Esztergom és Vidéke, 1999

1999-09-02 / 35. szám

1999, szeptemberi Esztergom és Vidéke $ ? Dr. Könözsy László beszéde a szentgyörgymezői ünnepségen Néhány napja a rádió is felrepítette a hírt: eltörött Esztergomban a Szent István-szobor talapzata. A Várhegy oldalában mindannyiunk által csak görkorcsolyásnak nevezett Városala­pító igen modern szobrát az alkotók nem kellően alapozták, nem kellő kö­rültekintéssel helyezték el. Igen, a nem megfelelő előkészítési!, alapozá­sú munka előbb-utóbb megbosszulja magát. Nyolc-kilenc évvel ezelőtt szinte reménytelenül álltunk egy háborús körülményeket mutató város újjáépí­tése előtt, az akkori ünnepeken a majd megépítésre kerülő gáz, csatorna, te­lefonvezeték ígéreteiről, a magas munkanélküliséget megszüntető munkahelytelepítési tervekről beszél­tem és arról, hogy ezek megvalósítása után - fél évszázad mulasztásait be­pótolva - majd eljutunk az évszázad végén az utak rendbehozataláig, a vá­ros szépítéséig is. És most itt tartunk! Az elkészült infrastruktúrára építhetnek az építte­tők, települhetnek a gyárak itt, Szent István király városában. És mar meg­jelentek a virágok a parkokban és jut már virág a városszélekre, így Szent­györgy mezőre is. Szent Királyunk mindannyiunknak máig is kézzelfogható szemléletes példát mutatott a jól megalapozott munkáról. Ahogy ő és apja, Géza által emelt királyi vár kibontott alap­jaira ma is bátran és biztosan építhet­jük az új épületszárnyakat, úgy épült fel és áll a mai napig immár 999 esz­tendeje országunk, dacolva az évszá­zadok viharaival. Mostanában futunk a hétköznapok nagyon is prózai gondjai után, a min­dennapi létért való küzdelemben talán még sokszor ünnepelni is elfelejtünk. De amikor ez a jeles nap közeleg, mi, magyarok megállunk, számotvetünk és felszabadult lélekkel emlékezünk arra a férfira, aki vas-szigorral, ke­mény akarattal, ellentmondást nem tűrően, de bölcs előrelátással megve­tette a Magyar Állam alapjait itt, a Kárpát-medencében. És lám, a nép a kemény szigor mögött meglátja a nagy király gazdag szívét, ahogy a nép-ének emlegeti „István királynak szíve gazdagságát". Ma minden templomban, ahol ma­gyarok élnek, a hazán belül és határo­kon kívül - az óceánokon túl is ­felsóhajt az ének: „Ah, hol vagy ma­gyarok tündöklő csillaga..., hol vagy István király!". Bizony nagy szüksé­günk volna most is Rád, Te erős kezű bölcs; ezt a széthúzó, marakodó népet egységbe kovácsoló kemény akara­todra. A gazdasági bajok, a minden­napok harca, a túláradó politika egy­részt fásulttá, másrészt marakodóvá tette az országot. Szerencsére Esztergomban ezek­nek a káros politikai csatározásoknak hosszú ideig nemigen volt talaja. Az ügyeletes bajkeverők, a kicsinyes egyéni érdekeiket jól hangzó dema­góg köntösbe csomagolók, az örökös ellendrukkerek, a mindig más portája előtt söprögetők nem találtak partner­re. Köszönetet mondok azoknak az esztergomi polgároknak, akik nem a kívülállók kritikájával, hanem a fe­lelősséget érzők jobbító szándékával és tenniakarásával kiálltak és támo­gatták városfejlesztési munkánkat. A felemelkedés alapjainak kínkeserves megteremtésében az adott erőt, hogy magunk mögött tudhattuk a gondokat és lehetőségeket reálisan értékelő tá­mogatóinkat. Ha valahol a városban, Önök itt, Szentgyörgymezőn tudják a legjobban, hogy nem az aratással kez­dődik a munka, hanem a szántással, vetéssel. Felelősségünk mármost: saját jö­vőnk, városunk, országunk, nemze­tünk jövője. Munkánk elsősorban jö­vő-tudatosságot igényel. Ha egy városvezetés, egy kormányzat vagy A szentgyörgymezői kiállításról A 30 éves Szentgyörgy mezői Kertbarátkör szervezésében a következők állítottak ki: Kertbarátkör 20 fő; Nőklub 25 fő; kisállattenyésztők 5 fő; galambászok 5 fő; méhészek 5 fő; Városi Gazdakör 8 fő; díszmadárte­nyésztők 15 fő. Díjazottak - a Kertbarátkörből: 1. Nádler László, 2. Bélai Ferenc, 3. Erős János, 4. Dunai László, 5. Gaál Gyula, 6. Molnár Lajos. - a Nőklubból: 1. Huszák Józsefné, 2. Bokros Istvánné, 3. Farkas Ferencné. - a kisállattenyésztők közül: ilj. Szabó Gyula és Szabó Anikó. Különdíjat kaptak Petróczi Gyula területi önkormányzati képviselőtől Nagy Gizella kézi­munkáiért, a zsűritől Molnár Ferenc mezőgazdasági termékeiért, Puszta­szeri Komélné kézimunkáiért, Hegedűs Sándor kézműves munkáiért; rajtuk kívül oklevéllel megerősített elismerést kaptak a díszállat-kiállítók, és a gazdaköri kiállítók. Polgármesteri jutalomban részesült Major László, Dunai László, Bok­ros Istvánné, Bádé György, Molnár Ferenc, Baka Györgyné. A 30 éves munka elismeréseként jutalmakat adott át a Kertbarátkörnek Csernusné Láposi Elza, a KIB elnöke, dr. Balogh Zoltán, a városi Gaz­dakör elnöke és Polgár József, az Olvasókör vezetője. egy politikai rendszer valójában nem pillanatnyi érdekei szerint kíván cse­lekedni, a legnehezebb gazdasági helyzetben is, a munkahelyteremtés mellett kiemelten támogatja az egész­ségügyi ellátást, a családok helyzetét, az oktatást és általában a művelődést és a kultúrát. Éhes, beteg és tudatlan emberekkel ugyanis lehetetlen várost, országot építeni. Az, hogy István király koronázásá­val Magyarország - mint önálló, füg­getlen ország - Európa integrált ré­szévé vált, természetesen nem jelenthette azt, hogy akkor, 1000 év­vel ezelőtt, nem voltak különbségek a nyugat-európai és a magyar viszo­nyok között; az akkori mintegy 200 éves gazdasági és kulturális lemara­dás ledolgozásához mintegy tíz em­beröltő volt szükséges. Ma, amikor ismét itt állunk - kép­letesen szólva - Európa kapujában, szintén hasonló a feladatunk, mert ha­sonló a gazdasági különbség mint ezer évvel ezelőtt. Ez súlyos történel­mi örökség, és tudnunk kell, hogy csak nagy nemzeti összefogással tu­dunk ismét felzárkózni Nyugathoz, de reméljük, hogy mostmár nem szükséges a tíz emberöltő. Ocsúdik a város, egyre több új, szép épület emelkedik, s a homlokza­tok is megújulnak. Egy nemrég ké­szült országos felmérés kimutatta, hogy Észak-Dunántúlon a múlt évben Esztergomban épült fajlagosan a leg­több lakás! Idén megújul a főutcánk, a Kossuth Lajos utca, a Hősök terén modern körforgalmi közlekedési cso­mópont épül. Lámpás kereszteződé­sek segítik és teszik biztonságosabbá a közlekedést, és segíteni fogják a 2001-ig megépítésre kerülő Mária Valéria híd forgalmának elvezetését. Én azt mondom: ne engedjünk a csá­bításnak, folytassuk a céltudatos, át­gondolt munkát. Ha itt most, ezen a kiállításon körülnézünk, bizakodás­sal telik meg a szívünk. Dolgos, szor­gos kezek minden nehézség ellenére ismét csodát műveltek. A terménybe­mutató, a színpompás hímzések az emberek alkotókedvét hirdetik. Köszönöm a kiállítóknak munká­juk eredményét! Az itt indult benső­séges ünnepeken kilenc éve vehetünk részt, és ma már nemcsak szent­györgymezőiek, esztergomiak, ha­nem külföldi barátaink is osztoznak az ünneplés örömében. Tisztelt ünneplő közönség! Azt kívánom, hogy méltó ünneplé­sünkön is őrködjék nagy királyunk, Szent István, legyen rajtunk áldása és a millenniumi készülődésünk évében védőkarja segítsen bennünket, segítse városunkat, országunkat! Negyedszázados baráti kapcsolat A szombati nap ünnepi eseménye volt a Városháza nagytermében, majd udvarán, később pedig a Várban zajló jubileumi rendezvény, ahol 25 éves baráti kapcsolatunkat erősítettük meg a finn Espoo városával. Az ünnepi ülésen előbb Könözsy László és Espoo polgármesterasszonya, Marketta Kok­konen mondott beszédet, majd dr. Szíj Enikő, a Magyar-Finn Társaság alel­nöke és Heli Konerna, a Finn Nagykövetség tanácsosa emlékezett meg a két nép baráti kapcsolatáról. Az ülést a Balassa Kórus, valamint az esztergomi és az Espoo-i rézfúvósok műsora tette színessé. Ezután a résztvevők levonultak a Városháza udvarára, ahol leleplezték azt a szobrot, melyet Espoo-i barátaink ajándékoztak városunknak. Az ünnepség a Várban ért véget, ahol az eszter­gomi Magyar-Finn Baráti Társaság fogadást adott a vendégek tiszteletére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom