Esztergom és Vidéke, 1999

1999-07-22 / 29-30. szám

1999. Július 8. Esztergom és Vidéke AAJWOWXAV O OOQW^^ CW 1! Jeles napok Július Az ókori naptárreformot elrendelő Julius Caesar nevét őrzi a „kaszasu­hintó" július, a fénylő ,&ratás hava". Régi magyar elnevezései: Szent Ja­kab hava, nyárhó. Ha Sarolta napja (július 5.) esővel köszönt ránk - hitték elődeink -, ak­kor rossz minőségű lesz a dió- és a mogyorótermés. Mindennek annyi a valóságalapja, hogy a júliusi esős idő­ben elszaporodhatnak különböző le­vélkárosító gombafajok, amelyek megtámadhatják az előbb említett fá­kat és bokrokat. A Margit (július 13.), Illés (július 20.) és Mária (július 22.) napokat zi­vatart hozónak tartották. Mivel ha­zánkban valóban ezidőtájt tör ki a leg­több zivatar, természetesen előfordul­hat az említett napok bármelyikén is. Mire e sorok az olvasók elé kerül­nek, véget ér a 40 napos esős időszak, mely az idén ugyancsak csapadékosra sikeredett. Bő egy hónap alatt annyi csapadék hullott, amennyi máskor egy átlagos év 12 hónapja alatt szo­kott előfordulni. Szerencsére az esz­tergomi határban ez a vízmennyiség nem okozott akkora kárt, mint az or­szág más területein. A sok csapadék s az utána beköszöntött meleg napok azonban kedveznek a növények kü­lönféle gombás betegségeinek, ezért a permetezésre most nagy gondot kell fordítani. Júliusban érik a sárgabarack - az idén bőséges termést szüretelhettünk! -, melynek befőzése jócskán ad mun­kát a háziasszonyoknak. Érik a nyári alma és körte is - ugyancsak gazdag termést ígérve -, a feleslegből érde­mes aszalással tartósítani akár na­gyobb mennyiséget is. Nemere István REJTEKUTAK 45. A dongó Még nem volt nyár, csak szokat­lanul hőséges májusvég, amikor ta­lálkoztam a dongóval. Persze lehet, nem is ez a neve hivatalosan. Ő biztosan nem törő­dik ezzel, számára a neve ÉN, ha ugyan van bármiféle én tudata. Saját létezése tölti ki teljes tudatát. A garázs felé vezető úton a ház fehér fala mellett függött a levegő­ben. Először nem is láttam, csak .motorzaja" árulta el. Nehezen va­dászhat szegény, gondoltam, ha minden élőlénynek messziről jelzi közeledtét. A hang állandó volt, ki­csit meleg tán, barátságos, mégis fenyegető. Én is megtorpantam. A dongó fekete volt, hátán vi­szont egy sárga csíkot viselt. Szár­nyait elképzelhetetlen sebesen re­zegtette. És ha kellett, cikázni is tudott gyorsan, viszont sokáig lebe­gett egyhelyben. Mintha engem fi­gyelt volna. Aztán elrepült. Másnap megint arra vitt utam és meghallot­tam az ismerős neszt. A dongó újra ott volt, de elárulta lakhelyét. A bo­rostyán sötétzöld levelei közül csa­pott ki harciasan. Lehet, a mállado­zó kőfal réseibe telepedett? Vagy utódait telepíti oda? A borostyán évtizede a kis gyík lakhelye. Néha előjönnek, de leg­többször csak hallani, ahogyan ne­szeznek a kőre tapadó növényágak alatt. Finom kőport, valamikori maltert pergetnek ki a kicsiny lá­bak. Oda telepedett hát a dongó? Már ha dongó egyáltalán, és kell-e neki bárhol is laknia? Régebben kiszáradt fák odvában láttam ilyeneket fészkelni. Ott kö­röztek a kérgüket vesztett, szürkés­fekete halott törzsek körül. Ez az én dongóm azonban az élettel teli bo­rostyános falat célozta meg. Szokásom, hogy beszélek min­den állathoz, olykor még a rovarok­hoz is. A dongó feltűnő jelenség volt. A napfény és az árnyék határán lebegett és azt hiszem, szemmel tar­tott engem. Szóltam hát, ahogyan kutyához, macskához, madárhoz. De szavam nem nyugtatta meg. A hangrezgések talán riasztották. Is­mét elszállt. A követkető napokban nem lát­tam. Aztán egyszer ismét előkerült. Vagy kora reggel, vagy délután. Amikor a nap már nem sütött oda a borostyános falra, de a ház sarkában még megült a melegség. Még méz­színben ragyogott a falon a nap, az ezüstfenyő hűvös eleganciával tar­totta kicsiny, friss-zöld .mancsait". A dongó fekete-sárga teste rezegve, duruzsolva lebegett ki a borostyá­nágak közül, aztán egyetlen moz­dulattal elhúzott a fenyő mellett és többé nem láttam. De nem ment el végleg, hiszen itt maradt az emlékezetemben. Gasztronómia — kel-ételek Leves Hozzávalók 3 személyre: 20 dkg angolszalonna vagy füstölt comb ap­ró kockára vágva, fél kg kelkáposzta, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vö­röshagyma, 10 dkg rizs, só, majoran­na. A húst és a hagymát kevés zsira­dékon megfuttatjuk, hideg vízzel fel­eresztjük. Amikor félig megfőtt, bele­tesszük a csíkokra vágott kelkáposz­tát, a rizst és ízlés szerint a fűszereket. Ha puhára főtt, vékony pirospaprikás rántással berántjuk. Tejfölös töltött kelkáposzta Második fogásnak készíthetjük. A tölteléket szokásos módon elkészít­jük. A kelleveleket töltés előtt lobogó sós, forró vízbe mártjuk, majd a túl vastag ereket levágjuk. Megtöltjük és lábasba rakjuk. Felöntjük hideg víz­zel és egy evőkanál ételízesítőt te­szünk bele. Ha megfőtt, összekeve­rünk 1 pohár tejfölt és egy kis doboz sűrített paradicsomot vagy 2-3 evőka­nál kecsöpöt. A töltelékekre öntjük, átmelegítjük, de már nem forraljuk. Töltött kelkáposzta Ehhez a töltelékeket az előbb is­mertett módon főzzük. Ezután kö­ménymaggal rántást készítünk és fél liter paradicsomlével feleresztjük. Ráöntjük a töltött káposztára és ösz­szeforraljuk. Kelkáposztás csirke A szokásos módon csirkepaprikást készítünk s annyi vízzel eresztjük föl, hogy félig ellepje. Amíg fő, egy másik lábasban sós vizet forralunk. 60 dekás káposztafejet negyedekre vágva a lo­bogó vízben pár percig abálunk. Ki­vesszük, lecsurgatjuk, majd egy cen­timéteres kockákra vágjuk és hozzá­tesszük a csirkéhez. Puhára főzzük. Ezután fokhagymás-borsos vékony rántással berántjuk. Fánkocskák Finom és különleges vendégváró meleg előétel: 6-8 személyre. Egy ki­lónyi kelkáposztát negyedekbe vágva kuktafazékban puhára párolunk, le­csurgatjuk és ledaráljuk. Hozzáadunk tejben áztatott, kinyomott és darált két fehér kenyérszeletet. Két evőkanálnyi olvasztott vajon apróra vágott kis fej vöröshagymát pirítunk, amelyre 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot szó­runk, elkeverjük és a masszához tesszük. Sóval, borssal ízesítjük, egy tojással és 2-3 kanál zsemlyemorzsá­val összeállítjuk, lisztes kézzel kis fánkokat formálunk belőle és zsíro­zott tepsibe rakjuk. Bőven megkenjük tejföllel. Reszelt sajttal megszórjuk és megsütjük. Forrón tálaljuk. Horváth Gáborné dr. A vegetatív idegrendszer és a természet gyógyszerei A modem idők kedvezőtlen velejárója a stressz és a túlfeszített élet. Bizo­nyára megfigyelték már a mindennapi terhek, feszültségek hatására jelentkező tüneteket: fejfájás, ideges eredetű szívpanaszok, alvási nehézségek, szervi okok nélküli gyomorpanaszok. Ezek a panaszok a túlhajszoltság természetes vészjelzései. Aki idejében felfigyel rájuk, az visszaállíthatja szervezete eredeti állapotát, csökkentve a később kialakuló betegségek valószínűségét. Az idejében történő reagálás és a hatásos segítség megválasztása már az emberi szervezet működésének alapvető ismeretét - ezen belül is a közér­zetünket közvetlenül befolyásoló vegetatív idegrendszer ismeretét - igényli. A vegetatív idegrendszer a szervezet vezérlőközpontja, az egyik legkompli­káltabb berendezés, amit a természet az embernek adott. Amíg az ember jól érzi magát, nem figyel oda a tudat alatt működő életfunkciókra. Ha azonban a vegetatív idegrendszer működésében külső behatásra zavarok keletkeznek, a központ vészjelzéseket ad le. Az ilyen jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha időben és helyesen kezelik ezeket az idegi eredetű tüneteket, akkor nem vezetnek szervi megbetegedéshez. Aki csak a tüneteket kezeli, hosszú távon nem jár sikerrel. Csak akkor tekinthetjük legyőzöttnek problémáinkat, ha újra kialakul a vegetatív ideg­rendszer egyensúlya. Ehhez olyan természetes segítségre van szükség, amely­nek nincsenek káros mellékhatásai, viszont megakadályozzák a szervezetet érő ingerek elhatalmasodását. Az összetett közérzeti problémákat legegysze­rűbben a gyógynövényekkel győzhetjük le. Hatásmechanizmusaikat már tisz­tázták, és így a gyakorlati tapasztalatokat kiegészítették a tudományos isme­retek. A növényi illóolajokban megtalálhatók olyan hatóanyagok, melyek a vegetatív idegrendszert természetes módon kiegyensúlyozzák. A természetes anyagokat tartalmazó készítmények különös értéke, hogy már generációkon keresztül ismerték és használták őket. Ilyen készítmény például az ismert „svédcsepp" és a talán kevésbé ismert, de szintén hatásos Klosterfrau Melisana koncentrátum, mely a növényi terápiák minden erényét kínálja. E szerek különösen ajánlottak fertőzésveszélyes időszakokban, mint­egy megelőző intézkedésként. Ezek és más gyógynövénykivonatok kaphatók a patikákban, de az egyes gyógynövények (mint a cickafark, hársfavirág, csalánlevél és társaik) úton-útfélen begyűjthetők. (Azért lehetőleg ne az utak mentén szedjük, mivel ott igen szennyezett a növényzet!) A belőlük készült teák, valamint a vitamintartalmú gyümölcsök és zöldségek nagyarányú fo­gyasztása igen jó hatású gyógyító és betegségmegelőző terápia, amiről merő kényelemszeretetből lemondani igen nagy oktalanság lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom