeg ne változzon. Min­den olyan próbálkozás, amely a közpon­ti épület vagy a belgyógyászat költségeit csökkentette volna, kudarcot vallott A változási szándékok azokon az érveken buktak meg, hogy a jövőben egy szűk épület nem bővíthető, a falakat nem le­het arrébb tolni, a felszereltség, a mű­szerezettség azonban a későbbiekben biztosítható külföldi támogatással, kari­tatív szervezetek adakozásával, pályá­zatokon elnyert lehetőségekkel. A sok pénzt emésztő épület miatt nem növekedett az orvos technológiára szánt összeg, ezért a műszerpark egy része „beépült" a falakba Ez a tény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy egy ASZ-vizs­gálat során a 25 véletlenszerűen kivá­lasztott kórház közül, 25 vizsgált pont­ból 24-ben utolsók vagyunk Termé­szetesen az alacsony szintű műszere­zettség érzékelteti hatását a bevételi ol­dalon is. Lampé Zsolt, az OEP frissen kineve­zett főigazgatója kijelentette, hogy a kórházak két nagy forrásból jutnak be­vételhez: a tulajdonosi (vagy fenntartói) és az OEP által nyújtott támogatásból. A rekonstrukció E-ben a kórház által leírt elképzelések miatt emelem ki a tá­mogatók közül a fenntartót. A Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés a Vaszary Kolos Kórházon kívül 38 leromlott állapotban levő intéz­ményt „cipel a hátán". Tobb éve, külö­nösen az előző évek alacsony normatív támogatásai miatt - kényszerhelyzetben - válságköltségvetés szerint tudja csak fenntartani ezeket az intézményeket. A rekonstrukció II. programban meg­fogalmazott kórházi elképzelések 1268 milliós forintos célzott támogatási összegének önrésze nehezen biztosí­tható. A rekonstrukció II. tervezetében a reumatológia esztergomi elhelyezésére szánt 216 millió forintos összeg és az 1999. március 4-én dr. Szontagh Csaba igazgató úr által leírt 4 millió forintos kiadási tétel között jelentős - 54-szeres! - eltéréssel teremtettek ellentmondást. A Megyei Közgyűlés a Vaszary Ko­los Kórház elképzeléseit helyzetét ele­mezve - a reumatológia elhelyezését is komolyan mérlegelve - bizonyára bölcs, anyagilag is felvállalható döntést fog hozni, dr. Szontagh Csaba szavait idézve, hogy „az intézkedés vektora jól felismerhető irányt mutasson". Ha azonban az egyes „vektorösszete-

Next

/
Oldalképek
Tartalom